Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-14 / 11. szám
1916. március 14. NAGYBANYAI HÍRLAP 3. föltárása, a szövő és más iparágak, a vegygyá- ra>k még nem állnak a kor színvonalán. A kereskedelem az osztrák hitelen és kegyen élősködőit*. A gyáripar fejlődése beleiül a vitába és a semmittevésbe. A takarék gazdálkodás egészségtelen alapján vonaglik a nemzet. A vállalkozási kedv minimum. A német tőke iránt hadjáratot inditnak. Pedig a mint háborúban a német a tanító mesterünk, úgy kell, hogy a békében is az legyen. Jöjjön a tőke és ismeret, szervezettség! Hozzon az államnak adót és a népnek legalább 75%-ékig munkák — „Tanúin i,-m o n d j a a né in e t- n e m szé- gyen, de tanulni nem a ka r n i, a z szégyen !! Szabó József. Olaszország és barátai. A Monarchiánkat és Németországot megsemmisíteni igyekvő büszke négyesszövelség egyes tagjai közt mind nagyobb ür tátong. Csak a papirosra vetett szerződés tartja még össze őket, de a papiros könnnyen szakad. Egymásba vetett szilárd hitük és bizalmuk nagyon megrendült. Franciaország már nem remél sokat Angliától, Oroszország a szerencsétlen Dardan'élla expeditió után belátta, hogy Anglia és Franciaország nem jön segítségére. És mindhárman, vagyis Oroszország, Anglia és Franciaország, legújabb szövetségesükben Olaszországban nagyon csalatkoztak. Olaszország nem hogy segítséget küldhetné szövetségeseihez, hanem az immár háromnegyed év óta tartó keserves kudarcok sorozatát is alig bírja ki. Komikus látni, hogy az enteilte hatalmak kínjukban egymás haját cibálják. Hárman azpnban megegyeznek abban, hogy együttesen csúfolják a balsikerért szép a Itáliát. Az olaszok ma igy imádkoznak: „És ments meg Uram a szövetségeseinktől!“ Az az évtizedes utálat és megvetés, melyet egyrészről az angolok, franciák és oroszok, másrészről az olaszok tápláltak egymás iránt, nem változott meg a szövetség aláírásával sem és minden újabb vereség csak megerősítette ezt. Évek óta folyton találhatunk példákat arra, hogy az olasz írók mennyi gúnyolódó csipkedő, rosszakaratú és becsmérlő ítéletekkel illették mostani szövetségese— Dongó, beszélj! . . . Megfojtalak! . Felkelt ? — Nem, nem, . . . még fekszik ... és a többiek most megálltak ... de mennek tovább, elől a kadét űr . . . kadét úr Csákós . . . már el is hagyták . . . — Mi van vele, ... a hadnagy úrral ? . . . Csak azt mondd !, . . . te gazember 1 — Kúszik visszafelé . . . Lassan, lassan . . de már itt van a drótnál . . . jaj . . . Laci a fejéhez kap, de a következő pillanatban mái kint van az árokból. S egy perc, . . . két perc — és ismét bent van a bátyjával . A hadnagy arca fehér, csak a szája piros: vér ömlött rajta . . . — Tüdőlövés, sietni kell vele — mondja a szanitécz. És már viszik is a hordágyon. — Laci, Isten veled ! Most már megyek, . . . megyek ahhoz, aki a levelet irta ! ... És arcába dobom a levelet és a — gyűrűt! . . . Szervusz, Laci, szervusz! . . . A kis Laci zászlós ismét csak állt és nézett a bátyja után. Most sem értett semmit! Csak akkor kezdett ráeszmélni valamire, a- mikor az égszínkék, finom-illatú levélpapírt, melyet az este kapott, nem találta meg a födözékük idomtalan asztalán . . . iket. Már pedig az ilyen | felszínes és legkevésbé mély érzésű barátkozás teremheti meg gyümölcseit. Számtalan olasz karikatúra bizonykodhatik az olasz népnek uj szövetségei iránt tanúsított megvetéséről. A leghevesebben nyilatkoznak azonban mindig a gyűlölt angolok ellen. Ezernyolcszázhetvennyolcban Giolio Carcarnó Senator a jeles költő ezt írja : Volt idő, midőn1 Anglia dicsősége és boldogsága szivemen feküdt. Időközben ez az ország azonban megőrült; Időközben azonban aljasságból fegyvert ragadott a gyávák, pimaszok és árulók mellett: időközben azonban gyönyörű szabad- ságszeretete szemtelenségig elfajult. Hőseinlii’ől és katonáinkról. Leznicky József. 1':' zászlós, oki. tanító, nagy ezüst vitézségi érme van. Mint katona valódi minta tiszt. Ő maga nem beszélt élményéről. Hanem az alatta szolgáló katonák csodálattal beszélnek vitézségéről. Egyes epizódot a sok közül kiragadok jellemzésére. Egy visszavonulásnál ,az ágyút nem tudták megmenteni. A főtisztek kérdezték, hogy ki vállalkozik a visszakozására, Leznicky. jelentkezett először. Mikoi ezt látta a legénység, mjnd vele akart menni, de ő választott embereiből ps visszahozta az ágyút. A jelenet a mi ezután keletkezett leirliatlan. — A front áttörésre vezette századát, ő törte át elősször, azután jöttek a tartalékok. Más esetben pedig az ellenség állásait kellett kikutatni. A két állás között akna sor volt. Ő jelentkezett sok más őrmesterekkel, de mivel terep felvételre, rajzra volt szükség, csak tisztet választhattak. — így ment Leznicky, lerajzolta az orosz állást és az akna elhelyezéseket. — Ezen harcaiban több