Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-04-20 / 16. szám

NAGYBANYAI HÍRLAP 3. hangú kiáltásokra ösztökélik őket. A nagy, bölcs Károly királynak örökös félelmét, az orosz ideált ezek .tartják ébren és míg ezeket maga Románia ki nem kergeti földjéről, mindég megfogja szen­vedni jelenlétüket. Románia jövőjének megrajzolásában az előb­bieket alapul véve, Moldován Gergely professzor oda következtet, ahol a román intelligencia él már, hogy a fejlődésre jogosított román népnek egy út­ja van a boldogulásra s ez nem az oroszok mel­let vezet, hanem Magyarország védő karjain. Tu­dásának tekintélyével felvilágosit arról, hogy ez már Románia szinejavának is meggyőződése s ha hir jön hozzánk az ellenkezőről, az az utca cső­cselékének hangja, amit eltorzít a kidobált orosz pénz, vagy pedig merő rosszindulatú, alaptalan híresztelés. Könyvének befejezéseképen Rosetti C. A. nak, a románok legnagyobb szabadsághősének, | akinek úgy lelkén feküdi hazájának a sorsa, mint talán senki másnak, az ő szavait idézi, amelyek nyilvánvalóan a legvéresebb bukaresti forradalmár ellen szólották, Eliade ellen annak idején, Így hang­zanak : „Addig fogok élni, amíg Romániát megtisztít­va nem látom az orosztól, a töröktől és Eliadetöl. Ah, a magyarok, a magyarok! Ám, mond mikor e nevet hallod, nem jő, hogy hamut hints.a fejed­re, hogy pisztolyt ragadj és elkezd Eliaden és vé­gezd magadon ?Szégyen és ezerszer szégyen, de mit mondok, átok mindazokra, s ezek közé tar­tozom én is, akik eljátszották a román dicsőséget, hogy a magyarokkal karöltve küzdjünk az oroszok ellen ! . . . Ma már a romániai oroszok a pokol- fenekén volnának.“ HÍREK. Április 20. Áprilisi hangulat. Lassan — lassan mindnyájat^ megérkeznek a vándor madarak, jönnek délről, hol lőporos a levegő s szállnak boldogan északra, hol szintén csalódás vár reájuk Az észak még borzadal- niasabb. Napokig hallgattam a vadludak gágogását, hallottam esteliden a szalonkák pisszegését, a ba­rázdabillegető pityiyegését, a sárszalonka sivitá- sát. Április 12-én uj hang szólalt meg a cicaber- kés csalitban : a kakukk. Ez a tökéletlen, korhely, borizű hangú csa­vargó adott életjelt magáról. Az én legkedvesebb madaram! Régi szokása a csalafinta madárnak, hogy Gyula napkor el kiáltja magát a lankás ol­dalokon : kakukk, kakukk. Valami jóleső bizsergés ömlik végig a vé­rünkön az első kakukszó hallatára. Itt a tavasz ! Az .áldott viiágfakadás ideje, a rozsasziuú hajnal- pirkadások aranyos napja. A zsombékok körül smaragzöld a gyep s kikandikál itt ott a sárga virág. Lenn a szántásokon élet van ; folyik a ta­vaszi munka s a kis ostoros gyerek kérdésére visszafele! a kakukk, hogy hány esztendeig él ! . . . így volt a múltban ! De hajh ! Most más idők, m is csillagok járnak. Nincs kinek felel- gessen a szószátyár kakukk! A milyen messze csak ellátok, az égbolt hajlatáig, sehol senkit nem találok a mezőn. A dolgos kezek nem az eke szarvát fogják. Fegyverek agyát szorongatják kérges tenye­rükkel s nem a kakukkot kérdezgetik: „hány esztendeig élek ?“ Nem évekről, csak pillanatokról van szó. A halál úgy jár most, mint a kasból kizavart méhraj . . .’. Kedves kakukk madár! Ne menj tovább in­nen a Kárpátok felé! Nincs ofl mit keresned! A te kedélyes, borízű hangodat túl dörögné ott az ágyú bömbölés, a srapnelek bugása, a kartácsok és gránátok robbanása. Maradj itt vélünk meg­rokkant öregekkel, hogy a mi fájdalmas, szivszag- gató kérdésünkre adhass választ: „Mikor : jönnek haza a mi drága fiaink?