Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-16 / 7. szám

1915. február 16 NAGYBANYAI HÍRLAP 3 Kinevezés. A m. kir. igazságügyi miniszter Dr. Horváth József kir. járásbirót az élesdí já­rásbírósághoz vezető járásbíróvá nevezte ki. Kitüntetés. Ő Felsége a király G rét z ma­ch er Gyula zászlósnak, az északi harctéren, az ellenség előtt teljesilett kiváló szolgálatáért az 1 ső osztályú nagy vitézségi érmet adományozta. Adakozás. A múlt hét óta a helyi hadse- gélyző javára adkoztak: Szűcs Károly jan. febr.- ra 20 K. Bernhardt Adolf, Lakos Imre, Égly Mi- | liály mindhárman febr. ra 5—5 K. Morágyi Ist- j ván 10 K Thanhofíer D. Pál 6 K. L. Berks Lajos februárra 10 koronát. Adakozás a Vörös Kereszt egylet részé­re. A m. kir. bányaigazgatóság tiszti kara, Csillik György elhunyta alkalmából, koszorú megváltás címén 31 koronát adományozott a helybeli Vörös Kereszt egyletnek. És pedig; Neubauer F’renc 5 K. M a r t i n y István 3 K. Ó b I a t e k Béla 3 K. Veress József 3 K. G e 11 é r t Béla 3 K. Révai Károly 2 K. Kápolnai Pauer 2 K. Palla Á- kos 1 K. Ágh János 2 K. Janin ik Viktor 2 K. P o I i c s e k Ede 1 K. berencei K o v á t s Géza 2 K. és György Gusztáv 2 K. Háborús est Nagybányán. Mint értesülünk nagy szabású háborús estély rendezése van terv­be véve. A részletek megállapítása most van fo­lyamatban. Az estély jövedelme a Vörös Kereszt céljára lesz fordítva. Jövő számunkban már bőveb­ben írhatunk róla. Vármegyei közgyűlés lesz febr. 18-án, d e. 11 órakor Nagykárolyban, melyre Csaba Adorján már szétküldötte a meghivót. Az alispán jelentése után a központi választmány megalakítása követ­kezik. Abauj-Torna átirata. A vörös félhold segé­lyezése. Kassa átirata. Hadifoglyok gyámolitása. Ezek a főbb tárgyak Összesen 115 tárgy szerepel a meghívón. Steinfeld Sámuel nagybányai lakos malomipar üzem engedélyezése ügyében kelt ira­tokat a közigazgatási bizottság megküldi. Felsőbá­nya szervező szabályrendeletének módosítása. Fel­sőbánya 35 ezer koronás kölcsönügye. Kapnikbá- nya szervező szabályrendelete. Köszönetnyilvánítás. Felejthetlen fétjem el­hunyta alkalmával megnyilvánult részvéiért fogad­ják mindnyájan hálás köszönelemet. Nagybánya, 1915 február 14-én. Özv. Csillik Györgyné. A főispán beszéde Szatmár közgyűlésén. Csaba Adorján főispán Szatmár város közgyűlé­sén nagyszabású beszédet mondott. Mi csak egy­két kimagasló mondatát idézzük beszédjének, hadd értsék meg azok, akiket illett. Például egy helyt azt mondja: „El fog jönni, el kell jönnie az idő­nek, mikor az ilyen egyéneket (a zsaroló üzéreket érti) a társadalom itélőszéke elé állítja és porba sújtja“ Vagy: „Vannak a társadalomban olyanok, kiknek rideg leikéhez sem az éhezők segélykérése, sem az özvegyek és árvák siralma nem talál utat.“ Az ilyenekre aztán ezt mondja : „Aki magát e fel­adat (a segélyezés) alól kivonja, nem érdemli meg, hogy a magyar társadalomban helyet foglaljon.“ Jó lesz ezt nálunk is megjegyezni. Mozi. Gyönyörű mozi előadásban volt ré­szünk csütörtökön és vasárnap. Különösen a va­sárnapi háborús képek hatottak szenzációszerüleg. Csak egy megjegyzésünk volna az egyik képre : az 1914 év Allegóriájára. Abban Magyarország egyál­talában nincs feltüntetve, mintha a magyar nemzet fiai nem is léteznének a világon. Pedig tudjuk — s a külföld is jól tudja, — hogy a mi fiaink vi­szik a diadalmas harcokban a vezérszerepet. Ám ennek nem az István szálló az oka. Az igazgató­ság előre