Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-06 / 40. szám

G i’j r % ái 1 v Vli. évfolyam. Nagybánya, 1914. október 6. 40. szám merni TÁRSADALMI É3SS SZÉPIRODALMI HETILAP­Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybáayavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. ».sanBíwarsna Előfizetési árak : Egész évre S korona, félévre 3 korona negyedévre S.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Víegje-íenik minden kedden 8— ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : ür. f.jTíi K A© Y GÁBOR. Főm unkatárs: niiVéM KÁROLY. Szerkesztőség;: Hunyady János-u. 14. sz.,. hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utea (Bay-ház —hot az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. --------— ES tflBKÄ PiSaSSEXSi A csend.- i A határt nagyrészben megülte már a csend. A távolból a legelésző csorda ko- lonpjának hangjait röpíti hozzánk a szellő szárnya, kertekben, a hegynek oldalain di­ót verő rudak tűnnek elő a diófa sárguló lombjai közül s ha verőfény ömlik szét a tájon föl föl hangzik egy egy kacaj a szil­vát,- almát, szedegető csintalan leányok ajkairól s néha harci indulók, Kossuth nó­ták dallamai suhannak át a levegő hol si­ma, hol hullámos tengerében. Nincsen most dévajkodás, nincsen vig kaczaj, mely az ifjúságnak éltető eleme; hiszen a komor napok felhői néha néha sötét fellegei rá nehezednek a lelkek mé­lyén elrejtett a harcosokért aggódó fájda­lomra. A csend már a határban honol. Átve­szi lassanként birodalmát a kertben, a a gyümölcsösökben, a szöllőhegyekben s aztán a bérc oromról alá száll a városra a város lakóira, hajlékaira. A városra, Nagybánya városára rá ne­hezedik a csend, a némaság a mindent megörlő, mindent megemésztő, megölő e­nyészetbe fuló néma csend. A város nagyon csendes, néma, zajta­lan lesz. Az ősz köszöbén a haló termé­szettel együtt, mintha beteggé lenne a vá­ros is, a jelek olybbá tűnnek fel a tünetek olyanok a melyek azt mutatják, hogy kö­rülöttünk nagybetegség ütött tanyát s ha a betegségnek orvos’ására nem siet a ha­tóság, a társadalom, a megállapított tüne­tek alapján fájó lélekkel bár de megjósol­hatjuk — a semmivel sem törődés követ­keztében, hogy erkölcsi és vagyoni össze­omlás olyan lesz városunkban, a minőt egy évekig tartó háború sem okozhat. Nézzük első sorban társadalmunkat. Ez határozottan csendesen ül és várja . . . mit vár ? maga sem tudja. A múlt hetekben a Nagybánya és Vi­dékében az első helyen a lap vezető he­lyén egy közlemény jelent meg mely, a következő illetve bekövetkezhető Ínséges napok elhárítása végett felhívást intéz a város társadalmát vezető kormányzó urhöl- gyekhez és urakhoz a végett, hogy tanács­kozzanak és gyorsan cselekedjenek egy oly irányú mozgalom megteremtésén, mely az esetleg ránkzuduló nyomorúságos időket elhárítja városunktól. A szó, kiáltó szó volt a pusztába. Elhangzott. Nem hallotta meg senki, figye­lembe nem vette senki, talán el sem ol­vasta senki, csak a szerkesztő és a kor­rektor, óh ez is inegeshetik — s akkor hiába Írunk felvilágosítunk, kérünk, könyör- günk, esedezünk, ha szavaink süket fülekre találnak és eszméink, gondolataink, melyek a közjó érdekében öntettnek formába és a sajtó utján jönnek sok-sok példányban i a nyilvánosság elé, mit sem érnek, sem­mit sem érnek, ha az elvetett eszmének í magja esetleg csak dudva vagy más ha­szontalan növény terjesztésére alkalmas ta­lajra esik. Ha szigorúak is vagyunk Ítéletünkben, mindig az igazság utján járunk, — mert az igazság útja a higgadt elme megfonto­lásain épül s igy az sohasem görbe, de nyil egyenes. Kemény szavakkal, — de igazságunk szin tiszta aranyával állunk közönségünk elé, kérdezzük őszintén nyílt becsületesség­gel, hogy mi az oka annak, hogy jóra va­ló, felvilágosult, nagy intelligentiával biró társadalmunk kicsi dolgok megvalósítására sem képes annál kevésbbé nagy alkotásokra. Társadalmunk igaz, hogy kicsiny, szét­A„NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Rémképek álmodéi. — Irta : Révai Károly. — Míg határinkon ágyú bömböl És küzd a lelkesült sereg, — Míg földünk) e, mint sürü zápor A vérkaláris lepel eg, — Míg hőseink a rajvonalban Győztes „Rajtát kiáltanak: Addig rémképek álmodéi Remegnek, mint a nyulfiak. Ijedten ülnek fészkeikben, S hallgatják : nincs-e ágyaszó ? Nem közelit-e a vad ellen, Mely vérontásra szomjazó ? A robbanást halucinálják S látják, hogy halált osztogat S e látványtól a gyáva lelkek Remegve összeomlanak. Sápadt orcájuk megvonaglik, Szemükben hamvas lesz a láng; Győzelmi hírtől, veszteségtől Kétségbeesnek egyaránt. Futni akarnak messze földre, Hová a bomba el nem ér; Rongy zászlójukra az van írva: „Menekvés! A ki fél, — a% él!“ Megálljotok rémképei látók ! Az álomból ébredjelek! Szép hadseregünk daliái A veszélytől megvédenék. Köröskörül holt tetemekből Védő falat állítanak, Hogy otthon csöndes bokor alján Pihenjetek ti nyulfiak! Román népmesék. — Második közlemény. — A vizitündérnő egv halásszal kerül össze, a | ki különben szép és fiatal. A halász szép angol­nát fogott s ott állott már, hogy késével felhasit- sa, a mikor egy gyönyörűséges leánnyal találta magát szemben, a ki nem volt más, mint a vizek tündérnője. A halász a leányt elvitte kis erdei kunyhójába, a melynek a helyére a tündérnő mind­járt fényes palotát varázsolt. Ennek hirét vette a halász gazdája, illetőleg a hely tulajdonosa s úgy a palotára, mint a szépséges leányra kezet akar­ván tenni, a iialászt igyekezett eltenni láb alól, lehetetlen feladatok teljesítését követelte tőle. Az első követelése az volt, hogy az. erdőterületet szántsa fel, vesse be kukoricával, hogy annak liszt­jéből ő reggelre puliczkát ehessék. A második pa­rancsa : borjúzzanak meg a bivalyok és reggelre már a borjaknak vigye fel a tejét, hogy ezt a pu­Árjegyzéket kívánatra küld 0 iSP pgpra ipzg 10. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurutos bántalmakná! páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve H kitűnő italt szolgáltat. H T W ?? ¥ W Kapható mindenhol im — ----------itintrrnrin'miiwrinri rmT-m"". nsv. -^iaea»Tsa(5^.ía.EH85za

Next

/
Thumbnails
Contents