Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-13 / 28. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidóki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — iá oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Di-. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs RÉVAI itÁROLY. Szerkesztőség:: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. >• Visszaemlékezés. Ezelőtt egy évvel a bécsi orosz nagykövet mesterségesen meghosszabbított áb- rázattal fejezte ki az udvar előtt kormányának részvételét a legfrissebb tragédia fölött, amely a Habsburg-házat érte s a- mely az ő és kormánya bebiztosított lelkiismerete szerint oly váratlanul sújtotta a monárkhiát. Egy évvel ezelőtt ! Az angol nagykövet nem tudott hova lenni a meglepetéstől ; az angol közönség pedig a fölháborodástól, az angol lapok dörgedelmes szózatokkal szórták mennyköveiket a már rövid időn belől ismét fejedelem-gyilkosságon csipet szerb balhára. Ezelőtt egy évvel ! Az angol lelkiismeret háborgott a mélyen megsértett erkölcsi világrend nevében ; a franciák a kezüket mosták : ők eddig csak a maguk királyait szokták kivégezni, de nem a másokéit. Ezelőtt egy évvel ! Az olasz nagykövet meghatódottság- gal üdvözölte, mint szövetségesünk képviselője, az ablaka előtt tüntető tömeget— amely bosszút lihegett— és Itália „nemes“ rokonszenvéről biztosította a fölháborodott, legmélyebb erkölcsi érzésükben megbántott becsületes emberek tömegét. Ezelőtt egy évvel ! . . . De egy hónap sem telt el utána ; a hosszúra idomított orosz arc kigömbölyö- dött s azt fújta ; ez az én háborúm ! Az angol közönség nemes fölháborodása a rőf és font után kapkodott : ebből nekem legyen hasznom ! A francia felhördült: nem hagyom elveszni az orosz kézbe dobott milliárdokat! Az olasz még kilenc-tiz hónapig kibírta a becsületesség látszatát, de hát a mi sok, az még a taliánnak is sok. Végtére is szokatlan dolog odaát a becsület után élni meg: ő is fogta tehát magát és cinikus szemérmetlenséggel beállott a csaholó falkába. Ezelőtt egy évv<1 a művésziesen megrendezett gyilkosság után még szükségesnek tartották egy pár hétig az erkölcsöket fölborzolni, hogy még ezzel is becsapják a monárkhiát — ha lehet. Miután pedig nem lehetett, nyomban kitört belőlük a vérszag után ziháló bestia ; marjuk a- rnig lehet. És nem telt el egy év sem az álarcok ledobása óta s a falka szétverve, tehetetlen dühében még csattogtatja ugyan a fogait, ám meglepetten dugja össze fejét : de jó lenne mindent visszacsinálni l De jó lenne az orosznak, ha továbbra is a félelmetes mumust játszhatná érintetlen hadseregével ; az angolnak: ha a tengerfenékre küldött hajói ma is parádésan úszkálhatnának a tengeren ; a franciák : szívesen elengednék az oroszokba kebelezett 20 milliárdjukat, csak keleti határaikat kapnák vissza és többet ne kellene fi- zetnök ; az olaszok : na, eddig még semmit sem vesztettek, mert csak a becsületük pusztáit el. Mi az egy Itáliának ? Nem igen érzi hiány.'t. Ami pedig ezután követ- ! kezhetik, hát akik pénzért eladták magukat azok tudják, hogy mik szoktak a vásár következményei lenni. Eddig is hozzá volt edződve az arcuk bőre. Egy évvel ezelőtt! A nemes vér kicsordúlt és azóta ára- datakéntfolyikaz aranynál is becsesebbkincs. De nem hiába. A piacra szemé/metlenűl kiállított cé- daság véres korbácsütésektől görnyedezik s egy év már bele sem telik, elsöprődik Európa és a világ legnagyobb szégyenfoltja. A„NAGYBÁNYAI NIRLAP" TÁRCÁJA A rokonok. Köhler Hubert civakodó természetű volt és csak akkor érezte magát valódi elemében, ha valakit gúnyolhatott és bosszanthatott. Gunyjának egyik örökös céltáblája, rokona Bénoit André volt, mert a sors különös szeszélyének úgy tetszett, hogy Hubertnek, az engesztelhetetlen franciagyülölőnek, éppen francia unoka- testvére volt. Úgy történt a dolog, hogy Hubert nagynénje francia emberhez ment feleségül és valahányszor a kamasz André, anyjával, nagyszülei látogatására Németországba jött, Hubert rajta töltötte ki gyűlöletét a franciák iránt. Gunydalokkal, csípős megjegyzésekkel ingerelte, úgy hogy André néha már nem türtőztethette magát, nem viselhette el a megalázást, hanem tajtékozva rárohant unokatestvérére, mire •rendesen véres verekedés fejlődött ki a rokonok közt. Természetesen mindig a német maradt győztes a porondon. Mit szólanának most az anyák, nénik és az egész gyöngéd rokonság, ha tudnák, hogy az unokatestvérek már hetek óta egymás ellen harcolnak az argonnei erdőkben ? Talán jobb is, ha nem tudják meg soha! Mert most, amikor a pajkos gyermekkori játékokból hirtelen komoly és keserű valóság lett, Hubert egy pillanatig sem kételkedett, hogy ismét a francia húzza majd a rövidebbet, amióta rokonával a harctéren véletlenül találkozott. A németek erős küzdelmek után elfoglalták a franciák állását, miközben számos foglyot ejtették. Bénoit André is a foglyok között volt. Ridegen, sötéten tekinteti rokonára, mig Hubert szemeiből az engesztelhetetlen gyűlölet sziporkázott és éppen olyan gúnyosan, megvetően nézett végig unokatestvérén, mint régebben ifjúkori já- | tékáik közben. André kezei tehetetlen dühükben í ökölbe szorultak, A német katonák elbámultak, mikor őrmesterük a francia altisztet német nyelven megszólította : — Ugy e, most már tudod, hogy mit jelent a német súlyos ököl ? És mikor leheveredett kemény fekvőhelyére önelégülten ismételte magában. — Ennek jobban örülök, mint mindennek a világon ! Nehéz napjuk volt, el is fáradt a teljes kimerülésig, de csodálatosképpen álom nem jött a szemeire. André nagy szemeinek gyűlöletes tekintetétől képtelen volt megszabadulni. A menykőbe, a fickó csak talán nem követ el valami ostobaságot elkeseredésében ! Eddig nem tehet magának semmi szemrehányást, mert ha Andrét el nem fogja, akkor bizonyosan ő maga jutott volna a franciák fogságába, tehát jobb, hogy igy történt. De hátha az ördöngős fickó megkísérelné a szökést és Hubert kénytelen volna agyonlövetni, mégis csak felelőséget róna rá a családdal szemben. A foglyokat éjnek idején már nem szállíthatják el, elhelyezték tehát őket úgy, amint lehetett és Hubertet éppen csak az nyugtalanította, hogy André is a foglyok közt van. Ej, mit, végre már 'nem gyerek, tehát tudnia kell, hogy ilyen helyzetben mit kell tennie. Borzasztó dolog, hogy amikor az ember holtra fáradtan pihenni és aludni akar, akkor folyton háborgatja a gondolat, hogy rokona é- letéért felelőséggel tartozik és meg kell óvni minden veszélytől. Mintha egy szemrehányó hang folyton ezt súgta volna fülébe. Hubert ingerülten, dühösen ugrott fel fekhe-
