Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-25 / 30. szám
TARSAnAijMI ÉS S2ÍÉFIROIIA __r.JVII HETIIjAí? Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavldéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre í.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 —íz oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI »AGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há*bán a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Üres szalmát csépelek, majd nem bizonyosra veszem, Tekintettel azonban arra, hogy a múlt számunkban közölt levél kapcsán tett megjegyzésemben a lábra kapott áremelőkkel szemben hatóságunknak erélyes fellépését valamint közönségünknek szövetkezését jelöltem meg alkalmas eszközül, igy indíttatva érzem magam arra, hogy az utóbb említett eszmével, ha nem is egész részletesen, de minden esetre bővebben foglalkozzam. A hatóság részéről — mint olvasom, — megérkezett az első fecske. Helyes! Ezt általános és közmegnyugvással vesszük tudomásul. Ezzel párhuzamosan kellene most már jönni a közönség állandó vagy alkalmi szövetkezésének. Ezt azért pendítettem meg és most azért foglalkozom vele bővebben, mert tudom, hogy minden jónak, szépnek és nemesnek azonnal akadnak lelkes úttörői és zászló hordozói, ha tehát az eszme, illetve a közönség szövetkezése leküzdhetetlen a- kadályokba nem ütközne, ajánlom eme eszHéuoi Károly, Alkonyat. Verseli. Ma, a véres valóság napjaiban látszólag ösz- szeférlietetlennek tűnik fel Anatole France-nak egy mondása: A világon minden Ura. Ugyanezt a gondolatot, a lírának mindent átfonó jellegét szegény, jobb sorsa érdemes Reviczkynk igy fejezte ki : A világon minden csak hangulat. Líráról, hangulatról beszélni lehet-e ma, amikor a technika fejlődésének ezer kiválóságát, az emberi ész találékonyságának megannyi megnyilvánulását csak egy cél irányítja: az ellenfél megsemmisítése ott, az entente részen, — létünk biztosítása a világbéke megközelítésével itt, a mi részünkön. Mindaz, ami most földfelett és földalatt, víz felett és vizalatt történik, mindazt az okokat, eszközöket, eredményeket tekintve a történelem itélőszéke elé tartozik. De ha majd valaki meg akarja Írni ennek a földindulásnak a történetét, nem hagyhatja figyelmén kívül azt sem, ami benn történt, a lélek mélyén, az eltávozottak és itlhon- maradottak lelke legmélyén, a milliók szivében — lelkében. S ezt a tömegeket és egyéneket lelkűkben mozgató, megindító sokféle érzést napjaink irodalmának emlékeiből fogja majd kiolvasni a lélek búvára. Érző emberi mivoltunkban rejlik, hogy még a legkomolyabb férfimunka, a honvédelem véresntémet lelkes és agilis férfiaink szives figyelmébe. A szövetkezés a mai nehéz állapotok miatt egy kis nehézségbe ütközik, mert mindenek előtt figyelembe veendő, hogy uj alakulatoknak ma árut készpénzen is nehezen síkéiül beszerezni, mivel minden beszerzési forrás, legyen az nagykereskedő, gyár, vagy gyáriparos, legelső sorban régi összeköttetéseit elégíti ki. Másodsorban pedig ujalakulat, csak megfelelő kellemes helyzeténél fogva kaphat rövidebb tartamú hitelt is, hosszabról pedig nagyon kivételes esetben lehet szó. Harmadsorban figyelembe kell venni a szövetkezetek körében történteket is, melyeknek figyelembe vételével arra kell törekedni, hogy a szövetkezésnek, legyen az akár állandó, akár csak alkalmi, - de minden esetre az alakulat összessége teljes és minden eshetőségre tökéletes garanciákat nyújtson. Előttünk él és szépen prosperál jelenlegi szövetkezetünk már egy év tizednél is is több idő óta hatalmas forgalmával és szikla szilárd bázisával. De ilyen kevés