Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-19 / 25. szám
Nagybányai Hiiiap Az az állam, mely tiszta erkölcsön nem alapul, előbb utóbb ledől, mint a nagy romai birodalom. Az ország rákfenéje volt a vesztegetés, a népámitás, a hazug korteskedés. Mennyi szeny tapadt a választási kasszák összehozásához. Mennyi országos botrány és botrányos perek keletkeztek, azoknak megírása köteteket foglalna le. Mindez csak azért volt, mert az agrárius párt felszínen akarta magát tartani uralkodni és gazdagodni a- kart mások rovására. Az iskolában hiába hirdettük a morált, mikor azt az élet meghazudtolta. A népjogai mind szükebb körbe szorultak. A kisüstö- kön is a főzés csak az állam vezetőségével jó viszonyban lévők honoráriuma lett. Az országhatárainak bezárása a háború élesztő tüzévé vált. Nem engedték az agráriusok a szerb és román termékek és cserekeréskedésnek egészséges létre jövetelét. Most háború alatt is a szerbek 4-szer olcsóbban éltek mint mi. Onnét a behozatalt leszorították. Pedig ha reánk utalt és velünk testvériségben élő Szerbia és Románia ellen vámháboruban nem lettünk volna, akkor kevesebb ellenséggel kellett volna küzdenünk. Népek versenyében az ember csak úgy élhet meg, ha jó barátai vannak, mely barátság nem a szavakban, hanem jóságos államtényekben kell, hogy nyilatkozzék. Az agráriusok a szabad versenytől irtóztak, igy nem is voltak kényszerítve a föld termő képességét és föld- mivelés versenyképességét emelni. Ha a külföldi gabona leszorítja egy részét a gabona növény termésének, akkor ott áll a kereskedelmi növénytermelés kinem aknázható aranybányája. A gazdaság Kínában sokkal magasabb fokon áll, mint nálunk. Kina oly sürü lakossággal bir, hogy a házakat sok helyt cölöpökön a vízre építik, hogy ház helyének földjét megművelhessék. Nálunk a gazdaság 2, ________________________________ tu dományát tudják, de sajnos nem alkalmazzák, mert igy is eddig prosperálni tudtak. A földértéke úgy hiszem le fog menni. A háború folytán felgyülemlett milliókkal nem kell földet vásárolni, hanem fordítsuk azt gyárak alapítására, a takarékok ma csak gyárak alapítása révén prosperálhatnak valóban. Szövő, posztó, bőr, pamut, papír, ceruza, gomb, kés, edény, gyógyszer, festék, szerszám, gép, hangszer, betűöntő gyárak, játék gyárak, autómobil, repülő gépgyár, vasöntödék, uj bánya müve- lési üzemek, az alföld öntöző csatornává változtatása stb. mind hasznos befektetési terek. Az utak és parlag területek befásitása mind szebb és boldogabb fejlődő földmivelő, kereskedő és ipar országot mutatnak, melyben az órszág legfőbb boldogulási eszközeinek tényezőit az ipart, kereskedelmet és földmivelést a szabad verseny fejlődésében találjuk. A háború által adott milliókkal a nemzet az államnak igy fog beszámolni: ime mit nekem adtál, azt nem egészségtelen telek és ház spekulálásokra költöttem, hanem a magyar nemzetet tettekkel ipar által naggyá tettem. E nagyság alapkövét fenséges királyunk tette, kit Tisza a trónveszedelem dajka rém meséjével próbált megijeszteni, hogy elterelje a figyelmet a dolog lényegéről. A dolog lényege mi ? arra nézve át adom a szót a Somogyi Béla közgazdasági iró és tanárnak, ki 1912. év február hó 28-án egy röpiratot adott ki: Mi baja a magyar népnek és hogyan segíthetünk azon. E röpiratot a tanítóság sok százezer példányban elterjesztette a nép között. Milyen a képviselő ház? Erre nézve írja a 19-ik lapon Somogyi B. Az 1905-ben megválasztott képviselők között volt 142 földbirtokos, 56 gróf és báró (szintén birtokosok) 114 ügyvéd, 66 közig, tisztvi1917. junius 19. selő (szolgabiró, alispán stb.) 22 pap, 4 kereskedő, 5 orvos, 2 iparos, 2 tanár. Persze a 114 ügyvéd jó része maga is nagy birtokos vagy pedig nagy uradalomnak jól fizetett ügyésze; a 66 köz- igazgatási tisztviselő egy része szintén nagy birtokos, a 22 pap pedig szeretne püspök, tehát szintén nagybirtokos — lenni. Ebből látható, hogy a képviselők többsége nagybirtokos és nagybirtokosügyvédje. A földmivelő népnek csak 1—2 képviselője volt, a munkásságnak egyetlen egy sem. (Hát a 28.000 tanítónak van e képviselője ? Ugye nincs ?) Világos, hogy az ilyen képviselőház csak a nagybirtokosok érdeke szerint való törvényeket alkothat. Magyarország mezőgazdasági területe 37 millió katasztrális hold. Kinek kezén van ez a sok föld ? Az 1000 holdnál nagyobb birtok területe kerek számban 12 millió katasztrális hold vagyis az egész területnek majdnem harmad része. Ez az óriási terület valami 2000 emberé, úgy, hogy