Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-08-08 / 32. szám

Szent áhitatta! fordulunk e napon a mi sze­retett királyunk felé és hála telt szívvel imádko­zunk a mi Istenünkhöz, hogy királyunkat e nagy világégés dacára is ily kiváló és szellemi erőben megtartotta és megengedte nekie érni azt, hogy vitéz csapataink diadalmas győzelmeiben gyönyör­ködhessen. Tegyük e nevezetes napot emlékezetessé, for­duljunk ebben az ünnepélyes órában hős katoná­ink, ami drága véreink felé is, s mondjunk nekiek is köszönetét azokért az önfeláldozó és lelkes küz­delmeikért, melyeket szent hazánkért, és érettünk, itthon maradottakért kifejtettek. Ez napjainkban kétszeresen is kötelességünk mivel a reánk zuduló ádáz ellenség rémséges túl­erejével szemben ép határainkat védik. Ebből az alkalomból a Magyar Szent Koro­na Országainak Vöröskereszt Egylete szeretet ado­mányokat szándékozik hős katonáinknak küldeni, mely célból gyűjtő iveket is küldött hozzánk. Igen kérjük szives olvasóinkat, hogy a szent cél megvalósít iiatása céljából a bemutatandó gyűjtői- vünkre bármily kis összegű szere­tet adomány tbejegyez ni kegyesked­jenek. Személyi hírek. Prihradny Kálmán va­súti felügyelő családjával együtt pár heti tartózko­dásra városunkba érkezeit. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Gerden ics Ilona ref. felekezeti isko­lai tanítónőt Nagybányára, Wieland József róm. kath. felekezeti iskolai tanítót, Kapnikbányaujtelep- re nevezte ki. Áthelyezés. Beyer Jenő erdészeti főmér­nököt a minisztériumba helyezték át. Kitüntetés. Ferencz Salvator főherceg Si­mon Aurélné Rácz Anna úrnőnek a katona egész­ségügy körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül a vöröskereszt hadiékitményes bronz diszérmét díj­mentesen adományozta. A fém- és óntárgyak beszolgáltatása cél­jából a több oldalról felmerült kívánalmak folytán az átvevő bizottság ismét kitűzött egy napot. Ezen a napon, vagyis e hó 1 0-é n d-e 8 órától 1 2-ig tehát még mindig eleget tehetnek köte'ezett- ségeiluiek, kik eddig valamely ok miatt tárgyaikat beszolgáltatni nem tudták. Orosz tábornokok az offenziva folytatá­sa ellen. A bukaresti „Politic“ cimü lap Brusszi- Iovnak a cárhoz intézett emlékiratáról számol be, amelyet Suchajev hadügyminiszter nyújtott át a cárnak. Brusziiov az orosz csapatok állapotára va­ló tekintettel, az offenziva folytatását lehetetlennek mondja. Az emlékiratot Lesicky, Cserbatov, Kale- din és Szaharov tábornokok írták alá. Az emléki­rat elkészítését a főhadiszálláson tartott haditanács előzte meg. A haditanácson Brusziiov elnökölt és Suchajev hadügyminiszter is részt veti rajta. A ha­dügyminiszter közölte a kormány előterjesztését, amely a megindított hatalmas oifenziva folytatását kívánja, azzal az indokolással, hogy ez az utolsó offenziva a jelenlegi háborúban. Brusszoüv a kor- mánnyilatkozat értelmében nyilatkozott, de a tá­bornokok kijelentették, hogy az offenziva folytatá­sa már azért is lehetetlen, mert az újonnan meg­szállott területek okkupálását is veszélyeztetnék ve­le. A haditanács végül a tábornokok álláspontját tette magáévá. Katonaság Nagybányán. Ebben a mind­nyájunkat igen érdeklő dologban a jogérvényes dön­tésről eddig a kilátásba helyzeti értesítés nem ér­kezett meg, valószínű, hogy a döntés nem is vá­rosunk mellett történt, mert akkor már tudnánk ró­la. Úgy látszik a döntésre illetékes faktorok is ta­1916 augusztus 8. ____________________ pas ztalatot szereztek arról, hogy szegény katoná­inknak is sokat kellene