“ ... S te felelsz: kakukk, kakukk, kakukk! . . . Egy hét . . . két hét . . . három hét múl­va .. . Kinevezés. A m. kir pénzügyminiszter Bergfest Árpád végzett főiskolai hallgatót és kincstári néptanítót a felsőbányái bányásziskolához tanárrá nevezte ki, Steuer Sándor végzett főis­kolai hallgatót a nagybányai bányakerületbe gyakor­nokká nevezte ki. Erdészeti kinevezések. A m. kir. föidim- velcsi miniszter Mi ke Imre címzetes erdőtauá- csost valóságos erdőtanácsossá Fische Károly mér­nököt főmérnökké Szeöcs Béla segédmérnököt mérnökké és Richter György tiszijelöilet segéd erdő mérnökké nevezte ki. Kitüntetés. A hadsereg főparancsnoka C s ü - dör Gyula 7 honvéd huszárezreded zászlósnak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elísmer- réseül az I-ső osztályú ezüst vilézségi érmet ado­mányozta. A „Nagybánya“ védekezése. Laptársunk egy hasábon keresztül, szerfölött hosszú lére e- resztett cikkben védekezik a Háborús est alkal­mából kiadott epés kritikája dolgában. Megálla­pítjuk, hogy tisztelt laptársunk ismét el-és kiszól­ta magát; mert ahelyett, hogy beismerné tévedé­sét, gorombáskodik. Mi a gorombáskodás terére nem követhetjük őt, mert az nem a mi kenye­rünk. Amit mi Írunk, azt,„é re 11“ ni eg f o n to­lással és józanfővel szoktuk Írni; mert nem akarjuk kitenni magunkat annak, hogy az olvasó közönség netalán ránkfogja, hogy bevol­tunk kaufolva. Éppen azért a „Nagybánya “„éret­len“ megjegyzését a legerélyesebben visszautasít­juk szives küldőjének. Háborús est Misztótfalún. Misztótfalu de­rekasan kiveszi részét a .hazafias cselekedetekből. Intelligenciája egy alkalmat sem mulaszt el, hogy jótékonyságával ne áldozzon a haza oltárán. Hus- vét másodnapján ismét Háborús estét rendezeti, mely 125 koronát jutatott a harcban megvakult hősök segélyalapja javára. A beküldött műsor igy szól: POLGÁRTÁRSAK! Misztótfalu haza­fias közönsége f. évi Április hó 5 én liusvét 2 ik napján Szilvássy Imre úr összes helyiségeiben Theaesttel egybekötött HÁBORÚS-ESTÉT rendez, melyre czmizettet tisztelettel meghívja a Rendezőség. Műsor. Hymnusz. Megnyitó Beszéd, tartja Técsy Lajos. Mi a haza ? Váradytói. szaval­ja Vass Irma. Győzni fogunk, Révaitól, szavalja Derecskey Ernő. Utolsó Üzenet, szavalja Hajnal Rózsa. A Német Dobosok, szavalja ifj. Rád Já­nos. Felolvasás, tartja Puskás Sándor. Fényes an­gyal szállt a földre, szávaija Varga Ilonka. Ten­gerparti Fürdőben. Páros Vigjelenet. előadja Haj­nal Rózsa és Téchy Lajos. A Rao. szavalja Derecs­key Annus. Imádság, mondja Varga Ilonka. Alkal­mi Beszéd, tartja Szimonisz Béla. Tiszteljétek a közkatonákat, szavalja Vass Ferenc. A Magyarok Istene szavalja' ifj. Técsi Lajos Záró Beszéd, tart­ja Kiss Sándor. S z*ó z a t. .Műsor után szerencse- játék. Belépődíj személyjegy 30 fiit. A Jövedelmet A Harcban Megvakult Hősök Segélyezésére For­dítjuk. Felülfizetéseket a nemes cél érdekében kö­szönettel fogadunk. Éljen a Haza, a Király és a Hadsereg ! A háború és a kolozsvári egyetem. Mint bennünket illetékes helyről értesítenek, a kolozsvári Tud, Egyetemnek ezidő szerint 1300 hallgatója küzd a harctéren. Örök dicsősége az Alma ma­ternek ! Közmondások az orosz cárról. Egy né­met újság összeszedte az orosz cárra vonatkozó közmondásokat. Íme mutatóba egy nehány: A cár lábához is tapad árnyék. A cárt és a cárnét is hátára kapja a halál, ha neki úgy tetszik. — A cárra is sár fröccsen, ha pocsolyába lép. —A cárt sem védi meg