Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-07 / 45. szám
Nagybányai Hírlap 1916. november 7. 7 3. §. aki részt vesz oly összebeszélésben, vagy egyesülésben, melynek célja a jelen törvény 1. és 2. §-ában említett cselekmények valamelyike, vétséget követ el. Az összebeszélés vagy egyesülés miatt nem büntethető az, aki — mielőtt a hatóság azt felfedezte volna és mielőtt az összebeszélésen vagy egyesülésen felül egyéb követ- tetett volna el — attól eláll és elállását nemcsak tudomására juttatja társainak, de őket rábírni törekszik, hogy tervüket abbahagyják, vagy pedig az összebeszélést vagy egyesülést a hatóságnál feljelenti. Miután a most idézett törvényes rendelkezések célja a mai kivételes időkben a kereskedők és egyesek részéről kifejtett azon ténykedések megtorlása s meggátlása, melyek a közélelmezés nehézségeit okozzák, a törvény rendelkezésének érvényt szerzendő. Kassa szab. kir. város és Abaujtorna vármegye közönségének figyelmét felhívom arra, hogy mindazon eseteket, melyek a most ismertetett törvényszakok alapján büntető eljárás alá vonhatók, valamint azokat is, melyek bár ezen törvény rendelkezései alá nem vonhatók, de a város és vármegye lakosságának közélelmezési érdekeit valamely irányban sérelmesen érintik, a kassai ügyészségnél szóval vagy Írásban haladéktalanul feljelenteni szíveskedjenek. Kassa, 1916. évi október hó 12. napján. A kir. ügyészség vezetője. Ez a hivatalos írás ugye szépen hangzik ? S hány veszedelmes árdrágító kerülne a kassai tömlöczbe, ha csak egyszázad részét jelentenék is fel annak sok büntetendő cselekménynek, amely ott naponként előfordul ? De holt bizonyos, hogy a statem és most úgy érzem, levezekeltem minden bűnömet s soha-soha nem tudnék visszatérni a léha üres világomba. — Most már látom — szólt a leány — maga még boldog lesz. Ha ott tudná hagyni sáros, piszkos világát, lelkében oly akarat van, amely képes elszakítani mindentől ami rabszolgává aia- csonyitja. Én már tudom, csak az lehet igazán boldog és szabad, aki le tud mondani bármily pillanatban mindenről. Jöjjön csak az én világomba, ahol fájdalma megenyhül, hiszen a nagy zajos világ úgyis csak a mulatókat fogadja, a szomorúkról, szenvedőkről nem akar tudni. A férfi szomorúan nézett maga elé, azután a mankóját simogatta. A leány észrevette ezt, szeretett volna egy pár vigasztaló szót mondani, de félt, hogy az rosszul fog esni annak az erős embernek, de talán sérteni is fogja. A férfi felemelte szemét, a leányra nézett és kérdezte: — Mit is mondott maga Viktória valamikor ugyanezen a helyen ? „Az én világomban minden oly csendes, csak könnyek és fájó sóhajok vesznek körül“, — mire én azt mondtam „az én világom a léhák, mulatók világa“----------------és mégis — mégis . . . — És mégis ... — szólt a leány. A férfi megfogta a leány remegő kezét/ ajkához szorította és ez a kézcsók volt egy uj, csendes élet kezdete. tisztika ide vonatkozólag a lehető legsilányabb adatot fogja kapni, mert a közönség inkább kétszeresen, vagy háromszorosan vagy annál is többszörösen fogja a maximális árat megadni, minthogy uzsorását csak egyszer is feljelentené ! Ne okoljuk tehát mindig az árdrágítókat, hanem inkább magunkat mint tulíi- zetőket, mert ha tulfizetők nem lennének, akkor árdrágítók sincsenek. Győzünk rendületlenül. Mig a mi és szövetségeseink legfőbb igyekezete, hogy a harctéren érjünk el sikereket, addig ellenségeink két téren harcolnak : a fronton és pattogó szóval a fantázia fellegeiben. S inig mi a tettek mezején kitűzött célunkat: a sikert csaknem mindig elérjük, a másik harctéren a szószártyas- kodás küzdelmében felülkerekedni nem tudunk, mert nem is akarunk. Ezen a téren mindig övéjük a győzelem, amelynek pálmájáról valószínűleg még akkor sem fognak lemondani, amikor puskájuk hallgatagon és szégyenkezve meg fog húzódni a kuckóban. Egyelőre — több, mint két évi háború után — szórakéták tüzlángjával világított harctéri helyzetük éppen nem ragyogó, sőt sokkal inkább siralmasan sivár. A Somme mellett az angolok és franciák újból hatalmas áttörési kísérletezésébe fogtak és újból súlyos vereséget szenvedtek. Ami sikereket mégis elértek, oly elenyészően kevés, hogy semmi arányban sincs az éréttök hozott véres áldozatokkal. Az ántánt ama reménysége, hogy még a tél beállta előtt döntő győzelmet fog aratni, mindinkább csökken. A nyugaton szerzett keserű kiábrándulásnál nem kisebb a csalódás keleten, ahol szintén