Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-19 / 3. szám

4 NAGYBANYAI HÍRLAP 1915. január 19. A gazdákért. M. kir. földmiv. miniszter a mezőgazdaság takarmányszükségletének lehető biz­tosítása érdekében intézkedett aziránt, hogy nem­csak egyes gazdák, de a gazdakörök és szövetke­zetek is megfelelő áron beszerezhessék az állataik takarmányozásához a szükséges korpa mennyisé­get. E célból úgy a fővárosi, valamint a vidéki malmoknál a m. kir. földm. minisztérium részére biztosított nagyobb korpa készletek beszerzési á- ron bocsáttatnak a gazdaközönség rendelkezésére. Ezen korpából a malmok csak az e célra szolgá­ló utalvánnyal kiutalt mennyiségeket szolgáltat­hatják ki. Egyszerre minden gazda csak egy havi szükségletének megfelelő mennyiséget vásárolhat s csak ily mennyiségről szóló utalvány kiadását i- gényelheti. A korpa ára métermázsánként a követ­kező: búza vagy rozs-korpa 14 K, árpa-korpa 16 K, tengeri korpa 10 K 50 f. Villamos színház. A múlt heti mozi-műsor két napon egymásután vonzott tele házat. Nem is oknélkül: szebbnél szebb képek kerültek bemuta­tásra, köztük háborús aktuális képek is. A szép drámát a dán kir. színház nagy művészei játszták, kiket már volt alkalmunk többször is látni és min­dig nagy gyönyörűséggel. Ez időszerűit nincs is egyéb szórakozási helyünk, mint a mozi, mely megérdemli a pártolást. Ipari só ára. A kerületi kereskedelmi és i- parkamara közhírré teszi, hogy a denaturált iparsó árai a kormány által az 1915, évre métermázsán­ként a következőkben állapíttattak meg. ICO m.- mázsán alul tiszta iparsó 2 K. 57 fillér, tisztátalan iparsó 2 K. 17 fillér. 100 m.-mázsa vagy azon fe­lül tiszta iparsó 2 K. 20 fillér, tisztátalan iparsó 1 kor. 80 fillér. Ezen ár a szigetkamarai és ma- rosujvári denaturáló telepeken való átvételnél ér­vényes. Szigetkamarán 10 fillér szállítási dij is hozzászámítandó. Az ország egyéb helyein való átvételnél a denaturáló teleptől való szállítás dija is hozzáadandó. Az ellenségtől zsákmányolt fegyverek elkobzása. A belügyminiszter elrendelte, hogy a közkézen forgó zsákmányolt fegyverek és lövedé­kek koboztassanak el, ha azok a községi elöljáró­ságoknál önként be nem szolgáltatnak. Ezek u- gyanis természetszerűen az államkincstár tulajdo­nát képezik. Hárommilliót utalt a kormány a városok­nak. Ez a híradás az állami életünk vezetői és nemzet-vagyonúnk szilárdsága iránt érzett bizal­munkat méltán megerősítheti, sőt fokozza. Mert most, amikor hónaponként, megszámlálhatatlan milliókat emészt a hadviselésünk: még most, a háború hatodik hónapjában is, a legkisebb zök­kenés, fönnakadás és mulasztás nélkül nyernek, pontos megoldást az összes állami föladataink. Stárium. A nagyszebeni hadtestparancsnok­ság a hadtest egész területére, stáriumot hirdetett a szökés bűntettére. Eszerint mindazon katonák és katonakötelesek, akik szökésben találtatnak, golyó általi halállal büntetendők. Katonák megvendégelése. A katonaság megvendégelése céljából a Gazdasági Egyesület akciót indított, melynek eredményeként adakoztak: bort; Almer Károly, Stoll Béla, Szűcs Károly 20— 20 1. Rezső Gyula 50 1. Boda Gyula, Takáts La­jos, Szász József, Lázár Bertalan, Hirsch József, Hanzulovits Kristóf, Bernhardt Adolf 10—10 liter. Hoffmann Árpád 5 1. Dohány és szivar beszerzé­sére; Pokol Elek 10 K. Stoll Béla, Platthy Géza, . Steinfeld Béla 5—5 K. Teleki János gróf, Szakái Imre, Schreiber Kálmán, Steinfeld Samu, Kovács Gyula, Widder Péter, Jancsovits József, Tömlő Miklós, Radó Andor, Radó Dezső, Kohn Sámuel, Frider