Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-11 / 28. szám
2. i\AGYBANYAI HÍRLAP 1916. julius 11. tál, ne hagyj el ezután sem bennünket. S amint áldásodat adtad mezeinkre, add áldásodat hősiesen harcoló édes véreinkre. Díszítsd fegyvereinket fényes győzelmeink maradandó békéjével, hogy minden időben hálatelt kebellel imádjuk a te atyai jóságodat. üz állami alkalmazottak háborús pátiéiról. A múlt héten nyert elintézést ez a fontos téma, melylyel hazánk összes lapjai, úgy a fővárosiak mint a vidékiek, állandóan és nagyszeretettel foglalkoztak. i A megoldás tehát megvan. Közvetlenül érdekelt körökben azonban a panaszok e megoldás dacára sem szűntek meg, mert véleményük szerint a kisebb fizetésű alkalmazottak a megoldás keresztül vitelénél nem kapták meg azt a szükséges percentet,' amelyre a megélhetés szempontjából nekik okvetlen szükségük van. A hibát vagy elnézést abban találják, hogy az ilyen dolgok elintézésénél őket soha meg nem kérdik, panaszukat, érveiket meg nem hallgatják, hanem a „rólatok nélkületek“-elvénél fogva határoztak még ebben a (egyitálisahb ügyükben is. A kis fizetésű alkalmazottakat a most megállapított 35°/o-os pótlék egyáltalán nem elégíti ki, mert ők ugyszámitották ki, hogy a legszigorúbb élelmezés és fentartás mellett is a törzsfizetés 40%-ára és a családi pótlékuknak 30%-ára feltétlenül szükségük van. Ezért tehát úgy találják, hogy a 35%-os pótlék egyáltalán nem elég annyival is, mert amikor ők a 40°/°-os pótlékkal szemben a magasabb rangosztályu alkalmazottaknak csak 20%-ot találtak meg felelőnek, ennek dacára a mostani megállapításnál a magasabb fizetési osztálynak a 25%-ot 5%al felemelték, ellenben a kis hivatalnokokét 5%-al leszállították. Az aránytalanság tehát nagy, holott a kis hivatalnoknak és családjának ép oly joga van a megélhetéshez mint a nagynak különösen ha figyelembe vesszük, hogy a napi munkája is nem csak több, de az nagyobb fizikumot is követel. Szembeötlő különösen a visszásság az aláb— De hát az istenért, mi történt ? Miért vág ilyen kétségbeesett arcot, Józsi ? — Talán rosszkedvű a papa ? — Nem, hanem a mama jókedvű. — Nos és ? — Azt mondta a papa, hogy menjek a mamához, azzal beszéljek családi ügyben. — Helyes, hisz ez nagyon jól van 1 Menjen azonnal a mamához. — Ma nem merek. Majd holnap . . . vagy jobb lesz holnapután . . . vagy talán a jövő héten. — Hogyis ne I Csak maradjunk a holnapnál. Ebben maradtunk. A huszonnégy óra alatt csaknem megölt a bizonytalanság. Másnap csakugyan beállítottam a mamához, aki délceg, impozáns asszony volt és e percben úgy járkált a szobában, hogy lépésétől döngött a padló és a szeme villámlott. Illendően kezet csókoltam. Hidegen engedte ezt megtörténni. — Hozta Isten 1 — mondotta. — Jól tette, hogy eljött. Piroska is itt lesz tüstént. Hohó, gondoltam, ez elég jól indul. Neki rugtattam. — Azt, a mi engem idevezetett, talán sejti, nagyságos asszonyom. Megengedi, hogy nyíltan beszéljek ? Száját bigyesztette keserűen. bi számadatoknak egy más mellé való helyezésével : Egy öt tagból álló családos Állami alkalmazott, kinek évi 2000 korona a fizetése és 600 korona családi pótléka van, fog kapni november 1-től egy évig 700 K. háborús pótlékot és semmit egyebet. Egy magasabb állami alkalmazott, kinek ugyancsak 5 tagból áll a családja és ugyancsak élvez 600 K. családi pótlékot de jelenleg is élvez, mondjuk 6000 K. évi fizetést, az fog kapni a 25% fejében a 6000 K. fizetéséhez még 1500 K-t. A kis tisztviselő tehát, aki 35%-ot kap ugyan, még is csak 700 K-t kap akkor, amikor a nagyobb csak 25%-ot nyerve 1500 K-hoz jut. Ebben nyilvánul tehát az aránytalanság, ellenben ha kaptak volna a nagyok csak 20%-ot vagyis 1200 K-t. és kapták volna meg a kisebbek a 40%-ot vagyis a 800 K-t, még sem lett volna akkora aránytalanság, dacára annak, hogy még mindig 400 K. különbözet mutatkozik. A megállapítás szerint azonban még a fele pótléknál is kevesebbet kapnak. Ez a fele pedig, még a legszigorúbb számítás mellett sem alkalmas arra, hogy a kis tisztviselő legsilányabb megélhetését és ruházkodását biztosítsa akkor, amikor az eladó az összes élelmi, ruházati és egyéb fenfartási cikkeket ugyanannyiért adja el, mint a magas tisztviselőknek. Mi tehát teljesen méltányoljuk a kis tisztviselőknek azt a minden tekintetben indokolt álláspontjukat, amelyszerint a családos kisebb állami alkalmazottak a családi