nélkülözniük, ha váro­sunkba lennének áthelyezve, igy ezt kikerülni ó- hajtották s ezért a más utón nyert értesülésünk szerint a választás Igióra esett. Rokkant hadifoglyok kicserélése ugylátszik állandóan folyamatban van. Ide vonatkozólag már a múlt napokban irta dr. Szentmi klósy Ödön, hogy ő is kicserélés alá kerül. Szentmiklóssy Jó­zsef táblai biró most vasárnap már meg is kapta az örvendetes tudósítást fiának egy igen kebelbeli orvos barátjától, hogy már útban is van, de egy úttal jelzi azt is, hogy az orosz orvosok rokkant­nak történt minősítése nem felel meg a valóság­nak, mert dr. Szentmiklósy Ödön teljesen egész­séges, igy tehát az aggodalomra mi ok sem fo­rog fenn. Repülőgép városunk felett. Vasárnap dél­előtt 11 óra körül egy gyönyörű biplán repüli át városunk felett erős berregéssel. A szép látványban sokan gyönyörködtek. Ámbár akadlak olyanok is, kik ellenséges légmüvet gyanítottak a mi szép két­fedelűnkben. Megnyugtatjuk közönségünket, hogy városunk fölé ellenséges repülők nem juthatnak. Egy részt azért, mert iíj semmi nemű erődítések nincsenek, de meg a harctértől nagyon távol va­gyunk. Különben is ha akadna vállalkozás az el­lenség részéről az ide való merészkedésre, azt már magában egyáltalán nem; láthatnék hanem csak mint olyant, melyet a mieink keményen üldöznek. Miniszteri köszönet. A vallás és- közokta­tásügyi m. kir. miniszter — mint az illető minisz­térium Hivatalos Közlönyének f. évi au­gusztus 1-én megjelent számában olvasható — Beyer Jenő m. kir. erdőfőmérnöknek, Huszár Kornél m. kir. erdőfőmérnöknek K. Paue r Viktor m. kir. bányamérnöknek, dr. P é c h y Alán főgimn. r. kath. hitoktatónak, Sipos De­zső áliamvasuti osztafymérnöknek, S z k i c s á k Ödön gépészmérnöknek, a városi villamos mü­vek főnökének, S z e 1 e c z k y János m. kir. fő- erdőmérnöknek és végül Veres József in. kir. főbányatanácsosnak a nagybányai in. kir. áll. fő- gimnáziumi hadbavonult tanárok 1915—16. tanévi helyettesítésével kifejtett odaadó, önzetlen és ha­zafias buzgóságáért elismerő köszönetét nyiivá- ni tolta. Vas huszfiíiéresek. A hivatalos lap jelenti, hogy augusztus 3-átó! kezdve a nikkel huszfiüére- seket vas huszfilléresekkel cserélik ki az állami pénztárak és adóhivatalok. A vas huszfiíiéresek a- lakja és nagysága ugyanolyan lesz, mint a nikkel huszfilléreseké ; Magyarországon 15, Ausztriában 35 millió korona értékű vaspénzí vernek. A nik­kel huszfilléreseket ez év december 31-én kivon­ják a forgalomból. Tizenkét szabály a csalángyüjtéssel foglal­kozó katonák és iskolásgyerekek részére: 1. Ne arassátok a csalánt nagyon fiatalon, hanem csak az elvirágzás után, körülbelül jul. végén aug. ele­jén. 2. A szárakat netépjétek ki, liánéin vágjátok le késsel, sarlóval vagy kaszával. 3. Védjétek ke­zeteket az égetés eilen egy rácsavart posztóval vagy régi keztyüvel. 4. Hagyjátok a leveleket egy napig hervadni, aztán hántsálok le őket, az könnyen megy és a levelek nem égetnek többé. 5. A szárakat és a leveleket külön-külön szárítsátok. 6. Napsütés mellett szárítsátok a szárakat, a mezőn szórjátok szét őket ritkára és forgassátok meg őket gyakran, avagy rakjátok azokat szetlős gúlákba, rósz időjá­rás mellett rakjátok őket szellős helyiségekben ke­resztbe egymás fölölt, azonban kerüljétek a friss állapotban való felhalmozást, mivel igy rnegrom- lanak. Megázniok nem szabad. 7. A leveleket le­hetőleg a szabadban szárítsátok, mindig szellős száraz helyen, sohasem szabad nedvesnek lenniük, Nagybányai Hírlap ______ 3. se m harmattól, sem esőtől. Tartsátok őket tisztán a portól és minden más anyagtól. 