Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-09-26 / 39. szám

2. Nagybányai Hirlap 1916. szeptember 26. kát, akik szenvednek a hazáért, akik föl­dönfutókká lettek, csak azért, hogy csapa­taink erejüket összegyűjtve, ott támadhas­sák meg az ellenséget, ahol a támadásuk lendületet kaphat, ahol biztos sikert jelent minden egyes ágyú és puskalövés. Majd ha vége lesz ennek a nagy is­tenítéletnek és egy ősz szakállu tudós meg­írja ennek az országnak a közállapotait a nagy háború alatt, találjon arany szavakat annak jellemzésére, annak leírására, hogy miként fogadták a még békés országrésze­ken á magyarok tárt karokkal, nyílt szivek­kel azokat, akik már közelről megizlelték a háború szenvedéseit. Krisztusi jóteményt tegyünk és akkor megérdemeljük majd, hogy a béke valóban Megváltás legyen a számunkra. Hús és zsirtalan napokról. A hivatalos lap a kormány; olyan rendeletét közli, a mely az egész ország területére hústalan és zsirtalan napokat rendel el. A rendelet eszerint ezentúl a hét két napján, és pedig kedden és csütörtökön nem szabad le­vágni, illetve leszúrni szarvasmarhát, sertést, juhot és kecskét, kivéve ha állategészségügyi okokból kényszervágásnak szüksége merül fel. A hét má­sik két napján, és pedig szerdán és pénteken ti­los húst, akár nyers, akár feldolgozott állapotban forgalomba hozni. Ezentúl tehát még hentesárut sem szabad szerdán és pénteken árusítani és sem főtt, sem sült, sem füstölt., sem sózott, általában semiféle husnemüt nem szabad üzletekben árusí­tani. Ugyanez a tilalom kiterjed ezeken a napo­kon vendéglőkre, fogadókra, egyleti jellegű és egy­általán minden olyan helyiségre, ahol ételeket ipar- szerüleg kiszolgálnak. Szerdán és pénteken nemcsak húst nem sza­bad árusítani és felszolgálni, hanem olyan étele­ket sem szabad előállítani, illetve kiszolgálni, a melyekhez húst használnak fel. (Például töltött ká­posztát, töltött főzeléket stb.) Hús és husnemü alatt általában mindenfajta hús értendő, kivéve a halakat, a melyek szerdán és pénteken is árusíthatók és használhatók. Ellen­ben tilos ezentúl a marha, borjú, sertés, juh, kecs­ke, ló, nyúl, szárnyas és mindennemű vadhúsnak bármilyen részét szerdán és pénteken felhasználni és árusítani. Husnemünek tekintendők még a ren­delet szerint a husnemüekből előállított húskonzerv és minden néven nevezendő hentesáru is. Egyszó­val szerdán és pénteken a legszigorúbb hustila- lom érvényesül és csak a halfogyasztás van meg­engedve. Ez a rendelkezés azonban csak az árusítás­ra, üzletekre, hentesboltokra, szállodákra, vendég­lőkre, korcsmákra, kifőzőkre és általában és ipar- szerű étkezőhelyekre vonatkozik. A magánháztar­tásokra nem terjed ki. Magánháztartások az e- lőző napon megvásárolt húsokat szerdán és pén­teken is felhasználhatják. A húsfogyasztás korlátozására kimondja még a rendelet, hogy a vendéglőkben és általában nyil­vános étkezöhelyeken ugyanazon étkezésnél egy­azon személy számára legfeljebb egyféle húsételt szabad felszolgálni. Húsételnek tekintendők ebben a tekintetben mindennemű hal is. Megvalósítja a rendelet a zsirtalan napokat és kimondja, hogy hétfői napokon a vendéglők­ben, korcsmákban és általában az összesétkező­helyeken és üzemeken tilos olyan ételeket előállí­tani