Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-30 / 13. szám
lését és környezetét. Ha mindezekben kifogás alá esnék a gyermek tartása, úgy az esetben az árvaszéknek azonnal a legszigorúbban kell eljárni a gondozók ellen, sőt ha szükség van rá, a kis gyá- moltalanokflt el is kell venni tőlük, mely esetben a gyermek számára kiutalt segély is bevonandó. Tilos titkos vagy gyorsírással levelet ir_ ni. A postaigazgatóság megállapította hogy a tábo. ri postán az utóbbi időben egyre sűrűbben érkéz, nek gyorsírással vagy török, héber, cirill betűkké^ sőt jeliráással írott levelek és ugyanilyen leveleket fői is adnak. Minthogy a tábori postára vonatkozó szabályzat szerint ellenőrizhetetlen irás vagy nyelv, titkos irás vagy gyorsírás használása a tá_ bori postai küldeményeknél tilos, ilyen küldeményeket tábori postahivatalok sem el nem fogadhatnak, sem nem kézbesíthetnek' Háborús est. Husvéí másod napján megismétlik a múltkori háborús estet a Lendvai szin házban, némi műsor változással. Az érdekes mű sor a következő: 1 Takács Jlus k. a. költe rnényt ad elő. 2 Veisz Margit k. a. zongorajátéka. 3. Szavalat előadja Syntenis Ilonka k a. 3 Melodráma. Előadja Bánhidi Géza. zongorán kiséri Mike Imre. 5 Mozgó fénykép háborús részletekkel. 6 Élőkép. Előadja a Vöröskereszt ápoló személyzete. 7 Operarészlet. Előadják Jan csovics Jolán és Gurszky Gabriella k. a. Gursz ki Lujza k. a. zongora kísérete mellett. 8. Kettős jelenet. Előadják. Szentmiklóssy Dusi és Stella Aranka k. a. Rendezi: Stella Sándor Ez utóbbi műsorszámnak érdekességet kölcsönöz Szentmiklóssy Dusi k. a. aki egv fiatal festő szerepét válalta el. Hálásan említjük ezt föl s meghajtjuk zászlónkat a bájos leány e- lőtt, aki a nemes cél — a megvakult katonák érdekében rendkívüli nehéz férfi szerep eljátszására vállalkozott. Falragaszok közük a műsort és a hely árakat. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula úr könyvkereskedésébeu. Egyről-másról. Valaki - aki magát „Egy szegény tisztviselő feleségének“ vallja, — a Nagybánya és Vidéke múlt számában kedves levelet intézett hozzám. Nyílt levél, melyre nyíltan illik felelnem. De nem levél alakjában, hanem itt a pletykák rovatában, amim magát a kedves levélíró kifejezte. Itt csakugyan jobban lehet pletykálni. Mindenek előtt bekell vallanom, hogy nyomozásom — az iró személyét illetőleg, — holt pontra jutott. Annyit tudok, hogy egy szép fiatal asszony az a szegény tisztviselő felesége, kinek állítólag magam is nagy tisztelője vagyok. Azt a szót hogy „állítólag“ nem is kellene mondanom mert én minden asszonynak, leánynaK nagy tisztelője vagyok. Ezek előre bocsátása után engedje meg a szép asszony, hogy a dologra térjek. A tisztviselők érdekéről 'szóló cikk el I e n t é t be n áll az „ Egyről- másról“ rovatban közölt adakozásra való suggerállásal. Föltétien igazsága van. Mert az első cikket nem én irtani, tisztviselő kézből kaptam. Az Egy ről másról apaságát pedig elismerem. Ez a tény már magában is elég indok volna, hogy a vád alól felmentsenek engem. De én ezt nem kívánom felhasználni. Védekezem legjobb tudásom szerint. Mindenek előtt ki kell nyilatkoztatnom, hogy szug- gerálásom nem a „szegény“ hivatalnokokra kívánt hatni. Nem azokra, kik