8. A mag ara­tásnál bántsátok le a füzéreket az abban levő mag­gal és szárítsátok meg őket. 9. Nézzetek időkö- zönkint utána, hogy a készleteket meg ne pené- szedjenek. A penészes levelek vagy szárakat vá­lasszátok ki, mivel különben elromlik 'az egész készlet. Ügyeljenek mindig arra, hogy csak egé­szen száraz szárak és levelek vétessenek át. 10. A zörgőén száraz szárakat kössétek kévébe, azonban ne használjátok ahoz drótot. 11. Préseljétek a le­veleket köíegekbe, avagy rakjátok őket zsákokba. 12. A füzéreket a maggal gyiijtsétek zsákocskákba. Keresek egy megbízható in- teligensebb szobaleányt. Ajánla­tok, Schuszter Ferencz fogorvos, Debreczen, Vár utcza 11. szám alá küldendők. Mégegy jóslat a háború végéről. Annyi jóslat volt már a háborúról és békéről, hogy min­den napra esik belőle néhány. Eddig egyik sem teljesült, de ártatlan, ha közöljük, ha egyébért nem egy pillanat reménységéért: hátha ... A párisi Pithia, Mademe Thébes asszony legújabban még azt jósolja, hogy még ez évben véget fog érni a háború. A kopenhágai Berliner Tidende párisi mun­katársa előtt mondta el békejóslatait — Tudhatja, — mondta a párisi jósnő, — hogy én még erre az évre jósoltam meg a békét. Szavaimért most is helyt állok. A háború 1916. évben véget ér ! Sőt, téli háborúra se kerül a sor. Egy teljesen jelen­téktelen esemény fog vetni a világ tusakodásnak. Egy homokszemcse fogja az ágyukat és a fegy­vereket elhallgattatni. A sors már a puskák rava­szán tartja kezét, hogy utolszor süsse el őket. Korszerű étlap. Egy fővárosi nagy bőrgyár tulajdonosa néhány festőművészt hivott meg ebéd­re magához. Az ételek összeválogaíása a mai drá- gaságos időben sem okozott nagy gondot, de an­nál többet töprengett a háziasszony, hogy a di­vathoz híven micsoda ötletes menükártyával lepje meg vendégeit. Holmi rajz, akvarell-fesmény szó­ba se jöhetett, tekintve, hogy a meghívottak festők és igy maguk rajzolnak maguknak ilyesmit, ha vágyuk támad rá. De aztán a háziasszony meg­találta azt az ötletet, a mely igazán örvendetes meglepetéssel szolgált a meghívottaknak. Az éte­lek nevét ugyanis cipőfalpbőrölcre irta rá és pe­dig minden egyes fogást külön bőrre. Előzéke­nyen arra is gondja volt, hogy ne páratlan legyen a fogások száma. Az ebéd hat fogásból állott és igy minden vendég három pár cipőtalpot kapott az ebédje mellé. És ez volt az. az eset, a mikor egyetlen szórakozott vendég se felejtette ott a me­nükártyát. Az első zsirtalan napon ötezer kilogram zsírt takarítottak meg Bécsben. Szombaton, volt az első szigorúan zsirtalan nap az osztrák fő­városban és hozzáértők meglehetős pontossággal kiszámították, hogy ezen az egy napon legalább ötezer kilogam volt a zsirmegtakaritás. Bebizonyult, hogy a zsirtalan nap távolról sem járt a vendég­lőkben annyi kellemetlenséggel, mint az első hús­hagyó napon s a mi kellemetlenség volt, abból támadt, hogy a helytarlósági rendelet intézkedéseit sok helyütt félreértették, nem tudlák, lehet-e bizo­nyos ételeket zsírral készíteni, vagy sem, tehát mindenütt úgy segítettek magukon a vendéglősök, hogy egy szemernyi zsírt sem használtak. Csak- roston, vagy nyárson sült húst készítettek teljes zsír nélkül s olyan tészranemüeket, a melyek víz­ben főzhetők ki, vagy párolhatok. Főleg ezt az u- tóbbit érezte meg a bécsi vendéglők közönsége, mert eltűnt az étlapokról a különösen kedvelt csá­szármorzsa és a palacsinta. Minden vendéglőben

Next

/
Thumbnails
Contents