Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-26 / 39. szám
4. Nagybányai Hírlap 1916. szeptember 26. nak legfeljebb tizenötszázaléka erejéig; 2. főzőlisztet az összsúly huszszázaléka erejéig és 3 kenyérlisztet az összsúly nyolcvannégyszázalékának erejéig. Rozsból 85 százalékot kell ezentúl kiőrölni. A megállapított árak nem változnak. A kenderfélék lefoglalása és legmagasabb ára. A kormány rendeletet adott ki, amely szerint mindenki tartozik a folyó évi augusztus hó 20. napján birtokában lévő, kendermagot, nyers- kendertől kezdve a fonalig, a községi elöljáróságnál bejelenteni. Azok a kendertermelők, akik keu- derterméssel csak háziiparszerüleg, vagy saját használatukra foglalkoznak, készleteiket nem kötelesek bejelenteni, hanem később megállapítandó és közhírré teendő vásárhelyükén és napokon kötelesek a létesített szervezet helyi megbízottjának felajánlani. A saját háziszükséglet ellátására termelt kendernél ilyen bejelentési kötelezettség nincs. Lom- bozatlan nyers kenderkóróért 16.50 koronát, lom- bozoít nyers kenderkóróért 20 koronát, lombozat- lan áztatott kenderkóróért 24 koronát, lelombozott áztatott kenderkóróért 30 koronát, UOcm-nél rö- videbb kenderkóróért a fenti árak 80°/o-át állapítja meg a rendelet. Áztatott, kézieszközön tilolt kenderért, mely 12% hulladéknál többet nem tartalmaz, 300 koronát fizetnek, s mennél kevesebb benne a hulladék, annál magasabbra megy az ár, egészen 500 koronáig. Akik augusztus végéig a- jánlják fel kendermeunyiségüket, 20%-os, akik pedig szeptember 30-ig, azok 10%-os prémiumban részesülnek, de október hó 1-től már csak a fentebbi árak lesznek érvényben. A korpa forgalmának szabályozása. A hivatalos lap most közölte a minisztérium ama rendeletét, melyben a korpa és a takarmányozó célra szolgáló egyéb ipari termékek és hulladékok íorgaíombahozásának újabb szabályozásáról intézkedik. Eszerint a korpát, kölestakarmánylisztet, köleshéjat, olajpogácsát, cukorszörpöt, szárított répa- szeletet, valamint szárított moslék és törkölyféléket sem magukban, sem más anyagokkal keverve, másképpen, mint a korpaközpont közvetítésével forgalomba hozni nem szabad. A rendelet megállapítja a maximális árat is, mely ár métermázsán- kint a következő : korpa 20 korona, kölestakarmányliszt 36 korona, köleshéj 16 korona, repcepogácsa. 30 korona, napraforgómag, gomorkamag és lenmagpogácsa 40 korona, tökmagpogácsa 45 korona, kendermagpogácsa 20 korona, kemé.iyitő- gyári szárított tengerimoslék 32 korona, keményi- tőgyári szárított burgonyamoslék 10 korona és szárított sörtörköly 26 korona. Négyszázhatvan millió ötszázkilencven- hatezerháromszáznegyven példányban jelent meg AZ EST 1910 április 15-ikétől 1915. december 31-ig. Valóban példátlan ez a siker. Hogy milyen amerikai arányban nőtt ennek az újságnak a népszerűsége, az ezek a számok igazolják : 1910 áprilisában az EST megindulásának hónapjában, a napi, átlagos példányszám 32.329 inig 1915 decemberében már 317.380. A fejlődést pedig legélénkebben illusztrálják az alábbi adatok: Az EST egy évi példányszáma : 1910-ben (csonka év) 8. 760.500 1911-ben 18,947.240, 1912-ben 35,185. 050, 1913-ban 45,838.200, 1814-ben 78,095.600, 1915-ben 213,769.750. És ez igy megy tovább AZ EST független hírszolgálata és nem befolyásolható bátor szókimondása biztosítja mindenkorra ezt a példátlan nagy népszerűséget. Vitézség! érmek pótdija. A pénzügyminiszter körrendeletben intézkedik a háborúban szerzett vitézségi érmek birtokosainak járó havi pótdijak utalványozása iránt. Eszerint az 1914. évi október 1-től kezdve az arany vitézségi érdem u- tán havi 30 korona, az elsőosztályu ezüst vitézségi után 15 korona, a másodikosztályu ezüst viíézségi után 7 korona 50 fillér pótdij mindón hónap 1-én esedékes azok részére, akiket már eddig kitüntettek. Az ezután történő kitüntetések után mindig az illető hónap 1-étői kezdve számitatnak a pótdijak. Anyakönyvi közlemények: Születtek: Szept. 16. Benedek József tanítónak „Attila“, szept 11. Stof Ferenc zuzómunkásnak „Mária“, szept. 12. Lebovits Sámul könyvkereskedőnek „Erzsébet“ szept. 12. Bácsa József malommunkásnak „Adel“ nevű gyermeke. Elhaltak: szept. 20. Treio Erzsébet bányamunkás gyermek, rk. 3 éves tiidő- gyuladás. Házasságot kötöttek: szept. 