Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-29 / 48. szám

vesebb művész hangversenyére, mert e magas szellemi szórakozásra éhes közönség, ha csak megsejti a művészeti eseményt, úgy elkapja a jegyeket, hogy mire a plakátok megjelennek, már jó helyet nem lehet kapni. Hogy nevelődött Budapest ennyire müvé- szetkedvelővé ? Mondhatnám mesterségesen. A szalonokban nem lehetett másról beszélni, mint Ku- belik, Burmester, Isaye, Sauer, Backhaus, Culp Julia, Siezák stb. stb. quaiitásairól. Érteit hozzá valaki, vagy nem, az mindegy volt, de beszélni kellett róla. Később a vigadó, a Royal termeibe a nagy közönség már divatból ment el, ott adott egymásnak találkát az egész nagy inteliigentia. És csodálatra való dolog történt: a nagy figyelem a mellyel végig kellett hallgatni a művészeket, a sokszor az ismétel! müvek, megismert dallamai a közönséget átlag rövid idő alatt zeneértővé, zenekedvelővé tették u;.;y, hogy Budapesten ma már lelkesedéssel fogadják a művészt, tolong a közönség a hangversenyekre és megtörtént nem egyszer, hogy ugyanaz napon a vigadó nagy terme az operaház, a Rnyal és a zeneakadémia termeiben óriási közönség hallgatta végig a zenélő művészeket.

Ehhez bizony kellett egy kis idő, ehhez kellett egy kis ambíció, kellett egy kis magasabb élvezetek .utáni vágy.

Az első hangversenyek végig hallgatása nekem is áldozat volt, most ha egymás után is hallok ugyanazon zeneműveket, mert ezek között is van divat, nem unom magamat! sok idő kell althoz, mig lelkemben teljes képe lesz azoknak. Mikor a Mestcrdalnokokat először hallottam, a hosz- szas deklamációk úgy kifárasztottak, hogy alig vártam a harmadik felvonás végét, restellem helyemet elhagyni. Másodszor is elmenteni meghallgatni és a harmadik felvonás nagyszerű jelenetei már megkapták lelkemet és haragudtam, hogy miért nem ismételték mega nagyszerű Preisliedet; harmadszor hallgatva az operát, ismerni kezdtem annak minden szépségét, fenségét s ma már egyik legkedvesebb operám, melynek minden egyes taktusát szinte belélegzem.

Úgy vagyunk tehát a zenével, mint a festészettel. Nem tudjuk megérteni először a művészt, kritizáljuk ecselkezelését, botrányosnak [ártjuk színkeverését, micsoda zöldségeket, sárga, kék foltokat vetnek a vászonra I De ha megfigyeljük a természet színváltozásait, ha látjuk az idő külümböző szili hatásait, ha észre vesszük, Hogy este a szin nem ugyanaz mint nappal, a verőfényben más mint a homályban, úgy megértjük a művészt és méltányoljuk törekvését.

Bizony sok időbe fog az még kerülni, mig •álmaink a hangverseny bérletéről beteljesednek, kedves Homola László barátom ! Bizony a Bendi- ner hangverseny felett is nagyon hamar napirendre tért a nli városunk közönsége, nem beszél arról már senki sem.

Mit tegyünk hát ? Ma mindenért áldozatot kell hozni! Áldozzunk mi is a művészeteknek. Gondoskodjunk először is hangverseny zongoráról. Talán valami betéti társaságot létesítsünk, vagy részvénytársaságot (ez ma nagyon tetszetős forma) mely pénzének kamatját feláldozza a művészet oltárára. Azután kedveltessük meg a zenét, tegyük népszerűvé. Használjuk fel az összes zenei értékeinket. Fűződjünk szorosan egymáshoz. Egyesüljünk. Az egyesülésben van az erő, a kitartó munka győzedelmeskedik. Ne riadjunk vissza semmi kicsinyes birálgatástól, Nem járunk már töretlen Utakon! Ne essünk kétségbe, ha nem sikerül minden mindjárt ! Majd egykor a mi társaságainknak s szívesen befogadott gyermeke lesz a zene. Kezdjük a jótékonyság jegyében és a kövek megmozdulnak !

