Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-16 / 3. szám
Nagybánya: Hírlap 1917. január 16. 9 «* i dón támogatni fogják, remélhetjük majd az igazi belterjes gazdálkodást és termelést. A másik osztály, amely megérdemli a legnagyobb támogatást, a lateiner osztály. A háború bebizonyította, hogy terhei alatt a legerősebben a lateiner osztály, és ebből is a hivatalnok osztály szenved. Valami megoldást keli találnia az államnak és az illetékes tényezőknek arra, hogy a hivatalnokosztályt megfelelőbben lássák el, hogy nehéz időkben is helyt tudjon állni és szemébe tudjon nézni a nehéz küzdelmeknek. Végül igen fontosnak tartjuk a közép- osztályról szólni, hogy a kormány a háború utáni időkben a legnagyobb gondot fordítsa a középosztály harmadik ágának, a kereskedőknek és iparosoknak az életbevágóan fontos érdekeire. Kétségtelen, hogy az ipar és kereskedelem a legnagyobb mértékben megérdemli a támogatást, mert hiszen éppen a háború bizonyította be, hogy ipar és kereskedelem nélkül egy ország sem mondhatja magát teljesen függetlennek. A középosztály a háború folyamán mindenben eleget tett a kötelességének, elvárhatja és megérdemli tehát, hogy a háború után a legnagyobb mértékben részesüljön támogatásban és gondoskodásban az egész ország üdvére. — Románia. Hires Oláhország hű maradt tradícióihoz, midőn minket aljas módon megtámadott. Szerződését megszegte velünk szemben, igaz, hogy nem e- lőször követett el hasonló méltatlanságot. Példa rá a Balkánszövetség megszegése Bulgáriával szemben. Mi hozzánk Írásbeli szerződés kötötte egészen az ultimátumig, melyet a bécsi román követ a múlt év augusztus hó 27-én vasárnap este kézbesített külügyminisztériumunkba. Maga az átadás formája is hasonlított Romániához. Vasárnapra halasztották és este 9-kor, mikor a követ úgy sejtette, hogy nem lesz senki a minisztériumban. ból előbb Pozsonyba, .majd Bécsbe és Prágába vitték s ezentúl csak a királyok koronázásakor hozták le néhány napra Pozsonyba. A bécsi béke 1606-ban a korona visszadá- sát követelte, de a koronának visszahozását csák az I. Rudolf és II. Mátyás közt kitört ellenségeskedések alkalmával sikerült kieszközölni. Nagyobb veszélyben forgott Bethlen Gábor fölkeléskor, amikor a fejedelem hadaival Pozsonynak vette útját. Midőn Révay koronaőr arról értesült, hogy Bethlen Pozsonyhoz közeledik, szkla- binyai várából azonnal Pozsonyba sietett, hogy a korona biztonságáról gondoskodjék. Révay a koronát biztosabb őrizet végett Zólyomba, majd Kassára, Eperjesre, végre Ecsed várába vitte s ott mindadig híven őrizte, mig csak a nikolsburgi béke értelmében Trencsénben át nem kellett adnia a királyi biztosoknak. A Rákóczi-féle mozgalom idejében a koróna biztonságáról ismét gondoskodni kellett, s ezért 1644-ben rövid időre Győrben rejtették el, 1683-ban a korona megint kikerült az országból. KaraMustafa nagyvezér ugyanis Bécs ostromára indult, miért is Erdődy Kristóf koronaőr a koronát Pozsonyból Bécsbe, majd Bécs ostroma Ezzel az alávalósággai foglalkoztunk már u- gyan a multszámunkban de annak dacára Oláhország történetéből, még is megkell az alábbiakról emlékeznünk. Ok nagyon szeretik magukat Romániának nevezni és kikérik maguknak, az oláh nevet, lévén ők a római ivadékok, legalább az oláh történészek szerint. Nem valószínű, hogy igy állana meg, mert