Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-03 / 27. szám
lyal szemben sem, hogy még az elsőrendű iparcikkek, amelyek mindennapi, elsőrendű szükségleteket elégítenek ki, csak olyan á- rakon kaphatók, amilyet a kereskedők éppen megszabnak. Természetes és jogos követelés tehát az, amely az iparcikkek maximálására irányul és ugyanígy nagyon természetes, hogy a kormány hozzáfogott immár az iparcikkek horribilis áremelkedésének lehetetlenné tételéhez is. Réméljük, hogy ezt az okos és komoly rendeletet mihamarább követi az iparcikkek pontos és alapos maximálása. 2.______________________ _ Sz emfényvesztő alattomosság. Izgalmas színjátéknak vagyunk mostanában szemtanúi: ama rettenetes csalásnak, melyet magasabb politika "örve alatt az egész emberiségen elkövetnek. A háború előzményeinek eddig látatlan körvonalai mind élesebben bontakoznak ki. Még fátyol borítja ugyan a „bekerítő“ hetedik Edvárd király machinációit, aki jól érdemelte meg azt a leckét, melyben néhai Ferenc József királyunk részesítette. A világháború előzményeit kutatva ezt az Edvárdot — méltó utódja a hasonló nevű vérengzőnek — a modern politikai szem- fényvesziők patrónusának kell tekinteni. Poincaré és kormánya, a gyenge Romanov és miniszterei: Szaszanov és Izvolszki, továbbá Grey és Asquith, Olaszországban Sonnio és Salandra részint titkos társai, részint pedig „gondolataidnak és terveinek végrehajtására vállalkozó ügynökei voltak. Különböző szándékokkal fogtak hozzá a terv végrehajtáEgy szép napon Matild arra kért, hogy szerezzek neki egy kutyát. Másnap egy kis agár kutyával boldogítottam. ' Matild állítólag a teljes megtérés utján járt már, midőn egyszer Mayer meglátott az utcán egy fiatalembert, aki egy, a Matild kutyájához teljesen hasonló agarat vezetett pórázon. A kutya megpillantotta Mayert, elkezdett viháncolni és farkát csóválva rohant Mayer felé. Mayer megdöbbenve mutatkozott be a fiatalembernek és udvariasan megkérdezte, hogy kié a kutya. A fiatal ember köny- nyedén azt felelte, hogy egy barátnőjének a kutyája, aki megkérte, hogy sétáltassa meg az ebet. Mayer nem akart hinni és megkérte az idegen urat, hogy fáradjon fel lakásába a kutyával, mert ott nagyon érdekes dolgokat fog mutatni. A fiatal ember ott találta Matildot Mayer lakásán és megígérte, hogy nemcsak a kutyának, hanem Ma- tildnak is kicsavarja a nyakát. Matild elkezdett sir- ni és bocsánatot kért a fiatal embertől, azt mondta, hogy csak őt szereti és otthagyja a bámuló Mayert. Mayer másnap ragyogó arccal mesélte, hogy Matild vasszatért hozzá és csak azért ment el a fiatalemberrel, mert féltette Mayert annak haragjától. Mayer boldogan a szivére ölelte a leányt és nékem kijelentette, hogy ime nekem nem volt igazam, midőn Matildban nem bíztam. sához, különböző módon akarták a célt elérni, de mindannyian megegyeztek abban, hogy a központi hatalmakat be kell keríteni és feldarabolt területeikből annyit elkaparintani, amennyit a kapzsi cinkosoktól a maguk részére elkapkodhatnak. A „nagy gondolat“ szolgájává legotrombábban a hiú Poincaré aljasodott le. Mérsékelt tehetségű, a szűk vidéki látókör fölé emelkedni nem tudó prókátor létére mámorba ejtette az a gondolat, hogy „világpolitikát“ folytathat; tudta, hogy a francia népet egy kiváló rossz tulajdonsága jellemzi : a határtalan hiúság, mely a napóleoni dicsőséges időkből maradt reá; tudta, hogy az el- szászi seb mardossa a kevély francia lelkeket és hogy ez a zseniális, de illuzóikra legkönnyebben hajló nép mindenkit követ, aki „reváns“-ot kiált. Ingerelte a legmagasabb állami méltóságra felkapaszkodott, jól táplált vidéki fiskálist a sarlatán szerepe és hizelgett neki Romanov Miklósnak az a kegyessége, hogy hitelezőjéül fogadta el. Poincaré és Romanov munkájának tulajdonítható, hogy az antánt jeles családja összevetődött és ebbe a családba befogadhatták a „latin testvérit is. Romániának e családban a gyermek asztalnál jutott hely. Az egész pereputty pedig már jóval a