Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-24 / 34. szám

■ — Üres fakerítés, erre a fűrészelő bakra kár

az ekrazitot vesztegetni ...

— Akkor gyere vissza, hangzik az árokból . . .

— Mindjárt, csak megnézem, hogy odébb mi van . . .

Ezzel átmászik a dróttalan fabak alatt (olyan mint a fűrészeiéihez használt bak, csak sokkal hosszabb, mit szöges dróttal szoktak átfonni) és nyugodtan mászik előre az orosz állások felé. Egyszerre egy gödör szélére jut váratlanul, amely tele van orosszal. Ezek azt gondolván, hogy szökevénnyel van dolguk, rákiáltanak:

— Fel a kezekkel add meg magad . . .

A horvát legény, aki megértette az oroszok felszólítását, felállt, feltartotta kezeit a bombával együtt és visszakiált:

— Várjatok jövök már . . . !

... És a következő pillanatban közéjük hajította a bombát. Az ekrazit elvégezte a többit, az árkász pedig sértetlenül visszatért csapatához.

Ezalatt egy másik árkász* hosszú póznára e- rősitett ekrazitbombával kúszott előre és szerencsésen el is érte a muszkák drótakadályát, A bombát jól elhelyezi, megrántja a gyujtózsinort ... de ime ... a gyujtószerkezet elromlott, nem működik. Mit csináljon ? Ha gyufát gyújt, elárulja magát és halál fia. Leszereli a gyujtószerkezetet és ! visszakuszik az árokba. Odaáll a főhadnagya elé :

— Főhadnagy ur kérek egy bőrszivart . . .

— Minek az neked . . . ?

— Nem jó a gyujtöszerkezetem, pedig a bombám bent vau a drótkerítésben.

•— És minek ahoz a bőrszivar . . . ?

— Azt meggyujtom, az tovább tartja a tüzet, mint a cigaretta, a markomban előreviszem és azzal meggyujtom a robbantó zsinórt.

A legény megkapta a szivart, rágyújt és ujia előre kúszik az orosz állások felé.

A többiek lélekzetet visszafojtva lesik a merész fiút, inig a sötétség el nem nyeli alakját. Pár kínos perc telik el . . . Egyszerre felcsap a vörös láng az orosz drótakadálynál, nagy pukkanás és a kerítés hosszú vonalban omlik össze. Nemsokára visszaérkezik az árkász:

— Főhadnagy ur alázatosan jelentem, visz- szajöttem. A szivart most már elszívhatom ugy-e?

A német tisztek megtömték a zsebét szivarral és kitüntetésre ajánlották.

A gúnyolódó humor se hiányzik belőlük, a- mi a halálmegvetéssel párosul.

Az oroszok robbantásaikat robbantó gyapottal szokták végezni, aminek 30 másodperc alatt explodálni kell. Hogy ebből mit loptak el az o- rosz hadseregszállitók, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy ritkán robbant a gyapotjuk úgy annyira, hogy az embereink már nem is tartottak tőle. Egyszer egy ilyen bomba repült a mi állásaink elé. Néhány másodpercig füstölt, azután kialudt, füstje nem látszott. Az egyik árkász hirtelen kiugrik az árokból, felmutatja az oroszok felé a nem explodált bombát, a hóna alá csapja és méltóságteljes lépésekkel visszasétál a lövészárokba. A merészség annyira meglepte a muszkákat, hogy elfelejtettek rá lőni, csak mikor már a fedezékben volt, zudult egy csomó sortüz a — nyomába.

Az áttörés megtörtént, az oroszok futva menekültek, a mieink nyomukban. Ekkor jő a parancs, hogy az oroszok előtt fel kell robbantani a hidakat, hogy kénytelenek legyenek szembefordulni. Ezt csak úgy lehet végrehajtani, ha egy 8 emberből álló patrul átlopózik a menekülő oroszok vonalán, őket megelőzi és a robbantásokat elvégzi, mielőtt a futó oroszok az egyes pontokhoz érnének. Végtelen nehéz feladat, mert sok ekrazitot kell vinni, csak gyalog lehet menni, csak éjjel lehet haladni és 90 százalékban halálos a veszedelem. A főhadnagy kihirdeti a parancsot, ki vállalkozik önként ?

