Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-26 / 43. szám
1915. október 26. NAGYBANYAI HÍRLAP . 5 A bányászat becsületét, a bányászat megbe- csültetését mindenesetre tisztázta, kellő helyre állította a háború. Melyik gazdának, vagy milliomosnak jutott észébe valaha is a bányászat, kivéve azt, aki ebből szerezte a millióit. Melyik bankár, vagy államférfi gondolt a bányászatra, ha megfogta a rézkilincsét, vagy vasúton utaztá- ban rábámészkodott a hálókocsik rengeteg verni- rozott rézdiszére. Még akkor se, ha történetesen bányakerület küldte a parlamentbe. A kereskedő, a gyáros, a lateiner ember, mind-mind az egész társadalom fenn és lenn egyaránt, a bányászatot, mint szinte nem létezőt tekintette, valahogy hiányzott ez a fogalom a társadalmi kategóriák köztudatából s mig valamennyi társadalmi tényező egybetömörülve, egyesületeket, szerveket alkotva, kereste, sőt követelte az államban való érvényesülését, elismerését, hogy szava, súlya legyen az összes közfunkciókban : addig a bányászat, mint valami élettelen tömeg, sohasem hallatott magáról, neki nem volt igénye, nem volt jelentősége, nem volt célja s valljuk be, nem volt egy embere is, aki kezébe vette volna a zászlót. Hát kezébe vette ezt a háború. A hadat viselő központi hatalmaktól a védekezés eszközét, a rezet akarja kiragadni az ádáz ellen. S az emberek tudatára ébrednek egyszerre, hogy nincs réz. Hogy a rezet a bányászat szolgáltatja s hogy tehát rézbányászatunk — nincs. Mint a halvérü férj aki megszokta, hogy csendes jótelkü felesége mindig a házat őrizze, inig ő a vendéglőket bújja a késő éjszakában s egyszer hazajövet csak nem találja otthon az asszonyt s erre elhíil, hogy hát hogy is lehetséges-ez ... úgy bámészkodik most a tömeg, a nép, hogy a bányászat, mely oly hűséges pontossággal fedezett minden szükségletet egyszerre csak felmondta a szolgálatot. Nincs réz ! S a bányászat még csak nem is olyan valami, amiből egy-keltőre ki lehetne hozni a hasznot. Ide berendezkedés, feltárás rengeteg münka és pénz kell, hogy csak megkezdhető legyen az üzem. Bezzeg előzőleg ki gondolt a bányász«ttal ez országban? . . , Mint meglevő szükséges roszszat kezelték azt az iparágat, amely századokon át szolgáltatta az államkincstárnak a legbiztosabb s tulajdonképpeni alapokat. Mint leltári tárgyakat kezelték az állami bányákat, bizonybizony inkább elhanyagolták, mint fellendítették, mert ha valahol halált jeleni a stagnálás, akkor bizony a bányászatnál halál a pangási állapot. Volt s van pénzügyminiszter, akinek van érzéke a bányászat mibenléte,* fontossága iránt, aki foglalkozik vele a sablonos resszort-kötelességén felül is, de hol talál parlamentet szép Magyarországon, amely megérti, amely appreciálni tudná kezdeményezését s ne tartaná fantasztának. Fantasztának a számok rideg emberét, a pénzügyminisztert. Bezzeg egy energikus, egy áldozatkész akció a bányakincsek feltárására, ugy-e helyénvaló lenne. Hanem hol a parlament, amely az erre való hiteleket készséggel megadja, még ha nem is kézenfekvő s rögtönös a haszon, amiként a bányászat még jogilag is a szerencse szerződések közé tartozó. És vájjon hol vesz a pénzügyininisztei a bányászathoz nemcsak értő embert, hanem közgazdászt, aki a bányászatot az ország s a földkerekség perspektívájába, összehatásába be tudja állítani, aki szónok s meggyőző érvelésű ember legyen, emellett tisztességes ember, elfogulatlan és mozgékony, hogy az országházban és a sajtóban hathatós szószólója legyen^ Százados elhanyagolás, nagy mulasztás az, amiről most lassan levonja a fátyolt a háború. Az aranyért vadászat folyik világszerte, a rezet, anli- mout, alumíniumot, ólmot úgy őrzi az entente, mintha arany volna s a mi földünk néha ki tudja micsoda kincseit rejti magában mind e fémeknek s mégis ezek tényleges liija miatt veszthetnék el azt is, ami fenn vann, — azt is, ami lenn a föld mélyében rejlik. Persze a bányászati kincseket hamarosan nem varázsolhatni elő. Az állam él legmagasabb jogaival s rekvirálja, kisajátitjá a magántulajdonban levő rezet. Amely iparilag teljesen fel van dolgozva, amelyen tehát vészit a magán ember és vészit a köz. De mi ez a veszteség akkor, amikor a legszentebb érdek forog kockán ? . . . Hogy ez a rekvizició ellenségeinknél örömet okoz, az kétségtelen. S az ország szívesen adja oda rezét, mikor 48-ban aranyát-ékszerét adta oda mindenki a hazának. De amikor ki-ki odaadja rezét, egyszer, csak egyszer jusson eszébe, hogy a bányászat kellő megértése a fontosságának közelismerése esetében minden inkább előfordulhatott volna Magyarorszá» gon, csak éppen az nem. hogy a rezet rekyirálni keiijen. 1915 évi 106.893 I—B—1 szám. Nyár és nyír üiüszbíIo eladás töm A láposbányai, fernezelyi, kapnikbá- nyai és esetleg kohóvölgyi m. kir. erdőgondnokságokban 1916. évi márczius hó végéig a vevő által termelendő és kiszállítandó mintegy 2000—5000 m3 gömbölyű nyár és nyir müszerfa záit Írásbeli ajánlatok utján fog eladatni. Az ajánlatok 1915. évi november hó 4.-én déli 12 óráig nyújtandók be Nagybányán a m. kir. főerdőhivatalnál a hol azok november hó 5.-én délelőtt 10 órakor fognak nyilvánosan felbontatni. A versenytárgyalási és szerződési feltételek, ajánlati űrlap és boríték a főerdőhivatalnál szerezhetők be. — Budapest, 1915. évi október hó. I _______FöldniiipelÉsiigyí miniszter. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda. Millióknak sziikségükvan rá! fStF rekedtség, kotarus elnyáíká- sodás görcsös és üdült hurut. elismerő irat orvosoktól és magánosoktól garantálja a biztos sikert. Kiváló finom és Ízletes bonbonok. Egy kisebb csomag 20 és 40 f. nagyobb csomag 60 fillér árban kapható: Bojnóczy S. Hass L. és Vidder gyógyszertáraiban. 3? M m m o *3 Cg & Cg Kiadó Magántelkes uj ház, mely áll 4 szoba, konyha, kamara, fürdőszobából stb. Villany is bevezetve. Értekezhetni : Rák-utcza 6. szám alatt. Kiadó Két jó udvari szoba, konyha és kamara. Kígyó utca 16 szám alatt » .. , Nagybányán. legyezzünk _____:___ #> Tanulók a „Hermes“ nOuSnÖiCSÖllÖrßt! könyunyomdábaii feluétetnek. Egy teljesen jó karban levő Bősendopfer-féíe hangverseny zongora jutányos áron eladó. Hol ? megmondja a kiadóhivatal.