vagy kiszolgáltatni, a melyeknek álőállitásá- hoz bárminnemü zsir vagy olaj, tehát sertészsír, vaj, növényzsir, növényolaj, vagy emberi élvezete alkalmas bármely más zsiradék vagy olaj felhasz­nálása szükséges. Kórházaknak és gyógyintézeteknek a belügy­miniszter orvosi okokból nem általában, csak egyes betegek javára kivételeket engedélyezett. Nem vonatkozik a rendelet katonai szemé­lyek élelmezésére rendelt húsnak kiszolgáltatására sem, ha a megrendelés katonai élelmezési biztos által kiállított igazolványnyal bizonyítható. A rendelet korlátain belül a törvényhatóság első tisztviselője közelebbről is szabályozhatja a hús- és zsirfogyaszlást. A rendelet megszegése kihágás, a mely két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A tilalom ellenére levágott vagy leszúrt állatok közcélokra elkobozandók. Az eljárásra a rendőri hatóság il­letékes. A rendelet szeptember hó 25-én lép életbe és hatályát veszti a hústalan napokra vonatkozó eddigi rendelkezés. Erdély és az agrárpolitika. Minden jelentős kérdés között, — amely most a magyar elméket és sziveket foglalkoztatja, — a legjelentősebb kétségtelenül a félig-meddig kiürí­tett Erdély kérdése. Nemcsak a menekülők százez­rei sorsán érzett részvét, nemcsak az újabb ro­mán invázió az, ami Erdélyre nagymértékben rá­terelte a figyelmet. Erdély dolgai mindig napiren- ben voltak és ebben a nehéz órában még azok­nak, akik talán nem egészen bűnösek az Erdély­ben most történő dolgokért, bünbánólag kell ver­niük a mellüket s vissza kell gondolniok arra, hogy mennyi mulasztás történt Erdély gazdasági és társadalmi, sőt talán politikai megerősítése kö­rül is. Ha ez a sok mulasztás nem történik, ez a körülmény a legbiztosabb védőbástyája lehetett vol­na ebben az irtózatos világháborúban Erdélynek. Mindazok, amik most történnek, elsősorban a magyar agrárpolitika vezetőinek szolgálhatnak nagy elégtételéül. Amikor Darányi Ignácz a rutén akcióval egyidejűleg megindította a székely nép­mentő akciót, tudatában volt annak, hogy a végek megerősítése elsőrangú nemzeti és közgazdasági szükség. Milyen lekicsinyléssel találkozott azonban ez az akció még azok körében is, akik nem tudták fölfogni, hogy egy pár condrás és harisnyás ma­gyarnak gazdasági jólétét emelni, egészséges lakó­házakat épiteni, népjóléti és társadalmi intézmé­nyeket szervezni, kipusztult legelőket feleleveníteni, a székelyföld állat állományát megnemesiteni, stb. sokkal többet jelentett volna Erdély integritása szempontjából, mint bármi más védelmi intézkedés. Sajnos, ezt az akciót is csak kis eszközök­kel és nem nagyon régen kezdték, úgy, hogy mind az az igyekezet, a mit Koós Mihályék, Dorner Bé- láék, Drexler Béláék és lelkes munkatársaik a munkába belefektetek, nem teremhette meg a gyü­mölcsét. A végvidékek magyarsága minden jó igye­kezet dacára nem tudott lábra állni, nem tudott felülkerekedni azokon az elemeken, amelyeket egy­részt itthonról, másrészt külföldről folyton támo­gattak. Az uj honmentő munka nem tudott tető alá jutni, mert nem kezdtük eléggé idejében és nem volt rá elegendő költség. A bevégzett tényekkel számolni is kell. Te­hát most ne essék szemrehányás, egyik részről sem, hanem vessük latba minden erőnket, hogy a fenyegető