Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-14 / 37. szám
NAGYBANYAI HÍRLAP 5. vasni őket. A 'felírások sok írás hibával, de nemes szívből fakadtak. A kis versek így szólnak : Itt nyugszik Tarajos Lőrinc Kihez fogható szakaszvezető nincs . S nem is volt az egész ármádiába. Elesett, de nem hiába! Elekes Andrisnak és Pogány Bálintnak Tettük e keresztet Kiket muszka gránát ennek a gödörnek Mélyibe sülyesztett. Kilenc vad kozáknak Vert fejébe léket Bagaméri János ; Csak azután volt a Rusnya muszka golyó Éppen célirányos. Pihenj Muntyán pajtás! Te voltál a leghangosabb Rajta-rajtás. Itt tartja meg a rapporlot Muszka verő főhadnagy úr Árkosi Nagy László „Főhadnagy úr jelentem, ! ogy Lublin tornyán Lé ig a magyar zászló!“ Értsi Pista lefeküdtél E gyászos sirhantba. Tisztöltet az édős anyád, Meg a Kántor Anna. Itt nyugszik Sajtos Mátyás Harmincnyolcas káplár. Oda haza Bartos Eszti Siiva-sirva rád vár. CSARNOK. Kis történetei; a nagy háborúból. — Irta : Egy harcos. — Az orosz orvosoknak van egy nagyon praktikus találmányuk a háborúban. Ök a sebesültek kötésére ráírják a sebesülés nemét, azt, hogy mikor kötötték be utoljára a sebet, mikor kell újra friss kötést alkalmazni és minden adatot, ami a seb kezelésére fontos. Ezt a praktikus dolgot alkalmazzák a mieink is és a sebesült fehér kötésein a háború fájdalmas szimbóluma ez a kötés — ott van a seb egész története, az egyes katona szenvedésének hősi éposza. A kraszniki kórházban ott fekszik egy német sebesült, Huszonegyéves, Elberfeldben volt soffőr, kedves, csinos, szőke fiú, kissé sápadt, de mosolyogva fekszik az ágyon. Franz Poeschkének hívják. Az orvos odalép hozzá, felemeli a takarót és kissé meghatóban látja, hogy a kedves, szőke és fiatal gyermekembernek két lábát kellett leamputálni tőből és a huszonegyéves Franz Poeschke majd sok esztendőkön át csak mű ábakkal járhat az elberferdi mezőkön. A kötésre rá van írva, hogy valahol Lecznánál sebesült meg Franz, a golyók összetörték mindkét lábát, amputálták, most már túl van a veszélyen és mindén második napon friss kötést kell a lábára tenni. Az orvos halk és gyöngéd szavakkal vigasztalja Vilmos császár súlyosan sebesült katonáját, a fájdalmas átkötözés alatt, a gyógyulásról, a teljes egészségről beszél neki, a csodatevő műlábakról, arról, hogy majd nemsokára az elberfeldi országutakon járhat újra az a- utójával. A sebesült katona sápadtan mosolyogva, verejtékes homlokkal hallgatja az orvos vigasztalását, a kezét ökölbe szorítja, az ajkait harapdálja mig az orvos a kötést bontja le, hallgatja a gyöngéden, kedvesen részvéttel vigasztaló orvost, aztán megszólal : — Aber warum trösten sie mich Herr Doktor ? Was ist mit mir geschehen ? Was ist eine Verwundung ? Deutschland soll leben ! * A kraszniki kórházban Franz Poeschke me- lett fekszik Székely József, Szolnokdoboka megyéből, Szentiványból való, a feleségét Székely Annának hívják és nagyon szépen kérte, hogy értesítsék a feleségét arról, hogy milyen a sebesülése. A kötésre rá van Írva, hogy milyen. Dum- dumgolyó érte a ballábát, a csontot összetörte, de meg lehet menteni a lábát ... Erre Oroszlengyelországban ilyenkor nyáron, rengeteg légy van. Valóságos fekete felhő száll a táborok felett,'ember, ló rengeteget szenved miattuk, a tábori konyhák körül valóságos hajtóvadászat folyik ellenük, nehogy az ételbe kerüljenek és reggel felé még a katona mély, tompa álmát is elűzi a legyek gyötrelmes szemtelensége. A kórházban is sok a légy és Franz Poeschke és Székely József sokat szenvednek miattuk. Az arcukat, szemüket, orrukat kínozzák el és az enyhet adó álmot űzik el szemükről. Székely József falusi ember, ö már tudja, hogy kell védekezni. Megkérte a kedves testvért, hogy vágjon neki egy gallyat, amin még a levelek is rajta vannak és ezzel kergeti el a legyeket, ha már nagyon szemtelenek. És elsősorban a huszonegy esztendős Franz feje körül suhogtatja meg a légy- űzőt és csak aztán gondol magára. Előbb a német bajtárs bajára gondol és csak aztán