Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-12 / 50. szám

2. Nagybányai Hirlap 1916. december 12. hogy ő fogja eldönteni a világháború sor­sát, pedig amint az előjelek mutatják, mire a világháború befejeződik, akkorra Romá­nia már kiszenvedett. Máskülönben Romániának sorsa min­ket, magyarokat közelebbről is érdekel mivel tudjuk, hogy román nemzetiségeinket on­nan állandóan piszkálták, biztatták és csá­bítgatták, csak, hogy nekünk kellemetlen­ségeket csináljanak s benünket a nagy vi­lág előtt befeketítsenek. így tehát nekünk kétszeres az örömünk amikor látjuk, hogy a rut szomszéd megkapja méltó bünteté­sét, mert ha ez véletlenül nem igy törté­nik, vagyis ha Romániának mind végig si­kerül semlegesnek maradnia, állandóan mindig azt mondotta volna, hogy azért nyertük meg a világháborút, mert ő sem­leges maradt. Ha pedig csupa vétlenség­ből a mi oldalunkon avatkozott volna be, ak­kor az összes központiakat csak ő mentette volna meg a teljes megsemmisüléstől. így bünteti Isten az álnok szomszédokat. A szent korona és jelentősége. Irta : Horváth Dénes. Ha végigtekintek a budavári koronázó temp­lom boítivein és faragványain, elmúlt századok di­csősége ragyog felém. Látom az Anjouk fényes udvarát e szentély oszlopai között, majd a dicső hollós Mátyást körülvéve bánoktól, vajdáktól, olasz tudósoktól és művészektől, látom őket megjelenni a templomban, mikor harci dicsőségért fordulnak az egek Urához, vagy hálaéneket zengenek kiví­vott győzelmek után, feltűnnek lelkem előtt a ki­rály koronázás magasztos szertartásai, melyeknek e templom falai tanúi valának. Nemsokára újra megújul e pompa és fény, a templom gótikus boltozatai alól újra felhangzik az ünnepélyes eskü és Tedeum. Királykoronázás lesz. A féltve őrzött s nagy jelentőségű szent ko­ronával Szent Istvánt koronázták meg először Esz­tergomban 1000-ben. A római pápa II. Szilvesz­ter küldte neki apostoli működése elismeréséül a kettős kereszttel. Két részből áll. Az egyik részt lag felébredt bennem is a bosszúvágy. Vesszen Bobb, enyém marad a leány. Halkan, úgy a hogy jöttem, kiosontam a cirkuszból. Eh, történjen úgy, ahogy Francois akarja, csakhogy azt tudtam, hogy a leány őt gyűlöli és ha Bobb elpusztul, akkor Francois és köztem a győztes csak én maradhatok. A számokhoz csengettek. Bementünk Bobbal a szokott tapsorkán fogadóit. Azt hiszem nem vol­tam magamnál oly ügyetlenül dolgoztam, hogy Bobb kétszer is rámszólt. Alapjában mégis jól ment minden. Végre elérkeztünk oda, hogy Bobbuak fel­kellett mászni a felső trapézra, melynek kötelét Francois elvágta. Az első kilendülésné! a kötél el­szakad és Bobb feltétlenül szörnyethal. Mint a vil­lám rohant át agyamon, hogy nem szabad Bob­bot felengednem. Szédültem, kezeim reszkettek. Rá- szóltam Bobbra, hogy ne menjen fel, Bobb nem értette és kérdezte, hogy miért. Válasz helyett hir­telen felugrottam és elkezdtem felmászni a kötélen a trapézre. Egyet lendültem vele és lezuhantam. Add ide azt a rumot ! . . Másfél évig fe­küdtem a kórházban. Azt mondják, hogy Bobb meglátogatott feleségével a Torikaia leánnyal a kór­házban mialatt én eszméletlenül feküdtem. Ezután kimentek Amerikába. Azóta nem láttam őket. Add hát már ide azt a rumot, hányszor mondjam még!? Vil. Dukasz Mihály görög király küldte Géza ki­rálynak 1075-ben ; evvel összeillesztették a pápa koronáját, amely most is felső részét képezi. Az összeillesztés