Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-23 / 4. szám
Nagybányai Hírlap 1917. január 23. * .................. Mege ngedem, hogy lapunk nívója ez idő szerint alatta maiad a másik kettőnek, ám a körülmények mentesítenek a pironkodástó!, hiszen legjobb munkatársaink fordítottak hátat a 10 éves s igy érthetően rakoncátlan suhancnak : árva lapunknak, de ez nem jogosítja fel az Ipartestületet arra, hogy jegyzője utján, tehát autentikusan saját hivatalos közlönyét mellőzze ! És mert következetesen mellőzi, legyen szabad lapunknak az egykor minden kezdeményezés nélkül kapott megtiszteltetést megköszönni s kalapjáról levenni a szalagot és átadni laptársunknak, melynek műhelyében az iparos érdekeket eleddig is s bizonnyal ezután is hivatalból, tehát ép oly érdek nélkül, mint mi, islápolták és istápolond- ják! ígérjük, hogy mi isezt cselekedjtik; szívesen, mint eddig, csakhogy a nélkül, hogy olyanok viselkedéséért kellene szégyenkeznünk, kiknek halvány sejtelme sincs arról, hogy még a megszokott vendég is barátságosan és illendőképpen el szokott búcsúzni a háztól, ahol éveken át nyílt őszinteséggel szívesen fogadták még akkor is, mikor a házat a mások elleni kirohanás védő bástyájául használta fel. Mi ei»nek ódiumát a vendégjogga! járó kötelességekből magától értetődőieg viseltük el; ám ha viszonzásból barátunk ellenségeink kohójába hu- . zódott, be kell zárnunk az ajlót, mert nem vagyunk éppen minden önérzet hián ! Mivel pedig,.mint ellenkezőleg nálunk többen, éppen nem tudom az egyén működésének különféleségéf az egyéni önérzet ugyanazonosságától különválasztani, legyen szabad az ugyancsak tiszteletből, szintén mindé i'ik"e z- . deményezésem nélkül — erről is valahol fiókomban a határozat — ért kitüntetésről, az . egyesület tiszteletbeli ügyészi állásáról is lemondanom s hálásan megköszönnöm Mindnyájuknak meleg roKonszenvét, mellyel tudatosan soha sem éltem vissza és a melyet életem legkellemesebb emlékei közé fogok sorozni annál is inkább, mert oly időben ért a bizalom, a mikor képes volt az ipartestület a maga erőinek lebéklyózásával is házasfelek vételébe bocsátkozni csak azért, mert akadtak elvakult tanácsadók, kik abból a házasfelekből éppen engem akartak kitelepíteni ! Sajnálom, hogy ez sikerült, mert azóta kiderült, 'hogy a ha- .za bölcsének aranymondása ide is applikálható lett: A szenvedély rossz tanácsadó. Az Ipartestület lett ugyanis helyettem megnyomorítva. Váljunk el egymástól szeretettel, gyűlölködés, de nem — megbánás nélkül! Dr. Ajtai Nagy Gábor. 9 1) háború és az ItttiiHiÉ némslyike. Azt mondjuk, hogy a háborúnak sok tekintetben üdvös átformáló hatása van. Állítjuk, hogy sokan többét dolgosunk, mint annak előtte. E szerint a háború munkára kényszerit. Meghúzzuk magunkat mindenképpen. Tehát takarékosságra szokunk. Nemcsak takarékoskodunk, hanem nélkülözünk is. Nélkülözünk élelemben és ruházatban. Nem is nélkülöznek, hanem nyomorognak sokan. Vannak nem nyomorgók is. Olyanok is vannak, akik a most szerzett, a háború alatt összeharácsolt javakban dúskálnak. Ezek aztán a helyett, hogy ez előtti -életmódjuk, ruházkodásuk rendjeit megtartanák, feltűnően járnak-kelnek. Most mások, mint az előtt voltak. .Addig hangyák voltak, most lepkékké lettek. Vagyonosok mindig voltak és