Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-09 / 10. szám

bán a nyersanyagpótló szereknek nabJ szerepe. A tudomány bizonyára rá fogja magát vetni arra a térre és a gyakorlatnak kell majd hasznosítania az itt leszűrendő tapasztalatokat. Kétségtelennek tartom azt, hogy a há­borút nagy gazdasági munka és hitel sze­rint nagy gazdasági fellendülés korszaka fogja követni. A helyreállítás munkája már magában véve is évekre terjedő foglal­koztatást ad a gazdasági életnek. Legne­hezebbek lesznek talán a háborút közvet­lenül követő hónapok, amikor megszűnvén a nagy katonai megrendelések, egy bizo­nyos űr fog előállni mindaddig, mig a helyreállítás munkájához szükséges ipari tevékenység meg fog indulni. Ebben a közbeeső időben gondoskodni kell arról, hogy a visszatérő munkások számára a- zonnal megadassák a kereset lehetősége és az államnak, törvényhatóságnak és a társadalomnak össze kell fognia, hogy ez az átmeneti idő könnyűvé tétessék — hogy mindjárt meginduljon az újjáépítés munkája. Nehéz feladatok várakoznak a gazda­sági életre. Egy nagy előnyünk azonban lesz a múlttal szemben. A háború vissza­adta mindannyiunknak a monarchia fennál­lásába és erejébe vetett hitet. A monarchia visszaállított presztízse minden iparost, minden kereskedőt kisérni fog hóditó út­jában és meg fogja nekik adni azt a bá­torságot, azt az önbizalmat, amely minden vállalkozásnak alapfeltétele. Srapnell és gránát. A hadijelentések, amelyek számunkra, itthon- maradottakra, a nap eseményét jelentik, valóság­gal hemzsegnek oly kifejezésektől, amelyeknek je­lentését csak sejthetjük, melyeket azonban a laikus publikum bizonyára nem ért meg mindig teljesen. Egy gránát, hangzik néha a jelentés, az ellensé­ges tüzérség közé csapott s elpusztított több ágyút. A lövészárkokat srapnellek árasztották el, a fede­zékeket keresztül törték s magukban az árkokban is pusztításokat végeztek. Majd ismét arról érke­tül ?z első hét fájdalmas aggodalmain. És hébe- hóba egyik-másik sebesülttől jó híreket is hallott az ő harcosairól, akik szintén együtt haladtak a többiekkel győzelemről győzelemre, de épen me­nekültek minden ütközetből. Márta asszony hálásan fogadta a híreket, hálás volt a Mindenhatónak, hogy megőrizte övé­it és szivének háláját a szegény sebesültek szere­tetteljes és gondos ápolásában merítette ki. Egy­szer a sebesült-szállitmánynyal együtt néhány fo­goly francia tiszt is jött és ezeket különös gond­jaiba ajánlották Márta asszonynak. Magában csendesen ágaskodott a lelke, hogy ezeket kénytelen ápolni és bár a kezét akarták csókolni néma hálával, ha csak valamit odanyuj- tott nekik, sohasem tudta elfelejteni velük sz?m- ben, hogy annak a nemzetnek a fiai, akik szintén fölidézői voltak a háborúnak. Ott feküdt többek közt az osztályán egy gyerekarcu fiatal tiszt is. Fiatalsága annál inkább a szivébe markolt Márta asszonynak, mert nagyon jó fiúnak látszott. Sötét szemei mindig félénk mozdulattal kisérték mozdulatait és nem egyszer akarta megcsókolni a kezét, ha frissítőt nyújtott lázas ajkainak. dk hir, hogy az ellenfél kartácstüzet zúdított csa­patainkra, majd meg repülőgépekről és Zeppeli­nekről levetett bombák házakat gyújtottak fel s embereket öltek meg. Hogy miben külömböznek egymástól ezek a különbözőfajta lövegek, minő a hatása az egyiknek és minő a másiknak, mikor melyik vétetik használatba, mindezt a laikus nem tudja. Némi ismeret ezen a téren bizonyára