Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-13 / 28. szám
4. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. julius 13. megvívjuk annak harcát Istenbe vetett bizalommal egyesülve a nemzetnek soha meg nem fogyatkozott ősi erényeiben: királyhüségben és hazaszeretetben ! — Paizsul áll fölöttünk az örök, a legyőzhetetlen Igazság és megacélozza büntető fegyverünket az az ősi, nemzetfenntartó erő, amely kifejezésre jut küzdő fiaink hősiességében, az e- gész nemzet céltudatos, termékeny munkájában és a társadalom önfeláldozó jótékonyságában egyaránt ! Midőn a nemzet fegyverbe lépett, megdobbant az egész magyar társadalom szive és ami egyletünk zászlója alá sorakozott, hogy munkájával és adományaival enyhítse a háború áldozatainak szenvedéseit I — A magyar társadalom oly anyagi eszközöket bocsátott rendelkezésünkre, mely méltó a legnagyobb nemzet áldozatkészségéhez, a szegény elhozta az ő filléreit, a gazdag az ő ezreit, elhozták mint természetbeni adományaikat és a legnagyobb önfeláldozással állott a betegápolás szolgálatába a női társadalom, hogy mindezen eszközökkel elnémíthassuk a sebesültek jajszavát, hogy visszaadhassuk őket az életnek, a társadalomnak ! Egyletünk megtett és megtesz mindent, hogy a beléje helyezett bizalomnak megfeleljen, hogy arra fordítsa az adományokat amire szánva v< -Itak, nem keresi, hogy hol szűnik meg hatásköre, hanem mindenütt igyekszik segíteni ott, ahol arra igazán szükség van — Ha majd elnémul a háború zaja, a béke korszakában midőn egyletünknek meg lesz adva a lehetőség, hogy a gyűjtött összegek és adományok hová fordítását legkisebb részleteiben kimutathassa és e- gész tevékenységéről beszámolhasson, akkor emelt fővel, a lelkiismeretesen teljesített kötelesség biztos önérzetével fogunk a társadalom itélőszéke elé lépni: az egylet megtette a maga kötelességét, a- mit adtatok, annak jótéteményeit százezrek élvezték és százezrek áldják a nemeslelkü adakozót! — De most amidőn még körülöttünk dúl a háború viharja, midőn a sebesülteknek ezrei és ezrei szorulnak ápolásra, mikor betegápolási intézményeink felszerelései és készletei felújítása vált szükségessé, mikor harctéri kirendeltségeink készletei pótlásokra szorulnak és minden oldalról a mi segítségünket veszik igénybe, holott anyagi eszközeink már-már kimerültek, ismét a magyar társadalomhoz intézzük kérő szavunkat, hogy támogasson nagylelkű adományaival, tegye lehetővé, hogy emberbaráti működésűnket az eddigi keretek között fenntarthassuk, hogy ápolhassuk, gyá- molithassuk a sebesülteket és betegeket, hősi küzdelmeknek szenvedő áldozatait! — És ennek a most megindított uj gyűjtésűnknek első adakozója a legelső magyar ember, népeinek gondos atyja, A Mi Szeretett Felséges Királyunk, aki százezer koronás fejedelmi ajándékával sietett egyletünk támogatására, követendő nemes példáját adva az áldozatkészségnek ! Mindnyájunknak van közelállója a harctéren és senki sem tudhatja, hogy az ő adománya nem-e egy hozzátartozójának fog enyhülést nyújtani, adakozzunk mindnyájan hogy segítsünk a szenvedőkön, akik mind fiaink, testvéreink, mert egy egységes küzdelmében testvériesen összeforrt nemzetnek fiai vagyunk mindannyian! — Adakozzunk és az adakozás nyomában áldás fog fakadni! A magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete Központi Választmányának 1915. évi junius 18-án kelt ülésének megbízásából : Gróf Csekonics Endre