a koronája a fejfájástól. — A cár háta is vér­zenék, ha kancsükáznák. — A cár a jó Isten ro­kona, de nem testvére. — A cárnak sincs akkora pincéje, hogy az egész világot megitassa borral. — A cár ecetje sem édes. — A cár trojkájának mély nyoma van. — Vak cár előtt ;s meg kell hajolni. — Ha a cár beleköp a levesbe, a leves szétloccsan büszkeségében. — Az a ló, melyre egyszer rá ült a cár, folyton nyerit. — A cár rubelje több száz kopeknél, — Mikor a cár bérelt lovon utazik minden lépést versztnek számítanak. Mikor a cár pecsenyét eszik, sok csontocska marad a tányéron. — Mikor a cár meghűl, egész Oroszország náthás. — Ha a cár egy tojást ajándékoz neked, tyúkot vesz el érte tőled, —Ha a cár szíjat akar hasítani magának, a paraszt tártja oda neki a háta bőrét. — A cár szemének egy könycseppje sok zsebken­dőjébe kerül az országnak. — A cár haragja a halál követe. — Minél közelebb -a cárhoz, annál kö­zelebb a halálhoz. — Ha a cár fáklya, jaj annak az alattvalónak, a ki szalmából való. — A cár kezében a háború, Isten kezében a béke — A cár megrendítheti a világot,de sarkaiból ki nem mozdít­hatja. — Ha a cár vétkezik, a nép bűnhődik.— Ha a cár elesik, nagyot esik. — A mi az egész birodalmat fenyegeti, a cárt is érheti. A nemesség adományozása tiszteknek. Azok a tisztek, akik az ellenség előtt kiváló maga­tartást tanúsítottak és 30 évig megszakítás nélkül teljesítettek szolgálatot, a nemesi rangot díjmente­sen elnyerhetik. Ha a folyamodó elesnék a harc­téren, de megfelelt a nemesség elnyeréséhez kivánt feltételeknek, úgy az özvegy, illetőleg a törvényes leszármazó, ha érdemes rá, megkapja a nemességet. A trafik beszüntetése a szatócsüzletek­ben és italmérésekben. Rendelet jött a pénzügy­minisztertől a pénzügyigazgatósághoz, hogy a tra­fikengedélyt ezután csakis olyan egyéneknek lehet kiadni, akik kizárólag dohányjövedékek eladásával foglalkoznak s ezeknek is csak abban az esetben, ha üzleteiket a fogyasztó közönség érdeke szerint, forgalmi központban akarják megnyitni. Ennélfog­va ezután azoknak a kereskedőknek, akik a tra­fikeladást csak mint másodrangu kereseti foglal­kozást űzik, uj trafik-engedély nem lesz kiadható, sőt a régieket is redukálni fogják az által, hogy cégváltozás esetén az uj tulajdonosra nem lesz át­ruházható a régi tulajdonos trafikjoga. — Egyik rendelkezés kimondja, h >gy ezentúl italmérések, korcsmák sem nyerhetnek trafik-engedélyt; csupán előkelőbb kavéházakban lesz megengedve a do­hányáruk elárusitása. A „Vasárnapi Újság“ április íl-iki szá­mának képei között nagy feltűnést fognak kelteni a Przemysl.elestére vonatkozó képek de a többi kép is, a kárpáti és az oroszlengyeiországi har­cokból, megannyi uj érdekesség. Szépirodalmi ol­vasmányok : Szemere György és Strug András regénye. Szöllősi Zsigmond tárczája. Egyéb köz­lemények : a háború napjai s a rendes heti rova­tok : Irodalmi és művészet, Szakkjáték, Halálozás stb. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyed­évre öt korona, „Világkróniká“- val együtt hat ko- rona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadó- hivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utca 4.). U gyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legol­csóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 ko­rona 40 fillér. Szivarokat nem szabad válogatni. A hi­vatalos lap közli, hogy a pénzügyminiszter a fer­tőző. betegségek elterjedése veszélyének elhárítása I

Next

/
Thumbnails
Contents