Viimosné 2—2 K. Horváth Ferenc, Sala­mon Hermán, Szentmiklóssy József Morágyi Ist­ván, Dr. Schück Ármin, Lövinger Géza, Molnár Antal, Zelinger Lajos, Müller Lajos, Dr. Troplo- vits Imre, Frenkel Dezső, Berényi és társa 1 — 1 K, Hanzulovits Kristóf 200 drb. hölgyczigaretta. Czukrot Harácsek Vilmos utóda, Nagybánya és Vidéke fogyaszt, szövetkezet 5—5 Kor. utóbbi e- zen kivül fahaj, szegfűszeg és bors, Marosán test­vérek, Glaviczky Károly, Tréger László, Radó De­zső, Troplovits Márton, Mandel Mór 2—2 K. A „Vasárnapi Újság,, január 10-iki száma folytatja a háborúra vonatkozó érdekes képek so­rozatát : oroszlengyeíországi harczaink, a limanovi nagy győzelem szintere, a Kárpátokban folyó har- czok adják a képek tárgyát. Szépirodalmi olvasmá­nyok : Szemere György kitönő uj regénye, Bin­der-Kriegelstein japán kémtörténete, Szöllősi Zsig mond háború stb. Egyéb közlemények : Jenő fő- herczeg, déli haderőnk főparancsnokának arczképe s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, Sakkjáték, Halálozás stb. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre öt korona, a „Világ- króniká“-val együtt hat korona. Megrendel­hető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Buda­pest, IV., Egyetem-utca 4.). Ugyanitt megrendel­hető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a ma­gyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Anyakönyvi közlemények: Születtek : jan. 6, Tivadar János napszámosnak, g. kath. „Róza“; jan, 8,Pap Aurél magán bányamérnöknek, g. kath. „Dezső József Elemér“ jan. 7, Vágner Ilona szo­balánynak, g. kath. „Ádám“ ; jan. 8, Láncz Ká­roly m. kir. adótárnoknak, r. kath. „Erzsébet“ jan. 13, Deák János kőszénbányásznak, ref. „József János“ ; jan. 9. Kerekes Sándor csizmadia-iparos­nak, ref. „Irén Jolán“ ; jan. 14, Búd László vin- celérnek, g. kath. „Mária“ nevű gyermeke. Elhal­tak : jan. 8, Eötvös Jánosné, sz. Imricsák Johanna, 87 éves, r kath, alamizsnás aggkori végelgyengü­lésben ; jan 10, Mikié Adám, g. kath. 1 órát élt, bányamunkás gyermeke, veleszületett gyengeség ; jan. 13,Verdes János, gör kath, 46 éves, bánya­munkás, tüdőgümőkórban; jan. 15, Bella Jánosné sz. Szász Fraszjna, gör. kath. 84 éves, alamizsnás, aggkori végelgyengülésben. Házasságot kötöttek : Páska Nagy Dániel és SinkTeréz nagybányai la­kosok. Szerkesztői üzenetek. Dr. A. N. G . S z a t in á r. Újévre vártam az Ígért cikket; nem jött. Talán most lehetne! N. Margit, Szent- 1 ö r i n c . A szép versekből jól fogna egy nehány megint. D r. Lőrinc S z ?. m o s s z é p ! ?. V. Hosszú hallgatás után talán ismét jön valami. Egyről-másról. Panamáról beszélnek itt-ott a városban. A katonai lóvásár alkalmával történt volna valami suskus. Drágán vettek lovakat s azokat is az éj­leple alatt kicserélték. Súlyos vádak, amiket nem szabad csak amúgy könnyedén szárnyra bo­csátani, ha nincs föltétien bizonyosság. Viszont, ha | igaz, — nem szabad egy pillanatig sem elhallgat- í ni. Mert mi egyéb ez az eljárás, mint hazaárulás? Igen! Aki vagyonilag megkárosítja az államot, az árulást követ el ellene. De megint lelkiismeret­lenség volna a látszat után ítélni s már előre is — mielőtt vizsgálat ejtetnék, elitélni a szereplő egyé­neket. Mert könnyű dolog sárt dobni valakire, de sokkal nehezebb azt a sárt lekefélni róla. Valami kis piszok mindig marad a dobott sárból. Annak pedig — ki a sárt dobja, — szennyes marad a tenyere. Azért hát óvatosan kell bánni az i.yen kényes ügyekkel! De ha vannak bizonyítékok: bűn volna elhallgatni 1 Föl kell