Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-24 / 12. szám
fii!. Jancsovits József 60 fill. Simon és Válent 40 fiit. Nagy jáuosné 40 fill. Összesen 14 K. 30 fill. Ezen összeghez 2 kor. 51 fillérrel járult hozzá a Népotthon, mert az összes koszorúzás! költségek 16 kor. 81 fillért teltek ki. Fogadják köszönetünket a nemesszivii adakozók. Mély elismeréssel adózunk Maresch városi főkertész urnák is, ki immár másodszor tette lehetővé a lélekemelő ünnepély megtartását az által, hogy a hatalmas, gyönyörű babérkoszorút ingyen késziteíte el. A „Népotthon“ elnöksége. ¥an szerencsén az igen tisztelt vevőimnek szives tudomására hozni, hogy a tavaszi és nyári idényre való legfinomabb divatszöveteim már megérkeztek, melyekre a megrendeléseket a legnagyobb készséggel felveszem. Mielőbbi megbízásokat kérve vagyok Kiváló tisztelettel : BECSKI KÁLMÁN úri divat szabó, Nagybánya, Kosuth Lajos utcza A Darwin. Dr. Fülöp Zsigmond népszerű természettudományi folyóiratának március 15.-i száma a következő tartalommal jelent meg. Bracken- bury : A biológia és az emberi haladás. Dr. K. Z : Az ember és az állatok. Dr. Horváth Károly: Tüskés állatok. Szobolovszky István : A szelemi munka és az időjárás. Dr. Túrán Géza : Tudományos és társadalmi küzdelem a rák ellen László Artur: Villamosán fütött ruhadarabok. Dr. K-e: Az állatgyógyitás története, stb. A bőven ilusztrált s kitűnő érzékkel szerkesztett folyóirat előfizetési ára a Darwin-könyvtár köteteivel eggyütt félévre: 5 kor. Mutatványszámot küld a kiadóhivatal: Budapest, VI. Andrássy ut 60. Földes Béla beteg. Földes Béla, a függet- ' lenségi és 48-as párt alelnöke — mint részvéttel értesülünk — influenzában megbetegedett. Bár a betegség könnyebb lefolyású, orvosai tanácsára kénytelen lesz délvidékre utazni. Földes Bélát betegsége meggátolta abban, hogy a Kosuth Lajos emlékének szentelt ünnepségen részt vehessen és a párt értekezletén megjelenhessen. Mozi. Amint a színészek eltávoztak, harmadnap már mozi előadás volt. Sokan — kik nem jártak színházba, a magasabb belépti dijak miatt — alig várták a mozi megkezdését. Szombaton megnyitó előadásul, — igen szép Pathé-képeket láttunk; vasárnap hasonlóan érdekes műsor gyönyörködtette a közönséget. Egyelőre még telt házról nem lehet szó, mert bizony a közönség anyagilag és szellemileg is ki van merülve ; de reméljük, hogy mielőbb a régi kerékvágásba zökkenünk. Egy skót falu kiváltsága. Gretna-Greenbe a napokban egy automobilon utazó fiatal pár ér- kezett, megállították az első paraszlot, kivel találkoztak és a paraszttal összeeskettették magukat. Pap, vagy államhivatalnok nem volt jelen. És a házasság mégis érvényes, mert a fiatal férj liosz- szabb idő óta él Skótországban. Gretna-Green lakói ugyanis bár kit érvényesen összeadhatnak, ha ez az egy kellék megvan. Gretna-Greennek, ennek Dimfries grófságban fekvő skót falunak régi ez a joga. A régi skót törvény szerint a házasság érvé- 1 nyes volt, ha a házasulandók egy tanú előtt kije- 1 lentették, hegy egybe akarnak kelni. Mivel pedig Gretna-Green az angol határon fekszik, százával f és ezrével jöttek át a határon az angol szerelmes párok, hogy valamelyik paraszt ember előtt házasságot kössenek. 