Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-08 / 6. szám
4. NAGYBANYAI HÍRLAP 1916. február 8. —------------I . rétié n cikk, mert számtalan mennyiségben és levél alakban a harctér minden vonalára kerülnek. A Kaiser-féle mell-karamellák neve/elesek mint kitűnő szer köhögés, rekedtség és egyéb a lég ő szervekre vonatkozó betegségek ellen. Dús tápanyaguk, különösen a maláta-kivonatok, mely kitűnő erősítő és frissítő szer és mindennemű megerőltetésnél használható. Kaszinói zeneestély. Febr. 12.-én este Va- 9 órakor tesz a kaszinóban másodikzenees- tély, amelynek műsorát most állítja össze a rendezőség. Előre csak annyit jelzünk, hogy igen értékes műélvezetben lesz részük a megjelenőknek. A rendezőség mindent elkövet, hogy lehetőleg változatos és színvonalon álló számokkal tegye élvezetessé és kellemes emlékűvé az estély műsorát. Reméljük is, hogy a közönség egyre szívesebben fog résztvenni azokon a kedélyes összejövetelnek teivezett kaszinó-estélyeken. A keskeny karpaszományt a honvédelmi miniszter 1890—916. számú rendelete alapján, a katonai szolgálatot teljesítő nem okleveles elemi, ipari, kereskedelmi, polgári, vagy tanonciskolái tanítók is viselhetik. A bőr kikészítésének és forgalombaho- zatalának korlátozása. A hivatalos lap ma a kormánynak két terjedelmes rendeletét közli egyes bőrfajták készítésének, felhasználásának és forga- lombahozatalának korlátozásáról. Az uj rendeletek szerint marhabőrt, lóbőrt és nehéz borjubőrt nem szabad ásványi cserzéssel kidolgozni. Gépszijak készítéséhez a kereskedelmi miniszter, engedélye szükséges. Felsőbőrt feketére festeni csak a katonaság részére szabad, talpbőrt eladni nem szabad. A felhasználás korlátozása nem terjed ki kecske- és disznóbőrre s a nem cseres és nem szömörcés juhoőrre. A négy milliméternél vékonyabb talp- bőrkészlet feldolgozható. A rendelet szerint a korlátozás alá eső bőrkészleteket és gyártmányokat tulajdonosuk a kereskedelmi miniszter felszólítására köteles a miniszter által kijelölt személyeknek a megszabott maximális áron eladni. Tudomásul. A m. kir. honvédségtől átvett selejtes lovak és vemhes kancák kiosztása iránti kérések, a vármegye főispánjához intézendők. Rühes ló akadt a napokban városunkban Ennek alapján figyelmeztetnek a lótulajdonosok, hogy állatjaik vagy a velük foglalkozó alkalmazottaik megbetegedését azonnal jelentsék be, mert a rüh, orvosi tudomás nélkül nem gyógyítható. Zsákmányunk a világháborúban A központi hatalmak zsákmánya az eddigi 17 hónap óta 470.000 négyzetkilométernyi ellenséges terület, három és félmillió hadi fogoly, 10.000 ágyú, 40.000 gépfegyver és megszámlálhatatlan mennyiségit e- gyéb hadi anyag. A mosómedvék. A gyermekek szeretetét a természet iránt éleszti a Jó Pajtás, a nii'xot időnkint érdekes közleményeket kap az állatkert nevezetességeiről, magának L e n d I Adolfnak, az állatkert igazgatójának tollából. így a legújabb, január 30-iki számba a mosómedvékről irt kedves, érdekes dolgokat. Sebők Zsig mond és Benedek Elek képes gyermeklapjának ugyanebbe a szántába F e I c k i Sándor irt verset, Benedek Elek mesét, Sebők Zsigmond folytatja Dörmögő Dömötör klandjait az olasz harctéren, K r ú d y Gyula érdekes elbeszélést irt, Zsiga bácsi mnlalságos mókát mond el. Beli e d e k n é Indali Etelka folytatja ASzcnt- miklóssi fiuk czimü regényét. A rejtvények, szerkeztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin Társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes, szám