A mi pedig a hangversenyt illeti, arról laptársaink már előbb sok szépet Írtak. Hát bizony ez nem zajlott le, mint a Nagybánya irta, ha csak azt nem értette alatta, hogy a közönség jött ment alatta.; ajtónyöszörgés, szék felbillenés volt elég, de taps a mit a szereplők megérdemeltek, nagyon csendes volt. Bizony minden tekintetben hűvös volt a közönség, mely iaríózkodik a taps és tetszés nyilvánítástól, mintha ez nem illenék; hűvös volt hozzánk jó Bendiner mester is, ki a rossz zongorára való hivatkozással lefújta a legszebb számot a Sonata Apassionatát. Pedig a mint a Kreutzer sonátábói mesterien kihozta a legintimebb gondolatokat, úgy engedelmeskedett volna az a zongora az Apassio'naiában is keze alatt. Bendiner csupa lélek, szív a zongora mellett. Elmélyedő lelke gyönyörűen érteti meg még a laikussal is a a halhatatlan Bethoven gondolatait. A két kis darab mivel kárpótolni akart az elmaradt sonáiáért nagyon szép volt. Dr. Havas szintén nagy művészettel kezeli vonóját, föltétien tiszta, biztos minden vonása, technikája fejlett. Szabó Margit ur- hőlgy nagy igyekezettel énekelt három operaáriát s fejlődésre képes hangja tisztán csengett a teremben. Az ő sikere is nagyobb lett volna, ha a teremben lett volna közönség. Az énekhang üresteremben sokkal többet vészit, mint bárminő hangszer.

Elvégre mi jól jártunk, kik őket meghallgattuk és a távol levő közönség csak saját magát fosztotta meg egy kellemes művész esttől.

Sz. R.

híre k.

: • <‘ November 29.

Személyi hírek. I. Bay Lajos országgyűlési képviselő, az országház megnyitására Budapestre utazott. Pásztor István tanár főhadnagy a harctérről rövid szabadságra hazaérkezett.

Szerkesztői megjegyzés. A Bendi- nerféle hangversenyről mai számunkban két cikkben is megemlékezünk. Mindkét cikket oly kedves kezekből kaptuk, hogy lehetetlen volt bármelyiket is mellőznünk. Lapunk mindkét barátja kiváló zeneértő s igy följegyzéseik különös értékkel és érdekességgel rendelkeznek.

Ezer sebesült. A Helybeli Vörös Kereszt kórházban az ápolt sebesültek száma már meghaladta az ezeret. Szomorú jubileum ! Fáj a lelkünk, ha leírjuk ezt a számot. De megnyugvással vész- szűk tudomásul, mert a helybeli kórház vezetése első rangú kezekbe van letéve. Az itt ápolt s ismét harctérre ment sebesültek hálaadó levelei egész garmadával fekszenek előttünk. A kórház mintaszerű. A felülvizsgáló tábornok több ízben fejezte ki csodálatát, köszönetét az itteni vezetőségnek s ama véleményének adott kifejezést, hogy a megyében a mi kórházunk ritkítja párját. Mikor az ezeredik ‘sebesült ide érkezésének jubileumáról megemlékezünk s sajgó szívvel konstantáljuk e magas számot, nem mulaszthatjuk el, hogy a legmelegebb szavakkal ne emlékezzüukmeg a kórház működő személyzetéről. Az egész névsort lekellene közölnünk, kikellene emelnünk a kedves ápolónőket, kik fáradhatatlanul szorgoskodnak, a gazdasági vezetőket, az orvosokat, ápolókat mind. De úgy véljük nem veszik zokon, ha különösen megemlítjük. W a i ga n d l Annát, N en baue r Her- mint és Dr. Kádárt, kiknek a munkából az oroszlánrész. jutott, s. kik. egykor- ha a béke áldásos

napjai beköszöntenek, — jóleső érzéssel fognak viszaemlékezni a hazafias kötelesség égisze alatt végzett munkálkodásaikra.

