Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-05 / 40. szám
szolgáltak, (ezért ismerik a légionáriusok oly jól az oroszok taktikáját). Akadtak azonban buzgó ifjak, akik soha sem voltak katonák, de úgy elsajátították a katonai tudományokat, hogy most zászlóaljak élén állanak és a katonai köröl« elismerését is érdemelték ki. Zymirski, Zegota, Norwid, Smigly, Grudzinski, — mind olyan férfiak, akiken egyenruha soha sem volt. Sőt maga a híres Pilsudski brigadéros sem volt katona. Mint fiatal egyetemi hallgatót az oroszok Szibériába deportálták, onnan azonban szerencsésen megmenekült és ettől a pillanattól fogva életé' az Oroszország ellen való kíméletlen harcnak szentelte. Az 1905-iki forradalom után Gács- országban telepedett meg és szervezte a lövész e- gyesüleleket Kik vetíeK részt ezekben az egyesületekben? Elsősorban az egyetemi ifjúság, a munkások és a kézművesek, de sok más rendű és rangú ember is ifjú és öreg egyaránt. Megható volt látni a szegény munkás embereket, akik minden szabad idejüket fegyvergyakorlattal töltötték, akik utolsó fillérjüket is odaadták, hogy csukaszürke formaruhához jussanak, amelyről annyit ábrándoztak — és megható volt látni az egyetemi hallgatókat, akik nehéz, kenyérkereső napi munkájuk végeztével pihenés és szórakozás helyeit esténként a tiszti iskolában képezték magukat. A nagy közönség eleinte nem vette komolyan ezt a készülődést. „Fiatalok szórakozása“ — mondogatták, — „egy-két év múlva beleunnak és vége lesz I“ Ámde múlt az idő és a lövész-egyesületek mind jobban fejlődtek, virágzottak. És i- döközben a „Sokol'Mornáegyesületek is katonai szervezetekké foimáiódtak. 1913. októberében, amikor Ponyalovszki József herceg, a nagy szabadsághős halála századik évfordulóján nagy tüntető felvonulásokat rendeztek Krakóhan, felvonultak az összes lövész-egyesületek is. A közönség lelkes óváciökkal fogadta e jövendőbeli szabadság-harcosokat, mert bennük Ponya- tovszki méltó utódait látta, utódait annak a Po- nyatovszkinak, aki e szavakkal halt meg a csatatéren : „Isten rám bízta a lengyelek beecsületét, Istennek adom vissza !“• A nemzeti becsületet védeni Oroszországgal szemben és küzdeni a szabad Lengyelországért: ez volt a célja a lövészeknek is. A szervezkedés nagy anyagi áldozatokat kívánt. A katonai hatóságok például a lövőtereket átengedték, de fegyverekről már maguknak az e- gyesiiletnek kellett gondoskodniok. A gácsországi és orosz-lengyelországi függetlenségi pártok u. n. „Ideiglenes Bizottság“-ot (Komisya Tymczas wa) alakítottak, mely gyűjtést indított a „Lengyel Hadi Kincs“ (Polski Skarb Wojskowy) megteremtése céljából. És a pénz gyűlt nemcsak a három felé tagolt lengyel földről, hanem Amerikából is. És a külföld lengyeléi is, a hol csak lehetett, lövész-egyesületeket alakítottak. A lövészek két Ízben, 1908/9-iki és az 1912/13-iki európai feszültség idején készülődtek a háborúra. A háború akkor elmaradt, s ezért 1914. júliusában, amikor Magyarország és Ausztria ultimátumot intézett Szerbiához, senki sem hitte, hogy háborúra fordul a sor, Az egymást szédületes gyorsasággal követő események félig-med- dig készületlenül találták a lövészeket is. Aggodalmak, nagy nehézségek merültek fel. Bátor, elszánt tettre volt szükség. És Pilsudski véghez is vitte. A