Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-25 / 4. szám

•PARSAIíAliMI É1S S2ÍÉ3PmOI3A^MI ÍIETIIiAP

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye.

előfizetési érsk : Egész évre 6 korona, félévre S korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Aíegjeieaik minden kedden 8 — iá oldai terjedelemben.

Felelős szerkesztő-tulajdonos: ör. fUTfi! HAGY GÁBOR.

Lapkiadó:

Hermes könyvnyomda Nagybányán.

Szerkoáxtils&g: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők

Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-háíbán a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik.

Fiat pax!

Ezt mondotta holnap lesz két hete Ni- kita, a montenegróiak fejedelme. Szilárd elhatározását azonnal tett követte, mert más nap béke küldöttséget menesztett dicső hadseregünk elé, hogy attól az áldást hozó békét kieszközölje. Elhatározásának meg lett a kellő eredménye, mert ma már ő és népei a fegyver szünet jótékony hatását élvezik.

Ezt megtehette volna korábban is, és nem csak ő, de Péter király is. Ha Péter király kellő időben erre az állás pontra helyezkedik, nem jutott volna oda', hogy saját országából étien, szomjan, a legnagyobb nélkülözések között fusson, mint egy szökevény. Hiszen ő is nagyon jól tudta, mert ki is volt általunk jelentve, hogy ellenségeskedésünk nem hóditó vágy, hanem büntető expedíció, amelyre ők rettenetesen reá szolgáltak. Nincs kizárva, többé-kevésbbé talán tudni is véljük, hogy kért is volna ő békét, ha a mi rettenetes többi ellenségeink megengedték volna. De holt bizonyos, hogy esetleges ilyen irányú akaratának a legtelAllah utjai.

= Irta : Sfenkáné Bapcsányi Vera. =

Drinápolyban ünnep van. Szultán születésének évfordulóját ünnepelik. A város csak úgy hemzseg a sokaságtól, egész csapatok jöttek a környékbeli falvakból és városokból. Odafenn a vár ágyúi bömbölve adták le a szokásos üdvlövéseket. A legutóbbi ostrom alatt a vár falai sokat szenvedtek : nagy része bedőlt, vagy megrepedezve állandó veszedelemmel fenyegeti az arra járókat. A romhalmazokat ellepik a katonák, egykedvűen dohányozva őgyelegnek ott, csöppet sem törődve azzal, hogy bármely pillanatban fejükre szakadhat egy darab bástyafal.

Valamivel odább, a bástya falon kivül áll a görög kápolna. Arasznyi sekrestyében ül a pópa. Csak az imént fejezte be az ünnepi nagymisét és halálimát a szultánért. A mise ruhát már levetette s egy görög lapot vett elő, melyet egy utazó barátja hozott neki az imént s ujjongva felkiált: hát csakugyan igaz volna ? A szultán gyöngélkedik, a szultánnak ájulási rohamai vannak!

— Örvendj Stefenow ! hallod, táncolj és énekelj Stefanow — kiált s ott rendezkedő sekrestyének. A szultán gyönge és beteg, tudod mit jelent ez a mai felfordult világban ? Meglátod, újra virjesebb vehemenciával mondottak ellent.

Rettenetes is a háború ! Nem hiában ijjedt meg attól Nikita fejedelem is mikor látta, hogy a szerbek országa letűnik Európa térképéről. A Lövésén bevétele, előtte egyenesen megpecsételte kis birodalmának sorsát s ezért, hogy Péter király sorsára ne jusson, határozta el magát arra, hogy akár milyen feltételeket is kap, de ő békét kér.

Ide s tova másfél éve telik annak, hogy a rettenetes világ háború, összes borzalmaival Európára szakadt. Emberöltőn át a békés évtizedek munkájának gyümölcsét nyugodtan élvező népeket, a világháború életük minden viszonylataiban eddig el sem képzelt különleges helyzetek elé állította. Fiainkat, testvéreinket, gondos családapáinkat és szerető gyermekeket, hivott el a békés családi otthonból a harctérre hivó szó. De hála az egek Urának és dicsősség küzdő hőseinknek, katonáink bátor szívvel, hősi elszántsággal küzdöttek ádáz ellenségeinkkel szemben és nem csak mindenütt vissza verték azokat, de több országot kitevő területeit szállották meg diadalmasan. És ma már nem csak mi tudjuk, de ellenségeink

rád népünk egykori dicső nagy napja, a régi bizánc uj életre kel. Óh a félhold beteg, a félhold gyönge most, mikor küzdenie kell ! Megérted te ezt Stefanow, mit jelent ez nekünk most? — S boldogan, sietve felöltözik, hogy az utcán is mielőbb leadhassa az örvendetes hirt honfitársainak.

