Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-09 / 19. szám
fogva a méz lápértéke igen közel áll a tojáséhoz és a tejéhez, minélfogva méhészkedéssel foglalkozó* itthonmaradt gazdáinknak és családtagjainak iiindenkép csak azt ajálhatjuk, hogy méhészetüket igyekezzenek megnagyobbítani, alkalmas méhlegelő növények termesztésével pedig rnéheik tápellátását is biztosítani. Takarmánytadó növényeink legtöbbje rendszerint igen jó méhlegelőt is szolgáltat. A méz jelentősége annyival is inkább nő napról-napra, mert a cukorrépa termelés, s igy a cukorgyártás is folytonosan csökken. A szatmári püspök adománya. Boromisza Tibor szatmári megyéspüspök az elpusztított kár- páíi falvak felépítésére 2000 K-át adományozott. A cukor pótlása Németországban. Berlinből jelentik, hogy a birodalmi tanács elhatározta, hogy a cukorhiány megszüntetése miatt bizonyos korlátolt mértékben engedélyezi az édesítő a- nyagok, mint pl. a sacharin használatát. Egyelőre azonban a sacharin használata csakis a limonádé előállításához van megengedve. A birodalmi tanács erre vonatkozó elvi határozata azt mondja, hogy ezeknek az édesítő anyagoknak használata akkor engedhető meg, ha azok nem fogyasztási hanem élvezeti célokra használnak. Az édesítő anyagok szétosztásának és fölhasználásának ellenőrzése is egy központi szerv utján történik és a cukorpótié- kok árát mindig a mindenkori árához képest fogják megállapítani. Hasonló intézkedésre nálunk is szükség volna. A besorozott 18 évesek érettségije. A legutóbbi szemlén alkalmasnak talált gimnáziumi, reáliskolai, kereskedelmi iskolai és tanítóképző intézeti tanulók vizsgálatára vonatkozólag a közoktatásügyi miniszter úgy döntött, hogy az alsóbb osztályú rendes tanulóknak a megfelelő osztályról szóló bizonyítvánnyal egyidejűleg az érettségi bizonyítványt, illetve a tanítói oklevelet is ki keli adni. A király magyar vadászjelvénye. Ü felsége legkegyelmesebben elfogadta a Hadsegélyző Hivatal felajánlotta „Magyar Huberius,, jelvényt. A jelvény, mely az elmúlt’ hetekben nagy sikerrel forgalomba került, az elesett katonák özvegyei és árvái alapja javára alapittatott. Anyakönyvi közlemények. A nagybányai anyakönyvi hivatalnál legutóbb a következő bejegyzések tétettek : Születtek: ápr. 21. Kovács István bányásznak „Irén,, ; ápr. 19. Páska György bányásznak „György,, ; április 23. Ábrahám Gizella házvezetőnőnek „Jenő,,; ápr. 25. Ferenczi János mozdonyvezetőnek „Zsófia,,; ápr. 26. Maj- dámcsuk Mihály nyugdíjazott erdőmunkásnak „Flóra nevű gyermeke. — Elhaltak: ápr. 22 Gri- gucza János bányász gyermeke, g. k. 8 hónapos, görcsök ; ápr. 23. Farkas László nyugbéres bányamunkás, g. k. 66 éves, sorvadás; ápr. 22. Marosán Péter kőműves-segéd, m. kir. honvéd, g. kaíh 23 éves, tüdőgüinőkor; ápr. 24. Argyelán Mária cseléd gyermeke, g. k. 4 hónapos, gyengeség ; ápr. 24. Rubinstein Salamonná izr. rabbi neje, 62 é- ves, szivhüdés; ápr. 27. Dán Mária varrónő, r. k. 25 éves, tüdőgüinőkor; ápr. 26. Nyikora Tihamér kisbirtokos, g. k. 55 éves, vérmérgezés; ápr. 25, Mélái József munkásosztagbeli erdőmunkás r. k., 28 éves, baleset. Tetszhalál. A kraszniki napokban 1914 augusztusában, Veglinec környékén Zdiechovice és Olbiecin mellett Dankl tábornok hegyi tüzérsége diadalmasan rontott neki az orosz túlerőnek s már Vikolaz határában dörögtek az ágyuk. Itt állott rendkívül veszedelmes helyzetben az orosz ágyuk tűzkőiében Jäger Alajos főhadnagy ütege s szinte a csudával volt határos, hogy ebben a pokolban a tűz- s golyóíengerben sértetlenül maradt