lövész-egyesületek a válogatott lövészek egyesületeivel fuzionáltak, és egy válogatott csapattal Pilsudski augusztus 6-án Krakótól északra átlépte az orosz határt. A csapat részint még a hadköteles koron innen levő ifjakból, részint Orosz-Lengyelországból menekült lengyelekből állott. A lengyel társadalom minden aggodalma mellett is nagy lelkesedéssel fogadta Pilsudski elszánt lépését. És a lelkesedés még nagyobb a- rányokat öltött, mikor a reichsrati lengyel képviselők klubjának sikerült az összes gácsországi lengyel pártokat egy „Legfőbb Nemzeti Bizottság- “ba (Naczelny Konntet Narodowy — N. K. N.) tömöríteni az „Oroszország elteni kíméletlen harc“ jelszava alatt. Eleinte Leo Gyula dr. titkos tanácsos, a lengyel klub elnöke állott a Legfőbb Nemzeti Bizottság élén, most pedig Jaworski Lipót László lovag krakói egyetemi tanár, reichsrati és tartománygyü- lési képviselő az elnöke. A Bizottság négy osztályra oszlik : elnöki, pénzügyi, szervezeti és katonai osztályra. A katonai osztály élén Sikorski László alezredes áll. A szervezeti osztály minden járásba katonai biztost küldött ki, akinek feladatává a toborozázt és a pénzgyüjtést tette. A Legfőbb Nemzeti Bizottság első törekvése az volt, hogy a szabad lövész csapatokat rendes katonai csapatokká szervezze és számukra a kombattánsok jogait biztosítsa, mert az oroszok azzal fenyegetőztek, hogy minden elfogott lövészt, mint aféle szabad lövészt felakasztanak. A magyar-osztrák katonai körök szívesen vették a lengyel csapatok közreműködését, s az ő támogatásukkal szervezte a Bizottság a „Lengyel Légiókat“, amelyekbe elsősorban a szabad lövész-csapatokat kebelezte. A légiónáriusok katonai esküt tettek. Királyi rendelettel biztosították számukra a kombattánsok jogait, és élükre egy közös hadseregbeli tábornokot, lovag Baczynski vezérőrnagyot álltlották. A Legfőbb Nemzeti Bizottság egyúttal kiáltványt intézett a nemzethez, melyben „együttes, egyöntetű erőkifejtésre" szólította fe! a lengyeleket és arra, hogy lépjenek be a légiókba. A légionáriusoknak most már csak fegyverre és formaruhára volt szükségük. Fegyvert a hadvezetőségtől kaptak, de minden egyébről a Legfőbb Nemzeti Bizottságnak kellett gondoskodnia, mert hiszen a hadvezetőség csak teljesen fölszerelt csapatokat vehetett át. És ekkor megmutatta a lengyel társadalom, hogy milyen áldozatokra képes. A városok nagy összegeket szavaztak meg, Ilyvó ,5oo,ooo K-t, Krakó 1,000,000 K-t, Tarnów 100,000 K-t stb., de magánosok még többet adakoztak, volt, aki 5o,ooo aki 25,000 K-t adott. Legtöbbet a szegény munkásemberek és a parasztok adtak, mert odaadták utolsó megtakarított fillérjeiket, „csakhogy a légióikat az oroszok ellen vonulni lássák“. A toborzás gyorsan haladt. A gácsországiak közül már csak a tizenhét-husz éves ifjak jelentkezhettek, de annál többen jöttek az orosz uralom alatt álló Lengyelországból. A srtájci, német- országi, belga lövész-egyletek is szép számmal sorakoztak a zászló alá. Sőt kerülő utakon még Amerikából is jött néhány száz. Pár hét alatt két teljes ezred állott fegyverben nem számítva a Pilsudski vezényelte 1-ső ezredet, mely a lövészcsapatokból alakult. E mellett megindult a lV-ik ezred, valamint a lovasság és a tüzérség szervezése is. Ünnepies pillanat volt, amikor szeptember 4-én a krakói Blonián a légionáriusok ezrei fölesküdtek a legfőbb hadúrnak. Mindenütt, ahol a légiók megfordultak és harcoltak, Gácsországban és Orosz-lengyelország- ban, sőt Magyarországon is, önkéntesek csatlakoztak hozzájuk. Bécsből osztrákok is jöttek a lengyelekkel. Számuk folytonosan nő. Ezidőszerint 17 zászlóaljuk, 6 svadronjuk, 5 ütegük van, továbbá technikai, egézségügyi csapatjuk és trénjük. 