Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-02 / 18. szám

Egyről-másról. Ennek a nagy világháborúnak tömérdek sok és káros kinövései lehetnek. A régebbi időkben történt már valami olyan féle, hogy volt helyettes szerkesztőnk valamelyik üzletben uj nyakkendő helyett ócskát kapott. Most velem történt egy, ha nem is analog- de minden esetre olyan becsapás, amilyen másokat is érhet, ha megfelelő módon nem fognak ellene vé­dekezni. Hogy a dolgot elöl kezdjem, rossz házaim közül a rosszabbikat reperáltatni óhajtván, mert a háború miatt már nagyon szánalmasan néz ki, hi­vattam egy majszterí. Egy be is állított hozzám előadván, hogy: kérem alásan én szakember vagyok, én ta­nult iparos, mesterember vagyok, láttam a csi­nálni valót s tudom, hogy és mint kell megcsi­nálni, tessék nyugodtan lenni, teljesen rendbe ho­zom én becsületesen. Dolgoztam és dolgozom én itt is, olt is, meg amott is, hiszen én szakképzelt ember vagyok, hát nem tetszik ismerni ? stb. stb. Erre a sok kiválóságra nézve (már féltem, hogy mindjárt az is ki fog sülni, hogy Kolozsvá­ron együtt tettük az első jogi alapvizsgát, pedig nem hogy jogász nem vagyok, de még Kolozsvá­ron sem jártam soha teljes életemben) még meg- resteltem magam, iiogy ilyen kitűnő qualifikalióju egyéniséget küldtek hozzám a szóban forgó kis reperációra, de hát amennyiben hirtelen eszembe ötlött, hogy háború van, amikor is hát már a pa­calra is reá szorulnak az urak (én már még a a háború előtt 2—3 évvel reá szorultam a pacal­ra az irás szerint) hát gondoltam, hogy emberem sem kivált válogatós lenni a munkában, foglalko­zik mindennel stb. Megkérdem tehát az extra qua- litás mestertől, hogy hát mennyiért is csinálja meg azt a kis reperaciót ? Hát kérem alásan . . . Meg csinálom ennyiért. Erre én egy kissé nagyobbat találtam gon­dolkozni a rendesnél ... De amennyiben a májsz- ter ur ismét kezdette jól begyakoroltnak látszó mondókáját : — Hogy kérem alásan . . . — De kérem alásan . . . — De meg kérem szépen porondot is kell hozatnom ... — Meg kérem alásan egy nehány mérték n.eszet is kell vennem . . . — De kérem alásan ezek a háború miatt mind annyira megdrágultak . . . Nem szóltam tehát egy kukkot sem, mert a végén már kisült, hogy a vállalati összeg a hábo­rú miatt nem is lesz elég az anyagra, ha sokat beszélünk, igy hát legott kötélnek álltam s a kí­vánt dokumentumot az üzlet megkötésének igazo­lásául egy jancsibankó képiben le is szúrtam, mert féltem, hogy ha a mesteit tovább engedem beszél­ni úgy járok mint a télen, amikor tűzifát vettem a várostól és á vé'.elár befizetését követő vagy két hónap múlva — őrzési, vagy tudom is én mi­féle dij címén, vagy 6 koronát kellett volna reá fi­zetnem a már kifizetett, tehát megvett és jogos tu­lajdonomat képező fámra. De hála Istennek elad­tam a cédulákat amennyibe nekem voltak, s igy nem kellett reá fizetnem. Akkor kiszabadultam száraz lábbal. No de nem beszélek tovább a fá­ról, mert ha megtudja a város, hogy én ezelőtt 15 évvel 2 frt. 60 kiért vettem meg a fát — ha sokat beszélgetek, niég utána fizetteti velem. Ez aztán drága reperació lesz nekem . . . térjünk te­hát a reperációra. Szóval el ment az én májszlerein a jancsi- bankóval. Ez történt reggel 8 óra körül. Délután NAGYBÁNYAI HÍRLAP 5. 4 órakor beállít a májszfer ur hozzám s ép kér­dezni akarom, hogy mikor fog hozzá a munkához hát megszólal ő : jelentem kérem alásan, a munkát bevégez­tem, tessék jönni és tessék megnézni, és tessék átvenni, és tessék kifizetni. Rá né/.lem a bácsira, aki nyilván valóan ka­tona soha sem lehetett, de még most sem lehet­ne tauglich és elcsudálkoztam, hogy ennyire sza­pora kezü-lábu ? Én néha-néha úgy dolgozom, mint a megolajozott istennyila s még katona is vagyok, dacára annak, hogy rucalábam van, és még félannyit sem kerestem, pedig nagyon sok féle mesterségem van, csak éppen hogy bankót néni csinálok, de a májszfer nagyon tul tett raj­tam. Ezt már resteltem nagyon. Szerettem volna a mester munkát megnézni, de amennyiben corri- gáini és reviziálni kellett az újságot, nem tudtam időt szakítani és eljutni a cigány utcába. Mit kel­lett tehát tennem ? semmi mást mint fizetnem. Annyi bátorságot azonban vettem magamnak hogy megreszkiroztam e kérdésemet: Rendben van minden mester, nem lesz ba­jom ha fizetek ? Kérem alásan becsületes ember vagyok én, mit tetszik gondolni ? Dolgozom én most dr. Ajlai Nagy Gábor urnák is! Hallom felelős szerkesztőm tiszteletreméltó nevét is. mint egy masina, nyúlok bugyelárisom után s akadályt nem ismerve, a szándékos becsa­pást még fel sem tételezve, olvasom lefelé egymás után a jancsi bankókat mint hátralékot, nehogy tamássággal, avagy fizetni nem akaró r.rasággai oknélkül megvádoltasam. Ezt nem tűrné el önér­zetem egy ilyen qualitással szemben. Kifizettem s punktum rendben van. Másnap jön a gondozó asszony sine gyanú fogadom. Hát kikaptam amiért nem jártain el szabály­szerűen. amiért nem vettem át a munkát, amiért nem csak kiulalványozlam, de ki is fizettem a vál­lalati összegei stb. Szám látva maradt, belém fagyott a szó, mert hát 24 órával előtte majdnem a kolozsvári egye­temen tettünk együtt alapvizsgát a tetőtől talpig becsületes és kiváló szak férfival s még is ? . . . Nem folytatom tovább mert, hogy a dolog el ne évüljön, azonnal fogom a feljelentést megír­ni s addig inig a finálét megírhatom, jóakaratulag kéiem tiszteit olvasóimat, hogy a reparáciok kia­dásával szíveskedjenek várakozási álláspontra he­lyezkedni. * * * Az emberek folyton panaszkodnak a túlságo­san magas álak miatt. Társadalmunk külömböző rétégéi azrtnbah ókak hallgassanak, mert panaszuk­ra leljesen elfogadható indok nem mutatkozik. Min­den rendű rangú frakciónak elérkezik egyszer és fel virrad a napja, amikor magát nemcsak a múl­tért, de jövőre is kárpótolhatja. Egyedül a sze­gény állami tisztviselők és áz újság csinálok még olyanok, kiknek nem adott meg s még kilátásuk sincs 3iia, hogy ebben a megzsarolási hóbortban ók mikor kerülnek sorba. Az elmúlt nagy héten a mészárosokon volt a sor, ki is használták az al­kalmat mert egy napon háromszor emelték a bá- ránytius árát, amely 3 korona 20 fillérről 4 koro­na 80 fillérre szökött fel. Nem irigyeljük a fényes hasznot, de minden esetre mint jellemzőt felem­lítjük azért, hogy leszegezzük mint olyant, amely a mészárosokat illeti. * * * Tegnap már a megszalaszíoft óramutatók szerint jártunk mindenfelé. Néni tudóm áz általá­nos vélemény hova fog kifejlődni, de ma annyit már megállapítottam, hogy hozzám hasonló em­berek naponként egy órával károsodnak. Így pél­dául én az óramutatók ellenére csak a napjárása szerinti időben tudtam fölkelni és dolgozni, de rendes reggeli munkámat nem tudtam a legszor­gosabb igyekezett mellett sem elvégezni, mert egy órával korábban kellett hozzáfognom a megmosa- kodáshoz, reggeliztshez, hogy az óramutató szerinti időben a hivatalba megérkezzem. Reggel tehát egy órát megkárosodtam. S valószínű igy voltak vele mások is, kik rendes, órához kötött foglalkozásu­kon kívül, priváit-diligenciából más egyébbel is foglalkoznak, pl. kik velem együtt kerti munkát végeznek. Hz uj bélyegtőrvény a „Nagybányai Hírlap“ kiadóhivatalában,. Nagybányán, négy féle alakban, az összeg előleges beküldése mellett megrendelhető.. I. alak: Magában foglalja az 1914 évi XLI1I t.cikket szószerinti szövegben a végrehajtási rendelettel egybeosztva. Ára 3 korona. II. alak: Tartalmazza az 1914 évi XLI11 t. cikket betüsoros alakban feldol­gozva, a több példányos beadványok ki­számítási táblázatával. Ára: í K 60 fül* III. alak: Falra függeszthető kivonat az 1914 évi XLIII t. cikkből, Igen köny- nyen kezelhető összeállítás. Ára: 40 fillér. IV. alak: Tartalmazza nem csak az 1914 évi XLIII t. cikket, hanem a régiek­ből hatályban maradt részt is. E könyvecs­ke tartalma betűrendes alakban van feldol­gozva, több példányos beadványok kiszá­mítási táblázatával kiegészítve. A teljes il­letékek 72 és 74 részekre kiszámítva, ket­tős bélyeg illeték alá eső beadványok és határozati illetékek összeszámítva stb. Ára 2 korona. Eladó! Üzlethelyiség házzal együtt Nagybánya legforgalma­sabb helyén. Cim: a kiadóhivatalban. Női diNtíemiet felsőbányái utca 8. szám alól Kígyó utca 18. szám alá helyeztem át. Molnár Margit.

Next

/
Thumbnails
Contents