Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-31 / 31. szám

2.

Nagybányai Hirlap

1917. julius 31.

A béke ösvényén.

A világesemények külső képe úgy fest, mintha ezidő szerint nem közelednénk a békéhez, sőt mintha az utóbbi időben fellángolt nagy békevágynak keserű csalódásokba kellene fulladnia. S mi mégis azt tartjuk, hogy a béke útban van. A világesemények külső képe bármilyen sötét is, a sötétségen keresztül tör a világháború bórzalmait felváltó béke közeledésének sugára. Nem a dolog külsőségeiből, hanem azok belső természetéből kell megítélni a helyzetet. Az uj orosz offenziva egyáltalán nem arra vall, hogy Oroszország nem akarja a békét, hanem csak annak bizonyosága, hogy az angol hatalmi befolyás kierőszakolta ezt az of- fenzivát. A háború és béke szempontjából sokkal jelentősebb az, hogy Stockholmban minden zavarok és bonyodalmak dacára is nagyszerűen érik a nemzetek közt való megértés áldásos gyümölcse. A béke ügye lassan, de mégis előhalad. És akármilyen harcias lárma zúgja is át a háborúskodó világot, ez a harcias lárma rikító ellentétben van az egész emberiség vágyaival, törekvéseivel s azzal a nagy és általános igazsággal, hogy az emberiség már megundorodott a hiábavaló vérengzésektől, pusztításoktól és vágyva-vágyik a béke után. Nyilvánvaló, hogy a háborúskodó hatalmak is keresik a béke útjait, keresik a nagy világkatasztrófából való kiszabadulás roppant problémájának megoldását. A diplomatákat még fogva tartja a hatalmi féltékenységek ereje, de a népek és nemzetek millióinak lelkét más érzések, elméjét más felfogások töltik el. Kétségtelen, hogy a háborús uszítások ideje már lejárt s a meggyötört világ haragos indulatai lázadoznak mindazok ellen, akik még mindig a háború szenvedését akarják ráborítani az emberiségre. Ma még a háború foly-. tatásában a maguk hatalmi érdekeit kereső tényezők bűnös törekvései érvényesülnek a rettenetes vérontásokban, de erősen közeledik az a pillanat, amikor az ideiglenes hatalmi tényezők számításait tönkre teszi a népek s nemzetek akaratos elhatározása, mely mindennél erősebb s hatalmasabb s az orosz forradalom tanulsága szerint a népek erejétől s teirorismusától függ a diplomaták csalafinta mesterkedésének eredménye.

Mi magyarok, kiknek érdeke s javunk a bélóról, midőn két nap múlva a sorsjegy igazgatóság értesítette a boldog nyerőt, hogy a ló étkezésére napi ötven koronát költenek, vagyis eddig háromszázötven koronába került és ha két hét alatt nem viteti el a nyereményt, úgy a ló — hogy úgy mondjuk, teljesen felemészti magát.

Nosza Peti azonnal bérelt egy kis homokfutót, hogy a szomszéd városból elhozza a nyereményt.

Élvezettel fogta be a vasderes paripát miután kifizette az immár 500 koronára felgyülemlő tartásdijat és elindította. Egy darabig a nyeremény gyönyörűen trappolt a poros utón. Már majdnem otthon voltak, egyszerre csak megbolondult a bestia és neki vitte a kocsit egy fának. Természetes, hogy a könnyű kis kocsiból nem maradt egy darab sem, a vasderecsnek meg kitört a lába. A szerencsefiának nem történt baja, de a nyeresség egy kissé sokba került:

Vacsora

............ 500 korona

kö

lcsön............. 300 „

lótartás............. 500 „

kocsi .... . . 600 „

összesen: 1900 korona.

