Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-11-21 / 47. szám

pedig ha jól emlékszem, épen eme lapnak a hasábjain jelentek meg egy párszor ama sorok, amelyek egy hatósági boltnak a fel­állítását szükségesnek jelezték. Van ugyan nálunk is két hatósági lisztes bolt, de persze mint sok minden más, ugy ez is tö­kéletlen, mert a kivitél móójá minden elcK re látás és gondoskodás, nélkül lett meg­választva és legfeljebb arra való, hogy ott a tisztes polgárokat, polgár asszonyokat az inteligens úri embereket vagy ezek család tagjait, jól meggyumruzzák, megképeljék, bekísérjék még pedig azért mert o is éhes , és pénzéért magának és .gyermekeinek ké­ny e r e t, mond kenyeret akar vásárolni. Édes Istenein ! hát nem szégyen ez korunk­ban, a modern és a dicső huszadik szá­zadban ? Bizony ez szégyen még pedig nagy! Mindezeknek elkerülése céljából e so­rok írója alaposan tanulmányozta e nyo­morúságos helyzetet és eléggé alkalmatos tervet dolgozott ki, amelyen a múlhatatlanul szükségessé vált hatósági bolt fel is állít­ható lesz. És el lesznek kerülve a nagy kellemetlenségek, a szomorú perspektívák, amelyek a beállott és hosszadalmasnak i- gérkező szigorú téli időkre már félelmete­sen vetik előre, árnyékukat. Kérjük tehát az illetékes tényezőket, hogy a hatósági bolt felállítására okvetle­nül készüljenek el, mert ez teljesen elke­rülhetetlen. A sok „mindent megtettünk, nem tudunk rajta segíteni“ kijelentésekkel, a nép sorsa elintézve nincs ! Az Isten pedig a né­pet nem a közigazgatásért teremtette, ha-. r\rn — szólt Vencel. „Kérem irodavezető ur, irjop ne­kik, hogy milyen föltételek mellett léphetnék velük Összeköttetésbe.“ A válasz nem volt alkalmas a további lépésekre. Zámor ur irodájában egyszer egy jómódú gaz­da jött. Birtokát akarta eladni. Zámor ur jól is­merte a birtokost, kövér fekete földje volt. „Miért akarja eladni ?“ — kérdezte ... Az anyósom mi­att, Amig a birtok az én tulajdonom, én vagyok köteles eltartani. A birtok meg az anyósom elvá­laszthatatlanok. Együtt szállnak azok, mint a fazék meg tányér anyósom kezéből.“ Zámor ur jól is­merte az anyóst, sovány, barna ábrázaíja volt. Ele­inte ő is reszketett tőle, de a jó és olcsó termő­föld kecsegtette, meg is vette. Egy hét múlva már szekeret küldött az anyósért azzal a? üzenettel, hogy ezenlul ő fog gondoskodni róla. Az anyós seprűvel bottal verte ki a kocsist. Zámor ur más­nap négy markos legénnyel mégis elhozatta. Négy évet töltött Zámoréknál Vencel. Jó ta­nítói állást kínáltak neki a szomszéd vármegyében. Könnyes szemmel el akart búcsúzni. Még jobban könnyeztek Zámorék, sőt még a kényszer áttelepí­tés utján a családhoz szerződtetett anyós is zoko­gott. Irén kissaszony nagyon megszerette az iro­dalmat és zenét, ezután ki tanítaná? Megszerette ő a tanítót is talán, de engem ő ebbe be nem avatott. Végre Vencel engedett a marasztaló szó­nak. Az anyóstól nemesitett birtokot kapta nász­ajándékul. Végképen búcsút mondott a tanítói pá­lyának. De a szegénységi bizonyítványt (mely va­lóban elavult), berámáztatta. nem a nép szervezte és tartja fenn véres verejUJíével a közigazgatást azért, PSfegy sor­sát és ügyeit a kiválasztottak igazgassák, A hatósági boltra vonaíko^ terv Ie- közlése a