korát nem ismerjük. Valószínűleg a XIII. század közepe felén ment végbe. Mind a két koronán szenteket ábrázoló képek vannak drá­ga kövekkel váltakozva. Az alsó koronán az aján­dékozó görög király fia Konstantin, s a megaján­dékozott Géza király arcképe zafír kövek között. A homlok téren a Megváltó képe, kezét áldásra terjesztve. Mellette két ciprusfa, az örök élet jel­képe. A korona abroncsán alul s felül 1—1 sor igazgyöngy s arany szemek. A főképnek megfele­lően hátul ugyanoly formában az adományozó csá­szár. Köztük a szentek képei. A sz. koronáról két­oldalt 4—4 lánc csüng le ; mindegyikben 3 som- formáju drága kő. Hátul is van ilyen aranylánc. A szent koronán különösen Géza érdekel minket. Derékig látható. Fején nyílt korona. Bajuszt s jó nagy szakáit visel. Szeme erősen jobbra sandít az adományozó felé! Kék tunica van rajta. Jobb kar­ján vörös folt (Disz.) Rajta palást, jobb vállán boglár kapoccsal. A palást piros sárga szívvel mintázva. Széle fekete; bizonyosan prém, közben drága kövek. Jobbjában a királyi pálca (stilizált liliom kereszt.) Baljában kard. Markolatát melle előtt fogja. Markolata s ellenzője egyenes. A töb­bi szentek majdnem mind egyformák. A koronázásnak eleinte csak egyházi jelen­tősége volt. Később II. Endre korában közjogi je­lentőséget kapott, mert a királynak esküvel kellett megfogadnia, hogy az alkotmányt megtartja, III. Endrének már az eskün kivüi külön oklevelet is kellett kiadnia eirőI, s ezt fölavatási oklevélnek vagy hitlevélnek nevezték. Az Árpádházi kitólyok után oly nagy lett a sz. korona tekintélye, hogy csak azt tartották tör­vényes királynak, kit Szent István koronájával a- vattak föl. A Habsburg-ház korában a koronázás szék­helye Pozsony lett, le kellett tenni az esküt, kiad­ni az alkotmány biztositó hitleveleket. A hitlevél­ben biztosítja a király az országnak jogait, a te­rület helyreállítását, a koronának az országban va­ló őrzését s a szükséges felléíel (a három leány­ág kihalása mellett a szabad király választást, 11. József császár után rendelték el,) hogy a trón­örökös a király halálától számitolt 6 hónap alatt köteles magát törvényes szertartás mellett megko­ronáztatni. A koronázásnak közjogi jelentősége abban áll, hogy a nemzet jogait biztosítja, a trónralépést véglegesili s a nemzetet egyesíti királyával. To­vábbá a király csakis a koronázás után jut a fő­hatalom teljeségének birtokába, mert egyedül a ko­ronás király adhat nemességeket, kiváltságokat (1741 :4; 1791 : 3 ; 32;) szentesítheti a törvényt, viselheti az apostoli királyi címet és végül jogelv, hogy csak a megkoronázott királyt lehet alkotmá­nyos uralkodónak tekinteni. (Werbőczy: Hk, II. 3.) Deák Ferencz felirali javaslatában szintén ki­jelentette, hogy „a magyar király csak koronázás által lesz törvényes magyar király." Miután az uj király elfogadta az eskü és hit­levél szövegét, ünnepies menetben a koronázó templomba megy. Előtte viszik a jelvényeket. Ná­dor a koronát, országbíró a kormány pálcát, egy főpap az apostoli keresztet, tárnok mester a feszü­letet és az ország tiz zászlaját. (Magyar-horvát, Dalmát-, Szlavón-, Bosnyák-, Szerb-, Bolgár-, Kun- országok, Galícia s Lodoméria.) Az eszter­gomi érsek megkeni szentelt olajjal jobb vállát, karját, mellét, a kiiály leteszi az esküt, melyben megfogadja az Egyház jogainak tiszteletben tartá­sát. Később mise közben a prímás s a nádor a kalocsai