Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-26 / 4. szám

1915. január 26.

NaGYBANYAIHIRLAP

3.

ről, az esős időjárásról és nem egyszer halljuk azt j a föltevést, hogy ez a sok csapadék, a csaknem szakadatlan esőzés, annak a rengeteg légrázkódásnak a következménye; amellyel az Európaszerte dúló háború és ágyúzás jár.

És nemcsak a falusi gazdaember hiszi ezt; intelligens, tanult emberek is megvannak róla győződve. Pedig emlékezetes mindnyájunk előtt, hogy esztendőkön át tudományos kísérletezések folytak az állami jószágokon és szőlőkben a viharágyu- zással, mígnem a tapasztalatok arra vezettek, hogy a légréteg hatalmas áramaiban és elhelyezkedésében vajmi keveset számítanak ezek a mesterséges légrázkódtatások és az ilyenféle kísérleteket be is szüntették.

Erről tehát egyelőre csak negativ véleményt lehet mondani. A jelenlegi európai enyhe időjárás és folytonos esőzés helyzetének illusztrálására csakis kombinativ eljárást lehet alkalmazni, mert a háborús állapot miatt a külföldi metereologiai jelentések teljesen hiányzanak.

— Annyi bizonyos, hogy egész Európában igen szokatlan légnyomáselosztás mutatkozik, aminek következménye ez az enyhe és csapadékos időjárás, amely a Olaisi szorosban és valószínűleg az Északi-tengeren igen viharos is lehet. Közvetlen oka ennek az lehet talán, hogy különösen Anglia és az Északi-tenger felől egymás után mély depressziók nyomulnak Észak-Németországra, a Bottni-öblön és európai Oroszországon keresztül kelet felé, — ugyanekkor nálunk és Déleuröpában állandóan magas levegőnyomás borul fölélik és ennek az abnormális eloszlásnak a következménye ez a szokatlanul enyhe időjárás.

— Ami az időjárásnak az ágyúzással való összefüggését iiieti: arra tudományos alapossággal csakis hosszas gyakorlat és kísérletezés után lehetne szólni, annyi azonban föltehető, hogy légköri változásokat okoz csatahelyeken az ágyúzás, amennyiben bizonyos kondenzációkat idéz elő. Ez nincsen kizárva, de ennek tudományos fejtegetése nagyon so!; kísérletet igényelne.

A mai helyzet arra enged következtetni, hogy egyelőre nem gondolhatunk hidegebb időjárásra, amennyiben sok oldalról nagy kiterjedésű depresz- sziót jelentenek és az Adrián is mély alacsony nyomás fejlődött, úgy, hogy ennek az eloszlásnak megfelelőien nem igen várhatjuk, hogy az évszaknak megfelelő kedvező változás (hideg, fagy, hó,) álljon be.

tak, akik asszonyt és gyerekeket hagytak otthon családi tűzhelynél és minden szeretetüket és gyengédségüket a finomarcu, kis hadnagyra pazaroltákAz egyszerű emberek ragaszkodása mélyen megindította, de egyszersmind boszantotta is a kis hadnagyot, aki folytonosan azon törte fejét, hogy ezt a bizalmas viszonyt minél előbb megszüntethesse.

Gondolkozásából hangos kiáltás riasztotta fel. Egy altiszt felemelt kezével észak felé mutatott, ahol a német főerő állt.

A láthatáron repülőgép suhant át a levegőn, széles ívben ott keringett a kis csapat felett, azután mind magasabbra szállt és útját délnek az ellenség felé folytatta.

Öt-tiz perc telt el kiváncsi várakozásban és minden szem odatekintett, ahol a repülőgép eltűnt. Csigalassúsággal telt el az idő. Most hirtelen nyil- sebességgel újra feltűnt a gép és lefelé zuhant, a- mig körülbelül száz méternyi magasságban megállt az ulánusok feje fölött. A kormányzó tiszt arcát világosan láthatták, amint üdvözölve integetett, de azután hirtelen felszökött a. magasságba. Keskeny, fehér tárgy lebegett róla lefelé. Visszafojtott lélegzettel lesték az alant állók kavargását a levegőben, amint lassacskán lefelé ereszkedett és mikor már elérhették kezükkel valamennyien utána kapkodtak. Egy ember elkapta és átnyújtotta a

HÍREK.

január 25.