ára J20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. A magyar reformátusok énekei. Dr. Baltazár Dezső, a tiszántúli egyházkerület püspöke néhány hét múlva kezébe adja a kálvinista vallás híveim k az uj, egységes zsoltárkönyvet, a mely eddig Magyaroiszág öt egyházkerületében különböző volt. Az egységes zsoltárkönyv kiadását a legutóbbi református zsinat határozta el, s Baltazár Dezső püspököt bízta meg annak megszerkesz- lésével. A legnépszerűbb vallási mü összeállításával a püspök most készült el. Lelkiösmeret furdalás. Érdekes esete volt a napokban egy adótárnoknak. Ez előtt vagy 3 évvel egy pénzváltás alkalmával valakinek 1000 koronával többet adott. S bármennyire is gondolkodott sehogy sem tudott reá jönni, hogy kinek adta, igy a kárt kénytelen volt a sajátjából megté- rileni. Már meg is feledkezett volna teljesen erfől a kellemetlen, zsebbevágó dologról, de a napokban egy névleltsn levelet kapott, melybe mellékelve egy ezerkoronás bankjegy volt. A levélben az volt, hogy a névtelen levélírónak adott vissza az adótárnok ezer koronával többet. Három évig nem szólt a dologról, de most hogy be van rukkolva I atonának s e héten beosztották a mars-kompániába, nem menne nyugodt lelkiismerettel a harctérre, ha vissza nem szolgáltatná jogos tulajdonosának az 1000 koronát. A névtelen levélíró a legtöredelmesebben bocsánatot kért a tárnoktól azért a boszuságért, a mit neki az 1000 korona eltulajdonításával okozott. Az esetnek legjobban örül persze az adötárnok, aki különös körülmények között jutott egy sohasem remélt 1000 koronás bankjegyhez. Anyakönyvi közlemények. Születtek: jan. 26. Dobay János bányásznak „Pál“ ; jan. 25. Gersch Mór mészárosnak „Ilona“ ; jan. 26. Marosán Jenő kereskedőnek „Jenő„ ; jan. 30. Rosen- feld Márton cipésznek „Sándor“ ; jan. 26. Németh Béla főgimn. tanárnak „Béla“ ; febr. 2. Viedl Pál rendőrnek „Pál“ nevű gyermeke. Elhaltak: jan. 29. Giroli Éva vasúti munkás gyermeke, g k., 21 napos, gyengeség; jan. 29. özv. Miklós Lászlóné napszámos, r. k., 76 éves, végelgyengülés ; jan. 30 özvegy Varga János ief. 62 éves, al- • szártörés (Városi kórház); jan. 31. Dailyilulc Ár- pádné favágó neje, g. katli. 49 éves, gégegümő- kor; febr. 2 Zetye Illés malommunkás, g. k , 36 éves, tüdősorvadás ; febr. 2 kisrédei Rhédey Fe- rencné ref. 76 éves, szivhüdés ; febr. 2 Marosán Gábor alamizsnás, g. k. 54 éves, szivhüdés; nov. 29 Varga János póttartalékos a cs. és kir. 66 gy. ezredben r. k., 22 éves, a harctéren a hazáért hősi halált halt; febr. 3 Buttyán Tódor- né bányamunkás neje, g. k. 43 éves, tüdőgümőkor; febr. 4. Balog József menhelyi gondozott, r. k. 9. hónapos, tüdőgyuladásban. Egyről-másról. Lemaradtam a múlt számunkból, de nem baj, mert mondókámmal most sem késtem el. Kárt csak annyiban szenvedtem, hogy találmányomat ko rábban találták ki mások, no de még ez sem baj. Legfeljebb egy kis ismétlésbe keveredem és erre is reáfogom, hogy ez szintén nem lesz baj, mert hát akadhatnak emberek, kik még nem olvastak vagy nem hallottak róla. Mivel pedig nekem az a célom, hogy mindenki megtudja, ezért én is megírom a- mit már akartam megírni. Nevezetesen azt akarom, illetve akartam javaslatba hozni, hogy minden kártyázó kompánia tagjai, a játékasztaltól való felállásuk alkalmával 10- 10 fillért fizessenek a rokkantak alapjára. Ezt a szerény indítványom d most már egy szerény módosítással bátorkodom elfogadásra ajánlani még pedig azzal, hogy a két