helyszűke miatt a következő al­kalomra maradt, de k fent álló hatósági lisztes boltra vonatkozólag már a legköze­lebb bekövetkező liszt kiosztás alkalmával elkellene rendelni, hogy a kiosztás betűrend­ben történjék. A betűrendben történő ki­osztás mellett a nagy tülekedés ki lenne zárva, mert ha a K. betűvel kezdő egyén tudja, hogy most a D. betűsök állnak a so­ron, akkor nem áll a tömegben, hanem ar- ráb húzódik mig az ű betűjére kerül a sor. Ha az A B C betűig áthaladtak ismét új­ból kezdendő, hogy a későn érkeztekre is sor kerüljön. Hogy az A B C igazságtalan­sága is jóvá tétessék, r következő másik ki­osztásnál már nem az A betűn kell kezde­ni a kiosztást hanem megfordítva, vagyis a V. betűn azért, hogy akik a múltkor a leg­utolsók voltak a következő alkalommal leg­előre kerüljenek. A hatósági boltosnak azonban ez eset­ben — ha nem érkezett volna teljes kész­lete, már a kiosztás megkezdése előtt ki kell számítania, hogy mennyit juttathat egy- egy családtagra, nehogy az a kalamitás ér­je az utolsókat, hogy liszt nélkül marad­janak“. OHf Szinaia. Miután győzelmes csapataink glfpglgUák Pré- deált, valószínű, hogy az ellenség makacs ellenf­él fása dacára csakhamar el fognak értik S/.inaiára is, a boldogult Károly román király nyári üdülő­helyére. A meseország ábrándjait látja itt mégva­lósulva a látogató. Hol csobogva tőrtető, hol in­dulatosan makrancQskodó hegyi patak zuhatagok, hol meg fenyőkkel, bükkfákkal tarkított hegyek- völgyek, melyeken hosszú, pompásan gondozott utak vonulnak át, mindez körülvéve festői szépsé­gű, felhőkbe nyúló, gyopár- és hóboritotta hegy- óriásoktól, — oly kép, melyet nem felejt el soha, aki valaha láthatta. A vadregényes hegység alján kimagasló és a Prahova hullámaitól nyaklosott.dqmbou épített Con- tacuzinó Mihály szerzetesfőnök 1695-ben egy ko­lostort, melyet a Szinai hegyen, röviddel.előbb meg­látogatott kolostor után nevezett el. Közel két évszázadon át laktak itt a szerze­tesek az erdő magányában. Nagy ritkán látogatták; meg őket arra vetődő utasok, akik a Predéál-szo- rostól jöttek, vagy arra felé igyekeztek, mígnem Károly király az országon átutazva, errefelé vette útját. Ettől kezdve véget ért Szinaia elszakadottsá- ga a világtól. Elbűvölve a tájék szépségétől, Ká­roly király elhatározta, hogy a nyári Uóuapokat a kolostorban fogja tölteni s csakugyan sok nyáron át vendége volt a szerzeteseknek. Végül megérle­lődött az az eszme, hogy ott külön, a fejedelmi igényeknek megfelelő lakot emeljenek s igy történt, hogy a királyi nyári kastély, építésének tervével kezdett foglalkozni. A terv luvileie azonban késést szenvedett a hosszú tárgyalások miatt, amelyeket azért kellett folytatni, mert a kiszemelt telek a szer­zetesek kisajátithafatlan területén feküdt. Végre 1874-ben megkezdhették az építkezést. Maga Ká­roly király késziíette el az épület tervvázlatát, me­lyet Doderer bécsi műépítész " szakszerű tervezetté dolgozott át. Peleinek nevezte el a király az 1894- elkéjsfcült kastélyt az után a patak után, amelynek közelében van a forrás. Az ó-német stílusban szer­kesztett, az őt körülvevő hegyi erdő jellegének mo­tívumába illeszkedő épület, erkélyeivel, galériával éa -toóiyoeskáivá!, rendkívül kedves