Rókahalál.

Az erdők aszfaltbetyárja! Hurokra került egy nehány. Sok szemtelenséget miveitek a nyúlkisasz- szonyokkal, kik már alig mertek a nyiladék avarján végig sétálni, mert minden bokorban egy-egy vörös pofaszakállas aszfaltbetyár leselkedett rájuk s nemcsak trágár megjegyzésekkel, de tettleges- séggel is molesztálták a szemérmes kis bakfisokat.

Node végét szakítottuk a további perverz cselekedetnek. Jó nehány puskás erdész, — az erdők szigorú rendőrsége, — magához vett egy párat a polgárőrségből is s a hajnali szürkület leple alatt elállta a bozintai ideális vadászterület ki- és bejárásait s az adott kürtjeire megkezdte a betyárok összeterelését. Nagy rémület támadt az urfiak között, a ciheresekben megvillantak az a- ranysárga és a vörös bundák ; az eddig büszkén lobogtatott zászlók alákonyultak s nem egy közülük elrejteni igyekezett sárga lobogóját. Hasztalan! A boszu órája ütött. A nyulkisasszonyok kiontott ártatlan vére boszuért kiáltott az égre! A végrehajtás jó kezekbe volt letéve. Egyik erdésztársunk — különösen, — alaposan elkészülve jött hazulról. A vadászok minden babonáját végig csinálta otthon, hogy kirándulása eredményes lehessen. E- lőször is amikor fölkelt, kerülte, hogy vénasszony- nyal találkozzék. Módját ejtette, hogy szemrevaló fiatal lány kerüljön első útjába ; másodszor reggeli teáját szűzártatlan kezekkel cukroztatta és ke- vertette meg, mert vadászbabona szerint a makulátlanság a győzelem reménye; harmadszor megsimogatta a házimacska selymes bundáját. Ez u- tóbbi különösen eredményes szokott lenni: úgy lő utána a vadász, mint a lengyel légionisták ; és negyedszer, ötödször a többi babonákat végig csinálta mind. Volt is eredménye. Három aszfaltbetyár hajtotta meg előtte aranyos lobogóját a bozintai erdőben. Aztán még mondja valaki, hogy a XX-ilc században nincs talaja a babonának !

Summa — summarum : öt zsiványt tettünk ártalmatlanná a bozintai bulvárdokon. Az erdei rendőrség azonnal kiplakátiroztatta, hogy a menekült nyulkisasszonyok nyugodtan visszatérhetnek az első hóesésre, mert az aszfaltbetyárok közül ötön beszámoltak bundájukkal.

Azalatt fort a katlanban a jó fűszeres bor,

hadnagynak, Koepper hangosan felolvasna ;

„Erős ellenséges csapatok közelednek a hid

felé."

Egy szó sem esett többet. -A kardok megcsörrentek hüvelyeikben és minden ember vasmarokkal szorongatta a gyeplőt.

A kis hadnagy elől lovagolt, a többiek követték. A folyam túlsó partjáról az ellenségnek nyoma sem látszott. Két ember elővigyázatosan a hid közepéig kúszott és ott elhelyezte a robbantó töltést. Miután a gyujtózsinort is hozzáerősitették, futólépésben visszatértek, .mert a robbanás minden pillanatban bekövetkezhetik.

Minden arcon feszült várakozás. Kinos percek telnek el csigalassúsággal ... de semmi sem történt.

Talán nincs valami rendben? A kis hadnagy kérdőleg tekint szét, az egyik ember, aki a hídon a robbantó löveget elhelyezte, közelebb lépett hozzá:

— Úgy hiszem, hogy a gyujtózsinor a ködtől átnedvesedett.

A kis hadnagy elsápadt.

— Az egész zsinór ? Lehetséges ez ? — kérdezte élesen.

— Parancsára, hadnagy ’ ur! — válaszolta vontatottan az ember.

Siti csend támadt. Mindenki tudta, hogy mit jelent az, ha a gyujtózsinor használhatatlanná válik. Ha az ellenség a hídon átjöhet, a kis csapat képtelen lesz feltartóztatni. A hidat tehát minden

lobogott a rőzse, sercegett a piruló szalonna s hullatta kövér csöppjeit az alája tartott jó hadikenyérre.

