Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-09 / 6. szám
1915. február 9. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 2. abból, ha Oroszország segítségével meg tudná szerezni Ausztria-Magyarország románlakta vidékeit, s mindjárt megállapítja, hogy Oroszország sem Bukovinának, sem Galicziának, sem Máramarosnak rutének által lakott részeit nem adná Romániának, a Bánságot és Horvátországot pedig Szerbiához csatolná, a miből önként következnék, hogy Orosz- roszág a Prut és Tisza közötti 10—12 millió románt csak mint vazallus-államot tűrné meg egy ideig, a mig a nagy szláv oczeán teljesen el nem nyelné. Ki volna olyan együgyü, — mondja a röpi- rat — hogy azt higyje, hogy az az Oroszország, a mely csak néhány hónappal ezelőtt is Finnország eloroszositásán munkálkodott, csak úgy hirte- lenében, minden átmenet nélkül átalakult volna népek felszabadítójává a melyek mind szabadabbak, mint az ő alattvalói ? Oroszországnak ebben a háborúban való győzelme a román faj elpusztulását jelentené. Óvakodjunk mint a tüztől, hogy Oroszországgal tartsunk, mert ha elkövetjük a hibát és szövetségre lépünk vele, ha legyőzik, az nagyon rossz lesz reánk nézve, de ha ő győzedelmeskedik, vége a román fajnak. Érdekesen fejtegeti a szerző, hogy Romániában miért beszélnek folyton a hegyeken túli (magyarországi) románokról és sohasem a Pruthon tuliakról (a besszarábiaiakról), s megállapítja, hogy ez azért van, mert a romániai románok szívesen keresik fel magyarországi müveit és öntudatos testvéreiket, mig Oroszország gondoskodott róla, hogy a besszarábiai románok ne érintkezhessenek romániai testvéreikkel. Ezután részletesen feltárja azt a szomorú állapotot, a melyben s beszarábiai két millió román él, végül felhívást intéz a román kormányhoz, hogy ne tűrje a megfizetett bérencek gyalázatos izgató munkáját, a melylyel veszedelembe akarják sodorni az országot. A románok jelszava ez legyen : — Éljen Románia ! Semmiképpen se Oroszországgal 1 A Dnjeszterhez ! Az akczióba lépés idejét pedig — fejezi be érdekes iiását a szerző — ne az utcza, hanem a király és a felelős tényezők határozzák meg. Egyszerű történet Túlságos sok volt a muszka, A magyarság ötödannyi; Védőárkukat föladták, Nem tudtak már ott maradni. Haj, de Balti Görbe István Mégis ott maradt a sáncba’, Ellenséges puskatüzből Két golyót kapott a lába. Jött a muszka, Balti István Ellenséges zajra eszmél, Egy rövidke perc leteltén Többet is hall már a nesznél. Zord orosz jön, rákiáltoz; Vad szemében rosszat olvas; Látja is már, hogy kezében Ott a keskeny vülanó vas . . . Balti István roskadozva Kapkod most a két zsebéhez; Megfakult kép, gyönge kai tón, Mit szegény szivére vértez, Hűvös észak zord vitéze A fakó kis képre hajlik, És a keskeny, vülanó kés Lassan, békésen hanyatlik . . . Hat kis buksi — és az asszony . . . És zokogva, térdrehullva Megcsókolja mindahányat — Kötözi a béna lábat . . . Földes Zoltán. Háborús est Felsőbányán. Mint múlt számunkban jeleztük, Felsőbánya város társadalma, a Vörös Félhold javára, háborús estet rendezett múlt héten. Ismerve Farkas Jenő polgármester agilitását, t^ár eleve meg voltunk győződve, hogy a nemes célt szolgáló estély kitünően fog sikerülni. S ami a legörvendetesebb, nemcsak erkölcsi sikerről számolhatunk be, de anyagiról is* amennyiben 300 koronán felüli jövedelemről tehetett jelentést az estély buzgó pénztárosa, Pap Márton városi tanácsos. Az estély műsora a következő volt: 1. A magyar himnusz, Énekli a dalárda. 2. Prológ. Irta és előadja Révai Károly. 3. A lengyel himnusz. Énekli a dalárda. 4. Szavalat. Előadja báró Syntenis Ilona. 5. Magyar dalok. Énekli Kilián Béláné, zongorán kiséri Tomasovszky Imréné. 6. Felolvasás. Tartja Nagy Lajos. 7. „Fohász“ Késmárkytól és „Fekete hegyek közt“ Hetényi Alberttól, Énekli Nagy Károly, zongorán kiséri Tomasovszky Imréné. 