Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-21 / 51. szám
NAGYBANYAI HÍRLAP 5. varos volt, de azért többet ért száz kút vizénél. Csak most tudjuk megbecsülni igazán a vízvezeték áldását. Azért — mindig mondom, — félre a panaszokkal! Drága vagy nem drága, az mindegy. De van jó, tiszta, iható hegyi vizünk. Letűnik megint a „Libamezői“ forrás csillaga. Oda jártak esténként a cselédek egy kis tercierére s jól megülték az időt. Otthon meg a háziasszonyokat a lapos guta környékezte a hosszas várakozás miatt. Vége ennek is. Á yizhiányon kiviil a villany beszüntetésével is rénjitgették a közönséget. Egyszerre fülszökött a petróleum ára. Megindult mindenki a bádogjával az {jzl.ef.ekbe s beszerzett annyit, ameny- nyít csak lehetett. A gyertyának is volt kelendősége, Qmk az volt a baj, hogy a legtöbb háznál kipusztitották a petróleum lámpákat s igy ujjakat kellett venni. Annak megint az üveges üzletek örültek meg s hirtelenében nyakába sóztak nehány lámpát a könnyenhivő közönségnek. Volt és van harmadik baj is! fogyatékán van a tűzifa! Ezt pedig nélkülözni, vagy egyébbel pótolni nem lehet. A nagy árvíz elsodort néhány ezer méter tűzifát, a mi kevés pedig még megmaradt, azt háromszorosan túljegyezték már. Tehát: tűz viz és világosság ! Ez a három elem akar bennünket cserben hagyni. De én tudok mindhárom pótlására orvosságot. Az pedig nem egyéb, mint a bor! A bor oltja a szomjat, tehát helyettesíti a vizet, a bor melegít, fölhevít, tehát fölösleges a tűz ; a bor illuminált állapotba sodor, tehát nem kell villany, illetőleg világosság. Azért tehát gondoskodjék mindenki egy kis borról, hadd legyen készlete a pincében; akkor aztán fütyülhet a tűzre, vizre és viliágosságra ! * * * Nagy becsületük van most a görögöknek, Mindenki udvarol nekik. Az ántán azért, , hogy melléjük szegődjön ; a központiak azért, hogy meg ne mozduljon. A régi jó időkben is szerettük a görögöket mert pompás kalmár nép volt. A múlt század elején derék görög kereskedők települtek le Budapesten és az ország nagyobb városaiban, üzletet nyitottak s jó magyarokká váltak. Példa reá a Harris bazár. Valóságos közmondássá vált, hogy csak a görög tud kereskedni. Az egyszeii falunak nem volt semmiféle boltosa. Elhatározta a bölcs kupaktanáos, hogy beküldi a bírót a városba, hadd kerítsen egy görögöt, aki letelepedni volna hajlandó a faluban s üzletet nyitna. Be is ment a biró s addig házalt, amig egyre akadt, ki hajlandónak nyilatkozott a faluban üzletet nyitni. Vitte is nagy gaudiumal szekeren haza. Csak az volt a különös, hogy a görögnek erősen szemita orra volt s a füle mellett pajeszek fityegtek. Mikor a faluba beérkezett éppen a plébánossal találkozott, aki megszólította : — Hé, biró uram ! hová viszi azt a zsidót ? — — Hozom görögnek ide hozzánk ! — felelt a biró. Azóta, ha a falukon zsidó a boltos, a nép csak úgy mondja : „Eredj a göröghöz egy kis dohányért, sóért stb. vagy : hozz egy liter pálinkát a görögtől !“ A múlt században még igy volt; most változott a világ. Mi a városban is csak azt mondjuk : „Eredj a zsidóhoz !“ . . . CSARNOK. Oroszország és Beszarábia. Oroszországban kinos türelmetlenséget kelt a francia sajtó untalan ismétlődő fölhívása, hogy Oroszország engedje át Beszarábiát .Romániának, mert csak igy lehetne Romániát az entente ügyének megnyerni. Losinsky Gregor, orosz diplomata, erre vonatkozóan levelet irt a párisi. „Mereure de France“ cúnü folyóiratnak, amely nemrég azt irta egyik cikkében, hogy Beszarábia csak 1812-től 1856-ig tartozott Oroszországhoz és csak 1876- ben nyerte ismét vissza, egyébként román volt. Losinsky ezzel az állítással szemben udvarias, határozott hangon tartott levelében kioktatja a francia folyóiratot, hogy Oroszország már 1812- ben annektálta Beszarábiát és csak az ismáili kerületet, tehát az egésznek mintegy ötödrészét kapta vissza Románia 1856-ban, de a berlini kongresszus után ezt is visszacsatóiták Oroszországhoz. Egyúttal megjegyzi Losinski, hogy az ' „oroszoknak kinos egy francia lapban oiyan sorokat olvasni, amelyekben Oroszországot a jóakarat hiányával vádolják, azt az Oroszországot, amely olyan óriás áldozatokat hozott már.“ Ama kérdésre nézve, vájjon mily elmen formál jogot Románia Besszarábláfá, s vájjon az oroszoknak egyál- falán van-e érdemük Románia „fölszabadításában“ s „állami önállóságának“ megalapozásában: alapos tájékozást találunk Radu Rosetti román történetiró „Az orosz poiilika működése a román tartományokban,, cimü, nemrég megjelent művében, amelyet a szerző nagyobbára a francia kormány irattáraiban őrzött eredeti okmányok és titkos jelentések alapján irt meg. Eszerint, már 1766-ban jelentette Cholseul az akkori francia kővet, a kormányának, hogy Oroszország Bender és Ackermann, tehát Besszá- ábia és a határos Moldova uralmára törekszik. Két évvel később Choiseut már azt is jelentette, hogy Oroszország nemcsak ezeket a tartományokat, hanem a Duna torkolat-vidékeit is bírni akarja, Rosetti húsz diplomáciai titkos jelentés alapján bebizonyítja, hogy Oroszország a dunai fejedelemségeknek nem fölszabadítására, hanem az annex- ójára törekedett. Gróf Langeron, orosz szolgálatba szegődött francia emigráns, 1806-ban ezeket jelentette: „Oroszországnak bírnia kell Besszarábiát a dunai tartományokkal egyetemben, mert ezek nélkül Odessza sohasem lehetne igazi kereskedelmi emporium.