Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-16 / 11. szám
nagybanyai hírlap 3. 1915. március 16 vetle a papírzacskó szagát. Ezt egyébként igen jól tudják egész Erdélyországszeije s ott nem is papírban tartják a tengerilisztet, hanem vászonzacskóban, amelyet száraz és szellős helyen rendszerint szegre akasztva — akár az aszalt gyümölcsöket — tartanak. Városokban is megcsinálhatják ezt, úgy hogy ha valaki tengerilisztért meg ', visz magával vászonzacskót, amelybe néhány kiló liszt elfér. Otthon pedig legcélszerűbb a kamarában tartani és nem a konyhában, ahol csaknem mindig párás a levegő és igy a liszt gyorsan átned- vesedhetik, a minek a következménye, hogy dohos lesz és ami aztán az ilyen lisztből készül, kenyér vagy puliszka, kesernyés izii lesz. Egyszerre pedig sok lisztet nem tanácsos venni, inkább csak annyit, amennyire akkor szükségük vau. így a kereskedésben is folyton újabb és újabb őrlésű liszt kerülne forgalomba s el lehetne érni könnyűszerrel, hogy állandóan egy- kéthetes lisztet kapna a közönség, Ha pedig jó tengeriliszt jut a háztartásokba, az abból készült különféle eledelek nemcsak a háború végéig maradnak majd az étrenden szükségszerűségből, hanem azontúl is. HÍREK. Március 15. Március Idusán. — Irta: Révai Károly. — Bús március! A hegyen, réteken Csak szűzi fehér hókristály terem ; A patakokon jégpáncél ragyog, Szél ajkán zugnak viharos dalok. A vándorlód reszketve bújik össze, Nincs nyílt viz, ahol szárnyát megfürössze ; Valami bugást visz’ felé a szél, Mint mikor ágyuk érctorka beszél. Ameddig csak vágyó szemünk belát, Sehol se nyílik egyetlen virág; Más esztendőkben amikor tavasz volt, Az erdők alja ibolyát fakasztott, Szerelmes párok járták a mezőt S meg-megpihentek ibolyák között. Zsombékok mentén zajos volt a Ionka S a csalitokban húzott a szalonka. Most bús a táj. A legbúsabb azóta, emelt és a veszélyeztetett állást addig nem hagyta el, amig saját életének kockáztatásával becsületesen el nem végezte kötelességét, — akkor bátorsága jeléül kitüntették a vaskereszttel. Némán, hallgatagon fogadta a kitüntetést és sokáig elgondolkozott, hogy vájjon mit szólnak majd itthon kedves halottai, ha megtudják, hogy I őrzőjüket ilyen nagy kitüntetés érte. Minden büszkeség és kérkedés nélkül tűzte mellére a keresztet és tovább folytatta az ásás kötelességét. A gyilkos háború sok véráldoza ott követelt . . . sok virágzó életet kioltott. Nagy és nehéz fáradságba került az elesett halottak jt eltemetni. Az ellenség heves tüzelése gyakran megakadályozta az elesett halottak felszedését és kényszerűségből, — hogy újabb embeiáldozatba ne kerüljön — a halottakat ott hagyták a csatamezőn : De „vakondok mester“ megkockáztatta azt, ami szinte őrültnek látszott. Kimerészkedett az ellenséges tüzbe, ahol elhalt bajtársai pihentek. A borzalmas halálmezőn nem ismert félelmet, mert hiszen már régi ismeretségben állt a halál birodalmával és a halottak eltakarítása képezte élethivatását. Elővette tehát ásóját és addig ásott, addig hányta szét a 1öld rögét, amig minden elesett bajtársának, rendes, kimért nyugvóhelyet készített az ellenség földjében. Hogy szárnyra kelt az „Azt üzente" nóta. A Kárpátokból — hol nagy tél lehet, — Hozott a posta egy kis levelet. Egy honvéd irta. Íme a levél, Amely tavaszról, virágról beszél : „Nálunk tavasz