nem tudhatja, hogy minő képek kerül­nek bemutatásra; nem tudhatja, hogy az az iró, ki a mozi darabnak szerzője, — egyszerűen elsik­kasztja Magyarországot. Nem tagadható, rosszul e- sett látnunk e képet, de azért szép és lelkesítő volt. A gabonakészletek kötelező átengedése készpénzért. A kormány a törvényben kimondott jogánál és magasabb országos érdek folytán ren­deletet adott ki, mely szerint a közigazgatási ha­tóság által a földmivelésügyí miniszter meghatal­mazottjának közreműködésével hozzá intézendő fel­szólításra mindenki köteles a búzából, rozsból, árpából és zabból birtokában levő készletet fel­tartani és a készletnek azt a mennyiségét, amely a saját házi és gazdasági szükségletének a köz­igazgatási hatóságáltal megállapítandó mértékét meg­haladja, a hatóságilag megszabott legmagasabb á- ron, készpénzfizetésért az Országos Gazdasági Bi­zottság részére átengedi és vagy azonnal, vagy pe­dig négy héten belül abban az időpontban, a me­lyet evégből a földművelésügyi miniszter vagy meg­hatalmazottja kitűz, a kijelölt legközelebbi vasúti vagy hajóállomáshoz szállítani. A vételár az áru­nak a kijelölt állomásra történt szállításakor fi­zetendő. Ebben a tárgyban a közigazgatási ható­ság részéről kis- és nagyközségekben a főszolga­bíró, rendezett tanácsú városokban a rendőrkapi­tány, illetőleg helyettesük jár el. Aki a jelen ren­deletben említett életszükségleti cikkekből birtoká­ban levő készletet a hatóság felhívására be nem jelenti, vagy fel nem tárja, vagy pedig azt elrejti, vagy eltitkolja, úgyszintén az is, aki a készletnek a hatóság által zár alá veit részét elidegeníti, fel­használja, vagy azzal a jelen rendelet ellenére más módon rendelkezik: kihágást követ el és két hó­napig terjedhető elzárással és halszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Egy újabb kormányrendelet ezt az áteng.dési kötelességét ki­terjeszti a búza-, rozs, írpa- és tengeri korpából meglevő készletekre is. Egy fölséges és megható gyászjelentés. A Székelyföldön hősök teremnek, Attila és Csaba- vezér unokái. A székelyfiuk csodálatos hőstetteiről már is egész legendakör kerekedett. Most olvas­suk, hogy egy kézdivásárhelyi fiatal ember hősi halált halt s lesújtott szülői ezt a fölséges gyász- jelentést adták ki: „A büszkeség és fájdalom egy­beolvadó érzelmeivel adjuk hírül rokonainknak, barátainknak és ismerőseinknek, hogy a mi sze­münk fénye, a mi boldogságunk drága része, a példás jó fiú, szerető testvér, gyöngéd rokon, a mintaszerű tisztviselő, körösi és kovásznál S z ő t s Lajos J914. évi november 21-én életének 23-ik évében, Oroszlengyelországban a, brzeznicei erdő­ben az oroszokkal vívott harcban hősi halált halt. Életében is büszkeségünk volt, de hősi halála tündöklő bizonysága annak, hogy az élet legszen­tebb kötelességeinek hűséges szolgálatával méltó volt és méltó lesz a mi büszkélkedésünkre. És hazafibüszkeségünk, e legdicsőbb halál felett ép­pen azért nem bírja elnyomni fájdalmunkat, mert csak most tudjuk igazán, hogy kit vesztettünk a mi komoly, csöndes fiunkban, a mi felejthetetlen hősünkben. A haza áldozatot kívánt tőle és ő o- davitte ifjú életét a fenyegetett haza oltárára fen­séges áldozatul. A soha el nem fajuló, a minden | csöppjében drága gyöngyöt érő székely vér forró harmatával öntözte meg azt a rögöt, melyből ki kell sarjadnia fajunk boldogabb jövendőjének. Tudjuk jól mi, akik őt úgy szerettük, hogy a mi gyászunk ezekben a