Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-04 / 36. szám
X. évfolyam* Nagybánya, 1317. szeptember 4. 36. szám. TÁRSADALMI, szépirodalmi és közgazdasági hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egye T "9t Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős . zerkesztu-tulajdonos: ür. ft JVA« «. QY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztősig: Hunyady János-u. 14. sz., hová lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házbaa a cinterem felől, hol zz elűlizetlseket it hirdetéseket fel veszik. 9 bántok háborús problémái. A nagy átalakulások, a melyek a háború következtében a gazdasági élet minden terén végbemennek, természetszerűleg a pénzintézetek üzletvitelében is mélyreható változásokat hcztak létre. Szinte észrevétlenül, napról-napra uj szempontok merültek fel, régtől átszűrt bankári bölcsességek, avatott fináncelmék tapasztalatai megdőltek és egyik napról a másikra uj nézőpontok felé kellett a bankpolitikát irányítani. Egész üzletágak elmaradtak, újak keletkeztek, a régi metódusok helyett uj eszközöket kellett alkalmazni és nemcsak az üzletvezetés szempontjai«változtak jgy meg, hanem újjáalakult az egész bankszervezet. Bátran állíthatjuk, hogy ez a gazdasági tényező : nagybank, egész más fogalmat takar ma, mint békeidőben és a kapitalisz- tikus gazdálkodás nagy centrumai a háború alatt nem hogy megfogyatkoztak volna, hanem még növekedtek jelentőségben, mert a háború pénzügyi követelményei a közérdek irányába terelték működésűket. Elmaradt csaknem teljesen a leszámítolási üzlet váltóanyag hiányában, amely békeidőben a legfontosabb üzletág volt, ezen kívül a bankokba terelődtek nemcsak a termelés fölös tőkéi, hogy ott és akkor találjanak elhelyezésre, a mikor és a hol arra a kihelyezés lehetősége megvan, hanem a pénzzé felváltott árukészletek, a had- seregszállitások anyagainak ellenértéke, mind az, a mi a háború folyamán nyers-és késztermékből készpénzzé változott át, a bankokhoz került, hogy ott gyümölcsöző elhelyezést nyerjen. Ez a nagy tőkeáramlat, a- mely a százmilliós betéteket egyszeriben milliárdos betétekké duzzasztotta fel, akkor került tehát a bankok kezelésébe, a mikor a kihelyeztetési lehetőség a legkisebb volt. A békeidők normális hitelüzletei úgyszólván kiapadtak és mint csaknem egyedüli hitelkérő az állam lépett fel, a mely közvetve vagy közvetlenül veszi igénybe legnagyobb részét annak a tőkének, a mely a bankok pénztárainál egybegyül. A nagy betétekkel szemben az aktívák legnagyobb része mint hadikölcsőnkőtvények, hadiköl- csönlombardok, állami kincstárjegyek, ái- lami tartozások jelentkeznek és igy minden bank úgyszólván egy-egy állampénztárrá a-i lakúit át, a mely szervezetével a hadviselés szolgálatába állott, közvetítő lett a tőkeelhelyező közönség és az állam között és verbuváló erejével az állam rendelkezésére bocsájtja mindazon eszközöket, a melyek az országban felgyülemlenek, Ez a tevékenység nem lett volna lehetséges izon nagy bizalom nélkül, a mellyel nagybankjaink hirnevüket évtizedeken át megalapozták és nem lett volna lehetséges azon gazdasági kultu a nélkül, a mely bankjaink feszültségéber és üzleti tőkéjében megnyilvánult. Az uj tőkék keletkezése, a hadiköl- csönjegyzések demokratizálták a banküzletet, mert hisz a népesség legszélesebb rétegeit bankügyfeleknek nyerték meg és az a szóval vagy Írásban, utazásokkal és az ügykezelés egész propagandájával keresztülvitt agitáció, a mely a háborús banküzlet mellett elengedhet :tlen volt, fokozta a legszélesebb rétegek gazdasági megértését és egy intelligensebb közgazdasági közvéleményt teremtett. Jelentős változáson ment át az