van : szivünk tavasza. A földet — amit úgy hívnak : Haza, — Az ibolya itt már sűrűn belepte, Mert tüzes szellők ringanak felette. De csodálatos i Az ibolya itt — Nem úgy mint otthon, kékes szilibe nyit, Hanem piros s a hómezők felett, Mint a kaláris gyöngyszeme pereg. Néhol — a merre nyíltabb egy-egy lejtő, — Bíborban ég a hófehér terítő ; A Kárpátoknak olyan egy-egy foltja, Mintha a legszebb pipacstábla volna. Olyik pajtásom azt is mondja : hát Azért piros, mert vér az, nem virág ! A pajtásomnak igaza lehet, Mert ég bennünk a hazaszeretet!“ Nincs több a drága levélben, csak ennyi. Én Istenem! Mily szép magyarnak lenni! Kitüntetés. Laitner Elek miniszt. tanácsos besztercei erdőigazgatónak Király ő Felsége a Lipót rend lovagkeresztjét adományozta. Kinevezés. A vall és közoktatásügyi miniszter Szabó Istvánt, — Szabó Adolf nyug. er- dőigazgató fiát — a szegedi állami főreáliskolához i rendes tanárrá nevezte ki. Emlékeztető ^Szombaton, e hó 20-án este „Háborús est“ lesz a Lendvay-szinházban. Kérjük helybeli és vidéki olvasóközönségünket, hogy minél tömegesebben részt venni szíveskedjenek. A | megsebesült harcosok áldása fakad a pártfogók nyomában. A részletes műsor a falragaszokon olvasható s múlt számunkban is közöltük. Külön meghívók nem adatnak ki. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében. Felül- fizetések hálás köszönettel fogadtatnak és hirlapi- lag nyugtáztatnak. Soltész Elemér. Ün nepe volt a Polgári Körnek múlt vasárnapon. A felolvasó asztalnál a nagybányai ref. egyház nagy tudásu és ékesen szóló papja, Soltész Elemér ült, ki a háborúról, mint szükséges rosszról tartott szabad előadást. Soltészt Azt sem tudta, hogy önfeláldozó munkájáért és bátorságáért kapitánya az elsőosztályu vaskereszttel való kitüntetésre terjesztette fel. Nem sejtette, hogy ő is a hősök sorába tartozik. Egy napon azonban a kapitány sem tért i vissza a csatatérről és a hűséges, becsületes „vakondok mester“ elindult keresésére, amig végre ráakadt felebbvalójára ... Ott feküdt a mezőn véresen, remegő ajkakkal . . . lihegő mellel. „Vakondok mester“ erős karjaiba emelte és mikor a sötét éjszakában a sebesülttel mind hátrább jutott, érezte meg a test sujáról, hogy nemsokára ismét szükség lesz az ásójára ... Azután megásta a sirt és abban a pillanatban, amikor munkáját befejezte egy golyó hasította át a levegőt és egyenesen a sirásó mellébe fúródott . . . Portyázó bajtársai ott találták véiesen a nyitott sir szélén. Karjaiban a kapitány holttestét szorongatta és reszkető ajkai már csak ezt a néhány szót tudták nehézkesen lebegni: — Kérlek . . . ássatok számomra . . . tisztességes, rendes nyugvóhelyet! . . . Teljesítették utolsó kívánságát. Saját ásójával, hűséges szerszámával ásták meg gondosan a sírját, miután előbb mellére tűzték az elsőosztályu vaskeresztet, mely épen akkor este érkezett meg számára. Azután tisztelegtek sírja előtt és őszintén el- siraták a derék „vakondok mestert,, . . . gyakran volt alkalmunk a szószékről hallani a templomban, nyilvános ünnepségeken is szónokolt, amikor is mindig csodálattal adóztunk neki nagy tu- | dása és ékesenszólásaért. Szabad líceumi előadása azonban ezeket mind felülmúlta. Biztos kézzel nyúlt bele a történelembe s kiáltó példákkal bizonyította a fegyveres harcok jogosultságát az őskeresztény kortól a mai