Kilép az egész század. i

— De a dolog nagyon veszélyes, v. olyanok vállalkozzanak, akiknek nincs veszteni valójuk . . . szól a főhadnagy,

Megint kilép az egész század.

— Nagyon szép ez a nagy bátorság és elszántság — szól a főhadnagy, de nekem csak 8 emberre van szükségem, Erre személyesen kiválogatja az embereket.

A kiválasztottak büszkén sorakoznak, amikor előlép az őrmester, polgári foglalkozásban építőmester Bécsben, aki jobb keze volt a főhadnagynak, aki például hídépítéseket önállóan tudott vezetni és a legkomplitáltabb számítások elvégzésére képes volt.

— Főhadnagy ur alázatosan kérem, miért ér engem a szégyen, hogy nem vagyok a kiválasztottak között . . . ?

— Mert magára szükségem van itt is . . .

— De ezt a feladatot senki sem tudja nálam jobban megoldani . . .

— Tudom, de a dolog nagyon veszélyes . . .

— Annál inkább.

És addig kunyorált, mig a főhadnagy őt bízta meg a vállalkozás vezetésével.

A nyolc embert elnyelte az est, a mi csapataink harcolva nyomultak a menekülő muszkák nyomába.

Egyik nap a másik után múlt, de a muszka csak nem akart megállni. A kis csapat a hatodik napon végre visszatért a századhoz.

— Főhadnagy ur alázatosan jelentem, bevonultunk . . .

— És az eredmény . . .

— Mindössze egy hid . . .

— És a többi . . .

— Lehetetlen volt. Csak éjjelenként tudtunk előre haladni, hogy el ne fogjanak bennünket. Nappal az erdőkben fák tetején pihentünk. Éjszaka erőltetve mentünk és átlag 35 kilómétert tettünk meg éjszakánkint, de a muszka oly buzgón futott, hogy reggelre mindig utolért bennünket. Sokszor voltunk azon a ponton, hogy elfognak bennünket de sikerült mindig az elmenekülés. Mikor aztán láttam, hogy hiába minden igyekezet, mert ezek úgy sem állnak meg Varsóig, visszatértem.

Ilyen gyors volt az oroszok visszavonulása és ilyen kitűnő legények a mi árkászaink.

Király születésnapja a sebesült katonáknál.

Az állami polgári leányiskolában elhelyezett Vörös Kereszt kisegítő kórházban a nagybányai vöröskereszt fiókegylet a király születésnapján, Neubauer Ferenc miniszteri tanácsos, elnök kezdeményezésére fényes kerti ünnepélyt rendezett. A szép kertben hatalmas árbocokon lengő tölgy girlandok színes zászlócskák és villanyos körték alatt nagyszámú közönség gyűlt egybe.

A 'ennisztéren a lombsátort jelző tölgy gályák virágdíszben pompázó szépen terített kis asztalok felé borultak, körülöttük az agilis ápolónők bájos kis serege sürgölődött, hogy a vendégeket kiszolgálja.

Az összegyűlt közönséghez és a két hosszú asztal mellett elhelyezett sebesültekhez Neubauer Ferenc elnök tartott beszédet éltetve a királyt s a vitéz hadseregünk jelen levő tagjait. Majd Révay Károly emelkedett szólásra s elszavalta dalát a királyról.

A szónokot s a költőt ünneplő közönség soraiból kivált ezekután Brebán Sándor gör. kath. esperes és a román anyanyelvű katonák előtt ismertette a nap jelentőségéi, hazafias, magvas, magasan szárnyaló szavakkal, éltetve a királyt s a magyar hazát.

Bori József sebesült szakaszvezető szólt utána a közönséghez s keresetlen szavakkal adott

érzelmeinek kifejezést. Az asztaloknál elhelyezkedő közönség és sebesültek vig hangulatban poharaztak, különösen, mikor Révai Károly közölte Kovnó bevételének örömhírét.

Waigand Anna polg. leányiskolái igazgatónő fáradhatatlanul buzgolkodott a hölgyek szép koszorújával együtt az ünnepély sikerének emelésén s a katonák megvendégeiésének nemes munkájában.