Gyászhir. Korét .ó Mária és Koretkó Ludmilla özv. Lehrner Ferencné gyászba borult szivük s érző lelkűk sajgó fájdalmával tudatják, összes hozzá tartozóik nevében is, jó édesanyjuknak, a szerető nagyanya, gyöngéd dédanya, s mindenkor hű rokon özv. Koretkó Henrikné Rébay Mária. f. évi november hó 20-án, este 11 órakor, élete 88- ik, özvegysége 50-ik évében, hosszas szenvedés u- tán bekövetkezett gyászos elhalálozását. Elköltözött kedves halottunk hűlt tetemeit f. hó 22-én d. u. 2 órakor fogjuk ■ a *róm. kaíh. egyház szertartása szerint az erdődi temetőben az anyaföldnek viszaadni. Az engesztelő szent mise-áldozatot f. hó 23-án d. e. 8 órakor mutatjuk be, az erdődi róm. kath. templomban a Mindenhatónak. 48-as honvéd- tiszt férjét korán vesztette el. Hosszas özvegységét övéinek rajongó szeretete, élete alkonyát a kis dédunokák gőgicsélése édesítette meg. Erdőd 1915, November 21. Emlékét igaz kegyelettel zárjuk be szivünkbe. Legyen csendes örök nyugodalma! Özv. Bartl Edéné Rébay Emília nőtestvére. Lehrner A- lexandrin és férje Nagy Sándor, Laszner Jolán és férje Kese Elek unokái. Nagy Szandika, Nagy Frici, Nagy Ilike, Nagy Klárica, Nagy Sanyiira, Kese Gur- ka, Kese Ferike, Kese Pistike dédunokái.

Törvény az élelmiszer drágitók ellen. A kormány legközelebb az élelmiszerdrágitók ellen rendeletet bocsát ki, melyben szigorú rendszabályokkal él az élelmiszerek drágitói ellen. Minthogy a kormány a büntetőjogi szankcióról is gondoskodni akar és a drágitók üzelmei ellen kellő megtorlással kíván élni, az összeülő parlament elé törvé- javaslalot is terjeszt az élelmiszerdrágitás dolgában.

A Bendiner hangverseny. Folyó hó 23. án, kedden volt megtartva a Bendiner hangverseny a Lendvay színház arányaihoz mérten majdnem teljesen üres ház előtt. A páholyok még csak mutattak valahogy, de a földszint a szó szoros értelmében kongott az ürességtől. A padsorokban télikabátos alakok húzódtak meg szomorúan, vagy bújtak az oszlopok mögé, mintha szégyelfék volna, hogy olyan kevesen vannak. Az este iinepies fehér színezetét is elvette a nagy hideg, mert a hölgyek kénytelenek voltak habos csipke ruháik fölé felöltőt húzni. Azíán meg a gyenge világítás is rontotta a hatást. Az egész terem olyan kiábrándítóan rideg volt, hogy szinte rá sem lehetett ösmerni a máskor túl tömött, fűtött levegőjű helyiségre. A „Nagybányának“ teljesen igaza van abban, hogy a hangverseny rossz technikai előkészítése okozta ezt a kétségbeejtő ürességet. Legalább mégegyszer annyi publikumot vonzott volna egy jól előkészíteti művészi reklám, mert hát azok az apró vörös cédulák vajmi kevés embernek kerültek a kezébe. Valamit azonban elfelejtett a „Nagybánya“ megjegyezni: azt, hogy a reklámban jobban ki kellett volna emelni a nemes célt: a kárpáti falvak felépítését, amelyért tulajdonképen a hangversenyt rendezték, Ha a zene nem is vonzza valami nagyon Nagybánya város közönségét, legalább a nemes célnak tettek volna eleget. És itt a cél a fő ezt nem szabad szem elő! téveszteni. A hangverseny anyagi sikerénél sokkal magasabb színvonalon állott az erkölcsi siker. A jeles művészekről csakis a lehető legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk. Bendiner Nándor zongora játéka mindnyájunkat elbájolt. Brilliáns technikával és valami csodálatos meleg átérzésse! játszott, hogy még a legmüvészibb lelkeket is őszintén meghatotta. Dr. Havas Miklós is nagy hatástért el. Hegedűjét óriási biztonsággal kezelte és különösen a piánókat tudta meglepő finomsággal elő adni. Szabó Margit igen kedvesen énekelt. Terje-