Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-04 / 27. szám
2. nagybányai hírlap 1916. Julius 4. Jáspontra jut, amit gróf Tisza István fejtett ki igen meggyőzően. Ez az álláspont pedig a következő: több óvatosság a kérdés megoldásánál s a megoldás előtt egynémely kérdések tisztázandó k. A demokratikus birtokpolitika alapgondolata s jelszava: Földet a népnek. Ezt a jelszót, amint látjuk, a hivatásos agráriusokat nem számítva, átvették ma már úgy a szociál- demokraták, mint pedig a bankdirektorok. Ez a jelszó csak annyiban módosult a háború alatt, hogy most főleg ez a két szélsőség ezt hangoztatja: Földet a hazatérő hősöknek. Lényegében a két jelszó ugyanaz — hiszen a hazatérő hősök túlnyomó nagy része a föld népe közül kerül ki. Nem is a jelszón múlik a dolog— hanem a gyakorlati megoldáson. Az egyik szélsőség ingyen és bérmentve akarná a mások földjét szétosztani, — a másik szélsőség pedig zseniális pénzügyi műveletek utján — bankalapítással, meg mi más e- gyébbel, vagyis a földbirtokpolitika demokratizálódása ezután se legyen egyéb, mint egyszerű finánc-bravúr, aminek eredménye egy csomó tönkretett exintencia, ezernyi birtok árverés stb. — s a bandirektorok gazdagodása. Hát ilyenfajta birtokpolitikából igazán nem kérünk — elég volt o- kulni a múlt keserves tapasztalatain. A földbirtok egymagában véve holt anyag, meddő tőke, — amiből a legszorgpsabb munkaerő sem tud életet — hasznot elővarázsolni. Az i- gazi demokratikus földbirtokpolitikánál is az tehát a kiinduló pont, hogy nem csak földet kell a művelőjének juttatni, hanem minden egyéb segédeszközt, anyagi és erkölcsi erőt bocsássanak az i 1- 4 e t ő rendelkezésére, hogy a föld meg is teremje a maga hasznát s igy nem csak a tulajdonosa fog boldogulni, — de a közérdeknek is eleget lehet tenni. A sok kótya-vetyére kerülő föld -csak azt bizonyítja, hogy nincs a gazdálkodáshoz elegendő p é n z, azt bizonyítja, hogy kik a földéhséget eddig birtok-eldarabolásokkal kiakarták elégíteni, maguk ugyan jóllaktak, — de az éhező éhen halt, vagy legalább is haldoklik. Hogy a latifundumok birtokossai mennyire bátorító szóval, szinte külön-külön megköszönte, hogy a királyért, a hazáért, a dinasztiáért és az 6 jövő trónjáért hadba szállnak és vonulnak azon az utón, melynek célja a dicsőséges babér. 1914. augusztus 4. Ma már várjuk a trónörököst. De nemcsak mi, hanem a rendőrség is. Nagy csapat egyenruhás és civil rendőr csinál rendet és az én derék magyar népfölkelőim nagyban soppánkodnak, hogy a nagy „rend“ visszaszorítja a könnyen lelkesedő civil közönséget, a katonavonatok pedig csak idegen nemzetiségű legénységet hoznak. Hol vannak a jó magyar, nyílt arcú, derűs mosolyu, dalos kedvű huszárok, tüzérek, honvédek, kiknek lelkes, meleg danája szint és hangot ad a háború elébe robogó végeláthatalan hosszú vonatok tompán kattogó zajának ? Elmentek már mind . . . elvitték a legények elejét... de akik most mennek, azokat is lelkes kedvre hangolta a fenséges urnák meleg, kedves fiatalos kedélye . . . És kijött délután is és itt volt egészen addig, mig az utolsó katonavonat ki nem robogott a koromsötét éjszakába. Én is részesültem abban a kiváló szerencsében, hogy a Fenség megszólításával tüntetett ki. Tiszta magyar szóval kérdezett egyet-mást tőlem és válaszomra könnyedén és teljesen fesztelenül megjegyzéseket tett. Hitet tehetek