“ Oroszország akkor hadüzenet nélkül nemcsak Besszarábiát, hanem Moldovát is megszállotta, de az 1807. julius 7-ik tilsiti béke Oroszországot arra kötelezte, hogy ezeket a területeket -ürítse ki. Mikor azonban Oroszország vonakodott, Napoleon. a tilsiti békeszerződés határozatainak ellenére, cspatait továbbra is Sziléziában tartotta és csak 1809-ben, az erfurti találkozáson, egyezett bele abba, hogy Oroszország a dunai fejedelemségeket annektálhassa. Arról a szerencséről, amelyben ezek a tartományok az orosz „felszabadítás“ révén részesültek, Lansave francia követ 1808. február 5-ikén azt jelentette a kormányának hogy „Moldova és Oláhország parasztjainak egyebük se maradt, csak a szemük, amivel könnyeznek. Mi- clielson és Prozsorowski tábornokok fejenként 450, Meyendorf, Titovow, Miloradowicz és laskarow 350 fankot kapnak naponkint.“ Az oroszok 1812-ben kénytelenek voltak kiüríteni a dunai fejedelemségeket, de Besszarábiát megtartották és csak a krimi hadjárat során vették el azt tőlük; 1878-ban azonban azzal hálálták meg a románoknak a .plevnai csatában teljesített nagy szolgálatát, hogy ismét elvették tőlük Beszarábiát. — „Száz esztendei orosz uralom után — Írja a szerző — Besszarábia ép olyan állapotban van, mint volt 1812-ben; utjai, higiénikus berendezései, román iskolái nincsenek. 1864-ben néhány iskola megnyitását engedélyezték ugyan, de a tankönyveket cirill hetükkel kellett nyomtatni. A templomokban a misét orosz nyelven mondják. A nép durva tudatlanságban él.“. A valóságban ilyen az a „fölszabadítás“,, a- melyre az oroszok oly sokszor hivatkoznak, de a- | melyből senki se kér. Bányászdal. ktfl : Révai Károly, — Rajta fiuk ! Már búg a koiomp, Szólít a.bérc, mely kincseket ont. Ásít az akna, várja fiát S vig dalainkra visszakiált. Rajta fiuk! Már ébred a nap, Játsznak a bércen fénysugarak. Mig künn az élet napsugaras, Bent feketélik a szállító kas. Rajta fiuk búcsúzzatok el ! Hát hogyha nincs több feljövetel ? Hátha a földben vetve az ágy S szemfödelet a sziklafal ád ! Rajta fiuk !. Csattanjon a csók, Útravalót ad asszonyotok. Legnagyobb kincs az asszonyi száj, Asszonyi csókkal szép a halál! . . . A földgáz. A pénzügyminiszter a képviselőház elé terjesztette azt a szerződést, melyet a Deutsche Bankkal az erdélyi földgáz kihasználása tárgyában kötött. A szerződés lényegesebb pontjai a következők : A Deutsche Bank magyar osztrák és német intézetek (Magyar Ált. Hitelbank, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. Oesterreichische Kreditanstalt, Wiener Bankverein, Magyar Gázizzófény *r.t. és Deutsche Petroleum A. G.) bevonásával Magyar Földgáz r.-t. cég alatt a források egy részének kihasználására 20 millió korona alaptőkével vállalatot alapit, mely kiépíti a kolozsvári és marosvásárhelyi, később a nagyváradi, majd esetleg az erzsébetvárosi és aradi vezetékeket, tisztázza a vezetékek építésének előfeltételét képező jogi kérdéseket ésv ennek megtörténte után az építkezéseket azonnal megkezdvén, olyanképpen folytatja, hogy a pénzügyminiszter jelentésének az országgyűlés által történt tudomásul vételétől számitoft legkésőbb három év alatt a kolozsvári és marosvásárhelyi vezeték hat év alatt pedig a nagyváradi vezeték is üzemben legyen. Az erzsébetvárosi és- aradi vezetékek építésével kapcsolatos kérdések még nincsenek tisztázva, ezek még tanulmány táigyát képezik, de a pénzcsoport a kolozsvári vezeték üzembe helyezésétől számított 1 és fél éven belül nyilatkozni tartozik, hogy ezeket a vezetékeket is megépíti. A kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi és dicsőszentmártoni vezetékek céljaira 2192km2, az erzsébetváros-aradi vezeték céljaira pedig 510 km2 terület engedtetik át a Magyar Földgáz r.-t,-nak úgy, hogy az államnak még több mint 5000 km2 gázterület marad szabad rendelkezésére. A földgázra eddig megfúrt hat gázmérő közül a pénzügyminiszter négyet ad át a pénzcsoportnak, mig a leginkább feltárt kissármási és kiskapusi boltozat feletti rendelkezési jogot magának tartotta fenn. A Magyar Földgáz r.-t. 20.000 drb 1000 korona névértékű részvényre oszló alaptőkéjéből 4 millió korona névértékűt a pénzügyminiszter kap aport gyanánt, a fennmaradó 16 millió névértékű
