Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-14 / 50. szám
De nemcsak Bulgária és Németország között van analógia, megvan ez a hasonlóság — sőt még nagyobb mértékben — Bulgária s Magyarország között is. Geográfiai fekvésünk igazolja, hogy mi is ütközőponton vagyunk. A népvándorlás írtja hazánkon haladt kersztül s mi a germán, szláv, román és török népek érdekeinek éritkezési pontjában állottunk. Ma is nyomon követhető e népek hatása, különösen pedig a germán, szláv és román népek aspirációi. Pengermán, pánszerb és dákóromán törekvések középpontjában állunk s ugyancsak föltétien, erősen kifejlődött nemzeti gondolkozásra van szükségünk e kisértések közepette, hogy megtartsuk nemzeti önállóságunkat, függetlenségünket, nyelvünket, szokásainkat. Megpróbáltatásoknak már mi is ki voltunk téve, de sikerült fényesen helyt állanunk; bolgár testvéreink is sokat szenvedtek már, őket is erős nemzeti érzésük tartja össze. E közös sors, e hasonló történelmi fejlődés s a faji rokonság tehát azon kötetékek, melyek oly közel hoznak bennünket egymáshoz s melyek igazi bizonyítékai annak, hogy e két ország jelen szövetsége a legtermészetesebb, egymás érdekeibe egyáltalán nem ütköző. Kár, végtelen nagy kár, hogy nem ismertük egymást már előbb, talán kevesebbet szenvedtünk volna történelmi kialakulásunk folyamán. HÍREK. December 13. Akkor gyertek értem . . . Majd amikor elszáll az az álom Másik Amikor a lelkem semmire sem vágyik Akkor gyertek érteni . . . Amikor majd fekszem kiterítve, holtan, Amikor a lelkem régen eldaloltam, Régen elszerettem . . . Hogyha majd elülnek lázak, szemvedélyek Amikor már nem hiv, nem vár rám az élet Tavasz napsütése . . . Akkor gyertek értem unalmasak, vének, Álmodozó, néma falusi legények Akkor gyertek értem . . . ajtónak, nagy szemeiben rémület és kimondhatatlan félelem tükröződött vissza. — Jöjjön közelebb kedvesem ! A fiatal'asszony néhány lépést tett előre. A kormányzó székkel kínálta. — Kedves dolog magától, hogy meglátogatott e rideg falak között, amelyek igazán nem méltók arra, hogy ilyen szépséget rejtsenek magukba 1 Antonina felállt egy pillanatig a szemébe nézett, aztán lábai elé vetette magát. — Kormányzó ur, könyörüljön rajtam I Mondja meg, mi van az urammal ? — Hogy érti ezt, kedvesem ? — emelte fel a térdeplőt mosolyogva a kormányzó. — Kérem, mondja meg, mi lesz vele és mivel vádolják ? — Az ön urának, —- felelte vontatottan a kormányzó és le sem vette tekintetét a fiatal asz- szonyról, — csak el kellene egyetmást mondani, amit tőle kérdezünk. Sajnos, nagyon makacs, nagyon barátságtalan. — A citadellába viszik ? — Az is meglehet, — felelte a kormányzó lassan. — És nem tudja őt megmenteni, kormányzó ur ? Vigyetek el messze, hol nyílik a rózsa, Legyek kicsiny álmok, kicsiny hordozója, Egész a halálig . . . Majd amikor elszáll azaz álom Másik, Amikor a lelkem semmire sem vágyik Akkor gyertek értem . . . ____ o. b. Ka tonai kinevezés, ifj. Farkas Jenő honvéd tíizérünkéntes hadapród őrmesterré neveztetett ki. Katonai kitüntetés. Ö felsége a király, Nagy Endre 3 honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagynak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül, legfelsőbb dicsérő elismerését nyilvánította. Nagy Endre ezidő szerint orosz fogságban van. Nemes Nagy György | ^ nagybányai J I utolsó honved dőlt ki az élők sorából; a vitéz tüzértiszt, ki Teleki Sándornak segédtisztje volt s számos véres ütközetben vett részt. Áldó emlékezéssel kisértük sírjába utolsó honvédünket, ki valóban lerótta kötelességét a szeretett hazáért. Mint halljuk, a megboldogult sok értékes följegyzést hagyott hátra a nag/ időkből. A mi kedves Gyuri bácsink, Nagybánya város nyugalmazott műszaki tanácsosa itt hagyott bennünket. Elérte az emberi kor végső határát: 84 évet élt, nagy idők tanúja volt mint szabadságharcbeli honvédhadnagy. Kiterjedt nagy és előkelő rokonság gyászolja. A családi gyászjelentés igy szól: Özv. Nagy Györgyné szül. Schik Mária úgy a maga mint gyermekei, unokái és dédunokái nevében szomorúan tudatja, hogy nagyon szeretett férje Nemes NagyQyörgy nyug. műszaki tanácsos, 1848—49-iki szabadságharcbeli honvéd hadnagy, a Ferenc József-rend lovagja folyó hó dec. 9-én éjjel 11 órakor életének 84-ik, igen boldog házasságának 54-ik évében az üdvösségünkre. rendelt szentség felvétele után, csendesen halt meg. A drága halottat rém. kath. egyházi szertartással folyó hó 11-én délelőtt 11 és V2 órakor kisérjük örök nyugalomra. Gyermekei: Nagy Ignác és neje Balogh Margit Dr. Nagy Emil és neje David Janka Unokái: Sári, Marcsa, Gyuri, Katus, Biri Klári, férje : dr. Mándy Lajos és Nagy Pál Dédunokái: Mándy Klári és Lali. Lelki üdvéért a szentmisét a Szt.