mellette, hogy tökéletesen és tisztán beszél magyarul és minden szaván rajta van az élő beszéd tudásának zománca. Itt van az állomáson a feleségem és a kis nem ellenségei a modern és demokratikus birtok- politikának, annak legvilágosabb példája, hogy egy sereg nagybirtokos bankoknak adta ki bérbe birtokát s ez valóságos nyereség lesz a sokat hangoztatott többtermelés szempontjából, — mert ezeken a birtokokon megszűnik a forgótőke hiány megszűnik az értékesítés mizériája s a földet előreláthatólag modernül fogják hasznosítani. Ezt a rendszert kellene a kisbirtokra is meghonosítani s ez alapon kellene kiindulni minden parcellázásnál. A megoldás pedig igen egyszerű. Fogadja el végre-valahára a törvényhozás a Darányi Ignác altruisztikus eszmékkel telitelt törvényjavaslatát a telepítésekről és birtokfeldarabolásokról, — természetesen az újabb idők követelményeinek megfelelő javításokkal és szélesebb alapokra való fektetéssel. Magyar közgazdaság német megvilágításban. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ cimü németbirodalmi félhivatalos kormánylap „Magyar- ország közgazdaságának fejlődése“ ciin alatt a többi közt igy ir egyik legutóbbi számában: Magyarország közgazdasági jelentőségét nálunk még mindig nem értékelték kellő mértékben. Különösen nem méltatták kellő figyelemre azt a hatalmas fellendülést, amelyet az agrárállam az ipar, és kereskedelem és állampénzügyi téren az utolsó évben fetüntet. A magyar áltam hitele, a lakosság adózóképessége soha nem sejtett mértékben emelkedett, aminthogy a gazdasági élet általában teljesen megállotta a helyét a világháború rendkívül súlyos követelményeivel szemben és tanúságot tett ez által az ország közgazdasági állapotának egészséges alapjairól és életképeségéről. A háború folyamán az országnak úgyszólván összes gazdasági ágai — természetesen a külkereskedelem kivételével — változatlan sikerrel és minden nagyobb megrázkódtatás nélkül tovább fejlődtek és teljesen megfeleltek mindazoknak a követelményeknek, amelyek elé okot hihetetlenül megnövekedett hadseregszükséglet kielégítése állította. fiam is. Egyik hűséges katonám, kit még polgári életből ismerek és szeretek, néhány szál virágot kerített és kis fiamat felbiztatta, hogy nyújtsa át a fenséges urnák. A gyerek, a katonák és a közönség biztatására szepegve megindult. A Fenség észreveszi a kis legényt, elébe jön és kegyesen átveszi a szál virágot. A kis 4 éves lurkónak és az apjának egyformán és örökké emlékezetes lesz a mai nap. 1914. augusztus 5. A Fenség már kora reggel vendégünk. Mint régi jó ismerősöket köszönt bennünket és embereim közül többet megszólítással kitüntetett. Nincs katonavonat az állomáson, de a Fenség türelmesen várakozik. Végre bejön a várt vonat és megint egy osztrák zászlóalj száll ki belőle. De a német fiuk szép szál legények. A transzpirt-kommandáns egy feszes katonás tartási! őrnagy, ki tisztjeinek élén kivont karddal közeledik. Háromszor villan meg kezében a penge és háromszor csendül fel a lelkesült “Hurrah!