nö­velné érdekesünket a hadszíntérről érkező hitek iránt. A tüzérség számára elsősorban a célpont megállapítása a fontos. Ha sikerül csekélyebb el- lentálló képességű, úgynevezett födözetlen célpon­tokat találnia, ami másszóval anyit jelent, hogy az ágyucsövet olyan objektumok felé irányítja, a- melyek némiképpen sima felületen foglalnak he­lyet az ágyú előtt, akkor leghatékonyabban a ren­des, úgynevezett lapospályáju ágyú kerül alkalma­zásra. Ezekből rendszerint srapnellt lőnek ki, s repülési pályájuk vízszintesen halad. Ha olyan célpontot kell találni, amelyek fedezékek mögött, mondjuk egy domb, vagy egy hegy mögött, gyár­kémények vagy magas épületek mögött vannak, akkor a lapospályáju ágyúból kilőtt löveg vagy magába a fedezékbe fog csapni, vagy talán túl repül a fedezéken, csak éppen az óhajtott célt nem fogja eltalálni. Ilyen esetekben olyan ágyu­kat kell alkalmazásba venni, amelyek lövegeinek repülési pályája hajlott Ívben halad, a löveg me­redek ívben hagyja el az ágyút s a fedezék mö­gött meredek ívben csap bele a célpontba. Tábo­ri tüzérségünk, amely ellenfelét tulajdonképpen csak sik terepen találja, manapság már nem megy sokra a hosszucsövü ágyúval. Sűrűn kerül abba a helyzetbe, hogy az ellenséget halmok és mes­terséges fedezékek mögött keresse s ezt a felada­tot a 10.5 cm. kaliberű könnyű tábori haubitz oldja meg. Minthogy azonban a legutóbbi hábo­rúkban a fősúlyt arra fektették, hogy a lövészár­kokat minél erősebben építsék ki, gyakran meg­esett, hogy ezek a könnyű haubitzok szintén nem feleltek meg többé a célnak. Mert a fedezékek erős betonfalait nem voltak képesek keresztül tör­ni. Nagyobb kalibtrü haubitzokat kellett tehát használatba venni s az említett célra most a 15 centiméteres haubitzokat használják. A különböző ágyuknak külömböző lövegeik vannak. A leggyakoribbak a gránát és a srapnel!. A srapnellt elsősorban akkor használják, ha fede­zetlen élő célokra kell lőni. A srapnel) vékony- burkolatu löveg, amelyben nagyszámú apró golyó van elrejtve. A srapnell-Iöveg robbantószerrel van megtöltve, amely öszeköttetésben van az élén el­helyezett gyujtószerszámmal. Ha e robbantószert meggyujtják, szétveti a burkolatát s a szabaddá lelt golyócskák azzal a sebességgel repülnek, a- melylyel a sértetlen löveg a burkolat szétvetésé- nek pillanatában megindult. A srapnell különös jelentősége a mélységre gyakorolt nagy- hatásában áll, vagyis ha az ellenség egy ütegét először meg kell keresni s aztán belőni akarjuk magunkat er­re. A távolságot ugyanis, amelyben az ellenfél található, nem szükséges pontosan megállapítani, mert a srapnellgolyók akkor is elegendő módon eltalálják a célt, ha az ötven méterrel közelebb vagy távolabb áll. A gránát a srapnelltől már abban is külön­bözik, hogy a burkolata jelentékenyebben erősebb. Belsejében szintén robbantószer van, mely ugyan­csak az élén elhelyezett gyújtóval áll összekötte­tésben. Ha nagyon erős ellentállásu célpontot kell találnia, akkor teljes löveg gyanánt veszik hasz­nálatba. Ez legfőképp olyankor ford'd elő, ha fe­dezékeket kell keresztül törnie vagy ágyukat el­pusztítania. Ha azonban a gránátok bizonyos te­kintetben a srapnell feladatával bírnak, vagyis ha közvetlenül fedezékek mögött levő eleven célok ellen használják, úgy a gránátot a belsejében pik- rin-savval vagy más erős hatású robbantószerrel töltik meg, amely a robbanásnál megszámlálhatat­lan sok apró részecskére