érsek felhívására a királyt megkoronáz­zák, bal kezébe adják az országalmát, kezébe a kormány pálcát, oldalára felkötik a Szent István kardját, s a trónhoz vezetik. Ekkor éljenzés, ha­rangzúgás, ágyudörgés közt felhangzik a Tedeum^ Tedeum ulán a király egy nemze i szinü utón egy közeli templomba megy, és menetközben a tárnok- mester lóhátról pénzt szór a nép közé. A temp­lomban a karddal többeket aranysarkantyús vitéz­zé avat, s innen egy magasabb emelvényre megy, ahol a szabad ég alatt megesküszik az alkotmány­ra. Eskü yégcn az ország minden megyéjéből vett földből alkotott királydombra lovagol s itt 4 vá­gást tesz, hogy az országot minden ellenséggel szemben megvédi. Régenté a királynét is úgy koronázták mint a királyt. I. Ferdinánd óta a prímás csak fölkeni, magát a fölavatást a veszprémi püspök végzi a házi koronával, mint a királyné kancellárja. Az e- gész szertartást nagy népünnepség, és fényes la­koma fejezi be, amelynek alkalmával a királyt a kisebb zászlós urak szolgálják ki. A szent korona története magának az ország­nak története egy rész az ország testéből fontos­szerv, mely nélkül nincs hatalom. Íme újra feltű­nik dicsőséges ragyogása, s a belőle kisugárzó e- rő és fény el fogja tompítani, vakká teszi ellensé­geinket, hogy a kivívott diadal után mindaddig megközelíthetetlen szentség legyen, mig egy ma­gyar él e földön. Az uj király. A magyar nép hagyományos királyhüségét a történelem számos példája igazolja. A harcos, aki felölti legfőbb hadura palástját, hogy az el­lenség őt ölje meg a király helyett: klaszzikusan jellemzi azt a szinte határtalan, önfeláldozó szere­tet, mellyel a magyar nép uralkodója iránt visel­tetik. Orgyilkosok a trón örökösének élete ellen törnek és kioltják azt. A megtorlásban előljár a magyar; a hadüzenet napján legelsőbben magya­rok ragadnak fegyvert, hogy méltóan megbüntes­sék a gyilkosokat. Az ország szivében, Budapes­ten hangos az élet. Rögtönözött népgyüléseket tar­tanak Isten szabad ege alatt és a gaztetten felbő­szült szónokok lelkesítik a tömeget, hogy bőszül- ják meg a trón várományosa ellen elkövetett me­rényletet. A magyar katonák a boszu lángjától he­vítve, megfogadták, hogy vérük, életük árán bün­tetik meg a gyilkosokat. Eg, forr, lázong és ké­szülődik az egész ország a trón védelmére foly­tatandó harcra. A magyar ember életében és lelkülelében a trón egyesíti magában mindazokat a jeles tulaj­donságokat, melyeket az ország vezetésében, ural­kodásában és irányításában szent és sérthetetlen ideálok gyanánt tisztelnek. A magyar alkotmány­ban a király a törvényhozó tényezők legmagasabb- ja, akinek szentesítésétől függ minden törvényünk. A magyar közéletben pedig a király fenkölí sze­mélyét mélységes hódolattal, igaz szeretettel veszik körül. Amióta I. Ferencz József királyunkat Buda­várában Szent István koronájával megkoronázták, az egész monarchiában nem voltak hűségesebb alattvalói, mint a magyarok. Egész élete során vé­gigkísérte a bölcs uralkodót magyar népének ra­jongó szeretele, amely még örök pihenőhelye előtt sem fordul meg, hanem a nagy veszteség fölötti mély fájdalommal tovább él szivünkben, ahová emlékezete eltörölhetetlenül bevésődött . . . Meghalt agg királyunk és örökébe a fiatal Károly király lépett. Tizenöt év előtt először lát­tam a Tátrában. A mosolygó arcú fiatal főherceg ¥

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents