Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-28 / 17. szám

Vil. évfolyam.

Nagybánya, 1914. április 28.

9Hív'

TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. v v

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlöny^—"

'7S

Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben.

Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR.

Főmunkatárs :

RÉVAI KÁROLY.

Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendői

Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-hák ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----Rá

kóczi.*)

1725. januárius 15-én egy végrendelet fejeződött be ezekkel a felséges szavakkal: „Én pedig dicsőségemet találom abban, ki arra lelkesített, hogy a törvényes szabadságért hazaszeretetből, uralkodásra és hatalomra nem vágyakozva cselekedjem“.

Ezt a végrendeletet a mi dicsőséges fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc irta és ezeknek a szavaknak különös jellentősége nem abban rejlik, hogy a gondolat, a melyet kifejeznek, a legeszményibb erkölcsi felfogást, a legemelkedettebb lelki nemességet és valóban Krisztusi önzetlenséget sugároz, hanem abban, hogy aki irta, az születése pillanatában olyan gazdaság fölött rendel- kezelt, amellyel — ha csak magára gondol — minden vágyát fejedelmi mértékben elégítheti ki és mégis nem ezt tette, hanem fejedelmi vagyonát feláldozta hazája szabadságának megteremtésére.

Azok a felséges szavak tehát, melyekkel igénytelen szavaimat bevezettem, nem csengő érc és pengő cimbalom csupán, halálosan komoly dolgok. Nem programul van ezekben, amelyet valaki pályája elején ígéretként hangoztat, hanem tényeknek megállapítása, egy életnek a végén heszámoló, amelynek hitelessége mellett egy már eltöltött élet kezeskedik.

Nagy fejedelmünk akkor, mikor ezeket irta, már szcámüzött és földönfutó volt. Száműzött és földönfutó, mert nem magát szerette, mert nem

(* A kolozsvári egyetem kitűnő tanárának beszéde az Emke közgyűlésen.

élvezni akarta sorsának áldásait, hanem lelke arra hajtotta, hogy dolgozzék, hogy szenvedjen élte fogytáig, hogy tűrjön és nyomorogjon hazája boldogságáért, nemzete szabadságáért. Krisztus követé a fényből és ragyogásból leszállt a földönfutók közé, hogy boldoggá tegye nemzetét.

Rákóczinak nem emelkedtek szobrai ebben a szegény hazában, de szentélyt emel neki lelkében, szivében minden magyar ember. Rákóczi neve megszentelt imádság ; élete örökös áldozati oltár ; a nyomorgónak bizodalom, a sötétben tévelygőnek vezető fény, a kétségbe esésben vigasztalás, nemzeti erőnknek pedig örök symboluma.

Rákóczija nem sok nemzetnek van, bár más nemzeteknek is volt sok hü fia. Ami Rákóczit különösen szeretetünkbe zárja, ami az ő megdicső- ült alakját egészen különös fénnyel árasztja el, ami őt egészen különösen a mienkké teszi: az az ő szenvedése, az az ő vértanusága.

És most akadt egy ember, aki ezen a földön látta meg a napvilágot, akit magyar anya keble táplált, aki magát történettudósnak mondta. Akadt egy ember, aki lelkűnknek templomába betört, aki sárral fecskendezte be nemzetünk történetének legnemesebb alakját, aki II. Rákóczi Ferencről, a mi nagy fejedelmünkről könyvet írva megtépte azokat a nagy sebeket, amelyeket ez a nagy fejedelem értünk szenvedett, aki meggyalázta azt, ami nekünk a legszentebb. Milyen rettenetes a gondolat, hogy egy ilyen ember akadhatott! Milyen végtelen fájdalmat fakaszt lelkűnkben ennek tudata !

Körülöttünk apró nemzetek szegény históriájuknak hézagait ábrándokkal töltik ki; meséket költenek, hogy emeljék nemzetük dicsőségét, hogy a múlt költött nagyságának erejével átitatva a jelent, fokozzák azt az erkölcsi tőkét, mely a lelkesedést táplálja, vagyis azt az erőt, amely nélkül emberileg nagyot alkotni, nemzetnek, emberiségnek hasznára válni egyaránt teljes lehetetlen.

És nálunk akadt egy ember, aki azért helyez ferde világításba történelmi tényeket, hogy lelkesedésünk forrásának egyik leghatalmasabbikát pusztítsa el; aki ferdít, hogy sárba ránthassa nemzeti történelmünknek leglelkesitőbb és legeszményibb alakját.

Csoda-e, hogy megrázza lelkünket, fölhábo- ritja egész valónkat az, hogy nem csak akadt ilyen ember, de megtörténhet az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, amelyet nem azért alapítottak és gyarapitottak, hogy nemzetünk erkölcsi értékeinek pusztítására is legyen hazai intézményünk, hanem azért, hogy művelje azokat az erkölcsi erőket, amelyekkel hazánknak és az egész emberiségnek békében használhatunk és amelyeknek segítségével a veszedelmek idején megállhatunk: akár elnézésből, akár mulasztásból, de mégis csak kiadta ennek az embernek ezt a könyvét. — Kiadta, tehát akarva vagy akaratlanul mégis csak tekintélyével támogatta.

Valóban eljutottunk hát a nyomorúságnak legalsóbb fokára ?

Nem tudom, mit rejt a jövő. Nem tudom, mit jelentenek a keserves nyomorúságnak ezek a jelenségei. Azt azonban érzem, hogy az Erdélyi Közművelődési Egyesület, amety a magyarság

A „NAóyBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA

Áldás.

' — Irta : László Sándor. —

Legyen megáldva az a kis szoba, Ahol először látott napvilág,

S akinek egykor szivéről jövél: Legyen megáldva édes jó anyád; Legyen megáldva még a dajka is,

Ki bölcsőd őrzé s abban ringatott,

S melyek virasszák hosszú éjeid, Legyetek áldva fényes csillagok.

Legyen megáldva könyed, mosolyod, Az álom, amely a telkedre száll; Legyen megáldva, mely hozzád vetett, Az az őszvégi, csöndes esthomály;

A kert, hol lelkünk lágyan összeforrt,

S csóktalan nászon együvé tapadt;

S melybe’ szivünkre ráborult a meny,

Legyen megáldva az a pillanat.

Legyen megáldva úgy az életed,

Amilyen szívvel én imádkozom.

Midőn a múltnak széthullt romjain Könyes szemekkel rólad álmodom . . . Örökre eltűnt szép idők felett,

Amikből nékem csak tövis maradt . . .

De mégis . . . mégis szép volt az a múlt,

S érte örökké, sírig áldalak.

Egy magyar katonatiszt Perzsiában.

(Folytatás.)

Sajnos, hogy Wetterstädt ama levelei, melyeket ez időtájban, Teheránba történt megérkezése első napjaiban irt, — elvesztek a postai szállítás közben ; pedig azokban részletesen megirta első benyomásait, a császári háznál történt fogadtatását s a perzsa fővárosról nyert tapasztalatait.

De már 1879. julius havában érkeznek levelei és pedig a megkezdett katonai szolgálat körülményeiről. Első levele Teheránból julius végéről igy szól:

„Tisztjeim és katonáim nagyobb része igen intelligens: magyarázataimat könnyen fölfogják s oktatásaimat hirtelen elsajátítják ; mindazonáltal kissé elpuhultak s ellumposodott emberek. Remélem azonban, hogy kellő szigorral, fegyelemmel valódi katonákat faraghatok belőlük. Eleinte sok ellentmondást, intrikát, engedetlenséget tapasztaltam, de a nehézségeket legyőzve, az eredmény mindinkább kielégítőnek mutatkozik s be kezdik látni, hogy az ő éideküket hordom szivemen. Szinte elmondhatom, hogy kezdetben a császárral ketten alkottuk a modern, haladó pártot; a szó szoros

' __ természetes ásványvíz gyógy1 I | I hatása hurotos bántalmaknál ^ A

ä«# ü. Äm ÉLá ./"m. U JL páratlan; a legutóbbi termésű

“ “ savanyu uj borral vegyítve Kanhatn

kivonatra7 küld' 3 BMA gyÓgyfÜntlŐ jgQZPtÓSÓgit. » kitűnő italt szoteá!^ mindenhol.