Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-11 / 15. szám
szükségletek fedezésére rendeltetett gyapjú- és bőrárut a magunk számára. Megfékezzük és szabályozzuk a divatot úgy, ahogy nemzetgazdasági érdekeink és jó érzésünk megkívánja, és a megpróbáltatásoktól súlyos idők szelleméhez alkalmazkodva, méltóan öltözködünk olyan nyersanyagok felhasználásával, melyeket elsősorban Magyarország, illetve szövetségeseink ipara termel. Meg vagyunk győződve, hogy mozgalmunkat hazafias iparunk, kereskedelmünk, valamint vezető divatárus-cégeink a maguk részérói támogatni fogják, útbaigazításukkal megkönnyítve elhatározásunk keresztülvitelét. És mindenek- felett meg vagyunk győződve, hogy az egész tiszteletreméltó magyar női közönség, melyhez fölhívásunkat intézzük, mint egy ember, sorainkba áll 1“ Ezeket mondják mágnás asszonyaink. És amikor mágnás asszonyainknak ezt a minden tekintetben csak a mi imádott hazánk szent ügyét szolgáló lelkes felhívását közöljük, mi is kérjük a mi igen tisztelt hölgyközönségünket, hogy tegyék lehetővé, mikép ez a minden betűjében lelkes és magyaros elhatározás, hozza meg a kellő eredményt. Hölgyeink nagyon jól tudják, hogy a most folyamatban levő legnagyobb mérkőzésből mindenkinek ki kell venni a maga részét. Mindenki kell, hogy a maga saját anyagi erejével, szilárd elhatározásával hozzá járuljon a szent ügy diadalmas megoldásához. És ha figyelembe vesszük, hogy hős katoná nk már huszadik hónapja, hogy minden kényelmükről lemondottak, és hogy már huszadik hónapja annak, hogy boldog családi fészküket; a kedves hitvestársat és gyermekeiket itt kellett hagy- niok, és mind ezek tetejébe még drága életüknek, vérüknek feláldozásaival a legtöbb esetben emberi erőt meghaladó energiával is kell küzdeniük a velőt sorvasztó, idegeket rázó pokoli küzdelemben, hogy imádott hazánkat s abban minket, mint itthon maradottakat megvédelmezzenek, — tisztelt hölgyeim megkell állapitaniok, hogy mindezek ellenében igen csekély és teljesen elenyésző semmi az, ha az alább közölt hazafias határozathoz mindnyájan hozzá járulnak. Hiszen ha ezt megteszik semmifélé rövidséget sem szenvednek, egyetlen férjes nőt sem fogja a férje kigunyolni, egyetlen menyasszonyt, ideált sem fog a jegyese vagy jelöltje megróni, hanem örülni fog annak, ha azt tapasztalja és látja, hogy az ő valakije, feltudja gondolni, áttudja látni és érezni, hogy a nagyküzban visszahívod őt! A férfi, nem törődik az érzelem szentségével, szerinte a virág csak arra való, hogy durván (avagy gyanús finoman) letépje. Igaz, Te azt mondhatnád, hogy a csók nem oly dolog, amiért aggódni kell. Nem, nem az ! A csók nem, csak a következménye. A csók egy határ és ha átlépsz azon, soha többet vissza nem térhetsz. És bár onnan a határon túl talán csábitó képek, suttogó szavak csalogatnak, neked azokat nem szabad hallanod . . . Ha szivedben feltámad egy elfojtott vágy, ami úgy kényszerit, üz, hogy vakon, eszméletlenül lépd át a határt, neked ezeket a forrongó érzéseket le kell győznöd ! Mert mindig, minden körülmények között, hallanod kell azt a „nem“-et, ami vágyódásaidnak útjába áll. Igaz, a „határtól“ való visszatérés is sok könybe, fájdalomba kerül. De inkább szenvedd át a kinok-kinját, inkább áldozd fel boldogságodat, csak becsületed maradjon meg ! És később, mikor a szenvedélyes érzések lecsendesülnek, oly gazdagnak, boldognak érzed magad, mert felemelt fejjel járhatsz az emberek között és büszke leszel, hogy tiszta