Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-05 / 49. szám

1916. december 5.

' azt a kritikát, amelyben örömünket fejeztük ki, csak a hódolat diktálja, és ez a hódolat ma igazán őszinte, meleg és igaz.

2,

_______________________________________________________

den f

ia és minden hon leánya.

A nemzet gyászából városunk is impozásan vette ki részét. Lapjai gyászkeresztes cikkekben emlékeztek meg nagy királyunkról. Hatóságai és sok magánosok a szomorú hir hallatára nyomban kitűzték a gyászlobogót, harangjai naponként háromszor hirdették a nemzet gyászát és hatóságai a temetés napján teljes gyászba öltözve keresték fel templomainkat, hol teljes szívből és lélekből imádkoztak a mi volt nagy királyunkért s annak nemes leikéért.

Leomlottak e napon a vallás felekezetek között fent álló választó falak, szívből imádkoztak a különböző hitfelekezetü hívek a különböző hitfele- kezet templomaiban s csak azért, mert I. Ferencz Józsefről, a mi dicsőségesen uralkodott nagy szi- vü királyunkról volt szó, akiért úgy éreztük, hogy nem csak az ellenségeink elleni harcban, hanem az őt fájdalmas gyászolásunkban is egynek kell lennünk.

___Nagybányai Hírlap

Közellátás

i bizottságunk

megalakittatott, sajnos azonban az, hogy későn. Vég vidéken lakunk az igaz, de nem kellene ezért nekünk mindig leghátul kullogni, mehetnénk mi — ha nem is mindig legelői, — de legalább a középen. Éhez az impulzust eddig is elég bőven szolgáltatták a napi szomorú események és sajtóink.

Már már úgy éreztük magunkat, hogy nincs senki, aki ügyünket, bajainkat intézze s csak úgy kerestük, kutattuk, hogy hol és merre lehetnek a mi intéző köreink.

Ki vagyunk téve minden oldalról a különféle megzsarolásnak, becsapásnak, rászedésnek és igen gyakran nem csak a koplalásnak, de az éhezésnek is.

Majd nem könnyes szemekkel olvassuk, hogy már erre is, amarra is városi beszerzések folynak, hatósági boltok nyittatnak, cipőtalpaló műhelyek állíttatnak fel s nálunk? . . nálunk nincsen semmi.

Ma azonban már van az úgy nevezett közellátási bizottságunk, amely a múlt héten alakíttatott meg.

Hogy ennek az intézménynek azonban miként fog sikerülni a nyomasztó állapot enyhítése, nem tudom. Nem tudom pedig azért, mert működési terét, jogkörét ez időszerűit nem ismerem.

De bármilyen legyen is a működési tere és

megcsókolás végett, innen őfelsége a főoltár mögé vonult, hogy a szent kenetre elkészüljön. Innen visszatéive, feladták rá a palástot és a jelvényeket, az oltárra helyezték. Most megtörtént a felkenés. A prímás Szt. István kardját Őfelsége kezébe adta s a főudvarinesíerrel és főkamarás se- gédkezéséve! az oldalára kötötte, mire Őfelsége három vágást tett. E pillanatot egy üdvlövés jelölte meg.

Őfelsége letérdelt és a prímás és a nádorhelyettes a koronát a fejére tették. A püspöki kar megáldotta, a prímás pedig a királyi pálcát Őfelsége- gének jobb, az arany almát bal kezébe adta. mit a második üdvlövés jelölt. Őfelségét visszakisérték trónjához a főméltóságok köréje sorakoztak és Andrássy háromszoros éljenkiáltását az összes jelenlevők harsányan ismételték. Eldördültek az á- gyuk és a főváros összes haragjai megkondultak.

Következett a királyné megkoronázása oly módon, hogy a nádorhelyetes a 'szent koronával megérintette vállait. A királynét kezében az aranyalmával a király Őfelsége elé vezette és a trónon helyet foglalt.

Egy negyed tízkor megindult a menet a Szt. János templomba, ahol megtörtént az aranysarkan\

bármilyen terjedelmű is legyen annak jogköre, a fő mindig az legyem hogy a tökéletességhez álljon inkább közelebb. Mert ha ez is csak úgy hű bele balázs módjára van szervezve, többet fog ártani mint használni.

Épen ezért nem is kívánjuk kritizálni, mert előbb meg akarjuk ismerni annak szervezését, jogkörét s ami fő, munkálkodásának eredményét.

Nagy feladat és nehéz kötelesség vár eme uj intézményünkre, hogy a végtelenül el mérgesedett közállapotainkat és nehéz megélhetési viszonyainkat valamennyire is türhetővé és elviselhetővé tegye.

Eme bizottságunknak szabad legyen azonban szives figyelmébe ajánlani két igen fontos körülményt.

I. Hatósági lisztes boltjaink — mivel már huzamosabb idő óta liszt kiosztás nem volt — ismét nagy megrohanásnak lesznek kitéve, igy óriási lesz a tülekedés és a kavarodás.

Célszerű lenne a liszt megérkezése alkalmával a quantumot a kiosztás megkezdése előtt a kimérővel felosztatni, vagyis megállapittatni azt, hogy egy-egy családtagra mennyi esik.

Ennek kiszámítása után a kiosztás betűrendben lenne megkezdendő. Egyik alkalommal az A betűn, következő alkalommal a Z betűn.

Vagy pedig, ha lenne kellő számú rendfenntartó közeg, akkor a jelenkezőket érkezés szerint kellene kettős sorokba állítani és ugyanilyen sorokban bebocsátani.