a magáéra. Franz nem tud egy szót sem magyarul, Székely József nem tud egy szót se németül, beszélni nem tudnak egymással, a Franz naiv, hálás mosolylyal köszöni meg a Székely Ferencz jóságát és néha kedvesen, hálásan azt mondja felé: — Braver Ungar! Braver Mann! Székely József a hangból érti, hogy miről lehet szó és ilyenkor még gondosabban vigyáz arra, hogy a legyek ne zavarhassák a Franz Poeschke álmát. — Hát muszáj pártolnom — mondja — mert hisz ő két lábára sebesült meg. A Székely József csak egy lábára kapott sebet szemben a Franz két lábának sebével és a szenvedésnek ez a külömbsége elég neki arra, hogy „pártolja“ a Franzot. * Kraszuik és Lublin kórházaiban megtanulja az ember, milyen nagy dolog vöröskeresztes hölgynek lenni. Ahogy a súlyosan sebesült bakát leemelik a kocsiról, ahogy kötözik, gondozzák, á- polják, etetik, ellátják, az gyöngéd, kedves, finom, szeretetteljes. A kolerás beteghez odamegy, kanalanként adja neki a tejet, teát főz a súlyos sebesültnek, vigasztalja, mesél a könnyű sebesültnek, beszélget a lázas beteggel, nincs nappala és nincs éjszakája, nincs egy perce, mikor egészen és igazán megpihenhet, mert itt a front mögött, ahol mindig uj sebesült jön, ahol még friss a szenvedés, mindig őt keresik a szenvedők. Valahogy úgy van itt, mint a harctéren. A katona számára a tiszt a megnyugvás, az erősség, a bizalom. A sebesüli számára á vöröskeresztes hölgy. Amig az ott van mellette, amig őt látja, addig nyugodt, addig bizakodó, addig csöndesen tűr el mindent. S ha megszokott egy ápolót, akkor nem szívesen válik el tőle, akkor annak ott kell maradnia mellette mindvégig, méit az uj, a másik már nem olyan jó neki Itt fénye, glóriája van ennek az önfeláldozásnak, itt nem beszélnek ironikusan róla, itt nem divat a szeretet és gyógyítás munkája, itt a front mögött, ha szerényen és fáradtan végigmegy az utcán a kedves nővér, a vöröskeresztes hölgy, mély tisztelettel szalutálnak neki, mintha igen magasrangu tiszt lenne. A sebesültek tisztje. * Ravaruska neve történelem. Ravaruskán három csatát vívtak. Magyar bakák, magyar huszárok nagy, fájdalmas bravúrral harcoltak itt és Li- manovánál azok a huszárok győztek, akik itt kapták meg a tűzkeresztséget. Az élet nem áll meg, a föld közömbös a történelem iránt és Ravaruska lövészárkai fölött, a csatatéren búza nőtt, krumpli termett. Itt még olyan furcsa a iővészárkokat nézni. Csak egyféle lövészárok van itt, olyan, amelyiknek a mellvédje nyugat felé néz A másik csak kis húzás, néhány marok föld, amelyik mögül rohamra indult a magyar baka. Itt még hússal rohantak ólomnak és vasnak. Kilenc hónapja, hogy megásták a sírokat, kilenc hónapja, hogy Ivanov azt hitte, hogy Ravaruskánál eltemette a monarchiát. Ivanov, Ruszky, Bruzilow. minden hadviselő művészete, a cárizmus óriási túlereje sem volt e- lég, hogy Ravaruskánál a katonák mellé a monarchiát is eltemessék. Ma aratnak Ravaruskánál krumplit szednek, a lövészárok mellvédjéről és tarló van ott, hol a kis túrások mögül felugorva rohamra mentek a honvédek, ahol a kukoricás mögött attakra sorakoztak a huszárok. Asszonyok a- ratuak a ravaruskai mezőkön és az átvonuló katonák közölt van még néhány, aki ráismer a mezőre, aki már harcolt, vérzett itt. A katonának csodálatos élmény ez és hallottam magyar bakától, aki most Lublinban járt, hogy azt sem bánja, ha azután meghal. Úgy mentek el egyszer innen Lublin és Ravaruska alól, mint a kik csatát vesztettek. Most mint győzők jönnek vissza. Ami akkor vágy volt és álom, az most beteljesedik. A végzet megfordult, a beteljesedések napjait éljük és magyar bakák, akik egy éve már látták Lublin tornyait, most a templomok árnyékában pihennek meg ... Felelős szerkesztő: dr A jtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda Veszek Wolfram és Bismut tartalmú erezet. Dr. Farkas József gyárigazgató Újpest, Vasut-iftca 58. Kiadó Két jó udvari szoba, konyha és kamara. Kigyó-utca 16. szám alatt Nagybányán. Adakozzunk a háborúban megvakult katonák javára.