17. Kucserik János bányász petrozsényi és Marosán Luiza helybeli lakosok. Egyről-másról Két utazóval történt, akik közű! az egyik nagybányai volt, Valami vigassággal el akarták ütni a közel négy órás ut unalmát. Az utazók tudvalevőleg kifogyhatatlanok a jó és rossz ötle- tökből és amikor ezeket gyártják nem mindig tapintatosak. A két utazó ez alkalommal fölcserélte éves bérletjegyét, kezet szorítottak, elváltak. Az egyik, elhurcolkodoít egy másik kupéba, ámelyet ajtói, amelyben barátjával együtt fölszállt, négy kupé választotta el. Jön a kalauz, kéri az elsőtől a jegyet, oda adja, á kalauz szól: — Ez a jegy nem az űré. — De igen, csak^a fénykép rosszul sikerült. — Ugyan kérem,,ez egészen más arc. — Ezzel a jeggyel utaztam egész évben, kikérem magamnak az ilyen komédiát. — Ne tessék vetem gorombáskodni, majd a legközelebbi állomáson .átadom az urat a főknök- nek, azzal intézze el a doglát. Utján elér a kalauz a másik utasához, akinél megismétlődik az előbbi jelenet, azzal a kü- löbséggel, hogy ez megadással vette tudomásul sorsát. A kalauz ennek a jegyét is zsebrevágja és a legelső állomáson, ahol a vonat megáll, a két u- tazóval leszáll és siet az állomásfőnökhöz jelenteni a dolgot. A főnök tnegnézi a jegyet, ránéz a két utazóra és a két fénykép egyiken természetesen az egyikre, a másik a másikra ismer. — De hiszen ezek a jegyek a legnagyobb rendben vannak — mondja és a jegyeket visszaadja a tulajdonosaiknak. A kalauz ámulva és rémülten távozik a két utazó előbb méltatlankodik, aztán elköszön és beszáll. Néhány perc múlva megindul a vonat, * * * Egy fővárosi vendéglőbe betér egy házaspár. Csoszogva jön a pincér — rokkant katona — és megáll. — „Tetszik parancsolni“ ? — “Hát mi volna jó ha volna ?“ — Oh kérem alássan, most legújabban csak hadi étlap van és ma különben húshagyó nap is van — Jó, jó de azért szeretnék valami hús félét. — Vau nekünk, nem vagyunk mi oly szegények. — Hát mit ajánlana tisztelt ur ? — Hát van kérem: Csirke leves, leveses csirke, becsinált csirke, csirke leves aprólékkal, aprólék csirkéből, csirke sülve, főve, rántva. Csirke, egész, fél vagy negyed. Vau szép rántott csirke. Van csirke mell szószba, van csirke láb, fej, máj, bőre, összevágva, külön- külön egybe, mártással, szósszal, krumplival síb. — És mit kapni hozzá ? — Oh kérem! Van paradicsom szósz hozzá,., van burgonya hozzá, vagy paradicsomos burgonya, burgonya paradicsommal, van mindegyik külön-küiön hozzá. Van azonkívül kapor szósz hozzá, sóska szósz hozzá, egress szósz hozzá, hagyma szósz hozzá, foghagyma szósz hozzá, van egyéb is hozzá. — No anyjuk, mit szósz hozzá ? — Oh az is van kérem (elszalad). * * * Románia veresége Franciaországban is fel- jajdulásra adott okot. Előkelő lapjaik valamennyien e felett siránkoznak, sőt vannak olyanok, kik már előre látják, hogy Románia, Belgium és Szerbia sorsára fog jutni. És e feletti aggodalmukban a Lemberg felé előnyomulást csak tized rangú dolognak minősitik és követik, hogy a legelső kötelesség a Szófiába való bevonulás legyen, még pedig azonnal! mert már egy órai késedelem is katasztrófát idéz elő. Különös, épen úgy beszélnek, mintha csak az úgy menne, hogy menjünk Szófiába. Hiszen már harmadik éve mindig készülnek, hogy mennek Pestre, Bécsire, Berlinbe s még se értek el. Persze, hogy nem érhettek el, mert hát az a bökkenő, hogy azok a fene magyarok és németek mindig oda tolakodtak az útba. Nem kellet volna Romániát is belérántani a szószba, igy most nem kellene magukon kivül még Romániával is foglalkozni s azt is védeni. Ne igyekezzenek tehát ők már megint Szófiába menni, hiszen tudják, hogy mi ott is vagyunk oda nem lehet menni. Talán jobb lenne Bukarestbe menni s inkább azt védeni mert csupa csuffságból megeshetik, hogy azok a fene buigárok, németek és magyarok hamarább oda találnak érni s akkor csakugyan Belgrád, Varsó stb. fővárosok sorsára fog jutni a kis Bukarest is. Én nagyon sajnálom Hervé urat, hogy újabb kellemetlen órái vannak, de hál legyen nyugodtan, úgy lesz az, ahogy a magyarok, németek, bolgárok meg a törökök elhatározták. * * * Fővárosi lapokból olvasom, hogy akadnak emberek, kik a szerencsétlen menekülőket még a- zoktól a kis holmiaiktól is képesek megrabolni, melyeket a pillanatnál alig hosszabb idő alatt megtudtak menteni. Ezeket a tetteseket igazán még minősíteni sem tudom, mert hiszen ma a társadalomnak minden rendü-rangu tagja azon fáradozik, hogy a szerencsétlenné váltaknak minél elviselhetőbbé tegyük a helyzetüket. Az illetékes faktoroknak figyelmébe tehát nem a golyót, hanem a kötelet ajánlom az ilyen lelketlen rabló népség részére. • * * * Isten ujja mutat Asquit házára is, mert mint olvasom, a háborúban levő három fia közül egy, ki 38 éves, London egyik legkeresebb ügyvéde volt, elesett. Ezek szerint tehát az angol miniszter elnök is tapasztalhatja, hogy mennyi tömérdek gyászt és veszteséget okoztak ő és társai az emberiségnek. Kiadó! Egy külön telken levő 3 szó- ba, konyha és kamra, gyümölcsös kerttel együtt bérbe kiadó. Értekezni lehet lapunk kiadóhivatalában. /
