Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-22 / 8. szám
É2S aaíÉSPmOÜA^MI HETILAP Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagyfcányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre S korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. /ÜTÄ! E16EV GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőséig:: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házba« a cinterem felől, hol az előfizetéseket ég hirdetéseket felveszik. A háború után. A háború eddigi folyama alatt már sokféle remény, sokféle bizakodás semmisült meg, nemcsak ellenségeinknél, hanem a mi részünkről is. Nem a nagy és' döntő eseményekre vonatkozó reményekre gondolunk, hanem a mindennapi életben. Sajnos, ezzel a remények alkonyával még mindig nem vagyunk készen. Van egy nagy remény, ami éltet és táplál bennünket és ezzel a reménnyel is fel kell hagynunk. Bármerre járunk, bárkivel beszélünk a háború eseményeiről, a mai helyzetről, de különösen a gazdasági viszonyokról és a drágaságról, egy vigasz, egy remény az, ami mindenkit éltet: A háború után. Szinte érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul terjedt el a köztudatban' az, hogy háború után egy csapásra megváltozik minden. Hogy lesz minden termény, az árak rohamosan fognak esni, nem kell majd takarékoskodnunk, nem lesz drágaság és nem lesz szükség a liszt, kenyér- és egyéb élelmiszerek kímélésére. „AMAíyBÁMyAI HÍRLAP" TÁRCÁJA Fogoly. Lehet, hogy igy lesz, de annyi bizonyos, hogy csak jóval a háború után. Ennek a reménynek is sirba kell dőlnie épen most, mikor az előjelek szerint valóban közeledünk a háború vége felé. A háború után közvetlenül, ha lehetséges, még nehezebb lesz a helyzetünk. Nem lehet elfelejtenünk azt, hogy a háború mindenféle nemzetközi kereskedelmi és gazdasági szerződést felborított, szétszakított, pedig ezek a szerződések teszik lehetővé a rendszeres és megfelelő kereskedelmi és gazdasági forgalmat. Ezeket most pótolni kell majd és pótlásuk, megújításuk, vagy uj megalkotásuk nem egy-két hét műve. Lesznek természetes, cikkek, amelyeken .azonnal érezhető lesz a háború befejezésének hatása, de például épen az élelmiszereknél a háború befejezésének hatását, legjobb esetben egy évvel a békekötés után fogjuk csak valamiképen érezni. Más cikkek viszont épen munkaerők hiányában, vagy nyersanyag hiányában még sokáig magas árakon fognak maradni. Ezalatt a kárpátok bércén Menydörögve győz a magyar vér, Nyomán olyan vér eső fakad, Hogy megárad tőle a patak. Mindez szomorú, megállapítandó tény. Ahol keresztül tudtuk küzdeni ezt a háborút, amelynek az egyes időszakai bizony szomorúbban, kritikusabban festettek, mint a mai diadalmas idők, ha zúgolódás nélkül fogadtunk el a háború okozta kényszerhelyzeteket akkor, amikor a háború vége még beláthatatlan volt, akkor köny- nyen és csendben keil majd végigszenvednünk a háború végének legközelebbi következményeit, amelyek ugyan épen olyan súlyosak lesznek, mint a háború folyamán voltak, azonban abban fognak külömböz- ni a mai idők viszontagságaitól, hogy akkor valóban fog éltetni bennünket a közeli változás reménye. Ma nem szabad délibábokat, illúziókat festenünk magunk elé, hanem el kell fogadnunk az eseményeket és a helyzetet úgy, amint van és ha a. helyzetbe belenyugszunk, rózsás jövő kiíestegetése helyet a jelent kell minél diadalmasabbá, minél grandiózusabbá tennünk, minden erőnk összegyűjtésével és megfeszítésével. Véres harcok folytak akkor ott A mi zászlónk büszkén lobogott, Ott, a Dnyeszter meredek partján Ott lett ő rab egy bús éjszakán. Ott a hol a Dnyeszter vize búg dallamára. — Irta: Molnár Sándor. — Magasan szállnak a füst felhők, Vér bontja a szép zöld mezőt, Mindenütt az ágyú szava zug Ott, ahol a Dnyeszter vize búg. De amig a puskák szólanak A hőseink haza gondolnak, Ott, ahol a Tisza vize búg Van egy kicsi, madárlátta zug. Elszántan küzd egy magyar vitéz Lassan folyik sebéből a vér, Lelke egy szép kis faluba száll Fából verve áll ott egy kis ház. öreg anyő éldegél abban S amig fia küzd a távolban Olyan csendes, néma az a ház, Szoniorusság, ami ott tanyáz. Nem hall a fiáról semmi hirt Gondolatban Iát egy kedves sirt, Hiszen, minden percben meg halhat Szegény asszony könnye úgy szakad. Messze elhallik a csatazaj Végre — hosszú lelkes riadal Haza felé annyi sóhaj száll Vértengerben hömpölyög az ár. Hány vitéz van aki ott marad, A Dnyeszter habja ringatva altat Oly fekete az a zugós ár, Abba vész a fehér arcú cár. Öreg anyó várja a fiát Pedig kitudja, az messze jár Minden nesze remélve fel néz Hallgatja, hogy mit suttog a szél. De még az sem hoz már semmi jót Csak valami roham indulót, A fák között úgy süvölt a szél Lengyel földről bús regélyt mesél. Szegény fiú többé nem harcol Elfogták azt ott fen északon, A szivében valami úgy fáj Lengyel földön maradt egy kis lány. Ellenség közt él szegény fiú Honvágy rágja mint a fát a szu, De hiszen is arról nem tehet Zsarnok rabja csak teste lehet. Ott van ő a többi foglyokkal S nem törődik már a világgal, Csak a teste ami ott szenved, Mert a lelke szál hegyek felett. A szive is már beteg szegény Ábiándozik a múlt emlékén, Gondolatban haza felé száll Hegyek felett bércen, völgyön át. Lelke repül mint szabad madár Meg nézi, hogy hol van a kis lány, Azután meg a felhőkön át — Verdesi a kis ház ablakát.