szűkre szabott kis fizetésük dacára mindenütt ott vannak, ahol játékonyságot kell gyakorolni. De szólott azoknak, akik fölényes mosollyal nyúlhatnak be zsebükbe, anélkül, hogy a mindennapi kenyér ( Qndja csak egy pillanatra is bántaná őket. És ilyenek sokan vannak. Többen mintsem gondolnánk. S látja - szép asszony volt is eredménye a szuggerálásnak : a Vörös Kereszt, ez a nemes intézmény, 800 koronán felüli bevételben részesült. Adott ki mennyit adhatott. A’ „szegény“ hivatalnokokat nem kell hírlap utján biztatni ; de vannak olyanok, kiknek jól esik, ha nagylelkűségükre hivatkozunk s nevüket vastag belükké nyomtatjuk ki az újságban. O, ez ártatlan kis hiúságnak dédelgetése kifizeti magát. Mi szegény hivatalnokok leadjuk obulusainkat's bizony nem sokat törődünk azzal, hogy a hírlapok meg említik- e vagy nem. A jótett meleg érzése többet ér minden nyilvános nyugtázásnál, Nincs több mit mondjak ! Csak még annyit: nyílt levelét szívesen fogadtam s az abban kifejezett hízelgő epitonokat — bár azokra érdemeden vagyok, — hálásan köszönöm. * * Amerikából jött egy levél, Clevelandból, 0- hio államból. Egy nagybányai úrnő kapta rokonától, ki pár év előtt kiköltözött. Érdekes. Elszakadt véreink minő meleg szeretettel, aggodalommal, gondolnak az anyaországra, a szegény szenvedő magyar nemzetre. A családi vonatkozásokat kihagyva a levélből, szószerint leközölöm az Amerikában élő szép fiatal asszony levelét, melyet lehetetlen meghatottság nélkül olvasni. A levél igy szól : „Édes, drága jó néném ! Nem tudom meg letszik -e kapni e levelemet, mert 'amióta kitört a háború még egy levelünkre sem kaptunk választ, pedig sokat irtunk. Eddig mindössze egy üres borítékot kaptunk, ez még abban az időben volt, mikor az angolok kezén át ment és jött a pos:a Európába és vissza. Rettenetes hatással volt reánk a háboiu és valamennyi honfitársunkra; most is teljesen annak a benyomása alatt élünk, bár tudjuk jól, hogy a magyar és német fegyver győzni fog. Csak a jó Isten segítené meg azt az édes magyar hazát és lenne már béke. Az uram rögtön jelentkezett itt a ^konzulátu- són ; de bizony innen egy férfit sem engednek ál az angolok; a múltkor három német fiatal ember hamis útlevéllel szállt egy hollandi hajóra de leszámolták őket és roppant sok kellemetlenségük volt. A hajók nem vállalnak senkit, aki a német párton van, mert az angolok nyílt tengeren is megállítják a hajót és fettendes módon kegyet- lenkednek. Tízezer számra jelentkeztek az emberak a konzulátuson sorozásra, néha majd összeverekedtek, hogy előbb olt legyenek, azt hitték, hogy a kit hamarabb beírnak, azt, hamarabb küldik haza. Hiába választja el az embert 6000 mértföld a régi hazájától azért úgy él az lelkűnkben, mintha otthon volnánk. Az amerikai magyarok most folyton gyűjtenek és küldik haza a Vörös-Keresztnek. Innen 10 ezer dollárt küldtek Nevv-Jorkbó! 