Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-19 / 25. szám
X. évfolyam.----- ----- ~ - ■ Nagybánya, 1917. junius 19. 2ißvszäm. TÁRSADALMI, SZÉFIRODALMI ÉS EÖZGAZBASÁwI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. mntam&i'vssamelőfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-isi oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. ÄJTÄI iäÄÖY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Himyady Jáaos-u. 14. sz., hová a lapközleraényelc küldendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfe!d-há/ban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. Második Gyöngyös! Holt bizonyos, hogy Nagybánya városa Gyöngyös sorsára jutott volna, ha a csütörtöki nagy tűz valamicskével közelebb a városhoz tör ki. így azonban az az egy kilométeres távolság megóvta városunk lakóit a borzalmas szerencsétlenségtől s csakis a Bernát-féle téglagyár és gőzfürész égett le. Hogy miként és honnan támadt a romboló tűz, azt majd kiderítik a hatóságok arra hivatott személyei, de annyi bizonyos, hogy kellő elővigyázat és gondoskodás nem volt a gyártelepen s a tűzoltók rendkívüli nehézségekkel küzdöttek meg. Előre is ki kell nyilvánítanunk, hogy a városi tűzoltóság vezetői és tagjai előtt emeljen kalapot minden ember! Amit városunk polgármestere, D r. Makray véghez vitt, az ő hűséges tüz- oltótársaival, Widder Péterrel, Kupás Gyulával, Szűccsel, Vajay Sándorral, az minden képzeletet fölülmúl, különösen ki kell emelnünk a polgármestert, ki emberfölötti erővel dolgozott s életveszélyes helyzetben sok értékes anyagot mentett meg a pusztító elemektől. Derekas munkát végzett a helybeli csendőrség is, kiket különös köszönet illet. Sajnos, a gyorsan harapózó tüzből keveset lehetett kimenteni, a felhalmozott száraz faanyag áldozata lett az elemeknek. Víz se volt a nagy szárazság miatt; messziről kellett vezetni a csöveken, mert az ottani víz csapokhoz a tömlőket nem lehetett alkalmazni. A száraz tényeket elmondván, helyén valónak találjuk most, ez alkalommal egy kis elmefuttatást is, megszivlelésüi a város közönsége részére. Éppen e napokban jelent meg főkapitányunk gondos, előrelátó falragasza a tűzvészekre nézve. Mintha csak belátott volna a jövendőbe. Ha az abban elmondottakat minden lakója a városnak megszívleli, akkor a hasonló esetek meg nem ismétlődhetnek. M,ert bizony valljuk be az igazat, — könnyelműség, felületesség a mi uralkodó plánétánk. Nem törődömség jellemzi minden cselekedetünket s nem gondoljuk meg, hogy nemcsak magunknak, hanem embertársainknak, s közvetve hazánknak, nemzetünknek okozunk óriási károkat könnyelműségünkkel, gondatlanságunkkal. Hát nem elég-e, hogy az emberirtó háború 3 év óta pusziit bennünket, még tűzvészeket is magunkra szabadítsuk ? Amit az ellenség el nem pusztított, azt a magunk könnyelműsége, felületessége végezze el ? Maradjunk hajlék nélkül ? Ami kevés értékünk, betevő falatunk még megmaradt a 3 évi kálváriás útból, azt az elemek tegyék tönkre ? Jól teszi a hatóság, hogy a legszigorúbb rendszabályokat lépteti életbe ! Jól teszi, hogy kötelezővé tette a tűzoltást! Akik itthon vannak, s nem a lövészárokban, a- zoknak kötelessége a hazai vagyont védelmezni még életük árán is. Aki nem teszi azt, sújtani kell a legszigorúbban. De úgy látszik, jó kézben van a hatalom, a rendelkezés ! Nagybánya városa nem fog Gyönyös sorsára jutni. Isten óvjon mindnyájunkat attól! Az uj korszak. Most, midőn kormány változás történt és az uj kormány az általános titkos választójogi programmal jő, nem lesz