v. b. t. t. m. kir, főasztalnokmester, királyi biztos, egyleti elnök, Gróf Khuen-Hédervári Károlyné, szül. Teleki Margit grófnő, cs, és kir. palotahölgy, egyleti társelnök. Gróf Széchényi Miklós v. b. t. t., nagyváradipüspök, egyleti i. alelnök. Gróf Chotek Rudolfné, szül. Ráday Mária grófnő, csillagkeresztes és palotahőlgy, egyleti 1. alelnöktárs. Josipo- vich Géza v. b. t, t., egyleti elnökhelyettes és a főgondnoki teendőkkel megbízott II. alelnők. Gróf Pejacsevich Márkné, szül. Beniczky Minka, cs. és kir. csillagkeresztes hölgy, egyleti II. alelnöktárs. Dr. Darányi Ignácz v. b. t. t. egyleti tiszteletbeli alelnök. Dr. Farkas László ni. kir. udv. tanácsos, egyleti főtitkár. — Dr. Wagner Ödön. cs. és kir. asztalnok. egyleti főmegbizott-helyettes, a központi választmány jegyzője. A moratórium megszűnése. A hatodik moratórium rendelet bejelenti, hogy julius 31-én a moratórium megszűnik és azontúl az ezidő után esedékes tartozásokra, tekintet nélkül arra, hogy a taitozás mikor jött létre, további halasztásnak csak annyiban lesz helye, amennyiben a kormánynak a moratórium megszűnése tárgyában kiadásra kerülő rendelete a tartozások bizonyos nemére vagy bizonyos adósokra nézve, nem fog kivételt tenni. Azokra a moratórium alá vont követelésekre nézve, amelyek 1915, jul. 31. előtt jártak vagy járnak le, a kormánynak szóban levő rendelete abban az irányban fog intézkedni, hogy minő fizetési módozat mellett törlesztendők 1915. jul. 31. után a moratóriumos. tartozásoknak az eddig kiadott moratórium rendeletekben még fel nem oldott részei, ami tehát annyit jelent, hogy azokra a tartozásokra, a melyek 1915. jul. 31-ig még moratórium alatt maradtak, további részletfizetési kedvezményt fog engedélyezni egy újabb kormány- rendelet. Ez fogja megszabni a moratóriumos jogrend egész likvidálását és ennélfogva közgazda- sági életünkre nézve ez a rendelet igen nagy jelentőségű lesz. A „Vasárnapi újság.“ julius 4-iki száma is a megszokott tartalommal jelent meg. A harczté- ren levő fényképész munkatársai érdekesnél érdekesebb háborús felvételei mellett Horthy Béla festőművészünknek — ki szintén a hacztéren van — közli egyik szép rajzát, továbbá képeket a nyugati harcztérröl. Közli Bedőházy Jánosnak, a most elhunyt jeles Írónak arczképét, a margitszigeti á- | satások képét, melynél Béla herczeg hamvai napvilágra kerültek, s Hendel Ödön érdekes czikkét [ Eberhardt tábornokról, aki magyar 48-as honvéd ból lett annak idején olasz generális. Szemére György eredeti és Strug András fordított regénye és háborús czikkei egészítik ki a szám tartalmát s a rendes heti rovatok : Irodalom és művészet, Sakk- játék, Halálozás stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona, „Világkró- niká“-val együt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadó hivatalában (Budapest, IV., Egyetem-utcza 4.J. Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“,legolcsóbb újsága magyar nép számára, félévre 2 k o r o n a 40 fillér. Egyről-másról. A pápa elrendelte, hogy hetenként kétszer, kedden és pénteken Magyarországon minden ember bőjtöljön; nem csak a katholikusok, hanem minden vallásfelekezetbeliek. Már tudniillik a kálvinista pápa, Tisza István adta ki ezt a rendeletet. Helyesen ! A hús kell a katonaságnak, a civil egyék spenotót és karalábét, nómeg zöld babot és tököt, hús nélkül. Nem is érdemel húst a sok itthon lézengő, bujkáló. Mi öregek is, kiket nem akarnak