lelkiismereted megmentetted a mások által rád dobott sár beszennyezésétől. És mily boldogság e gondolat: „mekkorát eshettem volna és mennyire felemelkedtem 1“ delemből nem csak a férfiaknak, de a nőknek is jutott olyan valami osztályrészükül, amivel drága hazánk ügyét előbbre segíthetik, amit igyekeznek is tőlük telhetőleg végrehajtani. A Fényűzés Elleni Liga hazafias rendelkezései különben a következők: 1. A ki a felhívást aláírja, kötelezi magát, hogy nem tér el attól a divatól és azoktól az öltözködési szabályoktól, a melyeket a mozgalom megindított a szabókkal egyetértőén a divat terén hozni fognak. Éz a divat a mostaniból fog kialakulni, de egyszerű, takarékos és célszerű lesz, és a nyár kezdetével lép érvénybe. 2. Erre nem csak azok kötelesek, a kik cégeknél dolgoztatnak, de azok is, akik házilag öltözködnek. 3. Az aláíró támogatni fogja azokat a cégeket, a melyek e mozgalmat elősegítik és tartózkodni fognak azoktól a cégektől, a melyek francia és angol divatokat közvetítenek. 4. A házilag öltözködők kötelezik magukat, hogy a francia, angol és amerikai divatlapokat mellőzik, illetve csakis a megállapodás értelmében használják fel. 5. Az aláíró kötelezi magát, hogy a háború tartalma alatt a felsorolt pontokat betartja és elveinek kifejezéséül a mozgalom jelvényét viseli. 6. Az aláíró a mozgalmat terjeszti és híveket gyűjt. A lelkes, bölcs mozgalom megindítója őrgróf Pallavicini Györgyné volt, ő toborozta az első híveket és a ki csatlakozni kíván, annak az ő dinén: Budapest, II. Fő-utca 21. (telefon 169—09) kell jelentkeznie. Igen tisztelt Hölgyeink! Közöltük a fontos határozatot azon biztos reményben, hogy pár hét leforgása után bizonyára ékeskedni fognak azzal a szerény kis jelvénnyel (F. E. L.) amely igazolni fogja, hogy a magyar nők szive is— mint hajdan — imádott drága hazánkért dobog! A német szabad kereskedelem. Nem tudom a központi hatalmak terveit, hogy mit szándékoznak tenni. Nem fedik fel ezt előre. Ennélfogva tág teret hagynak úgy az ellenfélnek, mint nekünk, a külömbféle kombinációkra. — A terveket mindig esetről-esetre a harctéri helyzetek adják meg. — De emellett kell, hogy bizonyos messze kitűzött cél legyen, melyhez a sokféle ut vezet. E messze kitűzött célt fogom keresni logikai combinációkkal, a mellett, a sok utak közül megjelölök egy párat, de mindenikeí merő lehetetlenség. De nekünk nem is szükségeMig ezeket irom, szivem oly hevesen dobog hogy a folytatás diktálását neki átengedtem: ... és ha jön egy férfi, ki tüzes szemével szemedbe tekint, kinek kézszoritása megremegtet, ki vágyakozva tekint rád, — Te,- kinek élete oly ürömtelen, ifjúsága forrongásában egyre vársz valakit — ne habozz soká ! . . . Oly rövid az élet, oly kevés a boldogság . . . minek taszítaná el az ember az ártatlan örömöket? . . . Egy csók, tiszta csók, nem oly dolog, ami beszennyezné fehér lelked . . . Kezed ha kezében nyugszik, ne vond vissza ! Oly megnyugtató ez a kézszoritás . . . Fiatal vagy . . . leány vagy ... .