“ és Hoch kiáltás, melyet visz- hangosan ver vissza a mindenuünnen felharsanó „éljen“ riadal. A fenséges ur nyájas szavak kíséretében minden egyes tiszttel, zászlóssal és hadapróddal kezet fog ; majd megindul a kocsik mentén, hogy üdvözölje a legénységet. De csak néhány lépést tehet, mert hirtelen háta megett termett néhány ifjú hadnagy és főhadnagy ; egy pillanat és Magyarország jövő trónörökösét a tisztek vállukra emelik. Diadalmenetben viszik körül és aztán niikor már a legénység is lelkesült felkiálAz ország képes volt a szinte teljesen lehetetlenné vált behozatalt túlnyomó részben saját erejével pótolni. A rendkívüli körülmények által előidézett áremelkedés a magyar lakosság túlnyomó részét tevő mezőgazdák jövedelmét megfelelően fokozta, inig az ipar a hadseregszállitások folytán és a behozatal megnehezedése következtében a rendkívül emelkedett konjunktúra idejét éli. Ezeknek a körülményeknek egyik következményeképpen beállott rendkívüli pénzbőség kétségtelenül nagyban hozzájárult a magyar állam eddigi hadikölcsöneinek szép eredményéhez. A cikk ezután számszerűen felsorolja a négy hadikölcsön eredményét és statisztikai adatok alapján szemlélteti az adózóképpesség emelkedését, az ipar haladását, az államvasutak jövedelmének emelkedését stb. A figyelemreméltó közlemény fejtegetéseit igy végzi: Általában a háború erősitőleg hatott a magyar iparra. A háború kezdete óta beállott gazdasági zárlat nem csak az ipari tevékenység fokozását eredményezte, hanem a hadfelszerelési cikkek előállítása következtében lehetővé tette nagyszámú szakmunkás kiképzését is. Magyaroszág sok természetes kincsesei rendelkezik, amely kiaknázásra vár, a kiterjedt vizi utak, valamint azoknak tervszerű kiépítése és fokozottabb hasznosítása, az or- ország szerencsés földrajzi helyzeténél fogva a jövőben tekintélyes eredményeket jelenthetnek. A magyar föld még sok ki nem aknázott kincset-rejteget, egyebek között az erdélyi bőséges földgázforrásokat, amelyek előreláthatólag rövid időn belül kiaknázásra kerülnek. A magyar közgazdasági élet várható fellendülése indokolttá teszi, hogy politikai és gazdasági köreink erre az országra irányítsák figyelmüket, amelyet eddig közgazdasági szempontból nem becsültek eléggé. Amint most hű bajtársi szövetségben a történelem legnagyobb harcát vívjuk vállvetve, úgy a háború után további közös, eredményes munkához vezet majd a meleg rokonszenv. tásokban kifejezte előtte hódolatát, a kardok isméden kiröpülnek hüvelyükből és megismétlődik újból a „pro rege nostro“ halhatatlan és gyönyörű jelenete. A fenség, szive mélyéből meghatva a katonák lelkesült ovációjától, kész örömmel minden tisztnek autogrammot osztogat. Mikor eléje járulok,. külön megkérdi tőlem : — Ugyebár hadnagy ur honvéd ? — Igenis népfölkelő tiszt vagyok, fenséges uram. Eleinte nem tudtam : miért érdeklődött eziránt a fenség, de mikor az autogrammot megkaptam, világosság gyűlt az agyamban. Körülöttem osztrák tisztek voltak. Őket „Erzherzog Karl“ aláírással tüntette ki. Mig az enyém igy szólt : „Károly fhg.“ Ez a röpke papírlapra rákerült fenséges kézvonás is ékes dukumenfuma nemzetünk jövő boldogságának. A fiatal, deli levente már most is finom és nemes tapintattal kezeli a legnemesebb problémákat. Az ő szivének egyformán drága és kedves az osztrák és magyar. Hiszen mindannyian egyek vagyunk a dinasztikus hűségben, egymás megél tésében és tán soha nem ragyogogott még úgy a valóság zománcos fényében az „egyesült erővel“ harci szózata, mint éppen manapság. Károly főherceget a mi fenséges Hadurunk üdvözlő szózattal küldte hozzánk. A katonák megkapták az üzenetet és lelkesedéssel és halálmegvetéssel mennek előre . . . mindig csak előre . .