elvinni hadiszolgálatra, készségesen vállaljuk a böjtöt; hadd maradjon a hús csodás hőseinknek, kik kitakarították hazánk földjét az ellenségtől. De még ha szabad volna is hústenni, kénytelenek lennénk arról lemondani a túlhajtott árak miatt. Jaj, jó is a zöldség ! Olyan pompás ételeket lehet főzni hús nélkül, hogy még a szerb király is megnyalná a száját utána. Például remek étel a zöld borsószem rizskásával s behintve egy kis reszelt ementhali sajttal. Vagy hová kell linomabb étel, mint a tejfölös burgonya ? A zöld bab paradicsom lében ? A fiatal karalábé párolva s édes tejföllel nyakonöntve ? Tökkáposzta aludt tejben főzve ? Ez az utóbbi — különösen — fejedelmi eledel ! Ezek mellett a hitvány s drága hús számba sem jöhet. De hát még a különféle gombák? Keseiü gomba egy-egy csipetlnyi kiszbányai, vagy székely túróval, avagy sza’onna szelettel ! Csirke gomba paprikás lében, csiperkegomba zsírban párojva sok hagymával. S a többi . . . Aki figyelmesen elolvassa jelen’soraimat, az egész étlapot állíthat össze magának a hét minden napjára s kitörölheti a húst háztartásából. S ami fő : egészséges eledelek ! Üdvözöljük a pápát, illetőleg Tiszát kitűnő rendeletéért! * * * Kinek van ezidő szerint a legengesztelhetetlenebb ellensége ? Ez a kérdés merült föl a napokban egy társaságban. Az egyik azt állította, hogy a németnek a francia és az angol; a másik úgy vélte, hogy az osztráknak a talián ; a harmadik bizonyította, hogy a magyarnak a muszka. Én pedig azt mondom : ez mind semmi! Legengesztelhetetlenebb elenségei a nagybányai rendőrkapitánynak vannak ! Mégpedig a csirke és liba áruló kofák tisztes társadalmában. Ök megennék a főkapitányt egy kanál vízben, mert belekon- tárkodott a mesterségünkbe. Oda csörditett a baromfi uszorások közé! Mint halljuk gyűlést tartottak, melyen kimonták, hogy a főkapitánynak holtig egy- gyetlenegy baromfit semfognak eladni soha. Hadd koplaljon ezután ! így tehát nem marad egyéb hátra mint hogy búcsúzzék el a rántott csirkétől örökre ! így jár az, aki belekotnyeleskedik a kofa tudományba. CSARNOK. Olasz közmondások. „Hü“ szövetségesünk az olasz, pompás életigazságokat tud papíron megállapítani, de maga nem követi azokat; úgy cselekszik, mint az egyszeri barát, ki vizet prédikál, de maga bort iszik. Egyik fővárosi előkelő lapunk összegyűjtött egy nehány ilyen arany igazságot, melyet alább közlü ik : Közmondások régi bölcseségek ; aki azt akarja, hogy jól folyjanak dolgai, nézze meg magát bennük, mint tükörben. A legjobb kockajáték az, a melyben az ember nem vesz részt. Mondj jót barátodról, ellenségeidről ne mondj se jót, se rosszat. Szemtelen és alávaló embereké a félvilág. A ki szamár és zergének képzeli magát, észre fogja venni tévedését, mihelyt átugrik egy árkon. A ki szép szavakkal dolgozik, az üres kanállal táplál. Rossz egézség jobb jó pörnél. Ha a szomszéd háza ég, készítsd el a vizet a saját házad előtt. Sohase mutasd meg pénzszekrényednek és gondolatodnak feneket Jobb ha azt mondják ; Itt szökött meg, sem ha azt mondják: Itt ölték meg. Mihelyt a háború megkezdődik, megnyílik a pokol. Veszedelmes utakon másokat engedj előre. Messze a golyótól a legjobb fegyver. A kinek nincs türelme, az semmit sem kap. Ha okos emberek az ostobát adják, akkor ezt alaposan teszik. Két gazember közül az kerekedik fölül, a ki először ismeri föl a másikat. Az okos embert ésszel kormányozzák, az ostobát bottal.