veszedelmet mielőbb elhárítsuk. Vessük latba minden erőnket, hogy azt a kárt, amit az álnok román betörés okozott Erdély lakóinak, mi­előbb, nemcsak önkéntes adományokkal, de az eddiginél okosabb gazdaság-politikával helyrehoz­zuk. Nem gombostű gyárakra van szüksége Er­délynek, hanem öntudatos agrárpolitikára. Ennek a hiánya okozta azt is, hogy gazda­ságpolitikai téren a szomszédos Romániával szem­ben mindig harcban kellett állania, holott, ha Er­délynek meg lett volna Romániával szemben a fölénye, bizonyosan nagyobb respektus is lett vol­na a szomszédság iránt. Hogy mi mindent mu­lasztottunk eddig Erdéllyel szemben, azt a gondol­kodó és igazságos emberek amúgy is tudják. Er­dély sorsán tépelődve tehát szálljon a szivünkbe az igazságosság és Erdély további jövőjének meg­alapozásánál ne a nagystílű, hanem az ésszerű, a viszonyokkal számolni tudó gazdasági politika ve­zessen bennünket. HÍREK. Kinevezés. Őfelsége a király d r. Szent- m i k I ó s s y Ödönt, ki a 65. gy. ezrednél szol­gál, 1915. márc. 1-sői kezdettel segédorvossá ne­vezte ki. Katonai orvosi előléptetések. Királyunk Őfelsége Szokol Edgár dr. katonai segédorvost, ki a háború kezdete óta a harctéren teljesít szol­gálatot főorvossá, valamint dr. S e 1 e g i á n János segédorvost, a szatmári barakkórháznál főorvossá léptette elő. Özv. Ludányi Bay József né. Nagyrészvét­tel közöljük, hogy Bay Józsefné szül. Reiger An­na szombaton délután, 58 éves korában, agyvér­zés következtében elhunyt. Az elhunyt úrnőt ma délután 4 órakor temették el a hidutcai gyászház­ból általános és nagyrészvét melleit, a református egyház szertartása szerint. Dr. Boromissza Tibor a szatmári egyház­megye ősz püspöke az idén ünnepli meg áldásos főpásztori működésének tizedik évfordulóját. Az ünneplés módja igazán méltó püspökünk egyéni­ségéhez, amennyiben különböző hadi és egyházi jótékonysági célokra negyedmillió koronát jóval, meghaladó alapítványt tett és pedig az egyházme­gyei papi nyugdíjalapra 35.000 koronát, két szat- máregyházmegyebeli hadi árvalány neveltetésére 40.000 koronát, két ugyancsak egyházmegyei ha- diárvafiu neveltetésére szintén 40.000 koronát, egy későbben meghatározandó egyházmegyei célt szol­gáló alapra 200.000 koronát, összesen tehát 315.000 koronát. Megmarta a veszett eb Orlowszky Fiigyes helybeli áll. főgimnáziumi tanárt, A lebunközott kutyán kétségkívül megállapították a veszettséget. Orlowszky tanár tegnap a budapesti Pasieur-inté- zetbe utazott. Küldöttség a főispán előtt. Amint értesü­lünk Marchis Romulus főesperes az egyházmegyei gör. kath. papságot szeptember hó 18-án d. e. 9 órakor kiildöttségileg Csaba Adorján főispán elé vezette, hogy a papságnak a magyar haza s a trón iránti további ragaszkodását és hűségét tolmácsol­ja. Egyben elrendelte, hogy a Bihoreana fiókinté­zete bankhelyiségén elhelyezett s a hazafias érzü­letet sértő román feliratú tábla magyar feliratúval cseréltessék ki s mint elnök utasította a pénzinté­zet magyar nyelven jól beszélő tisztviselőit és az egyházmegyebeli papságot, hogy a jövőben az ut­cán tüntetőleg román nyelven ne beszéljenek. Mind­eme tényeket amikor jól eső örömmel jelentjük, je­lezzük, hogy Marchis Romulus fő esperes törté-

Next

/
Thumbnails
Contents