Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-08 / 23. szám
4. NAGYBÁNYAI HÍRLAP műsorokat állít egybe. E hó 10-ikén —mint hírlik — Uránia előadás lesz ; Tábori Kornél maga jöa le hozzánk, hogy érdekes munkáját, a „Magyar katonát“ felolvassa. E hó 13-án pedig a „Kölcsönkért csecsemők“ cimii híres magyar film kerül szilire főszerepben Berky Lilivel. Olasz internáltak. Zilahra múlt hó 29-én 1 800 olasz asszonyt és gyermeket hoztak Görzből. Nyelvük olyan gyors pergésü, hogy ember legyen, aki megérti. Kissé velencei dialektusban beszélnek. A közigazgatási hatóságok nyakába ellátásukkal, élelmezésükkel meglehetős nagy teher szakadt, de hát — amint egyikük vigasztalta magát: — Ez a háború ! Bizonyos, hogy három hónap múlva min- ; denikiik megtanul vagy kétszáz szót magyarul. Egynekányan majd talán itt is fognak ragadni. Beoltják a vendéglői, szállói és kávéházi alkalmazottakat. Miután a háború következtében behurcolt járványos betegségek iránti fertőzésnek leginkább az idegenekkel érintkező vendéglői, szállói és kávéházi alkalmazottak vannak kitéve, több városi orvosi hivatal elrendelte hólyagos himlő ellen való beolt'sukat. A védőhimlőoltásokat a főorvosi hivatalok díjtalanul fogják eszközölni. Adakozás és nyugtázás. A helyi hadse- gélyző céljaira újabban adakoztak : Dr Kádár Antal névnapi megváltás címén 25 K, az állami el. iskolák 'tanítótestületének tagjai havi adományuknak 84 K 12 fillérnek felét, mivel a másik felét a harcban elesett tanítók özvegyei- és árvái segítésére adják. Ez adományhoz hozzájárultak : Csárich Ida 20 K, Rozsos István 5 04 K, Szaucsek Dániel, Székely Árpád 5-5 K Alexy Kornél 4.16, Fejes Antal 3 52, Bozáu Péter 3.28, Buday Etelka, Imre Károly, Lehner Ferenczné, Lessián János, Steiger Erzsébet 3-3 K Bozán Pétané 2.83 Szabó Mária 2.62, Bodenlosz Irma 2.52 Benedek Józsefné 2.j6, Szabó Irén 2.44, Hajdú Sándor, 2.20, Bányai Ida, Juhász Mária, Fliesz Henriimé, Szentpétery Sáu- dorné 2-2 K A könyörületes szivekhez. Az árvák szava igyekszik most a mi könyörületes szivünkig elhatni, az árváké, kiknek édes atyja a hazáért, miérettünk, javainkért vérét ontva, kiskorú gyermekeit oltalom nélkül volt kénytelen elhagyni s igy ezek is a haza oltárán lóják le nélkülözésükkel adójukat. De ha mi ezt az adót elfogadnék, ez égető, perzselő, szégyenitő volna. Nem szabad egyetlenegy katonaárvának sem éreznie, hogy természetes gondviselője nincs többé ! A Gyermekvédő Liga karöltve az áll. gyermekvédő intézménynyel, szent feladatává tette a vagyontalanul elmaradt katonaárvák neveltetését. Mi mind adósai vagyunk katonáinknak a legértékesebbért, amit adhattak: feláldozott egészségükért, megrokkant testükért, soknak, — fájdalom, a számuk igen-igen nagy — szivük véréért. Rójuk le ezen tartozásunknak egy kis részét, midőn a forgalomba hozott gyűjtői vekre jegyezni sietünk. Az áll. gyermekmen- liely országos felügyelőjének megbízásából. Neubauer H e r in i n . A háborúban megvakult katonák részére Fülep Iniréné újabb gytijöivén adakoztak: A „Nagybánya“ szerkesztősége utján egy István szállóbeli társaság 9K, Mayer Juliska által kisorsolt térítőből 15 K, Kossuth-uícai II leányosztály 3 K, IV. leányosztály 2.18 K. V., VI. leányosztály 2.24 K, Kovács Gyuláné