8. Lohengrin opera részlet. Hegedűn e- lőadja H á d e r Ferenc, zongorán kiséri Tomasovszky Imréné és végül: 9. Die Wacht am Rhein. Előadja a dalkör. A riporternek — műkedvelőkkel szemben, — nem az a feladata, hogy kritikát gyakoroljon, hanem, hogy referáljon az estély lefolyásáról, buzdítsa, biztassa, lelkesítse a vidék társadalmát hasonló előadások megtartására. De ez alkalommal, ha még a kritika tollát is mártanánk téntába, akkor sem lehetne a legkisebb kifogást sem tenni az egyes szereplők működése ellen, mert mindannyian páratlan élvezetes előadásban részesítették az óriási közönséget, mely a „Korona“ szálló nagy színházi termét és mellékhelyiségeit' a zsúfolásig megtöltötte. Valóban csodálatos Felsőbánya lelkes közönségének érdeklődése a mai sanyarú viszonyok közt, amidőn a családok létfentartását nehéz, sötét felhők borítják. Ott volt az előadáson mindenki, aki csak elmehetett. Nem is csalódott senki. A műsor minden e- gyes darabja magán viselte a megválogatás bélyegét. Szép, aktuális volt minden darab s kitűnő kezekbe volt letéve. Kilián Bélánét sokszor volt már alkalmunk hallani s sokszor tapsoltuk vérpirosra tenyerünket gyönyörűséges énekéért: de talán soha szebben nem énekelt, mint az estén, amikor a magyar bakának a harcmezőn termett nótáit lopta be szivünkbe. Piánói mesés szépek voltak, mihez természetesen nagyban hozzájárult Tomasovszky- n é diskrét, finom zongora kísérete. Tomasovszky- néról általában meg kell jegyeznünk, hogy a zongorát mesterien kezeli s oly készséggel játszik, minőt másoknál ritkán tapasztalunk. Báró Syntenis Ilonka, ez a bájos megjelenésű leányka szavalattal szerepelt a műsoron. Ugylátszik, nekünk nagybányaiaknak Felsőre kell kirándulnunk, ho-y a nagybányai tehetségeket fölfedezzük. Szavallata a legkényesebb ízlést is kielégítette. A gyönyörű versek méltó interpretálom találtak benne. Nagy Károly érces tenorja meglepett. Be jó lenne Nagybányának is egy-két ilyen énekes! Bizony elkelne. Különösen meghatóan énekelte a „Fekete hegyek közt" cimü katonadalt. A műsort meg is toldotta egy szép Németh Béla-féle magyar dallal, melynek szövegét is a jeles zeneiró komponálta. Nagy Lajos reform. lelkész nagy tudással és virágos nyelven megirt felolvasása egyik értékes száma volt a műsornak. A felsőbányái dalkör szerencsésen választot- I ta meg előadott dalait. Három nemzeti himnuszt adott precízen elő : a magyar, a lengyel és a német himnuszt, a közönség óriási tapsviharja mellet. Az estély műsorát Révai Károly vezette be egy rövid kis prológgal, melynek befejező sorai igy hangzanak: Mind ellenség: kelet, nyugat, dél észak, Hü csak a germán s a rokon török. E két nemzet vonzalma nem beszéd csak, A szeretetük tiszta és örök. Mikor acélos, vad szárnycsattogással Fölszállt a harcok viharmadara S üszköt dobott le éles vijjogással Magyar hazánknak barázdáira: Ők álltak mellénk! mind megannyi hős, A szivök tűz, a két karjuk erős 1 A Spreé mellett s a márványtenger partján Villám cikázott e két nemzet kardján 1 Szép volt, gyönyörű volt minden. Felsőbánya közönsége sokáig fogja e háborús estjét emlegetni. HÍREK. Február 9. „mindenütt jó, de legjobb Itthon“ — (Dal azokhoz, akiket illet.) — Sok hős fia van e hazának, Mellete, kik híven megádnak; S mostani nagy aggodalmába : Nincs lelkűk itt hagyni magára. Mert szivük azt dobogja titkon: Mindenütt jő, de legjobb itthon! Szent hazaszeretet tenéked Ezek u legjobb, leghübb néped. Katonák ők, hősök egy szálig. S kint védik a hazát, halálig. De szivük azt dobogja titkon : Mindenütt jó, de legjobb itthon ! Vannak, akik kint a határon, Sőt idegenben vizen, sáron, Lövészárkokban, hol bujkálnak, Hátat fordítván a hazának . . . Mit tartok róluk? Az én titkom . . . Mindenütt jó, de legjobb itthon ! Oh, az én hőseim ti vagytok, Kik minket itthon vigasztaltok. S hogy ne féljünk : kardosán, bátran Jártok aszfalton, kávéházban, Jobbra, balra, sántítva titkon . . . Mindenütt jó, de legjobb itthon! Én hőseim ti, ifjak, bátr k. Jó, mig titeket itthon látlak : Honszerelem addig tudom van, Mig ti itthon szerettek jobban. Mig szivetek azt veri titkon: Mindenütt jó, de 1 gjobb itthon! Szabolcska Mihály. Előléptetés. Király őfelsége, Dr. Wagner József segédorvost főorvossá léptette elő. Kitüntetés. Mint bennünket Rimaszombatból értesítenek, Papp Gy. József itteni füszerke- reskedőt az északi harctéren teljesített kiválóan i hősies magatartásáért őrmesterré léptették elé s Király ő Felsége, részére a 2-od osztályú vitézsé- gi ezüst érmet adományozta. Büszkék lehetünk nagybányai fiainkra! Diplomás kisasszony. V n u t s k ó Ferenc m. kir. föbányatanácsos leánya a napokban, a budapesti Tud. Egyetemen a bölcsészet-doktori vizsgát jeles eredménnyel letette. Halálozás. A bányaigazgatóság régi, ügybuzgó tisztviselője C s i 11 i k György folyó hó 7- én este, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése szerdán délután lesz a Rák-utcai gyászházból. A