1857-ig érintetlen maradt a régi kiváltság és a szülői házból megszökött párocskák összeadásával sok paraszt szép vagyonkát szerzett; 1857-ben azonban egy törvény kimondta, hogy az ilyen házasságok csak akkor érvényesek, ha vagy a vőlegény, vagy a mennyasszony legalább huszonegy napja Skótországban élt. Ezzel a törvénynyel azután elmúlt Gretua-Green fénykora, mert ilyen feltételek mellett máshol is meg lehet a házasságokat kötni. A Gretna-greeni kovács története csak legenda, mert az az ember, ki a legtöbb házasságot kötötte össze, nem is kovács, hanem dohánykereskedő volt. És ö is azért esketett össze annyi párt, mert a falunak békebirája volt. így keletkezeit az a tévhit, hogy a doliánykereskedők privilégiuma az ilyen házasságók létrehozása. Sok házasságot kötőitek a falu lelkésze előtt is és az nem valószínű, hogy a közönséges parasztok gyakran é/lek volna eskelési jögukal, Gretna-Green évkönyveiben sok híres nevet is találunk, így bejegyezték Westmoreland gófot, Ellenborough lordot, Sheridant és Erskine lord kanczellárt. A gyümölcsszállitás és értékesítés dolgában,. holnap délután Szatmárról 35 lengyelországi vasúti főtiszt fog városunkba érkezni. Az illusztris külföldieket városunk az Istvánszállóban fogja szives vendéglátásban részesiteni. Tisztelettel értesítem a mélyen tisztelt úri hölgyeket, hogy szabászat* tanfolyamom e hó 30-án kezdetét veendi, miért is a részt venni szándékozókat felkérem, hogy előjegyzéseiket méltóz- tassanak e hó 28-ig okvetlenül megtenni. Kiváló .tisztelettel: MOLNÁR MARGIT. Alkohol jövedelem. Érdekes statisztika fekszik előttünk a melyből kitűnik, miért nem lehet a magyar-állam antialkoholista. A szeszfogyasztásból az államnak közel 200 millió korona bevétele van. Az 1912. évi zárszámadások szerint az állam kiadásai 1,852.694.998 koronát tettek ki 1,852. 747.660 korona előirányzott bevétel lel szemben. Ezen bevételeknek legjelentékenyebb részét a szeszadójövedelem tette. Szeszadó 126.000.000 korona; söradó 9,510.000 korona; boritaladó 20 millió 990.000 korona ; söradópótlék 21,000.000 korona; italmérési illeték 4,190 000 kor ; késedelmi kamatok 48.000 korona. Az állam tehát megkeres 181,000.000 kor nát évenként azon, hogy polgárai alkoholt isznak. Csak kiélezi a képet ha megtudjuk, hogy földadó ciinén az állam csak 63,980.000 koronát, házadó címén csak 37,920.000 koronát, nyilvános elszámolásra kötelezett vállalatok adója címén 14 millió 200.000 koronát bányaadó címén csak 1,0 8.000 koronát és az összes tőkekamat adó címén csak 17,772.000 koronát szed be. Szóval, hogy ezen fölsorolt és elsőrendű adóalanyok után összesen csak 134,840.009 koronát vesz be, azaz 46,897.600 koronával kevesebbet, mint az alkohol fogyasztásból. Szerkesztői üzenet. P. I. Kohóvölgy. Sajnálatunkra üzenetét tudósítónknak át nem adhattuk mert hála helyett gorombasággal még nem fizethetünk! Ha ön tudja, kiről van szó, forduljon egyenesen hozzá ! Kedvező hír a hölgyeknek! Értesítjük a mélyentisztelt hölgyközönséget, hogy a közeli napokban kozzánk le- fográndulni a hírneves Kesztenbaum szatmári nőikalap és masamód cég, egy dúsan összeválogatott, legújabb eredeti mode- lekkel és igy alkalom fog nyílni, hogy mindenki a saját cikkeit ezen szolid cégtől jutányos árban beszerezhesse. Az üzlet helyiség a Hid utcán, a Bay féle házban, a Hermes könyvnyomda közelében fog meg nyílni. Egyről-másról. Hiú az ember. Küzd minden lehető és lehetetlen eszközzel a megvénülés ellen. Különösen a nők. Mert