Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-17 / 11. szám

Vli.f évfolyam. Nagybánya, 1914. március 17. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. \*V. í'. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye«™*­Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. FŐmunkatárs : RÉVAI KÁRÜLY. Szerkesztőség:: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyonida Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ---------— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ Pé nzügyi altruizmus. Olyanról is beszélni kell néha, ami nincsen, épen azért, mert nincs. Nálunk a pénzügyek terén az altruizmus teljesen hi­ányzik. Ez pedig nem jól van és nem is olyan természetes, mint általában gondol­ják. Mert bár igaz, hogy az üzletben nincs barátság és a hiteléletben nincs szerelem : mindazonáltal a másokra való tekintet tel­jes mellőzését, a rideg kíméletlenséget a pénzügyek terén vezérlő elvvé tenni nem okos. A pénzügyi altruizmus hiánya abban nyilatkozik meg, hogy a nagyobb hitelin­tézetek könyörtelenül felfalni igyekeznek a kisebbeket, ami a tőke-koncentráció termé­szetes folyamatán felül is megsemmisülés­be sodor számos oly hitelszervet, amelyre pedig bizonyos körben szükség volna, amelynek ekként meg volna a létjogosult­sága. A napi sajtó közgazdasági rovatai­ban gyakran hangz/k fel a vészkiáltás, hogy nagy bankok szorongatják a kicsi­nyeket, hogy ismét agyonszanáltak egy baj­ba került intézetet. Sajnos, az utóbbi esz­tendők története e panaszok jogosságát tel­jesen igazolja, mert félreismerhetetlenül mutatja azt a törekvést, amely az üzleti pozició megerősítését a gyengébb verseny­társak teljes megsem^Riíése utján akarja előidézni. Bármennyii^^Wegenkedjünk is a népszerűséget hajhászó frázis-közgazdaság­tól, nem tagadható, hogy a nagybankok e részben való tevékenysége a kritikát ki­hívja és megérdemli. Az utóbbi két év alatt igen gyakran észlelhettük a kisebb, főleg vidéki pénzintézetek erőszakos felszámol­tatását. A téma igen egyszeri!. A nagy pénz­feszültség következtében, amelyhez a be­tétek nagymérvű elvonása is járult, számos kisebb pénzintézet szorongatott helyzetbe került úgy, hogy a reeszkomp-hitelező nagy intézetek kíméletére volt kénytelen apellál­ni. Mindig akadt ez utóbbiak között olyan, amely a veszedelemben mentőnek ajánl­kozott és ez a píentés a hires sebészek ismert módszere szerint történt; az operá­ció fényesen sikerült, de a páciens ki nem bírta és meghalt. Teljesen egyforma recept szerint folyt a kezelés mindenütt. A szanáló bank egy tisztviselőjével megvizsgáltatja a státuszt, megállapítja, hogy a bajba jutott intézet reménytelenül immobilizálta magát, hogy a veszteségek felemésztették a saját tőkét és hitelezőket is nagy művészet lesz kie­légíteni. Minthogy pedig a főhitelező rend­szerint maga a szanáló intézet volt, ez minden esetben kierőszakolta a bajba ju­tott kis intézettől, hogy halálos Ítéletét írja alá és a felszámolást mondja ki. Ily mó­don nagyszámú olyan vidéki pénzintézet veszítette el létét, amely egy kis jóakarat­tal megmenthető és fenntartható lett volna. Ez a jóakarat volna az a bizonyos pénz­ügyi altruizmus, amely nincs meg és amely­nek hiánya szolgáltat annyi okot jogos pa­naszokra. Igen rövidlátó politika készteti nagy bankjainkat erre az eljárásra. Az agyon szanált pénzintézetben mindig egy-egy kon­kurenst lát, melynek ridegen odakiáltja: „Ote toi je m’y mette“ — takarodj, hogy helyedbe üljek! Az úgynevezett szanálási művelet folyamán könnyű szerrel megisme­ri a kis intézet klientéláját, üzleteit és ezek­ből azt, ami jó és egészséges megtartja magának vagy az általa az eltűnt intézet helyébe alapított vagy affiliált intézetnek. Ekként uj élet fakad az elföldelt kis inté­zet sírján, amelynek azonban a „szanáló“ bank látja hasznát. A nemesszivü bank minden esetben olyan orvosnak bizonyul, aki betegének a sirt megássa. Pedig ezen A „NAdy BÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Március 15=én. —■ Irta : Révai Karoly. — 'Szeretem e földet és e népet! Az ö könnye engemet is éget; Ha rászakad valami hamisság, — Oda állok, hogy védjem a jussát. Drága nekem a magyar föld népe, Azért súgom mindig a fiilébe : „Isten áldást csak azok találnak, Kik hívei a magyar hazának!“ Mert bitang az, kinek nincs hazája! Az Isten se’ pillantson reá ja ; Ne segítse az ily gonosz fajtát, Vegye el az utolsó falatját! De azt, kinek a honért ég lelke : Árassza el az Isten kegyelme ! Útját holtig virágosnak lássa S verőfényes legyen elmúlása ! A boldogság nyirettyűje*) Beszélyke. — Irta: Gr. Teleki Géza. — Ez év junius elejének egyik szép napján a véletlen sors egy régi jó ismerősömmel hozott össze. Ő a régi most is, és mégis más. A régi jó cimbora ; de egészen más ember, ő meg . . nősült. Nagy volt mindkét részről a viszontlátás fe­lett az öröm. Részéről nagyobbodott az örömérzet, mert büszkesége tárgyát, gyönyörű kis feleségét mutathatta be nekem, s részemről, hogy igy újra egy szép asszonnyal ismerkedhettem meg. *) A múlt évben elhalt főur ifjúkori szépirodalmi ! munkáiból. — Ennyire kedves irányomban sohasem volt még a sors-adtam hangot érzésemnek — egy régi jó barát s egy . . . — Vigyázzon, nem szeretem a bókokat, — szakasztott félbe barátom neje. — Én most csak a sorsnak, e szeszélyes kis asszonynak akartam bókolni. Nem szép-e tőle, hogy igy összehozott minket ? — Szép, nagyon szép; a sors, a véletlen megtette a magáét. Most rajta a sor, hogy a ba­rátság is megtegye, mit tőle várni lehet. A vélet­len összehozott, most te barátom használd föl az alkalmat: jöjj ki hozzám falura. — Ah ! Köszönöm, — dadogtam mentege­tőzve — de most meglehetős sok "dolgom van. — Ne végezze be, — szakított félbe bará­tom szép kis neje. — Előbb hallgasson meg en­gem, s ha akkor is lesz ellentáilási ereje, ám te­gye meg. — Ezt mondva, oly kedvesen, hamisan A KSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld o Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes ásványvíz gyógy- hatása hurotos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve % kitűnő italt szolgáltat, % A A AA AA Kapható minpenhol.

Next

/
Thumbnails
Contents