érdektelen, ha reá világitok e kérdés miben létére és nagy horderejére oly mértékben, mint egy szerény czikk keretében lehet. Az apák bűnei. — Irta: Korfiz Holm. — Az öreg kisasszony ijedtén rázkodott össze, mikor az ajtót kinyitotta. Te vagy, Bernhardt? Mi bajod van? Hogyan kerülsz ide ? Egyenesen Berlinből jöttem ide. Néni szólt Leverthin Bernhardt szomorúan. Gyere be fiam. Mi bajod van ? Mit csináltál ? Így semester közepén jössz. Berlinből ? És a szüleid mit szolnak ehhez ? Senkisem tudja, hogy itt vagyok. Gyere be mindenekelőtt, azután beszélj, mi bánt. A fiatal diák letette cók-mókját és követte Jörne kisasszonyt barátságos szobájába, amelyben máskor mindig felüdült. Ma azonban nem talált örömet az öreg mahagóni bútorokban, a nagy fotelekben és az átlátszó fehér függönyökben. Csak magára és nagy bajára gondolt. Először egy csésze kávét melegítek neked, hiszen egészen átfáztál. Nem. Köszönöm Lotti néni! — tiltakozott a fiú. De a néni már kiment. Leverthin Bernhardt egyedül ült és várt, és a szoba barátságos hangulata mind sűrűbb fátyollal takarta a belsejében zugó vihart. Maga iránti sajnálkozása mind nagyobb és mind sentimentáli- sabb lett. Egyszerre szörnyen öregnek tűnt fel maga előtt, és úgy érezte, mintha sok év telt volna el attól a naptól fogva, mikor először ült ezen a helyen, az ő kitagadott nagynénjével. Mikor 17 évével megtudta, hogy miért gyűlöli a családban, fiatalos szabad gondolkodásának és igazságérzetének indulatában elment hozzá, hogy tiszteletéről biztosítsa őt. A néni meghatóban és barátságosan fogadta és azóta sokszor meglátogatta ezt a szobát, különösen, ha valami bántotta. De eddig minden gyerekjáték volt a maihoz képest. Az öreg hölgy visszajött a kávéval. Igyál. Fiam. azután beszéld el. a dolgodat. Néni — mondta a fiú remegő hangon — életre- halálra meg a dolog. Tudsz nekem kétezer márkát kölcsönözni ? Oh istenem, — kiáltotta ijedten a kisasszony. Kis járadékom csak 150 márka havonként. Játszottál, fiam ? Nem, azért becsületbeli ügy. Becsületbeli ügy ? Ha pénzt néhány nap alatt meg nem kapom, agyonlövöm magam. Jörne kisasszony tudta, hogy meghalni nem olyan könnyű dolog, de Bernharadt oly elszántan beszélt, hogy a hideg futott végig a hátán. Szerelmi ügy. Rajtad kívül senkisem értené meg a dolgot a rokonok közül — folytatta a fiú. Jóleső mosoly vonult végig a kisasszony arcán. Azért, mert leányomnak nincs apja ? kérdezte halkan és egyszerűen minden zavar nélkül Talán a te szerelmi töréneted mégis valami más lesz. Olyan mégsem voltam, mint a mai fiatalság. Istenem. Néni, nem akartalak megsérteni. Én tudom, hogy nem tehetsz rólá, hogy az a lump téged két nappal a lakodalom előtt faképnél hagyott. Bernhardt ő is szerencsétlen ember volt. Szerencsétlen ? Ő ? És te ? Igaz, Bernhardt, én is megismertem a szerencsétlenséget. A család részéről különösen szigorú mostoha Pályám, a te atyád részéről. Mikor nem akartam elválni a gyermektől, mikor magáénak ismertem el, akkor . . , bizony az sok küzdelembe került, sok nehéz esztendőbe. És lásd, most elégedett vagyok. Leányom megtalálta a szrencséjét a házasságában. Mi kell még nekem ? És ha visz- szatekintek az életemre, minden, ami összetört engem egykor, oly kicsiny lett most, és a hosszú élet minden apró napfényes pontja messzire világit. Ezt akartam neked mondani. Bernhardt. És most beszélj. Lotti néni kétségbe esett helyzetben vagyok. Olyan helyzetben, amit csak férfi érthet meg. Mert a férfiúi becsüetérzet . . . Bernhardt, nem becsülöd te túl a férfiak becsületérzetét ?