nehéz próbákkal terhes na­pokban nem áll egymagában. Ezrek és ezrek for­dulnak ma siró szemekkel a halál nagy aratása fe­lé. Sok, sok család hajléka lett a gyásznak szen­tegyháza, hová hasztalan fogja visszavárni a féltő szeretet azt, akit büszke reménységgel hacos út­jára bocsátott, de emberi erőt múlna felül, ha hangot nem adnánk bánatunknak s ha mi is be­le nem vegyitenők a mi jajszavunkat százezrek csöndes zokogásába. A mi hős fiunkat nem csak mi vettük körül szeretettel. Bajtársainak levelei az­zal csililgatják siró bánatunkat, hogy ott is, ahová őt a Jegdicsőségesebb kötelesség állította, a hazáért küzdő seregbeii mindenki szerette. Épp oly hűsé­ges bajtárs volt, mint amily mintaszerű, bátor ka­tona. Attól a perctől fogva, melyben lángoló hon- szerelmével a hadak útjára indult, egészen addig, mig számos véres Útközei után a brzeznicei erdő egyik mohos fatörzsénél átlőtt szivével megtalálták bajtársai hűségéért, hősi bátorságáért, a veszélye­ket és megpróbáltatásokat férfias némasággal tűr­ni tudó leikéért nem csak bajtársai szeretetét, de vitézségi éremben felebbvalói elismerését is kiér­demelte. És kiérdemelte azt, hogy az édes magyar haza, melynek megszentelt rögei nem borulhatnak örök álmai fölé, oda jegyezze fel az ő nevét is azoké mellé, akikkel együtt az önfeláldozás har­cában estek el, s igy adták át el nem mosódó emlékezetüket az örökkévalóságnak ! A haza áldo­zatot követelt tőle. De tőlünk is. És mi odaadtuk, ami nekünk s legdrágább, két nagyreményű fiun­kat ! Az egyik már hősi halálával az örök dicső­ségbe lépett! Legyen a másikkal Az Ur védő, ve­zérlő gondviselése, hogy legalább életünk e még megmaradt vigasztalása, reménysége térjen vissza győzelmesen ölelő karjainkba. A hazáért meghalt I dicsőnek emlékezete áldott mindörökké ! Kovász- na, 1916. febr. hava. Szöfs Lajos és neje. Meg­érdemelné ez a gyászjelentés,, hogy a Nemzeti Múzeumban helyeztessék el örök emlék gyanánt Halálozás. A nagybányai kereskedők testüle­tének régi oszlopos tagja dőlt ki az élők sorából : I Hu n teszhagen Ödön 70 éves korában f. hó 1 11-én jobblétre szenderiilt. Vele a régi puritán jel- ! lenni kereskedők egyike távozott el körünkből, ki- [ két már a mai nemzedék meg sem ért. Nagy ki­terjedt rokonság gyászolja az elhunytat s sok tisz­telő és barát fájlalja kimúlását. A család gyász- jelentése igy szól : Hunteszhagen Ödönné Szaitz Ir­ma mint bánatos neje, úgy a maga mint nevelt ! leánya : Szaitz Emma Straub Antalné, Szaitz Irén dr. Papp Viktorné, valamint sógorai : dr. Szaitz László és neje Ince Janka, Dr. Szaitz Imre és sze­rető rokonai Ruprecht Magdolna, Thaisz Péter, Robelly Lajosné Thaisz Fanny nevében is fájda­lomtól megtört szívvel tudatja, hogy forrón szere­tett férje, jó nevelőapa és rokon Hunteszha­gen Ödön kereskedő f. .év és hó 11-én reggel 1U5 órakor, az utolsó kenet szentségének felvéte- tele után élte 70-ik, boldog házasságának 35-ik, kereskedői pályán töltött 45-ik évében jobbléíre szenderiilt. Drága halottunk holttestét, f. hó 13-án d. u. 3 órakor kisérjük utolsó útjára, mig az en­gesztelő szentmise-áldozatot f. hó 15-én d.'e. 9ó- rakor mutatjuk be jó leikéért. Nyugodjék békes­ségben ! ABIKSZÁ Dl w természetes ásványvíz gyógy- t hatása hurotos bántalmaknál 1 páratlan ; a legutóbbi termésű ▼ ▼ TV V V Kapható iaiudenhio a Büiszádi gyógyfürdőii savanyu uj oorrai vegyítve pposag 0. % kitűnő italt szolgáltat. #

Next

/
Thumbnails
Contents