kincst. altisztné divánpárnája kisorsolásából 44 K A sorsolásban nyertes (71. sz.) Fényes Mariska ajándéka 5 K. A városi takarék- pénztárnál egy napi biztosi díj 5 K. Junius 5-ig összesen 85.42 K. Az állami főgimnázium 28 ik értesítőjét vettük. Közli az igazgatónak március 15-én tartott beszédét s ezenkívül a szokásos rovatokat találjuk benne, a melyeknek tartalma az idén nagyon eltér az előző évektől. A tanárok közül 9-en hadba vonultak, a tanulók közül szintén 21-en, az intézet volt növendékei közül pedig több százan vannak hadban. Az eltávozott tanárok helyét társadalmunkból 7 lelkes kiváló szakférfiú vállalta ingyen. A tanárok közül dr. Káplány Aulai nyugalomba vonult, Molnár Gyula bártfai rajztanár pedig ideiglenes szolgálatot teljesített itt. A tanuló ifjúság sokoldalú tevékenységet fejtett ki a háborús kötelességek terén. Ágyakat faragott, betegeket ápolt, jótékonycélu hangversenyen szerepelt, szederlevelet szedett, adakozott többféle hadi célra. A tanulók száma 401 volt, ezeknek fele helybeli. Az egészségi állapot kifogástalan. A se- gélyző egyesület 900 koronát oszlott ki. Osztályoztak 385 tanulót. Ezek közül magyar 298. R. kath. 130, g. kath 110, gör. kel. 9. ág. h ev. 10, ref. 51, izr 7ó, Helybeli 199, felsőbányái 23, megyebeli 111, szolnokdobokai 16, szilágysági 20, a többi 16 tizenegy vármegyebeii. Érettségi bizonyítványt kapott 33-ból 31 tanuló és pedig 4 jelesen, 12 jól, 14 egyszerűen érett, 1 javító vizsgálatra megy, 2 lemaradt. A jövő iskolai év szept. 4-én nyílik. Az értesítő 60 lapra terjed, tömören összeállított, könnyen áttekinthető, külső kiállítása pedig csinos, a Nánási István nyomása. Az állami elemi iskolák 9-ik értesítőjében Székely Árpád igazgató értekezik a háborúról. A háború a tanítást nem zavarta meg, 1511 tanuló iratkozott be, 108 cal kevesebb, mint a tavaly. A három kisdedovóban 419 gyermek nevelődött. 33 tanerőből három vonult hadba. Betegség miatt kisebb szabadságot kaptak Steiger Eizsébet, Kovács- né Stiglicz Laura. A gyermekek szederlevél gyüj-. tűssel, karácsonyi adakozással, katonai melegítő ruhák készítésével szolgálták a liáboiu ügyét, sőt hadikölcsönt is jegyeztek. A szokásos iskolai ünnepélyeket megtartották. Az év végén volt a Kos- suth-utcai iskolában 319 fiú, 170 leány, összesen 589; a felsőbányái utcaiban 228 fiú, 197 leány, összesen 425; a veresviziben 175 fiú, 153 leány, összesen 328 ; Borpatakon 34 fiú, 28 leány, ősz- szesen 62 ; Kőbányán 26 fiú. 29 leány, összesen 56; Feketepatakon 28 fiú, 19 leány, összesen 47. Vagyis a tanulók összes száma 811 fiú, 696 leány, 1507. Az iskola ebben a nehéz évben is teljes e- redménnyel teljesítene nagy hivatását. A jövő iskolai év szept. 4-én kezdődik. Egyről-másról. Német katonák közt töltöttem három órát. Beszélgettem velők, megfigyeltem őket, igyekeztem" leikökbe hatolni. Nem olvasni és hallani kell a német hősökről, hanem közvetlenül érintkezni, ha megakarjuk ismerni őket. Egy ilyen közvetlen érintkezés után érijük csak meg, hogy miért győznek a németek szakadatlanul A német katona büszke és önérzetes. Talán túlságosan is. De nem baj I Van mire büszkének és önzetlennek lennie I Kis gyermekkorá'ól arra van nevelve, hogy német faját külömbnek tartsa másnál. Hazát