Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-11 / 2. szám
2. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1916. január 11. eme föllendülésében Délamerika, elsősorban Argentína is részt fog venni. Lehet, hogy ezek a momentumok és a károk helyreállítását célzó intenzivebb termelést az izo- lálási tendenciát egy kissé gyengíteni fogják. Hogy gazdaságunknak az ellenséges államokkal szemben való izolálása milyen jelentőséggel bir, azt az alábbi számok igazolják. Ami mindenekelőtt a k ö z ö s v á inteni letet illeti, ennek kiviteléből és behozatalából (1913-ban) az ellenséges államokra jutott: Bevitel Kivitel százalékban Angliára------------— 6.38 9.74 Fr anciaországra--------- 3.33 2.89 Belgiumra------------- 1.24 0.99 Ol aszországra-------- 4.96 7.79 Or oszországra--------- 5.89 3.70 Sz erbiára---------------0.07 1.92 Mo ntenegróra--------- 0.04 0.09 Ös szesen 21.91 27.12 Eszerint az ellenséges államok a közös vámterület behozatalában 21.91%-kal, a kivitelben 27.12°/o-kal részesednek. Ezek mindenesetre nem jelentéktelen számok. De ha ezekkel a számokkal szembeállítjuk azt, hogy az összes behozatalból 78'09% és az összkivitelből 72.88% a többi államokra jut és, hogy az importban és exportban egyedül Németország 40%-kal részesedik, akkor az izolálás következményei nem fognak bennünket aggodalomba ejteni, annál ke- vésbbé, minthogy a barátságos államok csoportján belül egész uj tendenciák fognak érvényre jutni. Még kisebb jelentősége volna az izolálásnak Magyarországra nézve, mint azt az alábbi számok igazolják. Ugyanis jutott (1913-ban) behozatalunkból kivitelünkből Angliára százalékban 1.9 3.5 Franciaországra 1.2 1.1 Belgiumra 0.3 0.2 Olaszországra 1.4 2.1 Oroszországra 0.5 0.6 Szerbiára 0.5 1.0 összesen 5.5 8.5 Az ellenséges államokkal való forgalom korlátozása Magyarországra nézve tehát még sokkal kisebb jelentőséggel bir. E mellett még azt is tekintetbe kell venni, hogy Magyarország éppen most abban a stádiumban van, amidőn a mezőgazdasági termékek kivitele csökkenő irányzatot vesz, mig a hazai ipar fejlődése a behozatali lehetőségek korlátozására fog vezetni, Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy igen jelentős érdekek forognának kockán, ha az antarkia utáni törekvés a végletekbe csapna át, Ettől talán nem kell tartani. És amig az egyik irányban ez izolálás utári való törekvés fog érvényre jutni, addig másrészről a központi hatalmak csoportján belül mind energ&usabb árucsere fog be- állani. A középeurópai hatalmak meridiánja körül egy egyesülés fog támadni, mely északról dél felé húzódva, küiömböző fejlődési fokozatokat és fejlődési lehetőségeket fog magába ölelni. A forgalom nagyobb szabadsága, a gazdasági kulturfokozat különbözősége, a továbbfejlődésnek mindenesetre nagyobb energiája: mindezek a 150 millió és esetleg több embert magába ölelő territórimnak meg fogják adni mindazt, ami az ántánt- hatalmak elzárkózása, illetve kizárása következtében elmarad. A mondottak után a gazdasági világforgalomnak és a izolálásnak az problémáját matematikailag Így oldhatjuk meg : differenciádé kifelé, integráció befelé. A szabadkereskedelmi mámor már rég eltűnt. Az, amit az angolok az ő szokott hypok- rizisükkel „the kissof natioos“, „charter of nations“ jelszavakkal illettek, már rég nem létezik. Ezzel szemben meg fog aalósulni a szükebb alapokon felépített intercursus, melyet gazdasági és politikai érdekközösség fog megszilárdítani. A háború pszikhologiájából. — Irta : Szatmáry Béla. — Ha megragadjuk á keservesen kedvező alkalmat annak vizsgálására, hogy a harcban álló népeket miféle lelki erők kényszerűik a végső diadal kierőszakolására, egy igen érdekes lélektani prespektivát kapunk, amiből talán lehet következtetni a befejeződés minemüségére. Mint három iegmárkánsabb s egymással majdnem homlokegyenest ellentétes világ-felfogás, különösen érdemes az analízisre, a magyar, török és muszka. Mivel bennünket ezúttal iegküzvetetleiiebbül érdekel, maradjunk az első és az utolsó bővebb részletezésénél. Kezdjük mindjárt a nem csak itt, hanem a saját hazájában is a legutolsón : a muzsikon, amint őt útleírásokból és más ismeretterjesztő tanulmányokból, különösen két kimagasló orosz iró, Tolsztoj és Gorkij tollából, tehát autentikus forásböl ismerhetjük. A muzsik sorsa az institúciókban tükröződik a legjobban vissza, tehát legokosabb, ha társadalmi éleiét tesszük vizsgálódás tárgyává. A muzsik sorsa meglehetősen sivár. Neki a fold