Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-23 / 8. szám

1915. február 23 NAGYBANYAI HÍRLAP 4 vánban, s most hogy a harctérre ment, hálátlan­ság a bandát kizárni. Bármint mérlegelem az e- lém terjesztett ügyet, nem tudok állást foglalni. Először: mert az István-szálló igazgatósága szu­verén az ő intézkedéseiben s bizonyára ok és a- lap nélkül nem cselekedett. Másodszor: mert Á~ dám Józsi bandája ezidő szerint jól játszik. Tehát nincs miért mellőzni. Harmadszor: sem a Nagy­bányai Hírlap, sem az interveniáló fiatalember be­leszólása nem dönti el a port, hanem a nagy kö­zönség, mely a leghivatottabb kimondani, hogy melyik banda a jobbik? Különben azt hiszem, ha Dula Jancsi majd annak idején a vaskereszttel mellén hazatér, az ügy magától megoldódik. [r. : . ==" ' BÁNYÁSZÁT. ~ . .. ....I . . .-f- Wieszner Richard. A háború vérveszteséggel jár. Aki oda áll a gyilkos puskacső elé, az számoljon le életével s barátkozzék meg a halál szomorú gondolatával. A most'düló világháborúban a nemzet színe-virága vesz részt; mindenki, akit a Haza gondolata hevít s kiben nincs gyávaság: oda viszi életét a harc­térre s áldozatul hozza. Ifjak, gyermekek, éleniedett férfiak csodás lázzal a szivükben rohannak a bizonyos halálba, mert a Haza megmentéséről van szó. Nem a kö­telesség viszi őket a harcmezőre, hanem a mámor, a lelkesültség, az az isteni ajándék, ami nélkül az ember nem volna ember, csak hitvány állati test, lélektelen anyag. Téged is, — kiről e pár megemlékező szót irom, — ez a nemes érzés ragadott el s adta a kardot kezedbe. Öreg katona voltál, ki kötelességedet a béke éveiben híven teljesítetted s átlépve a határmes- gyén a boldog családi kör kiterjesztett szárnyai a- latt élvezhetted az elismerés legszebb jutalmát. De — mint a vén csataló, — meghallottad a riadó kürt szavát. Kiragadott a vágy, a hazaszeretet a család ölelő karjaiból s első voltál, ki fölajánlot­tad karjaidat a Haza védelmére. S az első áldozatok kiomló vérpatakjába a Te véred is elvegyült. Nem adatott meg neked, hogy a diadalmámornak részese lehess s a kivívan­dó utolsó győzelemkor együtt kiídthassad bajtár­saiddal : „Éljen a Haza! Éljen a Király!“ Meg­fosztott a Végzet attól is, hogy Téged szerető családodat még egyszer kebledre őlelhesd. A hű­séges élettársat, gyermekeid anyját, az árván ma­radt bimbókat nem hagyja elveszni a társadalom ; mindennapi kenyerükről gondoskodik az állam ; csak a szeretet fog hiányzani körükből, az a szeretet, amit csak egy apa képes gyermekeinek adni. Nehéz dolog arról beszélni, hogy szükséges volt-e Wiesznernek meghozni ezt a legnagyobb áldozatot? Ő túl volt már a hadköteles koron s életének hátralevő napjait családjának szentelhette volna háborítatlanul. Nem tette! Előbbre tartotta Hazáját és Királyát a vérség kötelékeinél is. Ez a cselekedete nem képezheti vita tárgyát. Abban a nagy könyvben, amit a Gondviselés vezet, föl lesz jegyezve az ő csele­kedete s hősi halála óriási súllyal billenti a mérleget a nemes gondolkodású férfiú javára. Wieszner életrajzát röviden az alábbi sorok­ban találja a szives olvasó : Született Grácban, Stájerországban 1869 áp­rilis hó 15-én. Tehát csak most töltötte volna be 46-ik életévét. A gimnázium alsó osztályait Iglón végezte, majd Kassára ment a középipar­iskolába, 1888 bán a selmeczi bányaiskolát láto­gatta. 1890-ben leszolgálta az egy éves önkénte- si katonai évet, s tartalékos hadnaggyá neveztetett ki. 1892-ben ténylegesiíés céljából bevonult gya­korlatra, mely után tényleges hadnaggyá, 1897-ben pedig főhadnaggyá neveztetett ki. Időközben letelte az államszámviteltani vizsgát is s 1899-ben belé­pett a selmeczi bányaígazgatósági számvevőség­hez, amikor is Bercgmegye alispánja előtt a ma­gyar honpolgári esküt is letette és honosíttatta magát. 1902-ben jött Nagybányára, hol fokozato­san haladt a ranglétrán, úgy hogy 1914-ben már a számtanácsosi rangot érte el. A katonai rang­létrán is emelkedett: pár év előtt tartalékos szá­zadossá nevezte ki a Király. 1899-ben házasságra lépett Békássy Erzsébettel, kivel boldog házas­ságban élt s 3 gyermeke született. Ily viszonyok közt találta őt az 1914 évi nagy világháború ki­törése. Egy pillanatig sem habozott: kardot kötött. Újra is ismétlem : nem szabad vita tárgyává tenni azt, hogy helyesen cselekedett-e, vagy nem! Életkora nem kötelezte, de hazaszeretete ragadta őt! Aki nem igy cselekedne, az vesse reá az el­ső követ. 