hetenkint megtartani szándékolt kaszinói estélyek alkalmával a könytár szobában állíttatnék fel egy persely abból a célból, hogy abba az estélyen résztvevők egy szeiény kis pénzdarabot, mondjuk: 10-20 fillért, vagy ha esetletleg 1 koronást is könnyen juttathat valaki, hát 1 koronást is, dobjon be a mi rokkantaink alapjának javára. Tudom nagyon jól, mert hiszen magam is érzem, -hogy majd nem mindennap — vagy egy vagy más címen, igénybe vagyunk véve, de azért én mégis azon a szerény véleményen vagyok, hogy ezeken az estélyeken is akadna valaki, aki a kitett perselybe valamit bedobna. Aki elmegy az estélyre, gondoljon 1914 év szeptember havának a második felére, amikor Máramarossziget és környékéről nagy rajokban meneküllek az emberek városunkba s már október első napjain mi is pakkoltunk, hurcolkodtunk. Összeszedtük az elvihetőket s vitorláztunk muszka mentes helyekre. Mindenünket: házainkat üzletünket, szóval az einem vihelőve vált teljes vagyonúnkat, itt hagytuk. Egyikünk, másikunk annyira szorult, hogy kilenc kovács sem lett volna képes egy zabszemet . . . stb. És, hogy ami kedves városunk a benne levő összes mindenünkkel, a legkritikusabb pillanatban is teljesen érintetlenül maradt, kiknek köszönhetjük ? Köszönhetjük mindezt ami drága katonáinknak, akik a nagy túl erővel szemben is, testi épségüket, életüket és vérüket nem kímélték, hanem egyenesen feláldozták, hogy bennünket, az itthon maradottakat s vagyonainkat veszély és ellenséges felforgatás ne érje. Ezért mondom tehát és fogom mondani a jövőben is, hogy senki sem tudja magáról elmondani, hogy örökké ne tartozzon a mi drága katonáinknak nagy hálával. Vájjon egyikünk, másikunk, akik ez időszerint teljes testi épséggel rendelkezünk, mennyiért engedné meg, hogy karját, vagy a lábát levágnák, vagy mennyiért engedné meg, hogy a gyilkos golyók testét több rendben átjárják, pedig ennek valameny- nyien ki voltunk léve s voltak sokan, kik a repülő gépektől való félelmükben, még az utcán is a- lig mertek járni. Bizony nagy dolog az, mikor az ember saját városából, a saját házából el kell, hogy meneküljön. Ezeket a rémséges dolgokat, s azokat a nyugtalan éjeket átgondolva, bizony mindig csak azon a véleményen vagyok, hogy drága katonáinkról, kik majd testi épségük elvesztésével jönnek vissza hozzánk, okvetlenül gondoskodnunk kell, mert teljes lehetetlen állapotnak tartanám, hogy ők, a hősök, a dicső hadfiak nemes és önfeláldozó munkáik után, nélkülözésnek lennének kitéve. Mondókáim bejejezéseül pedig .a Polgári Kör igen tisztelt elnökénél is lennék bátor szerény indítványommal kopogtatni és felkérni arra, hogy lenne kegyes a Kör nagyra becsült elöljáróival megállapítani, vájjon nem volna é lehetséges két hetenként a már fent említett kaszinói estélyekhez hasonló díjmentes estélyeket a Polgári Kör valamelyik kisebb helyiségében is, ugyancsak a rokkantaink alakénak a javára, megtartani. ? Ha ez lehetséges volna, a nemes cél érdekében magam is igyekeznék egy-egy számot a legnagyobb készséggel elvállalni. * * * Időjárásunk megváltozott. Febiuárius hava kemény téli napokat hozott reánk. A déli órákban, különösen a hova a nap süt, • kellemes ugyan a sétálgatás, de nem úgy estve. Ilyenkorra annyira sűrű köd ereszkedik alá, hogy alig vagyunk képesek a cipőink óráig ellátni. A piacon levő ezer tyertyafényü iv lámpáink csak mint szentjános bogárkák tűnnek fel, az emberek pedig oly gyorsan igyekeznek fedél alá, hogy majd-majd összeütkö-