Az uzsonna rendezését Fülep Imre tanár vállalta. I. Berksz Leó a vöröskereszt pénztárából a sebesülteknek fejenként 2 K. fizetett.

Asztalokat terítettek :

Berks Emrnyke, Berks Erzsiké, Szentmiklos- sy Dusika, Delhányi Margit, Delhányí Erzsiké, rVohászka nővérek, Kupás nővérek, Neubauer Margit és György Elina, Kari Etelka és Bozsenik Etus, Hegedűs Rózsi, Rozsos Piriké, Steinfed Elza, Taub Eszti, Kiss Etelka. Gurnesevits nővérek, Giller Piroska, Giller Elnia.

Kiszolgáltak továbbá s a buffetnél szorgal- matoskodtak Damokos Annus, Szabó Etelka, Mu- zsary Juliska és a Magyar nővérek.

Damokos Ferencné, Fülep Imréné, Bozsenik Béláné urhölgyek a vendégek és katonák részére fekete kávét és teát főztek mig Szaitz Elemér szövetkezeti üzletvezető az ételek s italokat kezelte.

A pénztárnál láttuk Barna Mariskát és Pro- hászka Edith urleányokat A cigány Ádáin Józsi, hazafias nótákat húzott s a közönséget állandóan jó hangulatban tartotta. A villamos körték színes füzére kigyulladt s ekkor niegyszólalt egy tárogató.

Igazán nagy sikert ért el vele Marosán László sebesült szakaszvezető, kórházfelügyelő.

Szép virágokat küldött az asztalokra s díszítésre Maresch Albert mükertész s hazafias cselekedetével nagyban emelte az ünnepet.

A felsőbányái állami elemi iskola két termét bizonytalan idő miatt szintén feldíszítették. Szent- péteriné Kandó Katalin gyönyörű papirgirlandokat bocsájtott át e célból a rendező bizottságnak. A vacsora pénztár hazafias hölgyei vendégelték meg a sebesült katonákat. — Drágos Demeterné kitűnő lepényt sütött. Számosán bort s egyéb italokat és ételeket küldöttek. A kerti ünnep rendezésnél b. Kováts Géza (ette meg az első intézkedéseket. A lelkes hölgybizottság mellett a disz- letezést Kápolnay titkár végezte Sztracsanyek, Török gépészekkel, Kuszkó építőmesterrel s Marosán szakaszvezetővel, kik elismerésre méltóan fáradoztak.

Az esti órákban a hatalmas hatszázas villanyos lámpás fényénél táncra perdült a fiatalság s a legjobb hangulatban oszlott szét. —

Adakoztak a következő lelkes hölgyek s férfiak kiknek a rendezőség őszinte köszönetét mond. —

Langer Sándorné 1 kosár körte, Harácsek cégtől 100 drb. Duna czigaretta. Szűcs Károlyné 12 liter bór, Balogh 2 drb sás lábtörlő fürdő részére, Stoll Béla 1 kosár körte, Demeter Dezső 1 kosár körte, Dr. Miskolcy Sándor 20 korona, Dr. Gál Jenőné 5 korona Salamon Hermán 1 kosár körte és 1 üveg málna szörp, Özv. Drágos De- meterné 35 darab túrós lepény és 2 üveg szil- vórium, Tar Károlyné 5 katonának vacsora, Bálint Imre 5 liter bor, Kovács Gyula könyvkereskedő 5 liter bor. Hanzulovits Kristöfné 3 üveg vörös bor, Váiady József 1 csokor virág és 1 kosár körte, Szerencsy József 5 liter bor, Géresy János 8 1. bór, Rumpold Gyula 12 1. bór és 100 drb. pogácsa, Balogh Gyuláné 10 I. bór, Szent- miklósi József 80 drb. tészta, Almer Károly 5 1. bór, Thurmanné 1 kosár körte Wienerberger Béla 1 kosár körte Katona Jánosné 42 drb. sütemény és 2 1. tej, Égly Mihály 25 1. bór.

A vacsora pénztár hazafias hölgy társaságának kik a sebesültek vacsorájáiól már huzamosabb idő óta gondoskodtak ez utón is hálás köszönetét mond a rendezőség a sebesülteknek a- dott vacsoráén