És a virágot nem csókolja-e a napsugár? És enélkül mily rideg az élet, lelked örökké fázik. Kedves Ella ! Leveledre tanácsomat ne várd! Fiatal vagyok én is, én sem látok tisztán, én is csak a fényt, ragyogó színeket szeretem, nem keresem az árnyékokat és menekülök mindentől, ami az életet ruttá teszi. Ne kívánd, hogy egy forró láng, egy másik tüzet eloltson, ne kívánd, hogy álszenteskedő szavakkal megbotránkozzam leveleden, én nem tudom szivemet meghazudtolni és nem akarok ifjú szivemmel már is a tél mindent romboló hatalmába kerülni . . . És most én kérlek, Te nyugtasd meg a leveledet váró Máriát. sek, csak egy bepillantás is elég, a jövő világ kialakulását mozgató külömböző erők kohójába. Így, miként az éj utasa a sark csillagot, vagy nappal a fák mohát keresi és nézi, úgy mi is kis csillagot és mohát keresünk, hogy tájékozódjunk a a világ rohamos forgatagában, A valódi tájolót pedig hagyjuk a hadvezetöség kezében. — Ilyen szemponiokból és kis igényekkel kérem szives figyelmüket. Szabad kereskedelmet hirdettek a németek beszédjükben az angol irányzattal szemben, mely a tengerszorosok elzárásával a tengeri vámok felé törekedett. — A Szuezi csatorna vámjai által az ő árui olcsóban jöttek Európába és olcsóbban mentek Ázsiába, mert azoknak kedvezményt biztosított. így nyert az angol állam, nyert vele az angol kereskedelem. — Ezen a német először is úgy segített, hogy Mezopotánián keresztül hozta és vitte árui egy részét ázsiai gyarmatába és vissza, vagy pedig meg kerülte Afrikát, de mindez igen hosszadalmas ut. — Azért a Szuezi csatorna nemzetközivé tétele, szabad kereskedelem a föltétele, hogy az ne jövedelmezzen senkinek. A földközi tengert uralja az angol Gibraltárral és Maitaszigetével, azonkívül Konstantinápoly előtti szigetekkel e dardanellák felett akar némileg uralkodni. — Korfu szigetével pedig az Adria tenger bejáratánál akar kellemetlenkedni. — De mindezek ellensúlyozására a központiak is törekednek. Valona elfoglalásával a földközi tenger keleti felét lehet uralni, s jelentősége Szalonikivel vetekedik. A nyugati szintéren a francia és angol front alakulása nem csak a tengerért történik. — Itt a front vonalnak két sark pontja és három vonala van. A sarkpontok megtartása a legnehezebb. A németek sarkpontja Reimsnál könnyen kereszt tűzbe kerülhet. A iranciáké pedig Verdunnál. — Az az ilt van a kis mértékű átkarolása. — A németek ezt az átkarolási előnyt most használják ki, és oda kell törekedjenek, hogy a front vonalat egyenesebbé tegyék. Mig az orosz fronton fent behajló, itt, lent lehajló, egyenessé kell tenni, hogy az áttörés és karolás lehetőségét még jobban megnehezítsék. — A harcvonal tehát Reimstól a Marne mellett haladna dél felé Langres mellett, bekanyarodva Belföldig. — Ezzel a németek 4000 négyszög kilométer területet a franciáktól nem csak vissza foglalnának, hanem hozzá még igen tekintélyes részt nyernének Champagnéból. — Ezzel távolabb tartaná a repülőgépeket a német városoktó'. A német határ 100 kilóméterre lenne a harcvonaltól. Oroszországba messzebb tolták ki, itt is jó volna 200 kilóméterre kitólni, de ennyivel is meglehetnek elégedve. — Azután deffensivába maradhatnak. mert a front vonalat megerősítették, a várláncolatot elpusztították, hazájuk elfoglalt részét felszabadították, a repülő gépek romboló hatását kisebbítették és végre területet foglaltak. — Mindezek a műveletek a német fegyverek fölényét fogják mutatni és a revancs ábrándot szétfoszlatja. — Azonkívül itt e vonalon a francia magára lesz hagyatva és demostrálni fogja az antánt egységét, melynél fogva vérzik a bosszúálló francia, ki pénzét a francia és orosz várakra költötte. Büszkén hirdette a világnak, hogy váraival legyőzhetetlen a francia és orosz. — Ez a Talizmán teljesen szétrombolva lesz, a babonás hit szétfoszlik, és rideg valóság öntudatra ébresz. ti a becsapott nemzeteket. Szabó József. Adakozzunk a helybeli rokkantak alapjának javára.