ember s ágyú. Hidegvérrel és biztosan, mintha jó szelleme védte volna a halál ellen, mely százszor zuggot s csapott le körülötte, dolgozott Jäger főhadnagy a maga ágyúi mellett s egyik öszlüvést a másik után röpítette dörögve az oroszc’; c'len. Bizonyos ahova egyszer levágódott az ő üzenete, ott fü nem nőtt többé. Persze, az oroszok sem maradtak adósak a felelettel. Az üteg mellett renddel csattogott a srapnell s az egyik golyó gyújtója úgy találta fejen a serénykedő főhadnagyot, hogy a földre vágódott s látszólag meghalt. Az é leszállt s résztvevőén takart el barátot és ellenséget egyaránt. Ugyanekkor a halott hősöket is Krasznikra szállították, hogy ott az ellenségtől meg nem zavarva, megadhassák nekik az utolsó katonai tisztességet Jäger, főhadnagyot persze szintén a halottak közt szállították. Csak egy ember volt a tömegben aki nem akart hinni ura halálában, hű tisztiszolgája. Mikor az urát a város felé vitték, hozzászegődőtt a szomorú menethez s éjjel aztán, a kraszniki kórház tetemnéző kamrájában sikerült is a gazdájához jutni. Nem hagyta el még akkor sem a reménykedés. Fölemelte urát s kivitte a sáppadt holtak táisaságából, puha agyat csinált neki, megmosta halovány véres arcát s addig fáradozott, hogy a főhadnagyba visszatért a tüne- dező élet és fölébredt a tetszhalálból. Ilyen módon a hűséges, önfeláldozó szeretet, az orvosi művészet és odaadó ápolás megmentették a tisztet és lassan a gyógyulás útjára vezették. Később a Vikolaz mellett való vitéz magatartásáért a főhadnagy megkapta a legfelső dicsérő elismerést. Katonai rendelkezések. A Külügy-Hadügy jelenti: Azok az egyévi önkéntesek, akiket felülvizsgálat utján segédszolgálatra találták alkalmasnak, vagy az őrszolgálatra utalt karpaszomány viselésre jogosult népfölkelők, akiket ismételt felülvizsgálatok alkalmával arcvonalbeli szolgálatra találtak alkalmasnak kívánságukra tartalékos tiszt kiképzésben részesülhetnek. A tiszti iskola elvégzése után menetalkulásokba osztják be őket, amelyek legkésőbb két hónappal az elméleti kiképzés befejezte után útba indíttatnak. Azoknak a tartafé- kos, szolgálaton kívüli viszonybeli tiszteknek és tisztjelölteknek, továbbá a háború tartalmára népfelkelő tisztekké kinevetetteknél akiknél minden kétséget kizárólag meg \an állapítva, hogy katonai ellátásra (sebesülési vagy személyi pótdijra) igényük nincs, az illetékeit annak a hónapnak a végén, amelyben felülvizgáltatásuk megtörtént, beszüntetik. A „Vasárnapi Ujág“ április 30-iki száma háborús közleményei sóin pompás képeket közöl — saját tudósítóinak elvételeit — Konstantinápolyból, az olasz harctérő!, Szerbiából stb. Sha- kespearről is van mostai évfordulója alkalmából, néhány érdekes kép s síp cikk. Szépirodalmi olvasmányok : Zsoldos Láíló és Walter Bloem regénye, Szép Ernő noveája, Szőilősi Zsigmond tárcája, Pap Zoltán v<se. Egyéb közlemények: Szederkényi Nándor és lalonyay Dezső arcképe s a rendes heti rovatok a háború napjai. Iroda- om és művészet, Sakkják, Halálozás stb. A „Vasárnapi Újság“ előfizetés ára negyedévre öt korona. „Világkróniká“-val eyütt hat korona. Megrendelhető a „VasárnapiJjság" kiadóhivatalában (Budapest IV., Egyetem-:ca 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Népp“ a legolcsóbb újság a magyar nép számára iévre 2 korona 40 fillér. A jótékonyság leujabb nemes változata. Vidákovich Dániel őgimn. igazgató, lelkes kezdeményezésére Braneky József a főgimnáziumi énekkart az egész hetési szertartásra betanította. Az énekkar szépnekével először