háború előtt biztosnak tartotta, hogy a nagy lakoma pecsenyéje más nem lehet, mint a darabokra vagdalt Németország és Ausztria-Magyar- ország. Önmagukat és népeiket csalták meg és most, hogy csalásuk napfényre kerül, gókler és társai érzik, hogy ütött az órájuk. Egyiküket-másikukat már utólérte a sors, a többieknek is kifelé áll a szekerük rudja. Az utolsó pillanatig küldik ezek a kőszívű botorok népeik maradványait a tüzbe, rejtegetnek és hamisítanak okiratokat, megtagadják az útleveleket a békekonferenciához és folytatják __________Nagybányai Hirlap_________ Pokoli tervet eszeltem ki szegény barátom kigyógyulására. Egy színház jegyet vettem neki, mondván én nem mehetek el estére, mert találkám van. Pedig én is ott voltam a színházban három sorral Mayer széke előtt még pedig Matild- dal. Mayer szegény úgy tett, mintha mit sem látott volna. A marha, az előadás után utánunk jött. Azt hiszem, mondanom sem kell Madildot felvittem a lakásomra, A szivem majd megesett a szegény fiun, midőn az ablakon át kinézve ott strázsált az utcán. Másnap mintha nem tudtam volna, hogy Mayer tudta az esetet, elmondtam neki kalandomat, ő azonban kijelentette, hogy egy szót sem hisz az egészből. Nahát ilyen marhát — fejezte be elbeszélését Kovács ur — még életemben nem láttam. — Milyen nő volt az a Matild ? kérdeztem Kovács urat. — Magas szőke, és a bal arcán egy lencse volt — volt a válasz. Nem akartam szólni semmit, de úgy látszik Mayernek ezt az egy . nőt sikerült igazán megmenteni a romlástól, mert a marha elvette feleségül. szemérmetlen csalárdságaikat a leszámolás napjáig. Mindamellett nem veszíthetjük el bitünket, sőt rendületlenül bízunk az események magasabb irányításában, mely biztos, hogy létezik és örökké működik és az alkalomadta percben a lenyűgözve tartott igazságot diadalra fogja juttatni. Dr. S. _____________________1917. julius 3. HÍ REK. Egy kis lánynak sírni kell. — Irta: Édes Imre. — Bus a madár ha dalára A pár hangja nem felel; Csak az erdők rejtett mélye Visszhangjával felesel. Nehány napig kedves szivem Nem irt nekem levelet. Pedig jrtam s váltig lestem Mi lesz rá a felelet. Szép vitézem, nagyon kérem! Többé ilyent ne tegyen, Mert a bánat meg a kétség Tanyát üt a szivemen. Ha egy szót is — drága kincsem — Minden napon írni kell. Mert ha nem hát egy kis lánynak Idehaza sírni kell. Kinevezés. Szabó Kálmán orvos»zászlóst,. Szabó Adolf nyug. erdőigazgató fiát hadnaggyá nevezték ki. Kirendelés. Dr. 11 y k o v i c s Endre betétszerkesztő birót, ki bizonyos időre biróságunkkoz is volt kirendelve, az igazságügyminiszter a pan- csovai törvényszékhez rendelte ki. A legközelebbi közgyűlést már most nagyon figyelmébe ajánljuk város atyáinknak, mivel annak egyik pontjában egy egész évi kenyerünkről fog szó esni. Mindenkinek volt szerencséje már megtapasztalni egy egész éven át azt a cudar kenyeret, melynél rendes körülmények között a kutya is élvezhetőbbet eszik. Tehát ha már vannak városatyáink, a valóságban is azok legyenek és ne engedjék meg azt, hogy a város a- zon lakosai, kiknek nem fog módjukban állani 1 egész évre szükséges búzakészlet beszerzése, hogy a jövő évben is a maihoz hasonló helyzetbe kerüljenek. Eljegyzés. D e I h á n y i Margitot, özv. Del- hányi Zsigmondné leányát, Kossuth Mihály Zemplén megyei földbirtokos eljegyezte. Vöröskereszt egyletünk az országos központ javára, Péter és Pál napján müvészestélyt rendezett a Lendvay-Szinházban. A 6 pontból állott változatos műsor 3/i9 órakor vette kezdetét. Az estély legnagyobb részét a „Magyar föld ereje“ cimü 3 felvonásos filmdráma foglalta el. A többi számokban közre működtek: Szász An- nuska, Moussung László, Stella Aranka, W e i s z Irénke, Bobrowszky Lily, Szántó Margit és Domokos Laci. Az összes közremüÓVÁS! Rájötem, hogy az általam gyártott „MODIANO-CLUBSPECIALITÉ“ -szivarkahüvelynek ntánzatal vannak forgalomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és aláírásom pontos megfigyelése. A védjegy