szeretni pedig senki ügy nem tud, mint ö. Tán még a magyar se I Egyenes, őszinte, ilyilt szivü, hajlithatatlan. rettenthetetlen. Külsőleg üde, erős, tagbaszakadt, széles vállu, délcegjárású. Szőke, kék szemű majd valamennyi. Jókedvű, a dal ki nem fogy ajkáról ; szívélyes modorú, de a- zért fejét fenn hordja. Jól teszi, I Ha magyar nem volnék, német szeretnék lenni ! Sovinizmusom a magyart helyezi a legfelső polcra, de utána nyomban a német következik. Az a három óra, amit köztük töltöttem, re- ám nézve megbecsülhetetlen volt. Nem tudom a polgári életben milyen állást töltenek be : föld mívesek, iparosok, kereskedők vagy tanulók ? Mindegy I Egyformán intelligens volt valamennyi. Úgy társalgott mindegyik, mintha egyetemi tanár lett volna. Érdekes volt a parancsnokuk; egy hófehér szakállu, körülbelől 70 éves bácsi ; zászlósi vagy hadnagyi rangban. Önként állott be. Mert — mint mondják, — őket nem hívja a császár, ők magok jelentkeznek a császárnak azzal: „Felséges Uram ! Alázatosan jelentem, eljöttem meghalni a hazáért és császáromért!“ Ott — tudniillik Németországban, — nincs ember, aki a nélkülözhetetlenség cime alatt otthon maradna. O.t a kibúvás ismeretlen fogalom. Mindenkit ez a két szó ragad magával: Für Kaizer und Vaterland !“ Irigylem őket! Irigylem azt a nagy nemzeti összetartást, azt a kiólthatallan hazaszeretet, az önérzetet, büszkeséget, becsületességet, józanságot. Uram — Isten! Micsoda nemzeti nevelés lehet Németországban ! Én édes magyar nemzetem ! Meg kell változzunk mi is, ha tovább élni akarunk ! * * * A vasúti kocsik ajtajára véges végig, krétával szellemes föliratokat és rajzokat rögtönöztek a „Grade Michelek “ Legtöbb a muszka ^cárról és Itáliáról szólt. Egy-kettő a belgákról. Franciákról nem esett szó. A rajzok tele humorral, a feliratok szarkasztikus éllel. Egy fiatal leány — sajnálom, nem tudom nevét, — egy hatalmas „Margitvirág“ és „Nefelejts“ bokrétát hozott. Az öreg önkéntes tiszt átvette s kiosztotta a legénységnek. Micsoda öröm volt! Zajosan „hoch“ olfak, majd rágyújtottak a szebbnél — szebb német dalokra, aztán a legszebbre : a „Wacht am Rhein“-ra. A vonat kirobogott. A német hősök mentek meghalni a hazáért! . . . ' * * * * Űrnapja volt a héten. Ezt csak azért említem fői, hogy most egy éve nagy fénynyel ünnepeltük meg. A szatmári 5-ik gyalogezred 2 százada adta a fényt az egyházi ünnepséghez. Hol vannak azok a fiuk? Hányán pihennek a lengyel mezők rögei alatt? Hányán sinylenek fogságban vagy nyomorékon kórházakban ? . . . De félre a fájdalmakkal ! Űrnapján imádkoztunk hadaink győzelméért, Magyarország dicső feltámadásáért ! És az ur meghallgatta! . . . Arc-szeplökr érne. A tavasz meghozta a szeplőket. Szépségükre adó hölgyek tehát óvintézkedéseket foganatosítanak. Mi mással, mint arckrémmel ? Ez okból szükségesnek tartjuk rámutatni a „Szeplő-Crémre“. melynek elsőrendű minősége páratlap és avval az előnnyel bir, hogy már egy tégely használata után a szeplők, májfoltok, arctisztátalanságok stb. örökre eltűnnek. Nagy tégely- Kor. 150. próba tégely 80 fillér, szappan 80 fillér. II. RÁKÓCZY FERENCZ DROGÉRIÁBÓL NAGYBÁNYÁN. Felelős'szerkesztő: dr AJtai Nagy Gábor. Lapkiadó: „Hermes“ könyvnyomda Hirdessünk a Nagybányai Hírlapban!