300 ezer dollárt Ha elmúlik a háború, minden megváltozik ; rengetegen fognak haza menni. Itt mindenki boldog, hogy az oroszokat szerencsésen verjük ; reméljük, hogy ha sikerül azokat az átkozott angolokat is megverni, akkor hamarabb vége lesz a háborúnak. Csak a jó Isten szabadítaná már fel Magyarországot a háboiutói. Istenem ! hányán lesznek, akik után üres hely marad ! Szegényeknek csak a lelke fog örülni Magyarország felszabadulásán. A minap itt ima volt a templomban a háborúért. Az elnök az egész Ú nióban imát rendelt. Jobb lenne, ha nem engednék ki a sok muníciót ! De sohasem felejtem el, milyen rettenetes 4. sirás volt; a gyermekektől a legöregebb emberig hangosan zokogott mindenki. Azután csak úgy röpültek a dollárok a Vörös Keresztnek meg az a- ranyláncok és a gyűrűk. L_z emberek folyton kérdik : mikor lehet már haza menni ? Gondoljanak reánk szeretettel, mint ahogy mi is a legnagyobb ragaszkodással gondolunk mínd- nyájokra.“ 1915. január 26. CSARNOK. 9 Nagybányai Vörösbent Egylet műhö- dése a háború alatt. — Irta: Dr. Kádár Antal. — Szent áhítattal, imádságszerüen fogok jelentésemhez, melynek első szava : a nagybányai vöröskereszt egylet fiókjának hála szava legyen. A mikor megperdült a dob, s a harsonák szava hadba állította véreinket, hogy szent és igazságos ügyünket ne csak megvédjék —- de Istennek nevében reményteljes dicsőséges győzelemre juttassák, mindnyájunk szive^megdobbant hazánk és áldásdus dicsőségfeljes fen költ szellemű uralkodónk iránt, ki mellett a magyar nemzet a legbensőbb hódolattal áll vérével erkölcsével a- nyagáva! cs halálig küzdő báforságos odaadással. A nagybányai vöröskereszt fiókjának elnöke, az ő mélységes belátásával, mikor még hazánkat I tszólag veszély nem fenyegette, tehát még 1812- lk év őszén már előre gondoskodott arról, hogy kellő számú és képezettségü önkéntes ápolónők álljanak minden tshelőséggel szemben, a hadve- zetőségnek rendelkezésére, s igy 1912-ben, egy 6 hetes ápoló tanfolyam után, a nagybányai v. f fiók segéiy nyújtásához mérten, kellő szánni kiképzett önkéntes ápolónő állott rendelkezésre. A mikor pedig a múlt év nyarán néhai boldog emlékű trónörökösünk és ennek fenkölt szellemű hitvese politikai bérgyilkosság áldozatai lettek, ezen undok cselekedetnek következményei teljes valóságukban előttünk álltak, haladék nélkül intézkedett egyletünk elnöke egy ujabbi ápolótanfolyam megtartása és egy 100 ágyas kisegítő sebesült hadi kórház létesítése felől, — ezzel karöltve az egylet bizottságokat alakitolt, melyek közül a legfőbb feladat azokra hárult, kik a kórház berendezését magukra vállalták és ezáltal működés képessé tették . . . Ezen utóbb említett tanfolyamon, 60 olyan ápolónő nyert kiképzést, kik ma is felváltva állandóan működnek. Ez azonban még csak egyik fele volt az e- lőkészületeknek, hiányzott még a kórház helyiségének megfelelő épület és a korház felszerelése; ugyanakkor tehát, amikor az önkéntes ápolónők kiképzése folyt, Waigandt Anna őnagysága volt szives közben járni, hogy az áll. polg. leányiskola helyiségei vétessenek a vöröskereszt hadi kisegítő kórház céljaira igénybe, s egyben megindult a gyűjtés a felszerelésre. Megható volt látni és tapasztalni azon úgyszólván tülekedő áldozatkészséget, melyet Nagybánya város közönsége nevében Dr. Makray polgármester ur és egyesek minden kitelhető erejükből igyekeztek a korzáz felszereléséhez hozzájárulni, (miért is engedje meg a mélyen tisztelt közönség, hogy ez alkalommal névszerint is mintegy nyugtázza a nagybányai vöröskereszt fiók egyesület az adakozóknak az adományt.) Folytatása következik. 4