szakítja a gránátot. A gránát szilánkjai minden irányban szétszóródnak, mi által persze a kívánt célpontot eltalálják. Ter­mészetesen hátrányai is vannak a gránátnak. A hatás ugyanis csak akkor megfelelő, ha közvetle­nül a fedezék előtt vagy mögött robban fel. A lemodernebb löveggyártási technika azon fáradozott, hogy egy egységes löveget teremtsen, amely egyesíti magában a srapnell és a gránát előnyeit. Konstruáltak egy löveget, amelynek fala középerős, és bensejében két helyen van a rob­bantószer elhelyezve s aszerint, ahogy a gyújtó- szerszám be van állítva: srapnell vagy gránát gyanánt hat a löveg. Világos, hogy egy ilyenfajta egységes löveg, amely külömböző speciális löve­gek kétfelé ható erejét egyesíti magában, hatásá­ban a speciális löveg mögött marad, másrészt azonban olyan előnyei is vannak, hogy bizonyos esetekben bízvást szívesen lemondanak a nagyobb hatóerőről. Mióta a léghajók és repülőgépek veszedel­mes hadieszközzé váltak, természetesen megfelelő védekezésről is kellett gondoskodni. Különböző rendszerű ágyuk szolgálnak e célra, amelyekhez egészen különfajta gránátokat készítenek. Ezeknek az ágyuknak olyan szerkezetük van, hogy a lőve­És milyen szívesen beszélt volna vele sze­gény fiú ! Sajnos, nem tudott egyáltalán németül, Márta asszony pedig büszkeségében nem akarta elárulni, hogy milyen jói beszél franciául. így az­tán mindig csak a legszükségesebbeket hallgatta meg — hiszen ellenség volt, a vérszomjas, bor­zalmas ellenség . . . Egyszer aztán könyörgő hangon kérte, hogy írjon az édes anyjának, aki éppen olyan jó és derék asszony, mint a „Madame“ és aki nem tud semmit róla s talán elveszettként siratja. Márta asszonynak valami élés fájdalom nyi­lait a szivébe, de aztán csendesen, mintha nem értette volna szavait, elfordult. Amikor ismét odalépett az ágyához, a beteg nyugodtan feküdt a helyén. De az arca még hal­ványabb volt, mint máskor és lehunyt szempillái alól könnyek peregtek le. Ettől kezdve nem terhelte őt többé a fogoly semmiféle kéréssel ... Nyolc nap óta nem kapott Márta asszony semmiféle hirt a fiáról. Ez már máskor is meg­történt, de most különösen nyugtalanította. Aztán egyszerre csak „eltünt“-nek jelentették. Eltűnt! A szerencsétlen anyát csaknem ágy­ba döntötte a fájdalom. Vájjon meghalt ? Vagy sebesülten fekszik valahol ellenséges földön? Vagy — fogságba esett? És semmit meg nerri tudhat felőle, mig vé- : get nem ér a borzalmas háború. Aggódó, fájó szívvel ment ezen a napon a kórházba és egész más szemekkel nézte a sebe- ! sülten elfogott harcosokat, mint eddig. Hiszen a- zok is csak ugyanazt tették, amit az ő férje és fia tesznek. Vagy talán már csak tettek. Hiszen azok is csak hazájuk hivó szózatát követték! Hát lehet őket egyenkint felelőssé tenni azért a gyász- j ért és szomorúságért, ami ránk köszöntött? És vájjon, ha az ő fia is fogoly — ha sebe- i sülten, ápolásra várva jutott egy francia anya gon­dozása alá, vájjon az is elzárja majd előle a szi­vét és csak a kötelességét teljesiti a sebesült el- j lenséggel szemben ? Vájjon az a sok kiömlő vér kiengeszteli-e azt az egymás elleni gyűlöletet, ame­lyet a népek a szivükben hordoznak ? A hangja, amely a megsebzett anyai szív mélyéből fakadt, ma lágyabb, odaadóbb volt, mint máskor. És a fiatal tiszt nyomban észrevette ezt a hangulatváltozást, nyomban kiélezte a hangja csengéséből, az anyai szív melegét és aínikor

Next

/
Thumbnails
Contents