Mire bealkonyult, a fűszeres bornak utolsó csöppjei gyöngyöztek a pohárban s az elesett zsi- ványok emlékére az utolsó pohárköszöntő hangjait vitte be a rengeteg fái közé az alkonyi szél . . .

Kitüntetés. Őfelsége a német czászár, Hin- denburg feldmarsal előterjesztésére Bajnóczy Józsefnek, a német hadseregbe beosztott vezérkari tisztnek vitézsége, és kiváló körültekintéssel végzett szolgálati elismeréséül a vaskeresztet adományozta.

Pálnapi vásár. Kerestük merre van a vásár, de sehol sem találtuk. Egy-két mézeskalácsos sátor volt csak, egyéb semmi. A rendes heti vásárok mozgalmasabbak és forgalmasabbak szoktak lenni. A baromvásár meg éppen mitsem ért. Utolsó pillanatban hirdették ki, hogy a barom felhajtás tilos. Alig pár ló került eladásra. A háborús idők minden téren éreztetik hatásukat.

Hősi halál. M é d e r Zoltán kereskedő súlyos sebébe belehalt. A család a következő gyász- jelentést adta ki: Szivünk legmélyebb fájdalmával tudatjnk, hogy a jó fiú, testvér, sógor, nagybátya és unokaöcs: Méder Zoltán Imre kereskedő, a cs. és kir. 5. gyalogezred 1. osztályú ezüst vitézségi éremmel kitüntetett szakaszvezetője, miután a nagy háború kezdetétől fogva számos ütközetben vitézül küzdve résztvett, f. évi január hó 12-én az északi harctéren, a nyugatgaliciai harcokban súlyosan megsebesülve, a tescheni cs. és kir. tartalékkórházban, pár napi gondos ápolás után, f. hó 20-án 26-ik életévében a Hazáért és Királyért hősi halált halt. Távol a hazától idegen földön eltemetett hamvai nyugodjanak békében ! Nagybányán, 1915. január 22-én. Özv. Méder Ferencné sz. Virágh Ilka édesanyja. Özv Vásárhelyi Gyu- láné sz. Méder Ilona, Bálint Imréné sz. Méder I- da, Méder Gyula, Szabó Lajosné sz. Méder Berta, Méder László, testvérei. Baumeister Ernőné sz. Méder Mária és férje, özv. Blegya Lászlóné sz. Méder Teréz és gyermekei, özv. Virágh Bálintné sz. erdődi Nagy Lujza és gyermekei, Virágh Ervin Károly nagynénje és nagybátyja. Vásárhelyi Gyula, Vágó Károlyné sz. Vásárhelyi Erzsiké és férje, Bálint László, Iduska és Tériké, Szabó Margitka, Lajos, Zoltán, Klárika és Ernő, Méder Margitka, unokaöccsei és unokahugai. Bálint Imre, Szabó

körülmények közt fel kell robhantani. Valakinek erre vállalkoznia kell.

Minden szem a kis hadnagyon csüggött, aki szétnézett és maga körül csak nyugodt, mozdulatlan arcokat látott. Az egyik azonban elkerülte tekintetét. A hadnagy lenézett rá és meglátta ujján a jegygyűrűt csillogni. Tudta, hogy otthon három gyermeke van. Azt is tudta, hogy népfelkelői mind családos emberek.

A kis hadnagy karcsú, nyúlánk alakja kiegyenesedett. Szemei szikráztak.

— Ön átveszi a csapat vezényletét! — igy szólt a legöregebb altiszthez.

— Nem engedjük elmenni, drága, jó hadnagy urunk! — kiáltották egyszerre az emberek.

A hadnagy olyan élesen nézett végig rajtuk, hogy a szó ajkaikon fagyott.

— Adjátok át bajtársaimnak a „gyermek“ u- tolsó üdvözletét! — igy szólt, azután leugrott ló- váról és egyenesen a hid felé rohant.

A széles utón, a túlsó parton már közeledett az ellenség. Lövések dördültek, golyók fütyültek a levegőben és visszapattantak a kemény köveken.

A kis hadnagy a hid közepén hirtelen lehajolt. Emberei visszafojtott lélggzettel nézték karcsú alakját a csukaszinü köpönyegben. Egy fekete füstoszlop emelkedett fel egyenesen a levegőben . . . egy tompa dörrenés hangzott és a hid recsegve összeomlott ... *•

A kis hadnagy eltűnt a romok alatt . . .