Azóta a szerencse fia minden nap imádkozik, hogy többé ne nyerjen.

ke megteremtésével van öszsekapcsolva, őszintén törekszünk is a békére s jóleső örömmel látjuk, hogy jó királyunk s külügyminiszterünk is határozottan törekszik a béke létrehozására. De a stockholmi konferencián is ily irányú törekvéseket látunk. Az orosz delegátusoknak az osztrák Adlerrel s a magyar demokrata Weltner Jakabbal folytatott megbeszéléseiből annyi került nyilvánosságra, hogy az oroszok a nemzetközi szociálista konferencia összeülését szorgalmazták. Ebben pedig nagy erő rejlik s ha a szociálismus le nem tér az emberiség közös javát szem előtt tartó céljáról, úgy a népek e képviselőinek nagyobb súlyúk lehet a béke ügyében, mint a hatalmas ágyuk rettenetes dörrenésének.

Igenis a béke felé megyünk ! Az ut azonban még véren, halálon, öldöklésen át vezet, de mintha már csillogna a messze távolban a megértés és békülékenység világitó tornya, mely hívja, csábítja a már mindenéből kifogyni akaró, szenvedő emberiséget. A fajok, a nemzetek különbözők, de a lélek egy, a keletszibériai s a művelt francia ember lelkében egy óhaj él, egy kívánság erősödik, a béke galambjának megjelenése.

A kudarc, a veszteség, annak megértése, hogy erőszakosan mégsem lehet intézni a történelem fejlődését meg fogja érlelni, általánossá fogja tenni a béke gondolatát s a kifáradt emberiség hozzáfoghat a rombadöntött kultúra restaurálásához.

Stockholmban pedig ez év aug. 15-én a világ haviselő s semleges népeinek küldöttei nemzetközi békekongresszusra fognak összejönni. Arról fognak tanácskozni: milyen utón, milyen eszközökkel és feltételekkel lehet leggyorsabban véget vetni a világháborúnak. Bizalommal és reménységgel üdvözöljük ezt a tanácskozást, bár annak résztvevőit nem a kormányok küldték ki, nem is a törvényhozó-testületek választották. De igenis egy hatalmas elem, mellyel a háború előidézői aligha számoltak s ez a nép, a különböző államok proletárságának szervezetei s pártja. Az orosz munkások és katonák tanácsa is, Németalföld s a Skandináv államok küldöttei együttes felhívásban fordulnak az entente s a központi hatalmak államainak munkásaihoz a félszázados jelszóval: „Minden Ország proletárjai egyesüljenek." S mig e történik az alsóbb rétegekben, a felsőbb régiókban is meg van a reactiója : kormányok buknak, vezető államférfiak távoznak, hogy helyett adjanak az általános vágy képviselőinek, a béke jövendő létre hozóinak. A dolgozó s szenvedő nép érzései, vágyai teljesítőinek személyeit látja az uj kormányokban. Oroszország kezdte a foiradalmi átalakulás jelszavát valóra váltani s több, kevesebb módosítással minden hadviselő államban követésre talált. A német parlement többsége is a nép békevágyának hatása alatt áll s ezért távozik Beth- man Hollweg kancellár is.

A békepolitika tehát utat tör magának mindenütt. A népek békevágya oly erős, hogy osztania kell annak a ködnek, mely a diplomácia munkáját körűi veszi. Elérkezett az ideje annak, hogy a népies békeactiók mellett most már a hivatalos diplomába is tevékenységet kezdjen s mi ezt látjuk az uj kormányokban s szentül megvagyunk győződve, hogy az uj kormányok vezetőit áthatja az a kontinentális áramlat, melynek jelszava : a mielőbbi béke.

M. D.

HÍREK.

Kinevezés. A vallás-és közoktatásügyi miniszter G e 11 é r t Arankát állami tanítónővé nevezte ki.

Kinevezés. A vallás-és közoktatásügyi miniszter Mihályi Pált a borpataki iskolához tanítóvá kinevezte.

Áthelyezés. A vallás-és közoktatás ügyi miniszter Zseleznyákné F e re n c z y Laura borpataki állami tanítónőt Tyúkodra helyezte át.