hát egy bizonyos koron túl az arc bőr kezd petyhüdté válni, megráncosodik, elveszti üde színét, szürkés hamvasszint ölt, a szemek tüze kialszik, vagy csak pislákol. A nő pedig holtig nem akar megvénülni! Hiába tompítja meg a kor a szemek ragyogását. Tetszeni akar még akkor is, mikor az el nem csattanó csókok gondolata kérlelhetetlenül beleássa magát szivébe. Az pedig nagyon vénit. A nők legfőké- pen a ráncok ellen küzdenek. Ha okosan cselekszik, — győznek is fölötte. A leghatásosabb módja a ráncok eltüntetésének az, hogy a nő hizlaló kúrának veti magát alá. Ha a bőr kifeszül, — a csúnya barázdák eltűnnek. Igaz ugyan, hogy sokan hiába hizlalják magukat, — nem használ semmit. Ilyenkor leghelyesebb arc masszást használni. A gyúrás, kenegetés elősegíti a nedvek áramlását, amitől a bőr megduzzad, kifeszül és visszanyeri rugalmasságát, minek következtében újra megkapja fiatalos iideségét. Jó a meleg viz is, ami beszivódik a bőr sejtjeibe és kisimítja a ráncokat. De még van valami ami fiatalít: A jó kedély! Nyári időszakba hajló hölgyeinknek ezt a- jánlhatom legmelegebben. Örökvidám, verőfényes, mosolygó kedély, — maga az ifjúság! * * Mikor piros szinlapos színházi előadás vagy kabaré van, olyankor megindul a pro és a kontra kritika a szélrózsa minden /lányából. A lányok, növendékek és gyermekek nem szólhatnak hozzá, mert nekik nincs alkalmuk „élvezni“ ; de megszólalnak az öreg és fiatal mamák, az apók és nagyapók, no meg az arany ifjúság — kik úsznak a modern áramlattal. Nehéz dolog véleményt mondani. Ha dicsérem a malackodást, akkor rám fogják, hogy erkölcstelen vagyok ; ha kárhoztatom, akkor álszenteskedőnek bélyegeznek. Hol van itt a középút ? A középút az, ha azt mondom, hogy a szellemes tréfa, ha nem Ízléstelen, nem durva, nem túl reális, akkor élvezhető s a lélek felderítésére szolgál. Utóvégre is sok mindent, talán mindent meg lehet mondani kerülő szavakkal. Mondani igen, csak cselekedni nem ! Vannak dolgok az állat-ember életében, amit nem szokott nyilvánosan, tanuk előtt végezni. Ha mégis végzi, akkor más csak állat. Mert az oktalan állatot semmi nemes érzés nem vezeti cselekedeteiben. A modernek azzal érvelnek, hogyha nyilvánosan eszem és iszom, ami a test szükségletéhez tartozik, — akkor egyebet is végezhetek. Igaz! De csak az afrikai őserdőkben. A kultúra vétót, mond nálunk. Az életben már az is ízléstelen, ha két szerető nyilvánosan csókolódzik, vagy ölelkezik. Miért ? Mert annak végzése tisztán magánügy, nem tartozik mások megbirálása elé. Az emberi szükségletek kielégítése nem erkölcstelen ! Csak a hely — idő és mód legyen helyesen, egy kulturemberhez méltóan megválasztva. No már most ezeket a csiklandós dolgokat színpadra viszik, bemutatják, hogy miként kell végrehajtani ? Tanulságképen ? Nem! Ahoz nem kell tanulmány. Egyedül csak azt a célt szolgálja, hogy az elfásult lelkeket rövid időre felderítse, az embert megnevettesse, leggyakrabban kigunyolja, ékeivel megcsipkedje, vagy szarkazmusával inegostorozza. Mehet! Mindez elfogadható, ha nem durva. Mihelyt átcsap a durvaságba, — már ellenkező a hatása: nem nevetünk rajta, hanem bíborba borult arccal szégyenkezünk; az ékek nem csípnek, hanem marcangolnak; a szarkazmus pedig kinpadra feszit. Miért? Mert a magunk durva cselekedeteit látjuk megelevenedni, amit eiaddig titkoltunk mindenki elől. I