nyelvük szláv eredetű. Az oláh szó a német va- lach-ból származik, ez viszont olach-pásztorból származik. Másik elnevezésük a román szláv nyelveken meg rumun, jobbágyot jelent. Ezek az adatok, de különösen az utóbbi szerint, semmi összefüggés sincs a rómaiak (Roma) és a románok (rumlin) között. Minden valószínűség szerint helyes lehet oknyomozó történet tudósaink adatai, akik szerint Románia története körülbelül a tizennegyedik századig vezethető vissza. A birodalom alapját akkoriban Oláhország vagy más néven Havasalföld képezte. Ez az első pozitív adat, melyet róluk tudunk. Eredetüket homály fedi ugyan, de e- gyes komoly tudósok szerint illír eredetűek, kik nomád pásztor életet éltek, akárcsak a magyarok. A föld, melyen most laknak, sokszor volt magyar királyok birtoka. Havasföld vajdái adófizetői voltak az Árpádházbeli királyoknak. Róbert Károly Anjouházbeli király alatt az akkori vajda megtagadta az adófizetést és Róbert Károly csapatait megverte. Ez volt az első komolyabb harcuk az oláhokkal. Róbert Károly fia Nagy. Lajos, ismét megszerezte az oláhok fölötti diadalt. 1396- ban a török félhold győzedelmesen verte meg az ellene küzdő keresztes csapatokat és ő tette hűbéresévé az oláh vajdaságot. Törekvő Hunyadink is megverte az oláhokat de a köztünk lévő viszonyban csak a XVI. század vége felé állott be változás, midőn Mihály vajda 1593-ban Báthory eidélyi fejedelemmel szövetséget kötött, még pedig olyképen, hogy a vajda Erdély fennhatóságát elismerte. De addig, mig Báthory Zsigmond nem mondott le a trónról. Ekkor ugyanis Mihály vajda betöri Erdélybe és megtámadta egésszen váratlanul a gyanútlan Báthory Endrét, akit állandóan hitegetett és biztosította szövetséges hűségéről. Nagyszebennél ütköztek meg az oláh és erdélyi csapatok. A menekülő Bátho- ryt meggyilkolták és Mihály vajda kikiálltatta magát Erdély fejedelmének. Nem sokáig tartott uralkodása, mert fellázadlak ellene és kikergették Erdélyből. Megpróbálta visszaszerezni trónját, de az miatt Lincbe és Passauba viszi. A veszély elmúltával a szent koronát Pozsonyba visszahozták, s ott azután I. Józsefet 1687-ben megkoronázzák vele, de mert 1703-ban a villám ismét beütött a pozsonyi várba és a vár egy része is a fűz martaléka lett, a koronát újból Bécsbe vitték, honnan 1712 ben került vissza Pozsonyba III. Károly megkoronázására. Mária Terézia idejében is elvitték a koronát Pozsonyból Komárom várába és csak az örökösödési háborúk lezajlása után szállították vissza Pozsonyba, hol a vár nyugati szöglet-tornyába ő- rizték 1784-ig. A 48-as szabadságharcban a korona újabb viszontagságokon ment keresztül. A honvédelmi bizottság 1848. december 30-án nyílt rendelettel megbízta Bónis Sámuel képviselőt, mint országos biztost, hogy a királyi koronát Debrecenbe szállítsa. Bónis megbízatásának eleget is tett, meit a koronát Debrecenbe hozva Kossuthnak adta át. A korona Debrecenben mindaddig maradt, mig a kormány Pestre vissza nem költözött. De amikor a kormány 1849-ben Pestet ismét elhagyta, a korona minden kiséret nélkül Szegedre, Szemere Bertalan szállására vitetett, Szemere, julius végén Görgey táborba ment, a koronát Nagyváradra árulót saját emberei meggyilkolták. 