csak bánatot nyújt. Csak rabszolgája, nem pedig gazdája földjének. Még talán a túlvilág sem igér neki kellő rekomperizádót. Társadalmi állapota olyan, hogy bármiféle változás jöjjön, ő csak nyerhet vele. Igényeit, lelki és testi szükségleteit már jobban lefokozni igazán nem lehet. A föld ismert területének csak egyetlen lakója közelíti meg a nyomorúság eme rekordjában : a kínai kuli. Istenében sem lelhet vigaszt, mert a szent Oroszországban ez is a hatalmasok pártján van. Különben papjaik sem anuyiia az Isten tiszteletére, mint inkább a saját maguk és a földi hatalmasok tiszteletére, meg vak engedelmességre oktatják őket. Különben az orosz vallás különféle ce- riminoális egyházi funkció, avagy rendkívül csodás s misztikus dolgok körül forog. Az orosz lelkivilága tehát földöntúli dolgokkal, nem pedig pl. az élet szépségeivel van tele. Etikai tartalma nincsen, vágya, mint az események mutatják, oly kevés, hogy azzal bővebben foglalkozni igazán felesleges. Az öntudatot, az élet való ismeretét a vallás miszticizmusa, az egyéni bátorságot pedig csak a vadság pótolja nála. Mert az igazi hősiességnek nyugodt öntudat, tartalmas lelki világ a feltétele; az ezeket nélkülöző hősiesség nem hősiesség, hanem csak vadság, melyet az állatvilágban is feltalálhatunk. A kettő úgy viszonylilc egymáshoz, mint pl. Csermák ezredes vitézsége, és a doni vagy kazáni kozákoknak Poroszországban, a védtelen iakosokfelett gyakorolt szégyenletes hatalmaskodása. Egy mindenható urat ismer, akit afyuskának hiv, ennek aztán a nagyurak, a nagyuraknak a kisebb urak, a szolgái valamennyinek pedig az orosz nép, a muzsik, akiben csak egyetlen élő lény lát urat: a felesége. Ezt nevezik a szent Oroszországban társadalmi rendnek s ennek a képére és hasonlatosságára akarták átformálni a Hortobágyi pusz-- tát, Badacsony környékét, a Kis- és Nagyalföldet szóval mindazt, amit a Kárpátok égbe nyúló ormai kizárólag a mi számunkra ölelnek körül. Ez volt egy ok ama szent célok között, amelynek érdeképen Nikolajevics nagyherceg súlyos betegen sem merte elhagyni diktátori székét s nem volt hajlandó a hadjárat fáradalmait és viharait valamelyik szanatórium envhet adó csendes nyugalmával felcserélni. Amint egy született vaknak a spektrumot, avagy egy született siketnek egy Wagner-operát, épen úgy nem lehet egy született muzsiknak a szabadság eszméjét megmagyarázni. A szabadság; oroszul engedetlenséget, tehát forradalmat jelent,, amely a legtöbb esetben kancsukával végződik.. Ezen a nagy darab földön semmi féle Potémkin- parlament, semmiféle duma nem segít; ezt az egy fogalmat azzal a 100 milliónál több emberrel megismertetni abszurdum. Természetesen ez csak magára a népre vonatkozik ; az intelligencia azonban oly kicsi, hogy ez a nép megy tömegével szemben számba sem jöhet, tényezővé nem vál- hatik. De talán hagyjuk eme sötét képet, amelyen változtatni nem áll módunkban. Ez idő szerint mást nem lehelünk, mint megőrizzük tőlük határainkat s eme nép szine-javát, akik véreinkkel a harcmezőn szembe kerülnek, önvédelem céljából ezrivel semisiijük meg, a Kárpátok mélyedéseit orosz inu7SÍk-hekátombákkal töltöttük meg, bár ezt a talán jobb sorsra érdemes népet csak sajnálni lehet, amely született és meghalt, de — a mi felfogásunk szerint — nem élt. Nála az életet a szenvedések különféle skálája tette. De eme dicső társadalmi rend érdekében ezideíg 3 milliónál több muzsik pusztult el, nem számítva azokat, akik amúgy is nyomorúságos életüket majdan mint nyomorékok fogják még keservesebben tovább tengetni. Ezzel szemben az alföldi 10—16 holdas két ökrös kis gazda olyan ur a maga kis gazdaságában, hogy még a muszka cár sem különbb a maga országában. Ha kifizette az adóját, leszolgálta azt a három esztendőt s a vasárnapi istentiszteletet is végig halgatta, szóval, ha az irás szavai szerint megadta a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené: olyan szabad mint a madár. Gyermekeiből, ha akar és ha azoknak van tehetsége, intelligens embereket nevel, vagy lesznek iparosok, kereskedők, vagy — mint a legtöbb esetben — megmaradnak az eke szarva mellett. Itt is ember lesz belőlük. Idővel, mint értelmes és katona viselt ember, olyan falusi biró lesz belőle, akivel a szolgabiró is szívesen parolázik. Igazságos leikével vérei közölt igazságot szolgáltat. A. maga kis világában tekintélyes, mint az egész nemzettest részére pedig a legfontosabb tényező. A magyar paraszttal tehát csak egészen szép szóvak