iparnak a pénzkonczentrációkhoz való viszonya is. A hazai ipar bámulatosan tudott alkalmazkodni a háború' szükségletekhez és csodának beillő az a készültség, termelési’ fokozás és terjeszkedési munka, a mit a háború ezer nehézsége közepette ki tudtak fejteni. A háború után fogjuk csak megállapíthatni, hogy a külföldről való behozatal elmaradását mily kvnatumokkal tudta a magyar ipar pótolni és a hadsereg szükségleteiben milyen kvótarányban tudott magának Ausztriával szemben részt biztosítani. Még az ipari célok ismerőit is meglepte, hogy valóságban mily fejlődésképes i- parunk van és ha egyszer ennek méltatáHogy slilyesMéfe el o „Dantont“-! ? A Berliner Localenzeiger közli a Danlon francia sórhajót elsülyesztett német buvárhajó e- gyik tengerészének elbeszélését arjól a sikeres támadásról, amelyet a buvárhajó a nagy francia hadihajó ellen intézett. A német tengerész előadásából valók az alábbi részletek : A buvárhajó támadásának két főmozzanata van : előbb a viz színén igyekszik mégközeliteni ellenfélét, a mi olajmotorjai segélyével lörténik: aztán viz alá bukik és a tengerben oly távolságra férkőzik az ellenséghez, ahonnan torpedója biztosan talál. Mi is alámerültünk, beszélte a tengerész, és most következett a legnehezebb feladat! a buvárhajóiiak biztos távolságra hozatala. A biztos torpedólővés művészetének titka abban áll, hogy a torpedónak az ellenséges gőzösig való pályáját tudjuk megállapítani. Nagyon érdekes látvány, vélekedett a parancsnok, miután jó ideig buzgón figyelte a perioszkopon át a láthatáron feltűnő hajót. Házmagasságu árboczai vannak és széles kéménye. A távcsőhöz odaengedte a torpedó-tisztet, ez alig hogy átnézett azon, az izgatottságon remegő hangon felkiáltott, Parancsnok ur, hiszen ez francia sórhajó, egyenesen halad. A parancsnok eltolta a tisztet a távcsőtől cs ismét maga kéiplelt azon keresztül. • Valóban, francia sorhajó: Gsak az a baj, hogy most elkanyarodik, de talán utolérjük. A fedélzeten csakhamar Ilire terjedt ,hogy a gőzhajó francia sorhajó. És felhangzanak a vezényszavak : A összes ágyucsöveket készenlétbe helyezni! A torpedóromboló kiséri biztonsági célból — mondja a parancsnok. Amikor aztán az ellenséges hajó a maga egészében jól láthatóvá vált részletes parancsokat adott a •torpedólövésre. Ismét felénk jön ! Mi pedig ellene fordulunk ! A parancsnok elrendeli, hogy lassítsuk a hajó futását, hogy ilyen módon is csökkentsük azt a távolságot, amelyet a perioszkop ver a tenger színén és igy megnehezítjük az ellenséges hajó számára, hogy észrevegyen bennünket. Most következett a támadás legizgalmasabb része : a torpedó kilövése. Felhangzanak a vezényszavak : Először . . . tüzelj! másodszor . . . tüzelj: A buvárhajón két kis lövés észlelhető. Kilőttük a tórpedókat. És a buvárhajó mély csend, mintha á gépek zakatolása is megszűnt volna, mindenkit egyazon gondolat foglalkoztat, találnak e torpedói, avagy meglálott bennünket elleufeleünk. Eltért e irányából avagy nyugodtan folytatja útját, vagy talán a torpedóromboló észrevett bennünket és felénk ront, hogy halálos vizbornbákat vessen reánk. Bumm . . : Rumms! Hallatszik távolból és a buvárhajó megkönnyebbülten lálegzünk fel. A távoli hang találatot jelent, hála Istennek, de hát mi történt a második torpedóval. Bumm . . . Rumms! hallatszik másodszor is, ez a második találat. Az ellenséges hajó, közli a parancsnok a tórpedó lövések eredményéről, 30 foknyira hajlott oldalvást. De mi van a rombolójával. A romboló felénk tart: Gyorsan alámerülni! Az elektromotorok serényen működnek, a manométer csakhamar jelentékeny mélységet mutat s lent a tenger mélyében hirtelen erős robba-