Schmied! Ferencné, majd Paier Ernő temetésén, legújabban pedig Brugós :rge!y temetésén szerepelt. Részvételének jutalidija 100 K, amely ösz- szeget az énekkai az uttó fillérig jótékonyságra szánja s e célból a fögii. igazgató kezeihez juttatja, hogy legjobb beláa szerint használja fel. Az énekkar a fenti jutandijért bárki temetésén részt vehet. Egyről-másról, Jó éjszakát kívánunk ! Ezt mondották a jászberényi összes helyi lapok. Szilárd elhatározásuk okát azzal indokolják, hogy a további küzdelmet a nagy drágaság, a magas munkásbérek s a papiros drágasága és hiánya miatt nem bírják, igy megjelenésüket kénytelenek beszüntetni. Szomorú, hogy a háború ennyire megvisel mindeneket és még szomorúbb, hogy már a szépen fejlődött vidéki hírlap irodalmat sem kíméli a nagy krízistől. Hála az égnek a mi kedves városunk társadalma ezt a krízist nem engedi bekövetkezni, mert eltudja bírálni, hogy mi az a vidéki hírlapirodalom, mi annak a nemes hivatása, mi a célja és hogy mi annak a jutalma és nemes munkásságának eredménye. Ezt különösen most tapasztalta közönségünk a folyamatban levő nagy nemzeti küzdelmünk közepette, amikor igazán ki is vettük részünket minden tekintetben és minden irányban. Nem mondom, eset nincs kivétel nélkül. Nálunk is kévé* számban fel lehet találni a nemtörődömséget, a hanyagságot és egyeseknek feltűnően kivívó fösvénységét, ami bizony sok esetben, még az érdekhajhászás vádjával is nyugodtan illethető. Hiszen nekem is mondotta egyik úri emberünk „Nem érdemes helyi lapot járatni üresek teljesen stb.“ Nyugodt lelkiismerettel megmondhattam volna én is neki, mint a hogy ő megkezdette nekem a témát, hogy igaza van, mert az olyan embereknek sem érdemes élni, aki mindenben csak a saját hasznát keresi, de a köznek ni égmorzsákat sem akar juttatni. De nem szóltam semmit. Nem azért mintha rögtönözni nem tudnék, hanem azért mert láttam, hogy úri emberünk inkább koldulni menne, sem, hogy megmentené a mi három lapunkat mert azokból nincs semmi haszon, legfeljebb annyi, hogy egy kis sajtot pakkolunk bele ha kirándulunk . . . ra Pedig társadalmunkat nimt az előbb is mondám én más oldaláról ismerem, nevezetesen arról, hogy a közért is lelkesedik és amennyit lehet áldoz is érette. Feltudja fogni, hogy minden várost legelső sorban sajtója után bírálnak meg. A melyik városnak sajtója nincs, le van sajnálva, mert z t mondják, hogy egy rongyos fészek, még egy lapja sincs. Én azonban mindig büszkén mondottam, hogy nem egy, nem is kettő, de három lapunk is van, még pedig olyanok, melyek bármelyik vidéki lappal a legerősebb versenyt is kiállják. Ebben nekem igazat is adnak, nem csak helybeli laptársaink — kiknek igazán alkalmunk is van erről meggyőződni, — de olyan egyének is, ak-iknek sok városban volt alkalmunk már megfordulni. A lap tehát mindig fokmérője a városnak, amelyből egyeseknek nincs ugyan hasznunk, de van a városnak tekintélye mint olyanank. amelyben valódi inteligencia lakik. Ezt a fontos körülményt szépen feltudják fogni, áttudják érezni az egészen kis városok vezetőségei, ahol tényleg igazán kevés az intelegencia arra, hogy egy lapot tudjon fenntartani, de maga a város vezetősége hat oda ex offó, hogy lapja legyen és subvenciót ad annak a lapnak, hogy megmaradhasson. Mi ilyen véleményen vagyunk még pedig nagy többségben ! Aki niás véleményen van, azt csak sajnálni tud- uk, vagy legfeljebb azt a tanácsot adhatjuk neki, iogy menjen Fi ri zára lakni, ott nem kell helyjeli lapra előfizetni. Adakozzunk a helybeli rokkantak alapjának javára.