pótlékuknak 40%-át is okvetlenül megkapják. Ebben a tekintetben a már folyamatban levő mozgalmukat tovább is folytatni fogják mind addig, mig az illetékes tényezők benem látják azt, hogy nagy tévedést követtek el akkor, amikor az erősen forszírozott 40%-ot a kis tisztviselőknél 35°o/-ra szállították le a nélkül, hogy azt más utón pótolják. Ezt a helyzetet tehát mi is nagyon tarthatatlannak találjuk, ezért az újból megindított mozgalmaikkal erőssen rokonszervezünk s azokat minden erőnkből pártoljuk és támogatni is fogjuk. Adakozzunk a rokkant katonák javára. — Megengedem-e ? Nevetséges. Maga talán azt hiszi, hogy törődnek azzal, megengedek-e én valamit, vagy sem ? — Hogy én . . . hogy azt . . . dadogtam. Homlokomat kiverte a forróság. Szépen vagyunk itt is. A mama is észrevette zavaromat, mert nyájasabb hangon ezt mondotta: — Nos, hát mi közlendője van ? Újra neki fohászkodtam, de alig értesült arról hogy valami családi ügyről van szó, közbevágott: — Kérem, ez a férjemre tartozik. 0 a család feje. — De . . . hebegtem. — Kérem, csak tessék a férjemhez fordulni. A szobájában megtalálhatja. Most úgyis éppen jó kedve van! Nekem is elég volt ennyi. Kétségbeejtő helyzet 1 Kitől kérjem meg hát Piroska kezét, ha itt örökké jó kedve van mindenkinek ? Piroska ismét izgatottan várt. — Mi történt ? — Semmi. — Semmi ? Hát ma sem kérte meg a kezemet ? — Lehetetlen, Piroska a maga kezét megkérni, mert most már a mamának is, a papának is jó kedve van. lilik, nem illik? Ha ismerőst Játsz sietni az utcán, ne állítsad meg és ne tartóztasd fel csupán azért, hogy megkérdezd tőle, hogy: — Hogy van ? Hogy van ? Emiatt ugyan kár pár percet is elrabolni és neki bosszúságot okozni. Ha szinleg meg is köszöni a szives érdeklődést, de belül bizonyosan a pokol fenekére kíván, hiszen azért siet, mert kevés már az ideje és egy csepp szüksége sincs arra, hogy veled eszmecserét folytasson hogyléte- felől. Különösen tarsd be ezt azokkal szemben, a- kik hivatalba, vasút- vagy hajóállomásra, ebédre,, vagy vacsoríra sietnek ! Akiről pedig tudod, hogy valami találkozóra igyekszik és mégis fönntartod, az intelligenciádat, az úri gavallérságodat önmagad szállítod le a zu- lukafferek nívójára. Ha valakit sétálni látsz egy leánnyal, neter- jezd róluk mindjárt azt a hirt, hogy ezek már jegyesek 1 Gondold meg, hogy a XX-ik században élünk, a jegyesi viszony nélkül is sétálhatunk ! Ha valamelyik hölgynek érdekes arc és hajszíne van, ne fogd rá azonnal, hogy festi magát, vagy a haját, elvégre e szép arcszin lehet ám természetes is. Világért se terjessz nőkről rossz híreket. Jusson eszedbe, hogy az a hölgy, akiről te kellemetlen dolgokat mondassz, vagy az anyja, nővére, vagy a felesége leánya, vagy a menyasszonya,, vagy legalább is valakinek az ideálja és mivelhogy bizonyára neked is van vagy anyád, nővéred, vagy feleséged, leányod, menyasszonyod, vagy legalább is ideálod, gondolj arra, mielőtt rosszat mondanál, egy nőrői, mennyire bántana téged is, ha egy hozzádtartozóról rossz híreket terjesztenének. A moziban ne akarj nagyon szellemes lenni és nem okvetlen szükséges a képeket frivol megjegyzésekkel kisérned. Jusson eszedbe, hogy a nézőtéren ülnek olyan nők is, akik még innét vannak a nászuton és se némileg, se nemileg nincsenek annyira fel világosítva, hogy a te frivol megjegyzéseid kárt ne tennének a lelkűkben. Ha egyik ismerősödet előtted ismeretlen nő— Olyan nagy baj az, ha valakinek jó kedve van ? — Hja, néha . . . — De már most mit csináljunk ? — Az én leleményességem véget ért. Piroska indulatosan toppantott a lábával. — Maga gyáva! Az bizony meglehet. Valami nagyon megható lehetett az arcom a beismerés alatt, mert Piroska elérzékenyedett, hozzám simult. Félénken fölnézett reám. A szobában volt egy kakukos óra s a kakuk éppen szólni kezdett. Az ablak alatt volt egy rózsatő, egy kinyílt tejes rózsa éppen ránk mosolygott. A fejünk fölött függött kalitkájában egy rabmadár, az éppen csattogni kezdett. Átkaroltam Piroskát és magamhoz vontam, ő vállamra hajtotta a fejét. Oly szép volt sápádt, önfeledt, szerelmes arca . . . Ebben a percben kinyílt az ajtó és látható lön a jókedvű mama alakja rajta. * Most is csodálkozunk Piroskával azon, hogy elviseltük azt a vihart, a mely a jelenetre fejünk fölött elvonult." Piroskával, az én kis feleségemmel, akinek különben — most szintén éppen jó kedve van.-----------