napig. Idézetei a bibliából s a világtörténelemből fényes bizonyítékát szolgáltatták alapos tudásának. Beszéde végén rámutatott a mai világháború keletkezésének okaira; lelkes szavakkal ecsetelte hős fiaink küzdelmét, kik az igazságért, a becsületért, a hazáért harcol- | nak s nem önző érdekekért. Beszédét imaszerü fohásszal végezte, kérve a Gondviselést, hogy mielőbb hozza el és terjessze ki reánk a béke áldásait. A hallgató közönséget pár pillanatra mélységes áhitat fogta el, azután kitört a lelkesedés s zajosan éltette a tudós papot. Ünnepélyek- A tegnapi — március 15-iki — hagyományos nemzeti ünnepségekről már csak jövő számunkban emlékezhetünk meg. Isteni tiszteleteket tartottak a róni. és gör. kath. valamint az ev. ref. és ágostai ev. templomokban. Az iskolák is nagyobb ünnepségek keretében emlékeztek meg a magyar szabadság hajnalhasadásáról. A város lobogó díszt öltött. Gyászisteni tisztelet volt tegnap az izraelita templomban az elesett hősök lelki üdvéért, i Nem okvetetlenkedésből, — de fölemlítjük, hogy talán lehetett volna más napra tenni a gyászisteni tiszteletet mert tegnap március lóiké volt , nemzeti ünnep! Az egész nemzetnek dicsőséges örömünnepe. Országos vásár. A hétfőn megtartott baromvásár forgalma elég élénk volt. Felhajtatott 523 drb marha, 314 dib ló, 2 kecske, 225 drb sertés, összesen 1059 drb. Eladatott 392 drb, szarvasmarha, 126 drb ló, 2 kecske, 202 sertés, összesen 728 drb, Az árak rgen magasak voltak. A keddi kirakodó vásár forgalma is meglehetős volt. A vöröskereszt egyesület közgyűlése. A vöröskereszt egyesület nagybányai fiókja vasárnap délelőtt Va 11 órakor választmányi, 11 órakor pedig közgyűlést tartott. Mindkét ülésen Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos elnökölt, ki a közgyűlést igen tartalmas beszéddel nyitotta meg, háláját, elismerését fejezve ki Nagybánya hazafias közönségének, hogy áldozatkészségökkel lehetővé lettéií az egyesületnek a rája váró nagy feladatok kifogástalan teljesítését. Már a háború kitörése e- lőtt ápolói tanfolyamot rendezett az egyesület, a háború kitörése után pedig kisegítő hadikórházat állított föl, melyben 98 ágyat rendeztek be. Elnök külön is kiemelte Waigandt Anna polgári leányiskolái igazgató fáradhatatlan munkáját, melylyel a kórház ügyeit szolgálta ; majd a kórház orvosainak: dr. Kádár Antal, dr. L. Berks Lajos vezértörzsorvos, dr. Selegián János és dr. Winkler Jenő nagy munkájáról emlékezett meg hálás elismeréssel. Ezután K. Pauer Viktor főmérnök, az egyesület titkára olvasta föl mindenre kiterjedő titkári jelentését, mely részletes felvilágosítást ad azon nagy munkáról, melyet az egyesület a háborús hónapok alatt végzett. A közgyűlés úgy az elnöknek, mint a titkárnak ügybuzgó tevékenységükért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A pénztárnok jelentését tudomásul vették s a költségelőirányzatot jóváhagyták. Végül az alapszabályok értelmében a a választmány egyharmadáf ki kellett volna sorsolni, de a sorsolást nem ejtették meg, hanem a közgyűlés a választmányt a maga egészében további bizalmáról biztosította. Az indítványok során Bozsenyik Béláné indítványára elhatározták, hogy az utczákon gyüjtőládákat fognak felállítani. A gyüjtőládákat, melyekbe pénzt, cigarettát, szivart stb. lehet bedobni, a nagy közönség szives figyelmébe ajánljuk.