„ . , . , , I Nagy részvéttel közöljük,Puskás Antal. J . bJ ... ,. ... ,. n J

I hogy ifjabb ditrói Puskás Antal nyug, kir. pénzügyi felügyelő e hó 25- én hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése szombaton délután ment végbe nagy részvét mellett. Az elhunytat kiterjedt előkelő úri család gyászolja^ A kiadott gyászlap a következő: „Boldogok azok,, akik az Urban alusznak el.“ Özvegy ifjabb ditrói Puskás Antalné, született Röszner Vilma úgy a maga, valamint gyermekei, unokái és a kiterjedt rokonság nevében mélyen lesujtot lélekkel tudatja, hogy a jó fiit, szerető férj, gondos apa, melegszívű rokon : ifjabb ditrói PUSKÁS ANTAL nyugalmazott m. kir. pénzügyi felügyelő, hosszú és kínos szenvedés után, a halotti szentségekkel megerősítve, életének 73-ik évében, folyó hó 25-én délelőtt örökre elpihent. Megboldogultunk hült tetemeit folyó hó 28-án, szombaton délelőtt 11 órakor fogjuk a felsőbányai-utcai 133. számú gyász- házból a róm. kath. temetőbe kisérni és örök nyugalomra helyezni, jó telkéért az engesztelő szentmise áldozatot ugyanazon napon reggeli 8 órakor fogjuk az Urnák bemutatni. Nagybányán, 1917. július 25-én. Legyen csöndes az álma ! özv. idősebb* ditrói Puskás Antalné szül. Kurovszky Mária mostohaanyja. ditrói Puskás Tivadar feleségével szül. Razgha Margittal és gyermekeikkel, d. Puskás E— rica Szerencsy Edéné gyermekeivel, legifjabb d. Puskás Antal feleségével Folkusházy Annával és kis fiukkal, özv. d. Puskás Gézáné, menye gyermekeivel, Vagner Rezső veje, gyermekeivel, gyermekei, d. Puskás Géza férj, Ember Károlyné, d. Puskás- József, d. Puskás Aranka, férj. Kovács Pálné, d. Puskás Ferenc, d. Puskás Etelka, férj, Csajkovsz— ky Endréné, d. Puskás László, mint testvérei családjukkal. özv. Lovrich Gyuláné nagynénje családjával, Erdődi Ignácz, Csüdör Lajos, özv. Csü— dör Ferencné mint unokatestvérei és unokatestvér özvegye családjukkal, özv. Komócsy Józsefné szül. Röszner Adél leányával. Röszner Valéria sógornői.

Gyászhir. Részvéttel közöljük, hogy Kovács Ferenczné szül. Bendli Margit a múlt héten hosszas szenvedés után elhunyt.

Érdekes levelet olvastunk a Nagybánya: és Vidéke utolsó előtti számában, a melyet a szegélyes asszonyok irtak a szerkesztőségnek. Ön magától értetődik, hogy a segélyes aszzonyok panasza nem lehet más, mint az általánosan ismert drágaság, azonban egy körülmény az általános helyzetre való tekintettel is nagyon megragadta a figyelmünket nevezetesen pedig az, hogy a panaszt meghallgató, az egy kiló lisztért 7 koronát kizsaroló rablót „nem megmondtam már magának, hogy vidékinek áruljon, aki nem jelenti fel" ki jelentéssel traktálta. A levélnek ez a része ólom súllyal nehezedik közéletünkre s ezért reméljük is, hogy a közzé tett levélíróinak és a panaszt meghallgatnak kilétéről meggyőződést kívánnak szerezni azok, akiknek ez; érdekükben áll.

Élelmezési rendetlenségek. Talán egy város sincs, a hol a lakosság annyira kivolna szolgáltatva a háború legnagyobb ellenségének : a nyerészkedésnek, a szívtelenségnek és a nem törődésnek. Ez stratégiai szempontból a front megettí lakosságra, az államra öreg hiba. Az élelmezés kérdését, mint a stratégiai kérdést, katonai parancsnokság alá kell helyezni. Olyan törvényt kell alkotni, mely szerint ki maximális árakat áthágja, vagy be nem tartja, vagy elrejt valamit, az azon-