1633-ban Oláhország elkezd civilizálódnl Be- fizuráb Máté vajda uralkodása alatt. Nem sokára orosz uralom alá került a szépen fejlődő ország és a hires Ghika György lett a kormányzójuk, 1858-ban az ország visszanyerte önkormányzósági jogát. Cuza Sándort választották meg fejedelemmé. Ö alatta egyesült a Havasalföld Moldová- val, tekintve, hogy Cuza, Moldva fejedelme is volt. A birodalomnak területi alakulása körülbelül hasonló volt a inaihoz. Ekkor vette fel a két különböző fejedelemség a Románia nevet. Tehát Cuza Sándor tekinthető Románia tu~ lajdonképeni megalapítójának. Ö ugyanis országát felszabadította a török uralom alól és egységesítette. 1864-ben mint nagy magyar barát szerepelt. Kossuth követének, megígérte, hogy nagyobb haderőt enged át egy újabb szabadságharc esetére. Szavát azonban megszegte és elárulta Kossuthot. Igaz, hogy ezért lehetetlenné tették őt politikusai és 1866-ban lemondott a trónról, ideiglenesen egy háromtagú kormány vezette az ország ügyeit. A vezetőség azonban nem tudott megegyezni és e- zenkivül féltek egy újabb orosz támadástól. A nemzeti fejedelemség nem nyújtott elég garanciát külföldi beavatkozás esetére, azért külföldre ment egy több tagból álló küldöttség, hogy Hohenzolleru Károly herceget felkérjék a román trón átvételére. Károly herceg, kit szoros családi kötelékek fűznek a német császárhoz, el is fogadta a felajánlott trónt. 1866-ban Bukarestben felesküdött az alkotmányra. A török birodalom ugylátszik féltette európai hatalmát, mert megakarta akadályozni Károly trónralépését. Hogy demonstrációját nyomatékosabban kifejezze, csapatokat küldött Románia ellen. Károly király hamar felfegyverezte országát és Gyurgyevónál fogadta seregével a török hadakat. A porta erre elhatározta, hogy visszavonja haderejét, elismeri Románia függetlenségét és Károly fejedelem uralkodásának érvényét. Az 1877—78-iki orosz török háborúban Károly megengedte, hogy az orosz seregek Románián keresztül mehessenek. Természetes, hogy a szultán haragját Ká-ioly újra maca ellen vonta és újra megtámadta Romániát. Erre Károly 1877-ben királlyá kiálliatta ki magát és azóta teljesen független királyság Oláhország. A törökök oly vehemensen támadták meg az vitette, hol az a püspöki palotában tétetett le, ahonnan aztán Szemere magával vitte Aradra. A temesvári- csata elvesztése után Szemere a koronát előbb Lúgosra, majd Karánsebesre, végre Orsovára hozta, hol annak elásatására szánta el magát. Szándékát csakhamar Grimme! és Házmánnal közölte, kikkel a koronát rejtő ládát előbb egy elhagyott házban, majd az Oláhországba vezető úttól balra egy füzesben két fiatal fa közé elásták. A szabadságharc lezajlása után nagy és gondos kutatás indult az elrejtett korona után. A kutatás eredményre azonban nem vezetett, mindaddig, mig valaki a rejtekhelyét el nem árulta. Felfedezése eddig titokba maradt. 1853-szeptember 8-án talált a kereséssel megbízott Krager Titusz őrnagyhadbiró a kivül-belül rozsdás ládára. A kinyitott ládában a koronával együtt a többi koronázási jelvényeket is megtalálták. A korona a mellette fekvő jogarral sértetlen volt ugyan, de a kard megrozsdásodott, az országalma aranyozása pedig elhomályosodott. A legfelül fekvő palást nedves volt, valamint a bársonypárnák is, melyeken az ékszerek a koronázáskor feküdtek. A megtalát szent koronáért hadihajó indult le, hogy azt felhozza Budára, ahol azután 1867 juníus 8-án Ferencz Józsefet megkoronázák vele.