már hetek óta elkeseredett hevességgel támadnak, anélkül, hogy vereségnél egyéb eredményt érhetnének el. A csüggedtség Románia leverése miatt az ántánt köreiben mind ijesztőbb méreteket ölt és mind sürgetőbben hangzanak a segélykiáltások: Mentsétek meg legújabb segítőtársunkat! Minthogy a Somme mellett nem tudják a világgá kürtőit döntést kierőszakolni, azt a jelszót adta ki a bőbeszédű ántánt, hogy a döníés a Balkánon lesz. Oroszország vesse tartalékát délre, hogy megmentse Romániát, letiporja a bolgárokat és törököket, állítsa helyre Szerbiát és szakítsa meg egyszersmindenkorra a központi hatalmak összekötő útját a kelettel. De, úgy látszik, Oroszország ezt a nagyszabású programmot már nem képes végrehajtani, mert mostani harcvonalán vereséget vereség után szenved. Minél gyakoriabbak lesznek keleten és nyugaton az esze-veszett dühvei indított támadások és velők egyideüleg az erős, de épp oly eredménytelen támadások az olasz és a balkán fronton, annál világosabbá és bizonyosabbá válik, hogy a központi hatalmakat még a leghevesebb megrohanás- sal sem lehet leküzdeni. Ebből a tényből a konzekvenciákat levonni a győzelem nem a központi hatalmaknak, hanem a harctéren tehetetlen ántánt dolga. Mi nem tehetünk e- gyebet, mint tovább küzdeni és tovább győzni mindaddig, mig az ántánt rohamosan elapadó vérforrásai végleg bedugulnak és az utána következő kijózanodás a világnak megadja végre a békét. Dr. S.---------------------------Az ipari áruk maximálása. Az országos Magyar Gazdasági Egyesület az elmúlt héten felterjesztést intézett a kormányhoz, amelyben azt kérte, hogy ugyanúgy, ahogy a mezőgazdasági termékeket sorra maximálják, ugyanúgy járjanak el az ipari termékekkel szemben. Az ipari termékek ára éppen olyan hallatlanul, sőt talán még nagyobb arányokban felszökött, mint a mezőgazdasági terményeké, és ezeket az ipar árukat olyan nyugodtan, olyan büntetlenül lehet drágítani, ahogy épp az iparosoknak tetszik. Ha a maximálás az ipari árukra is kiterjedne, sokkal konszolidáltabb viszonyokra volna kilátás. Nem találjuk ugyan igaznak és jogosnak az Omge panaszát aziránt, hogy a mezőgazdasági termékek valami túlságos mérsékelten volnának maximálva, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdák nagy általánosságban meg vannak elégedve azzal, amit a háború alatt keresni tudnak, azonban ennek dacára rendkívül helyesnek tartanók az ipari cikkek maximálását. Ha csak az elsőrendű életszükségleti cikkeket, tehát ruházkodás, és táplálkozás szempontjából szükséges iparcikkeket maximálnák, ezzel már igen nagy lépéssel közelebb jutnánk ahhoz a fantasztikusnak látszó valamihez, amit megélhetésnek neveznek. Ma valóban az a helyzet, hogy 'a legnagyobb nehézségek árán sem lehet megélni, mert hiszen akár mennyit keres az az ember, azok a követelmények, amelyeket az élet — minél magasabb állású valaki — vele szemben tesz, megjelenés, ruházkodás, táplálkozás, lakás és egyebek tekintetében, soha sem fedezhetők a keresetből. Ma az a helyzet, hogy a legjobban kereső embernek is nagyon erősen meg kell nézniök a garast, mielőtt egy gallért, vagy egy pár harisnyát vesznek. Ennek már meg kell szünie. Főleg azonban az ármaximálás előtt a készletek összeírásának kell megtörténnie. Meg vagyunk győződve arról, hogy a készletek összeírása alkalmával az ipari cikkekben olyan bőségeket találna a kormány, amilyen bőségre nincs is ma elkészülve. Meg vagyunk győződve, hogy a kormány komolyan fontolóra fogja venni ezt a rendkivüli jelentős kérdést. Hiszen ma, a huszadik században, már nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak az evés és ivás tartozik az elsőrendű szükséglethez, hanem ugyanolyan szükséglete az embernek a tisztaság és öltözködés, hiszen a társadalmi érintkezés lehetőségét fogja végül megakadályozni, hogy elsőrendű szükségletet kielégítő iparcikkekhez is csak a legnagyobb áldozatok árán, sőt később talán már ilyen áldozatok árán sem juthatunk. A helyzet ma az, hogy az iparcikkekkel még nagyobö spekuláció folyik, mint a nyersterményekkel és élelmezési cikkekkel. Ezt a spekulációt bármily utón-módon meg kell akadályoznia a kormánynak az egész ország népsségének érdekében. HÍREK. Nagyszebennél. Hiszen, van dal, mely szebb ennél, De megállók — Nagyszebennél, Erre vágyom, úgy jön nekem : Róla szóljon most énekem 1 . . . A románok vezérkara Jelentette odahaza : Nagyszebennél nagy viadal, S övék lett ott a diadal.