egy-egy nagy birtokosnak átlag 6000 holdja van (Ez 1895-ik népszámlálás szerint van.) A 1900-ik számlálás szerint mezőgazdasággal önállóan foglalkozik 1,539.000 ember nem cse- lédi sorban. Az önálló gazdákon kívül pedig 3 millió 369 ezer ember (férfi és nő) dolgozik a mezőgazdaságban, mint segítő munkás, cseléd és napszámos, nagyobb részt olyan, akinek egy talpalatt— nyi földje sincs. Tehát néhány ezer ember kezében van a termőföldnek majdnem fele, másfélmillió gazdának alig jut annyi föld, hogy családostul megélhessen belőle, három milliónál több mezőgazdasági munkásnak pedig csak annyi jut a haza földjéből, a mennyivel majd a koporsóját be- hantolják. Hát igazság ez ? . . . Van e a népnek földje ? Tisza István miniszter elnök 1904. márOh, néni, én a kódex, a külsőségeket értem. Pedig minden ember, nő és férfi, magában hordja a becsületét. Lehetséges, — szólt Bernhardt bátortalanul — de mit segít az rajtam ? Hát mi történt? Röviden . . . röviden . . . viszonyom volt a szállásadóim lányával, Berlinben. És most ennek a viszonynak következményei vannak és a szülők 2000 márkát kérnek tőlem. Nos, és ez törvényes dolog ? Nem, de az mindegy. Ők tudják, miért kérhetnek. Én magam mondtam el a leánynak, nagyon buta voltam. És szereted azt a lányt ? Azt hittem valamikor. De most már elmúlt. A leány épp oly pénzsovár, mint a szülei. És a műveltség foka ... Az apja foltozó varga. De Bernhardt, én ezt a dolgot egyáltalában nem értem. Mi köze van ennek a férfiúi becsületérzéshez. Oh, néni, suttogta Bernhardt, eltakarva arcát kezeivel. — A papának nem szólhatok semmit. Neki nem szabad róla tudnia. Jörne kisasszony arcán a megértés öröme fényiett. Még mindig ilyen az apád ? Ah, Lotti néni, te tudod, milyen. De ez még semmi. Egy évvel ezelőtt valamilyen alkalomból, amelyről nem akarok beszélni, a papa becsületszavamat vette . . . , Becsületszavadat ? Mire ? Hogy nem csinálok soha többé adósságot és nem fogok megérinteni nőt, csak azt a ki a feleségem lesz, Becsület szavadat vette erre ? Erről ráismerek. Pfuj 1 mondta az öreg kisasszony, s hangja remegett az izgatottságtól. — És egy kierőszkolt becsületszó miatt — én tudom, hogy kierőszakolta, mert ismerem őt, még öngyilkos akarsz lenni ? Történt, ahogy történt — ellenkezett Bernhardt halkan — én becsületszavamat adtam. És neki ? végre is aki oly hibátlan tiszta, mint ő, annak meg van a joga . . Hibátlan, tiszta suttogta keserűen Jörns kisasszony. Különben, folytatta azután a — becsületszavadat megszegted. Hogy apád megtudja-e, vagy sem, ez már nem változtat a dolgon. Néni, mondd meg, honnét szerezzek pénzt, — könyörgött Bernhardt? Lásd egyedül vagyok, le akarom vezekelni ezt a bűnömet komoly élettel. De papa elé igy nem léphetek, neki semmit sem szabad tudnia, inkább meghalok. Ő nem is értheti még ezt a dolgot. Ebben a tekintetban ő oly tiszta, oly tudatlan, szinte gyermek ... És általában . , . Az öreg hölgy arcára valami szigorú vonás rajzolódott. Tiszta embereknek nincsenek olyan szemei. — mondta. Arra gondolsz, hogy csak néz az ember szemébe, ha dühös ? Ez idegesség. Nem. — szólt Jörne kisasszony energikusan, — bocsásd meg, Istenem, de most már beszélnem kell. Én is megszegem az adott szavamat. És nem félek tőle. Bernhardt, az apádnak nem tiszta a lelkiismerete. Gyermekkora óta nem akadályozta meg a lelkiismerete abban, hogy azt tegye, amire vágyai késztetik. Szegény, sajnálaíramél- tó ember ő ! De minden sajnálkozás megszűnik ott, ahol veszélyessé válik a saját gyermekére. Tud meg, hogy atyádnak még egy családja van. Bernhardt merev szemekkel és nyitott szájjal ült és valami artikulátlan hang tört fel melléből. Igen, van még egy felesége ? Ha nem is esküdtek meg, és van tőle 5 gyermek. Ez mély titok, és én is csak azért tudok róla, mert az asz- szony kétségbeesésében egyszer hozzám jött, ép úgy, mint ma te. Az apád vele szemben éppen« olyan rossz, mint veletek, vagy anyátokkal szemben. És az asszony is egyedül« engem tart olyannak, aki ezt megérti. És az apád is tudja, hogy én tudok erről a dologról. Mikor az asszony egyszer nagyon beteg volt, akkor apádat ott találtam a beteg ágya mellett, és akkor láttam őt megint egész valójában. Nem az asszonyra gondolt, aki fél óra múlva halott lehet, hanem csak magára. Térdenállva könyörgött nekem. És mert az asz\ \ A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvelye: „HIODIANO-CLUBSPECIALITÉ“ Véjédegy. Vigyázat: WT Utánzatok vannak forgalomban! "3S31 Sodorni való papír ára 20 fillér.