-Háromság-templomban a temetés napján 9 órakor fogjuk a Mindenhatónak bemutattatni. — Én ? — kérdezte a kormányzó nevetve. — Magam sem tudom. Aztán odalépett a nőhöz és föléje hajolt. — De maga megmentheti! Halotti csend lett a szobában. Csak a nagy fali óra ketyegése volt hallható. Antonina egész testében remegett. Arcát kezeibe temette, aztán elkezdett zokogni. Valahonnan kiáltás hangzott fel. Rémes, vérfagyasztó kiáltás. És ez a hang! . . . Szent Isten, a férje volt! — Kormányzó ur, — nyögte kínosan, — nem a férjem . . . — De valóban az. Mondtam önnek, hogy a férje nagyon zárkozott, meg kell oldanunk a nyelvét. Kopogás hallatszott és megnyílt az ajtó. A csendőr lépett be, maga előtt tolta Piotrovszkit, aki halvány arccal, erőtlenül támolygott be a szobába. Az arcáról csurgott a vér, a kezei is véresek, inkább roncs volt, mint élő ember. Antonina felsikóltott. — Csendőr, — parancsolta a kormányzó — vigye el ezt az embert I A csendőr újból kinyitotta az ajtót. De ugyanabban a pillanatban, valami furcsa zaj hallatszott a távolból. A kormányzó meghökkenve hallgatódSzőke Ferenc. Mély gyász érte özv. alsórep- szegi Szőke Jánosnét, szül. Hendrey Máriát. Édes fia : alsórepszegi Szőke Ferenc m. kir. poslaíaka- rékpénztári számtanácsos november 29-én, életének 61-ik évében Budapesten elhunyt. A boldo- gultat, kiben Szőke Béla plébános testvérét gyászolja, Gödöllőn helyezték örök nyugalomra. A család a következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mély fájdalommal, de a Mindenható szent akaratában való megnyugvással jelentik, hogy a legjobb férj, gyermek, testvér és vő alsórepszegi Szőke Ferenc postatakarékpénztári számtanácsos hosszas szenvedés után, 1915. évi november 29-én, hajnali 3 órakor, 61 éves korában hirtelen elhunyt. Drága halottunk földi maradványai 1915. évi december 1-én délután 3 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint a gyászházban (Iskola utca 3. sz.) beszenteltetvén, a gödöllői köztemetőben fognak az anyaföldnek átadatni. Szentmise ideje csütörtökön reggel fél 8 órakor. Kelt Gödöllőn, 1915. november 29-én. özv. Szőke Férencné sz. Né- methy Sarolta vigasztalhatatlan özvegye, özv. Török Sándorné anyósa, özv. alsórepszegi Szőke Jánosné sz. marachai és felsőrepszegi Hendrey Mária édesanyja, alsórepszegi Szőke János, fájikürti Kürthy Istvánné sz. alsórepszegi Szőke Margit, alsórepszegi Szőke Dezső, alsórepszegi Szőke Béla testvérei. Áldás és béke lengjen porai felett I Krizsán János festménye. Krizsán János nagyszabású olajfestménye, mely Hoffman Árpád divatáru kereskedő kirakatában van kiállítva s melyet barátai a festőművész hadbavonulása alkalmából kisorsolnak, általános feltűnést és tetszést aratott. Fölhívjuk e kitűnő képre olvasóink szives figyelmét. Már ez ideig is sok számot jegyeztek, azért, aki részt akar venni a sorsolásban, jól teszi, ha mielőbb előjegyzi a számát. Egyes szám ára 1 korona. jótékonycélu hangverseny. F, év december 27-én este 8 órakor a Lendvai-szinházban dr. Lakatos Mihályné és Orlowszky Frigyes főgimnáziumi tanár jótékonycélu hangversenyt rendeznek. A műsor gordonka-zongora és szoló-zongora számokból fog állani, amelyhez esetleg egy vagy két énekszám is hozzájárul. Az eddigelé megállapított műsor következő: 1. Grieg: A moll szonáta, 1. tétel (Orlovszky F.J gordonka és Smaregla Sári zongora. 2. Schumann: G moll szonáta, 1. tétel. (Gál Lujza zongor ). 3 a) Saint-Saens: Hattyú zott. Mindenki szorongó szívvel tekintett ki az ablakon. S a zaj egyre erősebben hangzott. Most már tudták is mi az! gépfegyverek kattogása. És lentről valami más hang is vegyült belé. Felvonuló csapatok lábdobogása. De valahogy szokatlan volt ez a zaj, szinte félelmetes, fenyegető . . . — A németek! — mondotta a kormányzó inkább magának. Rekedt ordítással rántotta fel az ablakot. Kin, a téren, a palota előtt német katonák vonultak fel hosszú, végnélküli sorban, ameddig csak a szem ellátott . . . — Be kell zárni a palotát! — adta ki rekedt hangon a parancsot. De késő volt. Egy csu- kaszürke-ruhás kis csapat már megszállta a házat és az ajtón egy német főhadnagy lépett be, kivont karddal a kezében. Mögötte egy tucat szurony csillant meg, — Kicsoda ön ? — rivalt rá a megrémült kormányzóra. — Én Alexander Alexandrovits Kulgutin vagyok, a kormányzó! A tiszt felkacagott. — Azaz, csak volt I Kolguíin dühtől eltorzult arccal állt előtte és hirtelen kirántotta revolverét. De a következő pil -