Az utcán tolongva hullámzik a tömeg s a bazárok tömve vannak kereskedőkkel és vevőkkel. A levegőt, mely nehéz a dohány, olaj és foghagyma szagától, megtölti az alkudozók lármája. Az utcasarkon egy suhanc ül nyomorúságos hegedűjének egyetlen húrját pengetve s a katonák rekedten é- nekelnek hozzá diadalmas harci dalokat Ali pasáról, a janinai hősről.

A pasa konakja előtt csend és nyugalom u- ralkodik. Az épület némi magaslaton áll, magas, fehér falával diszesen kiválik a karcsú minarettek és jegenyék közül. A konak széles nagy udvarán nehány mélyen beburkolt szomorú asszony álldigál, akik kérvénnyel jöttek a pasához. Elül a bejáratnál két őrszem áll. Isa az egyik, 6 láb magas szép fiatal fiú, valahonnan Bruska tájékáról, aki nagyon sokat tart magáról. Fontos uniformisa mindig tiszta és csinos, barna bajusza merészen konkorodik csinos, vidám arcán. A másik Mahmud, fején fakult, valamikor piros fezzel. Kampós orrú, barna arcát hollófekete göndör szakáll köríti, Bagdad

is konstatálhatták, hogy a győzelmet tőlünk fegyverrel többé el nem vehetik.

Hogy ellenségeink minden erejüket és fortélyaikat latba vethessék, többek között, még a kiéheztetés hadjáratát is ellenünk zúdították. Rajtunk azonban ez sem fogott ki, sőt a legujabbi liszt ellátás és kenyér- fogyasztás rendeleteink egyenesen oda fognak vezetni, hogy nem csak dicső hadseregünket, s itthon levő lakosságunkat, de még a meghódított tartományoknak a saját hadseregük által mindenükből kipusztitott lakosságát, szintén ellátjuk élelemmel. Ilyen és ehez hasonló előbbi alkalmazkodásunk utján jutottak ellenségeink oda, hogy bár hol és bár mibe fogtak, fellépésük, támadásuk rettentő erejük dacára is a legteljesebb kudarccal és tömérdek ember áldozattal végződött.

Ilyen körülmények között mi előbb el kell jönni az időnek, amelyben Nikita fejedelemnek követője akad. Hiszen ez másként nem is lehet. Naponként ezrek — meg ezrek hullanak el ellenségeink soraiból a nélkül, hogy bármily kis eredményt is tudnának felmutatni. Kormány elnökünk kijekörnyékéről szakadt ide. Nem sokat beszélgetnek egymással, nem igen ériik egymás nyelvét.

— Nézd, amott egy kövér disznót hajtanak a vásárba. — Arany hímzésű diszes egyenruhában, áilig fölfegyverezett kavasztól követve közeledik a görög konzul, hogy a konakban a pasánál a szultán születésnapja alkalmából leadja szerencseki- vánatait.

Mahmud vigyorogva helyeselte vidám társának megjegyzését:

— Alig bir járni olyan kövér.

— Egy kereszténynek sohsem volna szabad ennyire meghízni.

— Semmiesel re sem, ez nem igazság, meg kellene tiltani nekik.

Árnyéka nagyon is nagy helyet foglal el, vélekedett Isa s megvetően köpött maga elé.

— Igen, ez a valóságos disznó — s Mahmud is köpött egyet.

A kövér konzul ezalatt szuszogva, pihegve, oda ért. Mahmud fölállott s tisztelegve megemelé fegyverét, isa azonban nyugodtan ülve maradt a lépcsőfokon s nevetve nézte a konzult. A konzul széles arca vörös lett a haragtól s ingerülten or- ditá az őrszemre:

— Gazember, miért nem tisztelegsz ?

Olyan furcsa hangsúlyozással mondta, hogy