3. HÍREK. Október 4. Világháború«, Virrasztó, lázas, néma, éjszakában, Úgy tetszik, hallom a csaták zaját, Lelkem előtt robogó hadsorok. Szuronyrohamok iramlanak át . . . S hogy büszke, szép fajom ott látom égni, Hol a vész és dicsőség legnagyobb : — Arcom kigyul, örömköny gyűl szemembe S büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok De hajh . . . virrasztó, lázas éjszakákon, Mig hallom zúgni a csaták zaját, S lelkem előtt robogó hadsorok, Szuronyrohamok iramlanak át: Ez emberirtó, szörnyű gyilkolások Vértengerében összeborzadok ; Kétségbeesve fölzokog a lelkem S szégyenlenem kell, hogy ember vagyok! Szabolcska Mihály. Személyi hírek: Pauspertl Károly m. kir. bányakapitány hivatalos ügyekben városunkban időzött. Balezer György főgimnáziumi tanár, honvéd főhadnagy a harctérről pái napi szabadságra ide érkezett. Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos kerületi bányaigazgató Óradná- ról visszatért. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Nyirő Béla főbányabiztost Oraviczára bányakapitánnyá nevezte ki. Hivatalvizsgálat. A helybeli járásbíróság - ügyvitelének vizsgálata már egy hete tart. Á vizsgálatot Hunyor Ödön szatmári törvényszéki tanács elnök vezeti, aki eddig minden vonalon a teljes pontosságot találta. 0któber 6 Az aradi 13 vértanú _ ________________ hős kivégzésének 66ik évfordulója. Tizenhárommal szaporította a bakó a nemzet vértanúinak gazdag sorát. Hiába keletkezik uj szellemi áramlat, hiába közömbösíti a tűnő idő a messze múltat : az aradi Golgotha emléke előragyog s a tűnő idők fátyolén még dicsőbb a vértanuság. És igy is marad időtlen-időig. Annak a tizenháromnak emléke a nemzeti szabadság fájának élő rügye. Haláleset. Súlyos veszteség érte a köztiszteletben álló Almer családot: egyik nötagja, a fiatal Veronka, hosszas szenvedés után elhunyt. A családi gyászjelentés igy szól : Özv. Almer Lajosné, Kovács Róza édesanya ; Platty Gézáné Almer Erzsébet, É.,ly Mihályné, Almer Rózsi, Percián Ká- rolyné, Almer Julia testvérei ; Plathy Géza, Égly Mihály, Percián Károly sógorai ; valamint az ösz- szes rokonok nevében is fájdalmasan tudatjuk, hogy a felejthetlen jó gyermek és szerető testvér: Almer Veronka folyó hó 28-án reggel 7 ó- rakor 25 éves korában, sok szenvedéssel teljes élet és Istenben vetett erős bizalommal viselt betegség után, a boldog gyermekkor emlékeivel telt szülei hajlékban, édes anyja és szerető testvérei karjai között, egy szebb és jobb élet reményében az Urban csendesen megpihent. Kedves halottunkat f. hó 29-én délután 4 órakor fogjuk Hid utca 13. számú gyászos háztól ref. vallás szerint örök nyugalomra helyeztetni. Nagybánya, 1915. szept. 28. Áldott legyen emléke ! Ő Felsége névnapja. Tegnap Ő Felsége névnapján a róm. kath. templomban hálaadó isteni tisztelet volt, melyen a hivatalok személyzete s a tanuló ifjúság vett részt.