van ezen a környéken sőt messze kellene elhajszás láza közepette is kitör a lélekből a pihenő percekben a néma hazagondolás, vagy a dalba szökkenő, rímben feljajduló hazaérzés. Így a van ez künn a lövészárokban és igy van ez itthon is. Hisz ha máskor is féltő érzéssel gondol az anya távolban élő fiára, az asszony eltávozó urára, a menyasszony vőlegényére, annál inkább meg van ez most, amikor az elmenő talán örökre elmenő, amikor az elválás talán soha vi- szontnemlálást jelent. Soha ilyen közel nem állottunk lélekben egymáshoz, mint ma. A távozókat mindnyájan köny- nyes szemmel kisérjük, a távol küzdőket egyformán remegő szívvel féltjük és várjuk vissza. S mivel ezek az érzések elemi erővel lépnek fel s uralkodnak a Ielkeken, hangot is kívánnak és kapnak ott is, itthon is. Ez szüli a pillanatnyi ellágyulások röpke dalai mellett a jövőben is értékként elkönyvelendő költői alkotásokat. Egybefonódik most minden érzésünk, s mindezen keresztül végighúzódik a háborús diadal véres-fényes aranyszála. Mindnyájan egyformán részesei vagyunk műiden csepp vérünkben és minden idegrezdülésünkben ennek a nagy küzdelemnek, amely beleszól a családok életébe épugy, mint az egyesekébe. Ez a nagy lélekizgalom magyarázza meg azt, hogy a háború első évében is már tízezernél több hábomennünk, hogy hasonlót találjunk. Voltak számos apróbb-kisebb szövetkezetek, de ezeknél, nem csak a fundamentum, hanem a szakszerű vezetés és esetleg még a tisz- takezüség is meglehetősen gyengén állott, igy egyik -- másik kénytelen volt cégtábláját bevonni. Ezt a három legfőbb kelléket kell tehát legelső sorba figyelembe venni. Elmélkedve a dolgon úgy találom, hogy a szövetkezés szervezetét és alakítását képviselőtestületünknek kellene kezdeményezni, hogy az anyagi erő tekintélyes részét, valamint a teljes erkölcsi súlyát maga a város adná meg. Ez által a szövetkezésnek bázisa úgy befelé mint kifelé szikla szilárd volna. A kivitel módozatánál pedig ön — és külön álló intézményt kell feltétlenül alapítani, nem pedig esetleg olyan formán, hogy annak kivitelével valamelyik egy-vagy két kereskedő bízassák meg. Legyen tehát a kivitel egy teljesen külön álló intézmény a képviselőtestület illetve a városi tanács közvetlen felügyelete alatt. Helyiségül alkalmasnak mutatkoznak rus verset gyűjthetett egybe egyik szorgalmas gyűjtőnk, s hogy a lelki élmények sokasága és megrázó volta nemcsak az eddig is ismert nevű vagy feltörekvő poéták lantján szólalt meg, hanem kikivánkozott az ismeretlen százak tollából is a nyomdafestéken át a nyilvánosság elé. Hány egyszerű lelkes, az irodalomtól távo' állót is, tett költővé ez a világot megfázó alkalom, a lírával, hangulatfoszlányokkal könnyebbé, elviselhetőbbé tett tömérdek szenvedés ? ! De még egy igen érdekes és jellemző hatása volt a háborúnak a magyar líra terén. Mint ahogy az Istent káromlók, istentagadók legnagyobb része görcsösen fonta imára a két kezét a hala! közvetlen szomszédságában, akként megtérést mutat ifjú modern költőink közül is több, aki azelőtt a Szajna partja felé kacérkodott s letagadta, hogy a Tisza partján született. Nemzetibbé, magyarabbá lett ismét a líra és jogosulttá a hazafias költészet. Mindezt igazolja az Arany, Petőfi, Vörösmarty stb. nyomain tovább haladó régi, jó poétáinkat, köztük a mi kedves poétánkat, Révai Károlyt is, aki a legutóbbi évek java termését gyűjtötte egybe legújabb kötetébe. E nagy idők az ő ajkán is méltó hangon szólalnak meg. Jó magyar szive most mintha még jobban együtt érezne nemzetével, fajával. Pár hazafias vagy háborús tárgyú költeményében nagy lendülettel és erővel szó-
