Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-27 / 30. szám
Tüstént ódát írunk a pékekhez ilyen formán : „Gyomrunk uralkodói, pékek! Már édesüljön meg epétek 1 Haragotoknak legyen vége És adjatok megint, mint régen Hat szép süteményt húsz filléren.“ * * * Szomorú sorsra jutott Szilágy megye. Irtózatos csapás sújtott végig egy nehány városán. Még a legkésőbbi unokák is emlegetni fogják az 1915-ik esztendőt. S amikor emlegetik, nem azt fogják mondani róla, hogy a„nagy h á b o 1 u - kor“ vagy a „kolera esztendejében“, hanem annó akkor, amikor „t a I i á n járás“ volt. Ugyanis két kedvenc állatfajtáját a taliánok teljesen kipusztitották. Még magjok sem maradt. A békát és a niacskíkat. Vége a kuruttyolásnak s a niacskanyávogásnak ! A Szilágyságba internált olaszok e két kedves állatot nagy élvezettel fogyasztják. Béka leves és macskapecsenye szerepel étlapjukon mindennap. Néha a változás kedvéért, macska becsinált leves és békacomb nyárson sütve. Legnagyobb csapás érle ezzel a Szilágysági alanyi költőket; mert miként fognak verset irni, ha nem lesz hozzá kellő kíséretül béka ku- ruttyolás és macskanyávogás. Én-például-tudom magamról, hogy e kettős koncert nélkül nem tudok verset irni. CSARNOK. Bánya járás, (Az altárna ajtaja kinyílik. A mérnök, kezében a lámpással, belép, behúzza maga után az ajtót s lehajtott fővel bandukol előre a bánya sötétjében. Arca, amely a kísérteties megvilágítás mellett még ijesztőbb, benső küzdelmet árul el. Látszik, hogy gondolatait mesterségen elnyomni igyekszik minden figyelmét a környezetre koncentrálja.) — Ah, itt oly jól érzem magam. Ez a mély absolut csönd, amely mint a langyos vizhullám lágyan körülöleli a testet, elzsongitja az idegeket, a mindent eltakaró rejtelmes sötétség ez a megfélemlítő, izgató feketeség, mintha örök, titokzatos problémákat rejtene méhében, s a rideg, kemény sziklafalak oly fenyegetően intenek : „Ember, piciny féreg, vigyázz! De ah az embert nem lehet elriasztani, a titokzatosság csak izgatja s inég bevilágít az ős sötétségbe, egymás ellen uszítja az elemeket s mikor azok elvégezték gigászi harcukat s a robbanó anyagból kitóduló gázok fölszag- gatják a föld testét, ő ismét megjelenik, a zsákmányt elhurcolja s a zúzdák inkvizícióin keresztül vezeztve kivallatja, kirabolja, ki az utolsó értékes atomjáig. Ah, az ember mégis csak fenséges valami . . . (A magára erőszakolt gondolatmenet azonban közben, közben kisiklik, hogy helyt adjon más, merőben ellentétes motívumoknak. A tolyosö sötétjéből minduntalan eléje villan egy kép: egy karcsú, szőke leányalak, egy finom leányaic. rideg szürke szemekkel, s a szabályos metszésű arc a- latt vékony, összecsukott ajkak. A látományt hiába igyekszik elhesegetni, minduntalan előtolul s lassankint egészen hatalmába keríti.) — Tehát nem akarsz. Nem kívánsz. Miért ? Miért kellett igy lennie? Istenem, hogy képzeltem én a tatáikozást! Egy lépés egymás felé, két szem összevillan, egymásba fonódik, a kezek önkéntelenül találkoznak egymásba tapadnak, mindez egy pillanat alatt s mindketten érzik : íme itt vagy, ime te vagy az! Eddig, hogy rád gondoltam, úgy képzeltem, egy tikkasztó nyári délután a jó öreg Péter elaludván, nyitva felejlé a Menyeknek kapuját s hoppla, egy angyalka kisurrant s lejött a földre széjjelnézni. — Óh, de ott, künn a napfényen minden tettetés, hazugság, érdek! Itt csak itt benn van az igazság, a Munka, az Ősanyag . . . (Elérkezik az aknához. Az ajtót eltolva odaáll az akna szájához s föléje hajlik.) — Tátongó sötét mélység. Egy lépés . . . és egy a sok, sok millióból nincs többé ... Ki venné ezt észre ? Valahol messze, egy kis uccács- kában, kitörne a fájdalom, kiülne a gyász. Múló idő ... s ennek is vége. Valami azt súgja: Most! így! ne habozz, ne késs ! íme az örök, a hatalmas, a relytélyes Föld, amelynek méliébe vakmerőén befurtad magad, hogy nehéz, verejtékes munkával, agyafúrt ravaszsággal kicsald, kilopd belőle az életereit, az ösanyagot, a kincseket, miket mil- | lió s millió évek óta magában hordozott, — hogy ott künn a hazug napfényen földi hivságoknak hódolj vele. Most, hogy ott künn megsebezlek, fájó örökvérső sebbel, fordulj hozzá bűnbánóan tárd ki karjaid, egy mozdulat — s ölelkezel vele lenn, az örök sötétségben ! . . . Félsz ? Remegsz ugy-e? Nem mersz? Haha! Te gyáva, te ember! Hát mit keressz te künn, a napfényen ? Akit meg nem értenek, akit megaláztak! Vagy talán . . . talán azt az időt akarod megérni, mikor majd számlálod a perceket: most — most bontja ki csillámló szőke haját, a selymes arany hullámokat, miket lázas álmaidban oly gyöngéden simogattál ... a finom vékony ajkak megreszketnek . . . s most föléje hajlik egy másik . . , a hófehér test megvonaglik ... a másik ... ezt elérni? Lám, már a rágondolás is megkinoz, összetör. Miié vársz tehát? — Várok, . . . oh igen várok! Hogy majd egyszer sokára, mikor megszenvedtem érte, mikor majd megérdemlőn . . . egy szép, szomorú őszi napon, nagy, nagy, nagy csend lesz, valami ünnep, talán vasárnap, alkonyat, egy messzi házból halk, elmosódott muzsika — akkor nyílik az ajtó . . . egy szőke káprázat . . én elébe mék, nem, leborulva imádandom őt 1 . . . (Egy gyors mozdulattal hátralép az akna szájától. Jelez. A kötél megfeszül s a kas lassan siklik lefelé. — S a háttérben, az ősidők óta szivárgó vízfolyás egyhangú locsogással mormolja a rezümét, mintha mondaná: Te csak ember vagy, rővidéletü halandó ember!) s. Felelős szerkesztő: dr A jtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes" könyvnyomda. Szamosvölgyi vasút Részvény-Társaság. 10836—AIV. sz. Pályázat. Készletünkben levő mintegy 250o kgr. és e- gyébb acél hulladék 8000 kgr. vékony vas bádog. 2000 kgr. lemez vas bádog. 10000 „ vas és acéleszterga forgács, 4000 „ acélsín hulladék 1. mt. hosszúságig 1000 „ vassín „ 1. mt. „ 1000 „ kéregöntésü kerék 20000 „ acél kerékabroncs 70000 „ forrasz és zuzottvas 3000 „ megégetett öntött vas és 30000 „ meg nem égett öntött vasat zárt írásbeli ajánlati tárgyalás utján kívánjuk értékesíteni és ezek eladására ezennel pályázatot hirdetünk. Az ezek megvételére vonatkozó ajánlat lepecsételve és borítékba „Ajánlat ócska anyagok megvételére 10826—AIV számhoz“ igazgatóságunknál 5. legkésőbb folyó évi augusztus hó 15-én déli 12 óráig benyújtandók. Ajánlat úgy az összes, valamint tetszés szerinti egyes anyagokra is tehető. Az ajánlatban az árak 100 kg-ként kocsiba rakva és Dés állomáson feladva, az ajánlattevő által szabadon választandó bámely állomásunkra történő bérmentes szállítás mellett, de csomagolás nélkül számítva teendő ki. A csomagoláshoz szükséges ládákat vagy hordókat, önkezelési árban fogjuk felszámítani. Az ajánlattal egyidejűleg dési központi pénztárunknál bánatpénz gyanánt a megvenni szándékolt anyag kiszámított értékének 10 %-a készpénzben mely nem kamatoz, teendő le, mely bánatpénz az 1876. évi XXVII. t. ez. 276—378 §-ai értelmében az ajánlat biztosítására szolgál. Az ajánlattevő ajánlatával az a felett hozandó határozat közlésig kötelezettségben marad. Az ajánlattevő kinek ajánlatát elfogadtuk, az erről történt értesítés vételétől számított 8 nap a- latt az átengedett anyagok vételárát melybe a bánatpénz nem számittatik be, itteni központi pénztárunknál befizetni és ezen időtől számított u- jabb 8 nap alatt a megvett anyagok átvétele és elszállítása iránt animál is inkább intézkedni köteles mert ellenkező esetben a letett bánatpénz korlátlan tulajdonunkká válik anélkül, hogy az a- jánlattevő tölünk utólag bármi anyag átadását, vagy bármi néven nevezendő kárpótlást igényelhetne. Az eladásra szánt anyagok mennyisége csak megközetitőleg van megállapítva, ennélfogva tényleg átadásra kerülő mennyiség lehet több vagy kevesebb is anélkül, hogy a nyertes ajánlattevő az első esetben a többletkéni átadott mennyiségnek az ajánlati árak mellett való átvételét megtagadhatná, vagy a második esetben a kevesebb eladás címén bármi néven nevezendő kárpótlást igényelhetne. Az eladásra szánt anyagok minőségének meghatározása tekintetében a nálunk érvényes anyaglajstrom az irányadó és az elszállításra kerülő a- nyagok minősége elleni felszólamlásnak. Dés állomáson történt feladása után nincsen helye. A megvett anyagok úgy minőségileg, mint mennyiségileg a dési anyagszertárunknál adatnak át és azok ott, illetve a kocsirakományt kitevék Dés állomáson hivatalosan mérlegeltetnek meg. — Ezen mérlegelések ellen utólagos felszólamlások nem tehetők. Az átadott és elszállításra kerülő anyagok vételárának leszámolása az elszállítás alkalmával azonnal megtörténik és a mennyiben több anyag lett átadva mint amennyinek ára előzetesen kifizettetett a különbözetet saját választásunk szerint vagy elővéttel vagy utánvéttel egyenlítjük ki. — Ha pedig az átadott anyagok mennyisége kevesebb mint amennyinek ára előzetesen kifizettetett, ebben az esetben a külömbözetet a dési központi pénztárunknál fizetjük vissza. Fenntartjuk magunknak azt a jogot, hogy a beérkező ajánlatok közül tükintet nélkül az árakra szabadon választhassunk, valamint azt is, hogy az eladásra szánt külömböző anyagokat két vagy töb ajánlattevő között feloszthassuk. Az ajánlatban az itt közölt feltételek elfogadása határozottan megemlítendő, ellenkező esetben az ajánlatot nem vesszük figyelembe. Az elszámolási ügyletből eredhető peres kérdések elbírálására nézve a dési ni. kir. járásbíróság illetékességét és a sommás szóbeli perutat kötjük ki. Dés, 1915. julius hó 17-én. Hz igazgatóság.