benyomást gya­korol a szemlélőre. A kastély belseje gazdagon van díszítve íafáiagványokka! és minden részben pom­pásan van berendezve. Szinaiának a király nyári tartózkodási helyé­ül való kiszemelése magára vonta a bukaresti pol­gárság figyelmét s néhány év alatt a klastrom kö­rül nagyszámú gyönyörű villa épült. Bukarest ele- gánp vijá^a ide húzódott nyaranta és késő őszig ott maradt; élénken lüktető'élét zajlott le a nagy és drága szállodákban és sok villában, amelyeket a gazdag c.saládok építettek, de ieglármásabb, leg­bujább volt az élet a kaszinó játéktermeiben, a- melyékben nem egy bojár néhány óra alatt jószá­gának bérbeadásáért kapott egész évi összegét ve­szítette el. A fülcsiglandozó cigányzene az előke­lő vendéglők fényűzéssel berendezett szalonjaiban, a fürdői zenekar csábitó dallamai a nagyszerűen gondozott parkban, az arany hangos csengése a kaszinóban — más játszmát veszítettek el most Bratianu és cinkosai, akik még röviddel ezelőtt itt tanyáztak áz antánt követeivel ? egy játszmát, mely­nek a korona és az ország volt tétje ! Figyelő. mr1'—■*’ ■« — --------~— ----------:--------------------­Ka rácsony a harctéren. Harmadszor fog nemsokára rákösiöntenl a karácsony a frontok véres, halálos világára, har­madszor fog a szerelet feháringes, védtelen kis kö­vete végig lebegni a halál és pusztulás rettentő» tartományain, végig suhanj az öldöklés óriásai közt. Meleg kezében még nem hozza a fehér galambok amelynek szelíd alakját" Európa hasztalan kémlelt vágyó szemmel a vérködös horizonton : éllensége- Inlrölttletes Igyekezettél megtagadják „a béke égi muzsikáját“, f^m.ely jredig gráf Itójhbbjaik ajkán ott panaszkodik. Á magyar katona"a maga és ne­mes szövetségeseinek dicsőséges, örökké fenséges harcai utánra yjfág tprtéhfl^ih babérjaival lábánál, zord erővel és eltökéltséggel állja hát tovább is a harcot, amely most már a béke planétája alatt pi­rosük és az ellenség fojtogató terveinek szétzúzá­sa után most már a megvert, szétzilált éffenséges képek IeterrorÍ2ált békevágyát kívánja felszabadí­tani. Harmadszor lesz szurónyos karácsonya a ma­gyar katonának is a világháború kegyetlen vártá­ján, de bátran fog szemébe nézni a karácsonyéji látomásnak, mert nem ő és nem szövetségesei til­tották ki Európában a zavartalanul boldog, szép karácsonyt és bátran fog akár rohamra is lendül­ni a családi szeretet éjszakáján, mert azokat véri vissza haraggal, akik a szégyent1 szennyes‘síol- gaság gyötrő fá'. teáit akarták fetaggafni a magyar kaiácsonyfákra. 88S,V ötiascpíi ß mu; Kell-e hatalmas'szózattal szárnyaló száVákkí magyarázni a hősök nemzetének, hogy mivel tar­tózik a fiainak, azoknak, akik odakünn döbbene­tes hóviharban és a gránátok orkánjaiban a mi karácsonyunkat, a szenvedések szakádatlaíiságában a mi örömeinkét, a poklok tüzében a mi apró kis karácsonyi gyertyáinkat, széltől kimart arcukkal a gyermekeink sugárzó arcocskáját védik ? A nem­zet, amely itthon a maga másik harcát verekszi;;e harcnak akármilyen fordulatában és csak büszke alázattal és áradó szeretettel gondol ázokra, akik­nek fogyhatatlan bátorsága, halállal és szenvedés­sel nem törődő nagy elszántsága nélkül hiába vol­_________ ipjt?j pótember 21.

Next

/
Thumbnails
Contents