1914 augusztus hó 2-án mint tartalékos szá­zados bevonult Besztercebányára, a 16-ik népföl­kelő gyalogezredhez, honnan csakhamar az északi harctérre vonult. Több győzelmes ütközetben vett részt, vité­zül, hősiesen küzdött, inig a szeptember 2-án Kulikow és Artazdó között, Lemberg felett vívott ütközetben mély fejsebet kapott. Ez ütközetnél az oroszok igen erősen támadtak s szemtanuk vallo­mása szerint a rohanó orosz sereg keresztül gá­zolt a holtakon és sebesülteken is. A hős száza­dos itt lelte halálát 45 éves korában. Wiessner Richárd, rokonszenves modorával, kedves szol­gálatkészségével általánosan tisztelt és becsült ne­vet és sok jóbarátot szerzett magának. Hősi halá­lának hire a legmélyebb részvétet keltette s város­szerte általános a részvét fiatal hitvese s három árván maradt gyermeke iránt, kiket a szörnyű csa­pás szivükön talált. A Mindenható adjon erőt ne­kik gyászuk elviseléséie, kik mindenüket odaadták a magyar hazának. Nagybánya társadalma kegye­lettel fogja megőrizni a becsület mezején dicsősé­ges halált halt százados emlékét! . . CSARNOK. Iplótöredéli a kárpáti harcakbál. November elseje volt. Barna sötétség ült rá a Prut völgyére, amelyből nehezen emelkedett ki M-n. városának képe félig leégett házaival, nép- telen utcáival. A kanyargó, zöld szinü Pnh fényes csikja locsogva futott végig a völgyön és mintha dühében tajtékozott volna, ködfelhőt bocsátott ki magából, amely ráfeküdt a partot követő vasúti töltésre. A töltésen a mi zászlóaljunk íopta magát előre a sötétség oltalma alatt. Szó nélkül, ciga­retta nélkül, surranva, mint egy sereg kisértet. Az egyik völgynél azután bekanyarodtunk és nemso­kára négykézláb állva kezdtünk megmászni egy rendkívül meredek, kopasz hegyet, amelynek te­tején néhány rutén ház árválkodott. A kémények füstöltek, jeléül annak, hogy a lakók a házakban vannak. Amint az elővéd a hegy gerincére ért, egy bujkáló rutén legényt fogtak el. A fiatal 17—18 éves legény rendkívül meg volt ijedve, ami már magában is elegendő gyanút keltett. — Mit keres itt ? —• Emilt a másik hegyen lakom, eltévesz­tettem az utat, azt keresem. —- Hazudsz te tolvaj, felelj, hogy mit ke- ressz itt, mert halál fia vagy! — Igazán az utat keresem, erősködött a le­gény és ijedten pislogott a közelben levő ház fe­lé, ahol a tornácon egy fehérruhás női alak kör­vonalai látszottak. — Ki ösmer itt téged ? — Senki, hacsak az a menyecske nem, aki ott a tornácon áll. A legényt odakisérik a házhoz, a lépések zajára egy ringó járású, rutén menyecske jött ki az ajtón. Annak láttára, hogy a ház egy csomó fegyveres bakától van körülvéve, egész halálra ijedt, hogy alig lehetett egy szót is kivenni belőle. — Hol az urad ?-— Katona, odavan a háborúba. — Ki lakik itten ? — Én, az öreganyám és két kis gyermekem. — Ismered ezt a legényt? — Ne . . . e . . . em ismerem . . . — De Marka, szólt a legény . . . — Ne . . em ismerem, szólt az asszony révetegen. — Akkor, hazudtál fickó, szólt a tiszt, akkor te kémkedtél itten. A legény megadóan hajtotta le a fejét és tudta a sorsát, mivel a Marka megtagadta. Többé nem válaszolt egy kérdésre sem. Kémkedés gya­nújában találtatott, tetten‘éretett, tehát minden te­ketória nélkül elérte sorsát. Egy óra múlva egy szilvafáról nézett a szép Marka ablakára, csakhogy a nyakára rászorult a kötél, amely beléfojtotta a szerelmes sóhajt az őt megtagadó Marka után. A hold kibújt közben a felhők közül és rá­bámult az akasztott ember sárga arcára. Tudj’ Isten, nekem az volt a meggyőződé­sem, hogy ez a legény parasztgavallériából halt meg és ez a gondolat nem hagyott nyugodni. Má­soknak is elmondtam a véleményemet, vallatni kezdtük a Markát s bár az álhatatosan tagadott, nekem az ő ingadozó feleletei, hol piruló, hol el- sáppadó arca felfedték a tényállást. Úgy lehetett a dolog, hogy a legény a rin­gó csipőjü szalmaözvegynél tett egy nem első lá­togatást és mi akkor leptük meg, mikor épen visszatérőben volt. A szembesítésnél az asszony megtagadta, mert hisz akkor kitudódott volna min­den. A legény meg nem szólt, hisz akkor a Mar­ka esett volna szégyenbe. Sok ideje nem volt gon­dolkodni, mert hát ebben a háborúban nem sok ideje vau a kémnek. Észre se veszi, már lóg. Közben elkészültek a lövészárkok a hegy é- lén. A közelben volt széna bőségesen, tehát be- gubózhattunk a hideg elől, mint valami nagy se­lyembogarak. Az őrök kiálltak, mi pedig néhány perc múlva horkoltunk és álmodtunk az aranyter- mö Erdélyországról ... a kis városkáról ... az otthon maradottakról. A B I K S Z Á D I Árjegyzéket kívánatra küld a üszői gyógyfürdő igazgatósáp. természetes ásványvíz gyógy- liatása hurotos bántalmaknál páratlan ; a legutóbbi termésű savanyú uj borral vegyítve % kitűnő italt szolgáltat. Q VT TV V V Kapható mindenhio

Next

/
Thumbnails
Contents