mindig lesznek. Ä feltűnésre törekvők is állandóan .meglesznek. Akik .pl. most 3z irtózatos háború .idején keresik külsőségükkel a feltűnést,- azoknak, nincsen erejük belátni azt, hogy abban, ami mindnyájunknak érdeke, megosszák velünk a köznek, az országnak a javáért azt a lemondást, azt a mérséklést, a mi a háború alatt a háború miatt szükséges. Elnézzük és megfigyeljük a divatozást. Látjuk, hogy azí a takarékossági szabályt, amelyet a háború reánk kényszerűéit, hányán nem tartják meg. Pedig a háború okozta szenvedés, a hábo- boru által reánk parancsolt takarékosság ott kellene, hogy lálszodjék életrangunkon, szokásunkon, ruházatunkban. Komoly, átértő, magasabb szempontból élő és néző emberek ezt megértik, teszik. Aki ilyen, az nem kérkedik, már csak azért sem, mert ezzel nem akarja a figyelmet magára irányítani. Ma a szegénység óriási. Különösen a városi, a piacról élő, a napról-napra piacról vásárló nép ' szegénysége nagy. Azok, akik látják, hogy a szegénység most milyen mértékben sújt sokakat, kelJ lene, hogy rájöjjenek arra, hogy nekik, ha telik is, sem öltözetben sem élelemben sem más módon az anyagi tehetőségüket ne mutassák. Vagy, ha mutatják, mutassák meg ott, ahol jó! kell tenniök, hogy amit összeharácsoltak, annak morzsáit jutassák cl a nép közé, a közszükséget cé'zó intézmények és jótétemények közé. A háboru a divatot nem állította meg. A bőrnémüeknek hiányát érezzük, de azért a hosz- szuszáru cipők csak megvannak. A posztó, hadicélokra kell, de azért némely kisasszonykák szoknyái bővebbek mint valaha. A divat a háborús célok ellenére is fogja azokat, akik a közösségben nem akarnak osztozni, s' akiknek cselekedeteiben nem a mai idők hangja, -szelleme, iránya nyilatkozik meg. Olvastuk, hogy a németeknél még azt is ki tudják vinni, hogy kinek hány rőf posztó jusson. Van egy -bizonyos csoport, amelynek magatartását, élelmességét, vagyonharácsolását slelkiismeretlensé- gét szembetűnően látjuk. Vájjon a németeknél vau olyan, vagy hát azokat olt a köznek kényszere alá tudják szorítani? Ha igen, tamiljuk meg tőlük.. Ideje immár. Akk m a háborús intézkedések rendszeresebben lesznek foganatosítva s a háboru. maga is hamarabb befejeződik. Mert az, hogy azok, akika háboru kényszerparancsait kijátszák s a háborús kötelezettségek alól kibújnak, csak nyújtani segítenek a háborút, egészen világos és tiszta dolog. Síctiliai. HÍRE K. Vallomás. Aliiig te édes nyalka katonám Pattogó sziklák szilánkjai közt Halált nevetve gondolsz talán rám A lelkem szörnyű bántó rémet fost. Látom a golyót, a bugó gránátot Amint feléd száll, egyenest feléd Ajkamon sikoly, óh ! amit látok Az elrabolja életem felét. De félre tőlem csúnya képzelet — Csaták viharán száguldó halál ! A gránát búg ! búg ! majd csattan egyet — Istennek hála, — de nem mind talál. Tovább figyel az én katonám S bár kerülgeti százezernyi vész, : ~ Nevetve gondol újra s újra rám S keihény ellennek büszkén szembe néz. — Édes Imre. Kinevezés. A pénzügy miniszter Kiss La-' jóst a nagysomlcuti kir. adóhivatalhoz kezelővé nevezte ki. Gyászhir. Részvéttel közöljük a hirt, mely- szerint id. Senkálszky Mihályné szül. Molnár Karolina a múlt héten elhunyt. Csak pár héttel ezelőtt temette el szeretett hitvesét, s ma már ő sincs szerettei körében. Temetése