Ez utóbbi azonban hátrányosabb az előbbinél azért, mert aki megérkezett és a sorokba be- állittatott, annak étien szomjan ott kell áflani mindaddig, ainig a sor reá kerül. Már pedig egy liszt kiosztás 3 napig is eltart. Tehát ha ez a mód lenne alkalmazva, bizonyos megsorszámozási eljárás nélkül teljesen tökéletlen rendszerré válna.

A betűrendben való kiosztás azért lenne célirányosabb, mivel ez által a nagy tömeg legalább is 20 —22 csoportra lenne oszolva s addig más csoport, míg a sorban álló kielégítve nem lenne, távolabb várakozna, sőt amely betűcsoport egész hátrább áll, azok dolgaikat is végezhetnék rendesen mert mindenki tudná, hogy egy egész délelőttöt oknélkül áldogál ott, mikor úgy is csak délután, vagy pláne estve kerül reá sor.

Ezekhez az eljárásokhoz azonban mint már előbb említettük, okvetlenül szükséges az érkezett liszt mennyiségnek a családtagokra való

tyus vitézek lovaggá ütése, innen kilépve az egész koronázási menet Pestre tartott. A baderi- umot gróf Raday Gedeon vezette. A menet az Eskü-térre ért 11 órára, ahol a király leszállt lováról. Felment a díszes emelvényre, egyik oldalán a prímással, másik oldalán a kalocsai érsekkel. Mögöttük a magyar miniszterek és a többi főurak. A miniszter átnyújtotta a prímásnak az eskü-mintát, ki az emelkedetíebb helyen álló király előtt felolvasta, úgy, hogy Őfelsége minden szót tisztán, hangosan utána mondott, mire viharosan megéljenezték.

Következett a koronázási szertartás utolsó acíusa a kardvágás. A Lánchid-tér is pompásan felvolt díszítve. Különsen a Lloyd épület. Midőn a király a Lánchíd térre ért, felvágtatott fehér lován a koronázási dombra és a négy világ táj felé suhintott kardjával jelezvén ezzel, hogy bármerről is jönne ellenség, megvédené a hazát ellennök.

Ezzel véget ért a szertartás és a nép öröm- rivalgása között az egész menet felment a budai királyi palotába, ahol a királyi pár lakomát adott.

Gyászol a nemzet.

Holnap lesz két hete, hogy dicsőségesen u- ralkodott nagy királyunk I. Ferencz József elhunyt s elköltözött ama szebb és boldogabb világba, a- hol már csak az örök béke honol.

A lefolyt két hét nagy királyunkhoz méltó osztatlan gyászban telt el. Valamennyien megsirattuk és szívünk mélyéből imádkoztunk nemes leikéért.

Jól esik ezt látnunk, tapasztalnunk s annál inkább mint való tényt le is szegeznünk.

Mert ha visszaemlékezünk e világháború kezdetére juthat eszünkbe, miként hirdették ellenségeink és mily ravaszul számítottak arra, hogy a monarchia egyensúlya, mihelyt az első puska eldurran — azonnal fel fog borulni s alkotó elemeire fog bomlani.

Baljóslatuk és ravasz számításaik azonban, hála az Égnek, még csak közel sem jártak ahoz, hogy ennek a felvetésnek még csak a halvány látszatát is megtalálhatták volna.

Ellenben megszámlálhatatlan esetben lehetett szerencséjük tapasztalni, hogy támadásaik, bármelyik oldalról is intézték ellenünk és bármilyen pokoli tervvel is eszelték azokat ki, sziklafalainkon és érckapuinkon mindig megtörött s véres fejjel, keserű csalódással kellett visszavonulniok.

Nem átallották olasz szövetségesünkkel a kötöd szerződésünket széttépetni, a baráti esküt vele megszegetni, Románia szomszédunkat a megsemmisülés örvényébe bele taszítani csak, hogy bennünket és hűséges szövetségeseinket megtörjenek, letiporjanak és ezer éves szent hazánkat közprédájukul kerítve, feldarabolják.

Ezt az egek Urának segedelmével legelső sorban mi nem engedtük. Felséges urunk I. Ferencz József parancsára abban a pillanatban, egy akarattal talpra állottunk s mint egy ember szál- tunk síkra hazánkért és királyunkért.

Ezt az egységet, ezt az osztatlan egészet, ezt a szent akaratot látjuk megvalósulva lenni elhunyt királyunk gyászolásában. Együtt érzi mindenki a fájdalmat, együtt sir és imádkozik a nemzet múltéit vizet. E percben elharsogott a nép éljene és a zenekar háromszoros üdvriadójá. Erre Őfelségéik trombitaharsogás és dobpergés közben a főpapságtól, a főhercegektől és a miniszterelnöktől kisérve, vonultak át a templomon és mentek át a sekrestyébe, hová a királyt és királynőt két segédlő püspök a miniszterelnök és a főudvarmester és a főudvarmesterné kisérték, mig a prímás, a papság élén a főoltár elé ment.

A királyné a sekrestyében feltette a házi koronát, s az egész menet megindult: a zászlós urak, a társországok zászlóival, az udvari főméltóságok az országos jelvényekkel, köztük Andrássy a koronával, a király a királyné. Őfelségéik a presby- terium közepén emelt trónra ültek. A püspökök átvették az országos jelvényeket és az oltárra helyezték. A király ekkor a főoltárhoz ment és a prímás előtt meghajolván, az ott elhelyezett székbe ült. Aáost a kalocsai érsek (Haynald) messze csengő hangon mondá az ,,Apostulat sancta mater ecclesia catolica ... stb. Éne felhangzott Liszt koronázási miséje és a prímás pontiíicialeból az Adoremust olvasta. Erre Őfelsége kezét az Evangéliumra téve, letette az esküt, térdelve az elébe tett párnára, mire a prímás átadta a keresztet