gépfegyvert, igen sok foglyot fogott. Görbéétől Breszlitovskig terjedő küzdelemről semmit sem tudunk, pedig ezt a harcot egy repülő hadosztályban végig küzdötte. — Az atyja mondá neki: fiam mérsékeld magad ! Miért ? Én csak jó katona leszek, én utánam nem fognak gyerekek sírni, én a kötelességemet mint az iskolában, úgy a harctéren is megteszem. Ezért haladt rövid idő alatt, társait, megelőzve zászlóssá, de Pap Károly haza jött alatta szolgáló katona azt mondja: hogy nem zászlós, de főhad- nagjnak kellene legyen az ilyen ember. Üdvözöljük vitéz honfitársunkat a legmelegebben. Kolba Ignác. szakasz vezető, 5-ik gyalogezredbeli katona, veres- vizi bányász, ki hősi halált halt Rarancénál jan. 4-én, vitézségi nagy ezüst érmet hivatalosan a harctérről megküldték az édes anyjának. Kolba kétszer került orosz fogságba, de rniud a kétszer ügyesen kiszabadult és értékes katonai adatokkal, megfigyeléssel szolgálta a hazát, miért is kitüntetésre ajánlották, A felterjesztésről itthon is beszélt, de az csak halála után érkezett le. — A fogságban az oroszok kémnek tartottá^, de igazolta magát ügyes módon. — Stryben pedig, mikor az oroszoktól több társaival megszökött, nehezen talált pártfogóra, mert csak magyarul és románul beszélt, de végre a bujdosót Lang Emília úrnő idősebb nővérével befogadta, külön szobát adoti neki, a harctéren levő testvérének a ruháit adta oda. Itt élt hónapokon át, mig végre a gor- licei offenziva meghozta szabadulását. — A raran- cai küzdelemben gránáttól találva, megtnentője arcképét kedves emlékként őrizve, esett el. — Legyen áldott emléke közöttünk, ki városunk hősei közé emelkedett forró haza szeretetével és vitézségével. Velker József. szakaszvezető, veresvizi bányász 12-ik honvéd ez- redbeli katona a háború elejétől a harctéren volt, most mint sebesült haza került, három vitézségi érme van, nagy ezüst, kis ezüt és bronz. Ezen kívül két vitézségi éremre fel van terjesztve, mint ezt Schulz jászberényi állami tanító a harctérről irja. — Már 4-i!c éve szolgál, mint katona minden csínját-binját ismeri a harctérnek, igen körül-tekintő, figyelmes, embereit oknélkül nem teszi ki a veszélynek. Támadásra megy az ellenre, de ha látja, hogy az ellenfél 8 szórta erősebb, be várja mig elegendő kézibombával elláthatja a legénységet, akkor a támadás sikerül. A fedezékbe dobott bombák zavart csinálnak és az orosz megadja magát. — Egy falu elfoglalását úgy eszközli, hogy éjjel lehalad a hegyoldalon és a falu közelében beássa magát, hajnali támadásával az oroszokat kiveri a faluból. Mint járőr szakaszával egy erdő részen felderítésié van kiküldve, az ellenséget megtalálja, beássa magát, a főcsapatot értesíti, rendelet megy, hogy az állást tartani kell, mig elegendő csapatot küldhetnek. De a csapat késik, a harc több órán át folyik, az oroszok megkerülő mozdulatával a szét szórtan felállított szakasza egyrészét, bekerítik. A szakasz többi részével, fától-fához menve lövöldözve hátrál. A felmentő csapathoz csatlakozik és az oroszt meg verik. Más esetben beássák magukat az ellen közelében, az orosz járőrök elhaladnak közelükben, jelentik, hogy nincs senki a dombon. Jő a főcsapat, óriási tüzeléssel fogadják a 12-esek, az oroszok 800-nál több halottat vesztenek, tőlük alig esik el egy-kettő. Azután két kettős sorú támadásokat rendeznek, de vissza utasítják könnyedén, az oroszok veszteségei igen nagy. — Látható ebből hogy nem is az egyéni, hanem csapakitüntetéssel hogy ér sikereket. A meggondolt- ság, a számítás, a jó terv, jó eredményt hoz. Velker József szakaszvezetőnek pedig gratulációnkat fejezzük ki s további szerencsét kívánjuk. Pacher Gyula. őrmester kereszthegyi bányász, ki 3 vitézségi érmet szerzett, ki hősi halált halt, szintén legendás alakja lelt vitézségével a 12-ik honvédezrednek. Mégtöbb bányász nyert vitézségi érmet, de erről máskor. Marosán Károly. 12. honvéd ezred gyalogosa a háború elejétől életjelt nem adott magáról. A hadifoglyokat gyá- molitó és tudósító hivatal (IX üllői-ut 1 szám alatt) volt szives Moskaner Hilfs comité für Kriegsgefangene Bureau Kopenhagen utján kuttatni, hogy éi-e és hol van. Fjumen fogoly táborban van Tobolski kormányzóságban, nem sebesült meg, egészséges. A felsővereckei harcokban, 1914 december 21-én került fogságba. — Mind e kutta- tásokban elismeréssel kell adóznunk Kápolnai mérnök urnák, ki mint vörös kereszt egyletünk titkára, fáradhatlanul végzi nemes feladatát. íme egy példa, hogy az eltűntednek jelzettek közül sok él fogságban, de a levelezés igen nehéz velük. Hogy mi az oka nem tudjuk, de nem is kut- tatjuk. Hanem akiről hivatalos értesítés nem jött, hogy meghalt, az még mindig várhat és remélhet. '— Kert Károlyról is 10 hó múlva tudták meg, hogy orosz fogoly. — De még ilyen eset számos akad e városoan.
