Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-02 / 5. szám
1915. február 2. NAGYBANYAI HÍRLAP 5. őrt a Haza határán, áz anya állami segéllyel gondozza a jövendő nemzedéket, hogy legyen uj sar- jadék a harcmezőn kidültek helyett. Sok jót eltanultunk hűséges szövetségesünktől, a németektől; jó lenne ezt is elsajátítani azzal a változatosággal, hogy a melyik anya fiút szül, az kétszeres segélyben részesüljön. És még egyet! A törvénytelen szülött is éppen úgy kapjon, mint a házasságban született gyermek. Érdemes lenne valami szociológusnak fel vetni ezt a nemes gondolatot. Minden megszületett és születendő magyarra szükség van ! * * * A hazafias moziképek nagy befolyással vannak az emberi lélekre. Ez el nem tagadható. Hiszen tapasztaltuk a színházban is, hogy lelkesítő hazafias darabok előadása alatt szivünk megtelik örömmel, lelkünk magasan szárnyal s a szavaló színésszel együtt lelkesedünk s örömkönnyeket hullatunk. A szép mozi képek is — hábár némák a szereplő személyek, — ugyanazt az eredményt érik el. Példa volt reá a napokban lejátszott „Mindnyájunknak el kell menni“ cimü hazafias film, mely zajos tüntetésekre adott alkalmat a közönség körében. De sőt egyebet is ért el. A darab előadása után nem egy még itthon ülő fiatal ember szájából hallottam, hogy „el kell mennünk !“ Fölkiáltottak : „ Ha ég s föld összeomlik is, el fogunk menni a harcba Hazánkért, Királyunkért!“ Íme a mozi: a mozi hatása a hazafias lel- kekre ! Istenemre! Nálunk nincsenek bujkálok, mint a franciáknál! Vagy ha vannak is, elenyésző csekély számban. Jó lenne mindenütt azt a nehány bujkálót — ha van ilyen, — moziba- vinni erőszakkal is, hogy a felkökben szunnyadó hazafisá- got kipattintsa a lelkesítő színdarab. * * * Meg kell örökítenünk azt a tényt, hogy B i - harvármegyének nincs nélkülözhetetlen tisztviselője. Örök dicsősége a megyének, hogy ott egyetlen bujkáló sem akadt. A „Szamos“ hozza a következő hirt, melyet példaadásért szószerint leközlünk : A belügyminiszter egy héttel ezelőtt küldött rendeletet Fráter Barna alispánhoz, hogy állítsa össze az eddig még polgári szolgálatot teljesítő, katonai szolgálat alól közérdekekből felmentett tiszti rangban levő tisztviselőinek névsorát ; szigorúan latolja, kit kell továbbra is mint nélkülözhetetlen erőt mentesíteni. Az alispán a kívánt névsort azzal terjesztette föl a belügyminiszterhez, hogy Biharmegyében, amikor a hazának szüksége van reá, senki sem nélkülözhetetlen. A kimutatásban tizenhét községi jegyző, illetve körjegyző és segédjegyző szerepel, azonkívül a szolgabirói kar négy tagja és két tisztviselője a központból. CSARNOK. Hókristályok. A csillogó, tiszta, szűzi fehér szemecskék halkan szállingóztak lefelé a zárt ablakok előtt. A már-már kizöldülni készülő, de újra befagyott földréteg, a sok megkeményedett lábnyom, kerékvágás, kicsiny és nagy háztető s a fák csupasz ágai, fehér köpenyeget vettek magukra újra, a mi kis városunkban is, — hogy pár nap múlva ismét csupaszon, sárosán, vizesen feketítsék be a szürke utcákat. Kissé furcsán, nekünk idegenszerüen hangzik ez most, mikor a téli időszak kétharmada már a hátunk mögött tűnik el piszkosan, sötéten . . . Pedig ez a rideg, a meztelen valóság, — csak újabb két napi vendégszereplésre fehér öltözékben. Talán, mire e sorok megjelennek, fekete lesz minden újra . . . Nincs maradása a télnek nálunk. Alig örvendeztet meg fukaron kimért höpely- heivel, már meg is vonja tőlünk kegyeit a természet. A szép fehérség olvad, csepeg, szürkül, vízzé válik. Miért ? A háború miatt ? Hiszen a nagy fehér lepel, — kedves változatossága a télnek, — fent, Oroszország alján, az északi seregek végtelen harcmezőin s a nagy háború nyugati szinterén már hónapok óta eiföd, beborít mindent, mindent . . . Betakar elhagyott, hosszú lövészárkokat, füstölgő romokat, égnék meredező roncsokat, borzalmas csatatereket, negyvenketteseket — s a német őrszemet is, Ostende tengerpartján. S ezalatt mi, itt Nagybányán, az ősz és tavasz állandó heves tusája közepette, csak a Ro- zsály hófödte magas ormára tekintve tapasztalhattuk, hogy tulajdonképpen tél van ! — Mintha nálunk ez az örömöket hordozó évszak kimaradni készült volna az idők váltakozó rendjéből. De nem ... a természet nem tagadta meg magát. Vigasztalóul, — hónaponkint egy evőkanállal — küldött nekünk is egy kis csillogó fehérséget a mi egyhangú, szomorú, szürke, de biza- lommaf eltelt háborús hangulatunkba. ... És hullt a hó lassan, nesztelenül, fehéren, ragyogóan az utca kemény rögére, a kellemes változatosság érzésével töltve el lelkemet. Reménnyel és több bizodalomma! szálltak gondolataim azokra a fehér mezőkre, havas hegyoldalakra, ahol piros virágok teremnek . . . * . . . Milyen furcsa is a háború ! Az emberek félévszázadokon keresztül és békén építettek, munkálkodtak: alkottak mindenütt a földön és segítségül hívták munkásságukhoz a nagy Természetet és küzdöttek hatalmas ereje ellen. Csak a természet pusztított, csak a természet rombolt — s nehány elvetemült ember. Most gyermekekké lettek az emberek: a telhetetlenek irigykedtek azokra, akik nekik semmit sem vétettek. Kitört a lappangó irigység. — Az emberek megharagudtak egymásra. Most verekednek. Pusztítják egymást. Elrontják játékaikat, szétrombolják a közös nagy alkotásokat, a féltve őrzött kincseket hideg, puszta csatatereken szórják szét. Feldúlják egymás házait, városait otthonát. Legújabb találmányait az emberi észnek felhasználják egymás ellen s ugyanezeket tönkreteszik, ha az ellenségnek szolgálnak. Ez a háború. — Legalább a hadak istenéről elnevezett bolygóról szemlélve, — igy festhet. Nem igy a földgolyó túlsó feléről. Odaát az uj világban kényelmes páholyból nézik az a- merikaiak a hatalmas méretű sakkjátékot. Csak egy útban álló szigetország nyomdabetűinek sürü köde nem engedi, hogy tisztán lássanak . . . De ők vitatkoznak. Magas belépődíjak mellett. Amiről vitatkoznak, ahhoz nem kell, hogy lássák a nagy küzdelmet: Vájjon Anglia, vagy Németország győzelme kivánatosabb-e a világra nézve — hangzik a reklámkérdés. A nyüzsgő, a lármás, az élelmes, a dolgozó Newyork be is szedi szépen a világháború belépődíjait . . . S ideát, a nagy leszámolás színpadának elpusztított kulisszáinál megtisztul az emberiség. Az emberek magtanulják szeretni egymást, a háború sok durvasága, kegyetlensége megnemesiti az embereket érzésben, szívben gondolatban. Igen, ha majd eljön, megterem a várvavárf, a győzelmes, az áldásos béke, ha megtörnek a békebontók, — reméljük, nemsokára, — a gyermekek újra dolgozó emberekké lesznek. Felépitik házaikat újra; a háború tüzében megacélosodott akarattal mindent helyrehoznak, visszaállítanak s a nagy gépezet újra teljes üzemmel veszi fel az előrehaladás, a békés küzdelem nagy munkáját. * . . . Kissé elkalandozott a toliam a szállongó hópelyhekkel, melyek újra kezdenek szemem előtt a távoli hófelhők ólmos ködéből kibontakozni .. . Bálint László. Arc-szeplőkréme. A tél meghozta a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak. Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Grémre“. melynek elsőrendű minősége páratlan és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökr eltűnnek. Nagy tégely Kor. 150. próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. RÁKÓCZY FERENCZ DROGÉRIÁBÓL NAGYBÁNYÁN. Felelős szerkesztő: dr Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda, Étvágy és gyomorjavitó a Misztmogyorósi gyógyforrás víz. Óvszer fertőző betegségek ellen. hogy hol? megmondja a hiadoléafal. Árjegyzéket kívánatra küld a Bihszádi pgyfürdő igazgatósága. természetes ásványviz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan ; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve © kitűnő italt szolgáltat. O ▼ V VT V T Kapható mindenhol
