Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-06 / 40. szám
G i’j r % ái 1 v Vli. évfolyam. Nagybánya, 1914. október 6. 40. szám merni TÁRSADALMI É3SS SZÉPIRODALMI HETILAPAz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybáayavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. ».sanBíwarsna Előfizetési árak : Egész évre S korona, félévre 3 korona negyedévre S.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Víegje-íenik minden kedden 8— ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : ür. f.jTíi K A© Y GÁBOR. Főm unkatárs: niiVéM KÁROLY. Szerkesztőség;: Hunyady János-u. 14. sz.,. hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utea (Bay-ház —hot az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. --------— ES tflBKÄ PiSaSSEXSi A csend.- i A határt nagyrészben megülte már a csend. A távolból a legelésző csorda ko- lonpjának hangjait röpíti hozzánk a szellő szárnya, kertekben, a hegynek oldalain diót verő rudak tűnnek elő a diófa sárguló lombjai közül s ha verőfény ömlik szét a tájon föl föl hangzik egy egy kacaj a szilvát,- almát, szedegető csintalan leányok ajkairól s néha harci indulók, Kossuth nóták dallamai suhannak át a levegő hol sima, hol hullámos tengerében. Nincsen most dévajkodás, nincsen vig kaczaj, mely az ifjúságnak éltető eleme; hiszen a komor napok felhői néha néha sötét fellegei rá nehezednek a lelkek mélyén elrejtett a harcosokért aggódó fájdalomra. A csend már a határban honol. Átveszi lassanként birodalmát a kertben, a a gyümölcsösökben, a szöllőhegyekben s aztán a bérc oromról alá száll a városra a város lakóira, hajlékaira. A városra, Nagybánya városára rá nehezedik a csend, a némaság a mindent megörlő, mindent megemésztő, megölő enyészetbe fuló néma csend. A város nagyon csendes, néma, zajtalan lesz. Az ősz köszöbén a haló természettel együtt, mintha beteggé lenne a város is, a jelek olybbá tűnnek fel a tünetek olyanok a melyek azt mutatják, hogy körülöttünk nagybetegség ütött tanyát s ha a betegségnek orvos’ására nem siet a hatóság, a társadalom, a megállapított tünetek alapján fájó lélekkel bár de megjósolhatjuk — a semmivel sem törődés következtében, hogy erkölcsi és vagyoni összeomlás olyan lesz városunkban, a minőt egy évekig tartó háború sem okozhat. Nézzük első sorban társadalmunkat. Ez határozottan csendesen ül és várja . . . mit vár ? maga sem tudja. A múlt hetekben a Nagybánya és Vidékében az első helyen a lap vezető helyén egy közlemény jelent meg mely, a következő illetve bekövetkezhető Ínséges napok elhárítása végett felhívást intéz a város társadalmát vezető kormányzó urhöl- gyekhez és urakhoz a végett, hogy tanácskozzanak és gyorsan cselekedjenek egy oly irányú mozgalom megteremtésén, mely az esetleg ránkzuduló nyomorúságos időket elhárítja városunktól. A szó, kiáltó szó volt a pusztába. Elhangzott. Nem hallotta meg senki, figyelembe nem vette senki, talán el sem olvasta senki, csak a szerkesztő és a korrektor, óh ez is inegeshetik — s akkor hiába Írunk felvilágosítunk, kérünk, könyör- günk, esedezünk, ha szavaink süket fülekre találnak és eszméink, gondolataink, melyek a közjó érdekében öntettnek formába és a sajtó utján jönnek sok-sok példányban i a nyilvánosság elé, mit sem érnek, semmit sem érnek, ha az elvetett eszmének í magja esetleg csak dudva vagy más haszontalan növény terjesztésére alkalmas talajra esik. Ha szigorúak is vagyunk Ítéletünkben, mindig az igazság utján járunk, — mert az igazság útja a higgadt elme megfontolásain épül s igy az sohasem görbe, de nyil egyenes. Kemény szavakkal, — de igazságunk szin tiszta aranyával állunk közönségünk elé, kérdezzük őszintén nyílt becsületességgel, hogy mi az oka annak, hogy jóra való, felvilágosult, nagy intelligentiával biró társadalmunk kicsi dolgok megvalósítására sem képes annál kevésbbé nagy alkotásokra. Társadalmunk igaz, hogy kicsiny, szétA„NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Rémképek álmodéi. — Irta : Révai Károly. — Míg határinkon ágyú bömböl És küzd a lelkesült sereg, — Míg földünk) e, mint sürü zápor A vérkaláris lepel eg, — Míg hőseink a rajvonalban Győztes „Rajtát kiáltanak: Addig rémképek álmodéi Remegnek, mint a nyulfiak. Ijedten ülnek fészkeikben, S hallgatják : nincs-e ágyaszó ? Nem közelit-e a vad ellen, Mely vérontásra szomjazó ? A robbanást halucinálják S látják, hogy halált osztogat S e látványtól a gyáva lelkek Remegve összeomlanak. Sápadt orcájuk megvonaglik, Szemükben hamvas lesz a láng; Győzelmi hírtől, veszteségtől Kétségbeesnek egyaránt. Futni akarnak messze földre, Hová a bomba el nem ér; Rongy zászlójukra az van írva: „Menekvés! A ki fél, — a% él!“ Megálljotok rémképei látók ! Az álomból ébredjelek! Szép hadseregünk daliái A veszélytől megvédenék. Köröskörül holt tetemekből Védő falat állítanak, Hogy otthon csöndes bokor alján Pihenjetek ti nyulfiak! Román népmesék. — Második közlemény. — A vizitündérnő egv halásszal kerül össze, a | ki különben szép és fiatal. A halász szép angolnát fogott s ott állott már, hogy késével felhasit- sa, a mikor egy gyönyörűséges leánnyal találta magát szemben, a ki nem volt más, mint a vizek tündérnője. A halász a leányt elvitte kis erdei kunyhójába, a melynek a helyére a tündérnő mindjárt fényes palotát varázsolt. Ennek hirét vette a halász gazdája, illetőleg a hely tulajdonosa s úgy a palotára, mint a szépséges leányra kezet akarván tenni, a iialászt igyekezett eltenni láb alól, lehetetlen feladatok teljesítését követelte tőle. Az első követelése az volt, hogy az. erdőterületet szántsa fel, vesse be kukoricával, hogy annak lisztjéből ő reggelre puliczkát ehessék. A második parancsa : borjúzzanak meg a bivalyok és reggelre már a borjaknak vigye fel a tejét, hogy ezt a puÁrjegyzéket kívánatra küld 0 iSP pgpra ipzg 10. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurutos bántalmakná! páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve H kitűnő italt szolgáltat. H T W ?? ¥ W Kapható mindenhol im — ----------itintrrnrin'miiwrinri rmT-m"". nsv. -^iaea»Tsa(5^.ía.EH85za