vasárnap délután volt nagy részvét mellett. A kiterjedt család iránt városunkban a részvét általános. Haláláról családja által kiadott gyászjelentés a következő szövegű: Özv. Lajos Imréné Senkálszky Irma, Szentkirályi József és neje Szalontai Julia, Senkálszky Kálmán és neje Várady Julia, Senkálszky Mihály és neje Nagy Ilona, Senkálszky László és neje Platsintár Mária, Virágli Lászlőné Sehkálszki Terézia gyer- j mekei, Szentkirályi Juliska, Laci, Gábor, Senkálszky'Ilonka, Lili, Senkálszky József, Sárika, Zoltán;, Liliké, Senkálszky Laci, Bandiira, Virágh Laci, Gabi, Sándor unokái, Molnár Gyula öccse, InczeÁr- pádné Molnár Erzsébet és családja mint luiga, valamint az összes rokonok nevében is mélyen megrendülve tudatjuk, hogy a felejthetetlen és jóságos, édesanya és szerető nagyanya özv Se n k á 1 s z - k y Mihályné szül. Molnár Karolina városi rendőr kezelőtiszt özvegye f. hó 19-én reggel V2 5 órakor fáradhatatlan életének 75-ik, özvegységének 16-ik papján, nemesen eltöltött szép hosszú élet s az üdvösségünkre rendelt szentségek ájtatos felvétele után, az. Urban csendesen jobblétre szen- derült. Drága halottunkat f. hó 21-én délután 3 órakor fogjuk a rom. kath. vallás szertartásai szerint a városházi lakásból örök nyugalomra helyezni, jó lelkének tldveért pedig az engesztelő szentmisét f. hó 22-ikén. reggel 8 órakor fogjuk a Mindenhatónak felajánltatni. Nagybánya, 1917. január hó 19. Kegyes Ur Jézus adj neki örök nyugalmat I Gyászhir. Lővinger Gézáné, terménykereskedő neje hirtelen megbetegedés folytán váratlanul elhunyt. A megboldogultat férjén és gyermekein kívül, kiterjedt rokonság is gyászolja. „K. S.“ ur levelére. Már több esetben volt szerencsénk kijelenteni, hogy névtelen levelekre nem reflektálunk. Nem reflektálunk különösen az Ön által érintett kényes közügyben. Nekünk tényekre és nevekre okvetlen szükségünk van, mert ezek nélkül semmiféle közleményt sem tehetünk közzé. Minket a legutolsó betűéit felelősség terhel, ebből az indokból tehát legalább nekünk tudnunk kell, hogy a felelősség kérdésében kire lehet támaszkodnunk, és mire alapítjuk állításainkat. Máskülönben — mint a mai vezércikkünk berekesztő soraiból is kiveheti — áz ügygyei lelkiismeretesen foglalkozunk. És ha a körülmények parancsolni fogják, nem nyílt levélben kívánjuk elintézni, hanem szabályszerű feljelentést fogunk beadni báró K.-hez, mert igy gyorsabban jutunk a megoldáshoz. Tehát legyen szerencsénk, akár személyesen is. Szerkesztőségünk ajtaja mindenki előtt bármikor nyitva áll. A nagybányai Polgári Olvasókör évzáró közgyűlését e hó 28.-án vasárnap d. u. 6 órakor tartja meg a kör helyiségében, amely közgyűlésre, melynek fo ltosabb tárgyai: a tagsági, dij felemelése, a hadbavonultak iagdij hátralékának leírása, a záróra megállapítása, stb. stb. a tagok és érdeklődők ez utón is meghivatnak. Másolat. 27937/916. sz. Szatmár vm. alispánja. — Valamennyi főszolgabíró és Polgármester Urnák. Az 1736/916 M. E. sz. kormányrendelet a csontközpontra ruházta az állati csontok és csonttermékek forgalómbahoz.atalát a magyar szent korona országainak területén. — A csontközpont háborns közgazdasági feladata, hogy az állati csontok gyáripari feldolgoztatása utján a szappan- gyártás céljaira a csontzsirt és a szuperfoszfát mü-