jelenteni, vizsgála­tot kell kérni! Bűnhődjenek a hazaárulók! * * * Vissza kell térnünk mai vezércikkünk tartal­mára is, amely nagyon-nagyon szomorú. Tulajdon­képen „szerkesztői üzene t“-ben kellett vol­na a felvetett eszmére felelnünk, de oly fontosnak tartottuk a hozzánk intézett panaszos levelet, hogy azt vezetőhelyen kellett tárgyalnunk. Mert miről is van szó? Ismét csak azt a szót kell használnunk, amit előbbi sorainkban irtunk: hazaárulásról! Aki magát — amikor a Haza veszélyben van, — kivonja a honvédelem köréből, az hazaáru­lást követ el! Ez ellen nincs fellebezés, nincs mentség! Hiába mondja azt valaki, hogy itthon a civiléletben nélkülözhetetlen. Nincs nélkülözhetetlen ember! De még pótolhatatlan sincs! Ha — ami­től a jóságos Isten mentse meg a világot, — Il-ik Vilmos német császár ma meghalna, ő sem pó­tolhatatlan. Ő maga sem hiszi magáról. Ma mindenkinek, aki kezébe tudja venni a fegyvert, — ott a helye a harcmezőn. Aki nem teszi, s aki kibúvót keres, az hitvány, gyáva, ha­zaáruló ! De azt hiszem a hozzánk intézett panaszos levél írója sem tud konkrét esetet felhozni; mi sem tudunk. Aki arra való volt, az mind hadba vonult, vagy vonul ezután. Pletyka beszédek pedig nem jöhetnek szá­mításba. Majd kisül a végén, hogy kik lebzselnek itthon, mint pótolhatatlanok. * * * Ez is a Kárpátokban történt. Egyik orosz lövészárokból kidugta fejét egy katona s fehér zseb­kendőt lobogtatott. Nem lőttek rá s a katona las­san hason csúszva átjött a honvédekhez, hol mind­járt bebújt a magyar lövészárokba s kenyeret kért. Adtak a mi bakáink a szegény kiéhezett muszká­nak. Mikor aztán kissé csillapította éhségét, elmond­ta, hogy amint alkonyodni fog, a lövészárok min­den legénye átszökik; add:g nem mernek, mert meglátják a tisztjeik s beléjük ágyuztatnak, ha észre veszik. Úgy is történt. Estére 45 orosz kú­szott át a magyar lövészárokba. A jó magyar kenyér átcsábította őket. Egyik főhadnagyunk is csináh tréfát: megkötözött egy pompás cipót spárgával s átdobta az oroszok vo­naláig. Azonnal kibújtak az éhes katonák s kúsz­ni kezdtek utána. Amint átkúsztak a mi főhadna­gyunk is mind közelebb vonta a spárgára kötött cipót, inig egészen a közeibe jutottak. Természe­ten akkor megadták magukat s megkapták jutal­mul a friss kenyeret. Ez a borzalmas háború húmora. CSARNOK. KaplotörEdék a kárpáti harcokról. — Irta: Egy hadnagy: — Nem sokáig tartott a pihenésnek előléptetett várakozás. Mikor a brigadéros szavába bízva épen egy nyolc napos pihenőre akartunk berendezkedni, érkezett vissza reggeli sétájáról a brigadéros maga és riadót hivatott. A bakák nem a legépületesebb bakaimádságok között cihelődtek fel és állottak rendbe, hogy utrakeljenek. — Legalább ne tennék bolonddá az embert— mondották. Megyünk mi szívesen akár Szentpéter­várig is, de akkor ne Ígérjenek közben pihenőt. Megértettük velük, hogy a háború nem e- lőre kiszabott színjáték, hanem a pillanatnyilag változó helyzetek láncolata és lassankét megyugod- tak. Mindnyájunkat meglepett a természetnek az a pazar szépsége, amivel a magyar határ rendelkezik. Az eső szitált, kellemetlen, nyirkos hideg bujkált a köpenyünk alá, de kimelegitett bennünket az a tudat, hogy a magyar határkövet védjük és rövidesen idegen országban leszünk. Las­san kígyózott fel a meredek szerpentin utón a csapat. Az erdő, a százados tölgyekből álló ha­talmas erdő viszhangzott a tüzérek kiáltásaitól, amint hajszolták lovaikat, hogy vonszolják a ne­héz ágyukat felfelé. Fent a tetőn a tüzek mellett

Next

/
Thumbnails
Contents